Székely Nép, 1910 (28. évfolyam, 1-142. szám)
1910-04-02 / 36. szám
36. szám. Dezső műépítész, országos felügyelőnek 1908. julius 12—13-án az építésügyben tett látogatásán kívül, melyről már megemlékeztünk, 1908. junius 20—21-én dr. Horváth Géza országos felügyelő, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának igazgatója, 1908. augusztus 6—7-én dr. Páffy Mór, a magyar királyi földtani intézet főgeológusa, 1908. szeptember 26-án dr. Pósta Béla kolozsvári tudomány-egyetemi tanár, országos felügyelő, 1909. szeptember 14-én dr. Semayer Wilibald, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgatója tett hivatalos látogatást. Vele együtt kereste fel múzeumunkat dr. Dorsay György a chikagói Fields-múzeum kurátora s a Tribune lap ékestollú külföldi levelezője, az Egyesült Államok kiváló ethnográfusa, kit az Egyesült Államok kormánya a szorosabb értelemben vett ethnográfiai tanulmányokon kívül az Amerikába induló magyar kivándorlás gazdaságpolitikai okainak megállapítása végett küldött hazánkba. Néprajzi tanulmányok céljából mindkét vendégünk dr. László Ferenc és Csutak Vilmos múzeumőr társaságában Árkos községbe tett kirándulást, hol dr. Szentkereszty Béla nagybirtokos urnak voltak szívesen látott vendégei. Szeptember 6—10-ig múzeumunknak régi (1881—89.) nagyérdemű őre, most a Magyar Nemzeti Múzeum archaeologiai osztályának igazgató-őre, Nagy Géza látogatta meg múzeumunkat, aki előbb gyűjteményeinknek távozása óta történt jelentős gyarapodását vizsgálta át, majd Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter úr megbízásából az 1910. év nyarán Wienben rendezendő első nemzetközi vadászkiállítás magyar osztályának számára a múzeumunkban nagyszámban őrzött vadászkészségek közül 3 drb lándzsát, 27 drb lőportartót, 7 drb nyílcsúcsot, 5 drb puskát, 2 drb vadászevőkészletet s végül 6 drb különböző vadászeszközt írt össze, távozása közben pedig Csutak Vilmos múzeumőr társaságában az erősdi praemykenaei őstelepet kereste fel, melynek feltárásával múzeumunk már országunk határain kívül is elismerést szerzett a magyar tudományosságnak. Ennek bizonyságául említjük fel, hogy 1908. szeptember 26, 27, 28-án dr. Schmidt Hubert a berlini kir. múzeum régiségtárának igazgató-őre, 1909. szeptember 13—14-én a dr. Kossinna Gusztáv, a berlini egyetem archaeologus professora, majd 1909. november 16—18-án dr. Schmidt Hubert ismételten is meglátogatta múzeumunkat. Dr. Schmidt Hubert óhajtására dr. László Ferenc múzeumőr 1908. szeptember 26—27-én Erősdön a tyiszkhegyi őstelepen, 1909. november 18-án Málnásfürdőn a füvenyestetői őstelepen végzett ásatásokat. Utóbbi alkalommal Teutsch Gyula brassói archaeologus is vendégünk volt. E tudományos jellegű látogatásoknak felemlítésén kívül azt is ide jegyezzük, hogy a múzeumi főfelügyelőség és igazgató-választmányunk között a rendszeres írásbeli érintkezésen kívül főkép Gödri Ferenc polgármester és igazgató-választmányi elnök útján a személyes érintkezés is megvolt. A múzeumőrök ezenkívül a kolozsvári Ferencz József tudományegyetem archaeológus tanárától, az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának igazgatójától, dr. Pósa Béla országos felügyelő úrtól nyertek több ízben hasznos tanácsot és jelentős támogatást. Erdélyi Múzeum jubileuma. Igyekeztünk a benső összeköttetést a társintézetekkel is fentartani. Nagymérvű elfoglaltatásunk és szegényes anyagi viszonyaink következtében igaz sajnálatunkra nem vehettünk részt a múzeumok és könyvtárak országos szövetségének 1909. szeptember hó 25—26-án