Székely Nép, 1910 (28. évfolyam, 1-142. szám)

1910-04-02 / 36. szám

36. szám. Dezső műépítész, országos felügyelőnek 1908. julius 12—13-án az építésügyben tett látogatá­­­­sán kívül, melyről már megemlékeztünk, 1908. junius 20—21-én dr. Horváth Géza országos felügyelő, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárá­nak igazgatója, 1908. augusztus 6—7-én dr. P­á­­­f­f­y Mór, a magyar királyi földtani intézet főgeológusa, 1908. szeptember 26-án dr. P­ó­s­t­a Béla kolozsvári tudomány-egyetemi tanár, or­szágos felügyelő, 1909. szeptember 14-én dr. S­e­m­a­y­e­r Wilibald, a Magyar Nemzeti Mú­zeum néprajzi osztályának igazgatója tett hiva­talos látogatást. Vele együtt kereste fel mú­zeumunkat dr. D­o­r­s­a­y György a chikagói Fields-múzeum kurátora s a Tribune lap ékestollú külföldi levelezője, az Egyesült Államok kiváló ethnográfusa, kit az Egye­sült Államok kormánya a szorosabb érte­lemben vett ethnográfiai tanulmányokon kí­vül az Amerikába induló magyar kiván­dorlás gazdaságpolitikai okainak megállapítása végett küldött hazánkba. Néprajzi tanulmányok céljából mindkét vendégünk dr. László Fe­renc és Csutak Vilmos múzeumőr társaságá­ban Árkos községbe tett kirándulást, hol dr. Szentkereszty Béla nagybirtokos urnak voltak szívesen látott vendégei. Szeptember 6—10-ig múzeumunknak régi (1881—89.) nagyérdemű őre, most a Magyar Nemzeti Múzeum archaeologiai osztályának igazgató-őre, Nagy Géza látogatta meg mú­zeumunkat, a­ki előbb gyűjteményeinknek távo­zása óta történt jelentős gyarapodását vizsgálta át, majd Darányi Ignác földmivelésügyi mi­niszter úr megbízásából az 1910. év nyarán Wienben rendezendő első nemzetközi vadász­­kiállítás magyar osztályának számára a múzeu­munkban nagyszámban őrzött vadászkészségek közül 3 drb lándzsát, 27 drb lőportartót, 7 drb nyílcsúcsot, 5 drb puskát, 2 drb vadászevőkész­letet s végül 6 drb különböző vadászeszközt írt össze, távozása közben pedig Csutak Vil­mos múzeumőr társaságában az erősdi praemy­­kenaei őstelepet kereste fel, melynek feltárásával múzeumunk már országunk határain kívül is elismerést szerzett a magyar tudományosságnak. Ennek bizonyságául említjük fel, hogy 1908. szeptember 26, 27, 28-án dr. Schmidt Hu­bert a berlini kir. múzeum régiségtárának igaz­gató-őre, 1909. szeptember 13—14-én a dr. Kos­­s­i­n­n­a Gusztáv, a berlini egyetem archaeolo­­gus professora, majd 1909. november 16—18-án dr. Schmidt Hubert ismételten is megláto­gatta múzeumunkat. Dr. Schmidt Hubert óhajtására dr. László Ferenc múzeumőr 1908. szeptember 26—27-én Erősdön a tyiszkhegyi őstelepen, 1909. november 18-án Málnásfürdőn a füve­­nyestetői őstelepen végzett ásatásokat. Utóbbi alkalommal T­e­u­t­s­c­h Gyula brassói archaeolo­­gus is vendégünk volt. E tudományos jellegű látogatásoknak fel­­említésén kívül azt is ide jegyezzük, hogy a múzeumi főfelügyelőség és igazgató-választ­mányunk között a rendszeres írásbeli érintkezé­sen kívül főkép Gödri Ferenc polgármester és igazgató-választmányi elnök útján a szemé­lyes érintkezés is megvolt. A múzeumőrök ezenkívül a kolozsvári Fe­­rencz József tudományegyetem archaeológus tanárától, az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának igazgatójától, dr. P­ó­s­­­a Béla országos­ felügyelő úrtól