Nagyenyeden tartott vándorgyűlésén, de megjelentünk a fennállásának 50 éves fordulóját ünneplő Erdélyi Múzeum Egyesület november 23—24-én Kolozsvárt tartott ünnepi közgyűlésén s Vojna István árvaszéki elnök, ig.választmányi tag és Csutak Vilmos múzeumőr által igaz rokonérzéssel üdvözöltük a jubiláns egyesületet, melynek főleg könyvtárával és régiségtárával állandó összeköttetést tartunk fenn, tóttá, ezeket állította pellengére és vádolta meg gyávasággal. Osztrák források nyomán irt történelmi munkák egész sorozata száz esztendőn keresztül kompromittálta a magyar nemzet vitézi bátorságát, sőt akadtak magyar történetírók is, akik egyetértve az osztrák felfogással, az utolsónemesi felkelést nemzetünk és hazánk szégyenére állították be a világtörténelembe. Ausztria, mely a múlt évben nagy ünnepségek rendezésével adózott az 1809-iki háborúban elesett osztrák katonák emlékének , a csatát vesztett János főherceget úgy igyekezett feltüntetni, mint a legjelesebb hadvezért, megismételte vádjait, gyávasággal bélyegezvén meg a magyar insurgenseket. Magyarország hazafias vármegyéi ez év május havában a Győr melletti Kismegyeren rendeznek országos ünnepséget az utolsó nemesi felkelés emlékezetére s ennek az ünnepélynek az ad rendkívüli díszt, hogy egy olyan történelmi munkát ad a nemzet kezébe és az egész művelt világnak, a mely a száz éven át — osztrák forrásból eredőleg — kompromittált insurgenseket rehabilitálja. Az utolsó nemesi felkelésben részt vett vármegyék jeles történetírónkat, dr. rugonfalvi Kiss István győrvármegyei főlevéltárost bízták meg az insurrekció történetének megírásával. Kiss István dr. nagybecsű munkája most került a könyvpiacra, amelynek csak egyetlen hibája van, hogy t. i. nem adták ki az összes műveit nemzetek nyelvén, megismertetve azokat az utolsó nemesi felkelés igaz történetével. Lapunk szűk tere — sajnos — nem engedi, hogy a rendkívül becses, szinte szenzációszámba menő hatalmas történelmi munka anyagát kellően ismertessük és méltassuk, azt azonban, mint örvendetes tényt, le kell szögeznünk, hogy az abban felhalmozott források szerint megjelölt adatok, okmánnyal igazolt tények megdöntik az osztrák történelmi irodalom hazugságait és egész Ausztriának szemébe vágja megbízhatatlanságát, a történeti igazságok meghamisítását. A ma vármegyénket is közelebbről érdekli, mert a megyei felkelő hadak szereplését is bőven ismerteti. Alig jelent meg a nemzet becsületét közelebbről érdeklő munka, mely nyomasztó érzéstől szabadította fel a nemzetet. Az országos ünnepélyt rendező vármegyék méltóbb, szebb emléket nem állíthattak apáinknak, minthogy a gyávaság bélyegét róluk levéve, a történeti igazságnak megfelelően átutalták azt annak, akit megillet az osztrák haderőnek. Az utolsó nemesi felkelés nevezetes évfordulót ez év május havában ünnepli meg az ország és nemzet. ♦ Ez az ünnepély most már fényes lehet, mert az utolsó nemesi felkelésben részt vett apáinknak az elismerés pálmáját nyújtja, ezredéves dicsőségünket régi fényében ragyogtatja „az insurectió története“. Az ünnepélyen, mely — mint már említettük — a Győr melletti Kismegyeren, a döntő ütközet színhelyén lesz, képviseltetik magukat az insurrectióban részt vett összes vármegyék. Goda Béla, győrvármegyei alispán elnöklete alatt egy nagy bizottság készíti elő az országos ünnepséget. Erre az ünnepre valamennyi törvényhatóságot meghívják és — mint értesülünk, Háromszék megye is képviseltetni fogja magát. néli fölajánlotta neki Pécs város mandátumát.* Losonczról jelentik : Ma alakult meg az itteni Nemzeti Munkapárt. A kerület jelöltjévé Teleky István grófot kiáltották ki. Az utolsó nemesi felkelés. Országos ünnep. Még benne vagyunk március idusának forró hangulatában és már ismét újabb, nagy és emlékezetes évforduló megünneplésére készül az egész ország népe. Ez az országos ünnep mely az utolsó nemesi felkelés hű tükrét helyezi a nemzet elé, egyben rehabilitálni óhajtja az abban részt vett apáinkat, kiket gyávasággal vádolt és bélyegzett meg gyűlöletes ellenségünk : Ausztria. A múlt évben volt száz éve annak, hogy egész Európán győzedelmesen vonult keresztül a francia kard, Napóleon lábainál feküdtek a legnagyobb birodalmak. Az újkori világhódító a Habsburgok trónját is el akarta dönteni; a megsemmisülés veszedelme fenyegette Ausztriát. I. Ferenc császár fegyverbe szólította a magyar nemességet trónja megmentésére, Ausztria védelmére. A harc kimenetele ismeretes: Napóleon megsemmisitette az osztrák haderőt és Ausztria csúfos vereségét az insurgensekre házi SZÉKELY NÉP TELEFON ÉS EXPRESS TUDÓSÍTÁSOK. — Saját tudósítónk jelentése. — Választási mozgalmak. Debreczen, április 1. Debreczen város mind a három kerülete, a melyben eddig Justh-párti képviselők voltak, üdvözlő táviratot küldöttek Héderváryhoz, amelyben egyúttal felajánlják kerületeiket a kormánynak. * A fővárosi lapok legnagyobb része azt a hírt közölte, hogy a budapesti belvárosi kerület ügyében Polónyi és a kormány közt olyan megegyezés jött létre, amely szerint abban az esetben, ha a kormány a hétfői parlamenti botrány következményei alól Polónyit fölmenti, úgy ez a Belvárost átengedi a kormánynak. Ezt a hírt ma félhivatalosan megcáfolták.* Abrudbányáról jelentik : A ma megalakult itteni munkapárt Rosenberg Gyulát jelölte. * Temesmoravicán Sztojanovics Jánost jelölték munkapárti programmal. * Pécs város küldöttsége ma tisztelgett Zichy János gróf kultuszminiszter A király az ököritóiaknak. Budapest, április 1. A király ma újból érdeklődött az ököritói katasztrófa ügye iránt. Őfelsége 30 ezer, báró Rotschild Albert pedig 2 ezer koronát adományozott az ököritói dráma halottainak hátramaradottjai részére. Kossuth Ferencz beteg, Budapest, április 1. Kossuth Ferenczet ma ismét ágybadöntötte régi gyomorbaja. A pártvezér amiatt nem indulhat el tervezett kortesútjára. Az országos tanártestület Zichynél. Budapest, április 1. Az országos tanártestület küldöttsége tisztelgett ma Zichy János gróf kultuszminiszternél. A küldöttség kérte a miniszterelnököt, hogy a tanárok fizetésének rendezését mielőbb hajtsa végre. A miniszter megígérte az ez ügyben való legmesszebbmenő intézkedéseket. Még egyszer Haverda Mariskáról. Szeged, április 1. Egy ismeretlen ember ma berohant egy itteni laktanyába és a tiszteket inzultálni akarta, azzal vádolva őket, hogy Haverda Mariskát elrabolták és nem akarják kibocsátani. A dühöngő férfit a tébolydába szállították. HÍREK. Sepsiszentgyörgy, április 2. CSŐSZ JÁNOS, 1848—1910. A református Székely Mikó-Kollégám homlokzatán ismét ki van tűzve a gyászlobogó. E szomorú jelvény ez alkalommal Csősz János, nyugalmazott főgimnáziumi tanár halálát hirdeti, aki 29 évi buzgó és lelkiismeretes tanári működés után, melyből öt és fél évet a szászvárosi református Kun-Kollégiumnál, a többit pedig a református Székely Mikó Kollégumnál töltötte el, nyugalmaztatásának harmadik s életének 63-ik évében hosszas szenvedés után folyó évi március 31-én este halt meg. Csősz János egyéniségét s tanári működését bizonyára jól ismeri a Székely Nép olvasó közönsége s igy felmentve érezzük magunkat annak jelemzése alól. Életrajzi adatai következők: Született Rétyen Háromszékmegyében, 1848 január 5-én. Középiskolai tanulmányait részben, az I—VI. osztályig, a református Székely Mikó-Kollégiumban, részben pedig az V—VIII. osztályokat a kolozsvári református Kollégiumban végezte el; utóbbiban tett érettségi vizsgálatot is. Ezután a theológiai tanfolyamot végezte el Nagyenyeden s ugyanott papi oklevelet is szerzett. Innen eltávozva, a kolozsvári tudomány-egyetem bölcsészeti fakultására iratkozott be s annak elvégzése után 1880-ban középiskolai tanári oklevelet nyert a magyar- és német nyelv s irodalomból. Tanári működését 1878 szeptemberében a szászvárosi református Kunkollégiumnál kezdette meg segédtanári minőségben, innen 1884 március 1-én a sepsiszentgyörgyi ref. Székely Mikó-Kollégiumhoz jött át, hol nehány évig helyettes tanári, 1890 szeptember 1-től kezdve pedig rendes tanári minőségben működött 1906 június 30-ig , majd egy évi szabadságolás után 1907. november 1-én nyugdíjba került. Tanári működése közben, mint a magyar irodalom tanára szerzett kiváló érdemeket. Nemes lelkesedéssel fejtegette irodalmi remekeinkben kifejezésére juttatott örök igazságokat és magasztos eszméket s fejtegetései rendjén tanítványaival meg is kedveltette a magyar irodalom tanulmányozását. Tanítványai mindig átérezték azt a mély érzést, melyet az ifjúság iránt szivében táplált s ennek következtében nemcsak tisztelték, hanem valóban szerették is. A kollégium elöljárósága a halálesettel kapcsolatos kegyeletes intézkedések megállapítása céljából tegnap tartotta meg rendkívüli ülését s az ott létrejött megállapodás értelmében az intézet következőkben fejezi ki kegyeletét az elhunyt iránt. Emlékét és 23 és fél évi buzgó tanári működése alatt szerzett érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. Haláláról gyászjelentést adott ki. Ravatalára az elöljáróság és tanári kar koszorút helyez. 4. Teme— A SZÉKELY NÉP közelebbi száma a közbeeső ünnep miatt csütörtökön jelenik meg. — Széchenyi István emléke. Április 8-án lesz félszázados évfordulója, hogy a legnagyobb magyar elborult elmével sírba szállt. Emlékét kegyeletes ünneppel szentelik meg az ország minden részében. Kenessey Béla, az erdélyi református egyházkerület fenkölt gondolkozást! püspöke még külön körlevelet is intézett a theologiai fakultási és kollégiumok elöljáróságaihoz, az egyházmegyék esperesi hivatalaihoz, a református iskolaszékek lelkész-elnökeihez s ezeket arról értesíti, hogy 1910 április hó 8-án, Széchenyi István halálának félszázados évfordulóján, szünetnapot rendel el s ezen a napon iskolai ünnepélyek tartandók. — Az uj torjai plébános. Mint annak idején közöltük, Balázs Ferenc torjai főesperest Kolozsvárra helyezték át s a napokban el is távozott végleg plébániájáról. Az uj plébános, Tunyogi Csapó Endre, akit Sepsiszentgyörgyön is sokan előnyösen ismernek, el is foglalta helyét. — Uj postahivatal. A kolozsvári posta- és távirdaigazgatóság a Tusnád községben működő postaügynökséget április 1-től postahivatallá alakította át. — Zakariás és a brassóiak. Míg Zakariás János és hívei műüneplésekkel akarják az országot megtéveszteni, a valóság a Brassói Hírlap szerint így fest : Egyes budapesti újságokban hangzatos közlemények kerültek Brassóból az itteni állapotról és eseményekről. A legkirívóbb közlések rövid cáfolatául szolgáljanak a következő adatok: Az a hír, hogy Halász Gyula főreáliskolai tanár önként jelentkezett a budapesti rendőrségnél, mint tanú, nem igaz. Előzetes tudomása nélkül, váratlanul idézték meg Budapesten, de semmi lényegest nem mondhatott. Zakariásnak csak az egyéniségéről tett tanúvallomást elogulatlanul, de dobálásáról, amit nem is volt módjában látni, egyetlen szót sem szólt. Hasonlókép költött hír az is, hogy a szászok és románok „a legnagyobb lelkesedéssel készültek tüntetni Zakariás mellett“ s hogy a magyar intézmények mind egyenként készülnek bizalmukat és ragaszkodásukat kifejezni. — Az utolsó nemesi felkelés. A Székely Nép mai számában külön cikkben foglalkozunk az utolsó nemesi felkelés századik évfordulója alkalmából rendezendő országos ünnepéllyel. Abban említés van téve rugonfalvi Kiss István dr. győrvármegyei főlevéltáros, jeles történetiró művéről, aki az insurrectióban résztvett vármegyék megbízásából megírta „Az utolsó nemesi felkelés, történetét a való tényeknek megfelelő adatok alapján. Az ilusztrált, közel négyszáz oldalra terjedő hatalmas munka most jelent meg. Rendkívül becsessé teszi Kiss István dr. művét, hogy a gyávaság megszégyenítő bélyegétől felszabadítja az utolsó nemesi felkelést. Az osztrák történetírók ugyanis meghamisítva a való tényeket, az osztrák haderő vereségét a magyar insurgensek gyávaságának tudták be. Ezzel szemben Kiss István dr. az elveszettnek hitt Kisfaludy Sándor naplójával teljesen rehabilitálja az insurgenseket. — A birtokrészért. Kovács József kézdikővári gazda Kovács Albert kézdikövári korcsmájában sör és bor mellett mulatozva megittasodott és ily állapotban atyja, Ko 1910. április 2. tésén testületileg vesz részt. Később meghatározandó időben emlékünnepélyt rendez. A kollégium elöljárósága és tanári kara részéről kiadott gyászjelentés így hangzik: A református Székely Mikó Kollégium elöljárósága és tanári kara őszinte fájdalommal tudatja, hogy Csősz János nyugalmazott főgimnáziumi rendes tanár életének 63-ik évében, 29 évi buzgó tanári működés után, melyből öt és fél évet a szászvárosi református Kun-Kollégiumnál, a többit pedig a református Székely Mikó-Kollégiumnál töltött el, nyugalmaztatásának 3-ik évében folyó évi március 31-én este 9 órakor hosszas szenvedés után meghalt. Tanári működése alatt az ifjúság iránt érzett nagy szeretete vezérelte mindig s igy emléke bizonyára nemcsak az intézet kebelében, hanem mindazoknak szívében is fennmarad, akiket oly szeretettel és oly nemes lelkesedéssel tanított. A boldogultnak hűlt porai folyó év április 2-án délután 2 órakor fognak a Székely utca 1. sz. alatti lakásáról a református temetőbe örök nyugalomra elhelyeztetni. Legyen áldott emlékezete! Sepsiszentgyörgy, 1910. áprlis 1. Ezenkívül a családtagok is adtak ik gyászjelentést, mely következőleg hangzik : Alulírottak mély fájdalommal tudatjuk úgy a magunk, mint a nagyszámú közeli és távoli rokonok nevében, hogy’a szeretett jó testvér és rokon, Csősz János nyugalmazott főgimnáziumi tanár március hó 31-én este negyed 9 órakor hosszas szenvedés után munkás életének 6- ik évében megszűnt élni. Tanári működését 29 éven át kartársainak, barátainak és tanítványainak szeretetében töltötte el. Földi maradványai folyó hót án délután 2 órakor fognak a református egyház szertartása szerint a háznál tartandó ima után a helybeli református temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Álma legyen csendes! Sepsiszentgyörgy, 1910. április hó 1-én. Testvérei: Csősz András és leánya, Csősz Mária férjezett Márkos Andrásné és fia , Béla. Csősz János temetése ma délután megy végbe az egész város közönségének részvételével.