nyertek több ízben hasznos tanácsot és jelentős támogatást. Erdélyi Múzeum jubileuma. Igyekeztünk a benső összeköttetést a társ­intézetekkel is fentartani. Nagymérvű elfoglal­­tatásunk és szegényes anyagi viszonyaink kö­vetkeztében igaz sajnálatunkra nem vehettünk részt a múzeumok és könyvtárak országos szö­vetségének 1909. szeptember hó 25—26-án Nagy­­enyeden tartott vándorgyűlésén, de megjelen­tünk a fennállásának 50 éves fordulóját ünneplő Erdélyi Múzeum Egyesület november 23—24-én Kolozsvárt tartott ünnepi közgyűlésén s V­o­j­n­a István árvaszéki elnök, ig.­választmányi tag és Csutak Vilmos múzeumőr által igaz rokon­érzéssel üdvözöltük a jubiláns egyesületet, melynek főleg könyvtárával és régiségtárával állandó összeköttetést tartunk fenn, tóttá, ezeket állította pellengére és vádolta meg gyávasággal. Osztrák források nyomán irt történelmi munkák egész sorozata száz esztendőn keresztül kompromittálta a magyar nemzet vitézi bátor­ságát, sőt akadtak magyar történetírók is, a­­­kik egyetértve az osztrák felfogással, az utolsó­­nemesi felkelést nemzetünk és hazánk szégye­nére állították be a világtörténelembe. Ausztria, mely a múlt évben nagy ünnep­ségek rendezésével adózott az 1809-iki háború­ban elesett osztrák katonák emlékének , a csatát vesztett János főherceget úgy igyeke­zett feltüntetni, mint a legjelesebb hadvezért, megismételte vádjait, gyávasággal bélyegezvén meg a magyar insurgenseket. Magyarország hazafias vármegyéi ez év május havában a Győr melletti Kismegyeren rendeznek országos ünnepséget az utolsó ne­mesi felkelés emlékezetére s ennek az ünne­pélynek az ad rendkívüli díszt, hogy egy olyan történelmi munkát ad a nemzet kezébe és az egész művelt világnak, a mely a száz éven át — osztrák forrásból eredőleg — kompromit­tált insurgenseket rehabilitálja. Az utolsó nemesi felkelésben részt vett vármegyék jeles történetírónkat, dr. rugonfalvi Kiss István győrvármegyei főlevéltárost bízták meg az insurrekció történetének megírásával. Kiss István dr. nagybecsű munkája most került a könyvpiacra, a­melynek csak egyetlen hibája van, hogy t. i. nem adták ki az összes műveit nemzetek nyelvén, megismertetve azo­kat az utolsó nemesi felkelés igaz történetével. Lapunk szűk tere — sajnos — nem en­gedi, hogy a rendkívül becses, szinte szenzá­ciószámba menő hatalmas történelmi munka anyagát kellően ismertessük és méltassuk, azt azonban, mint örvendetes tényt, le kell szögez­nünk, hogy az abban felhalmozott források szerint megjelölt adatok, okmánnyal igazolt té­nyek megdöntik az osztrák történelmi irodalom hazugságait és egész Ausztriának szemébe vágja megbízhatatlanságát, a történeti igazsá­gok meghamisítását. A ma vármegyénket is közelebbről ér­dekli, mert a megyei felkelő hadak szereplé­sét is bőven ismerteti. Alig jelent meg a nemzet becsületét köze­lebbről érdeklő munka, mely nyomasztó érzés­től szabadította fel a nemzetet. Az országos ünnepélyt rendező vármegyék méltóbb, szebb emléket nem állíthattak apá­inknak, minthogy a gyávaság bélyegét róluk levéve, a történeti igazságnak megfelelően át­utalták azt annak, a­kit megillet­­ az osztrák haderőnek. Az utolsó nemesi felkelés nevezetes év­fordulót ez év május havában ünnepli meg az ország és nemzet. ♦ Ez az ünnepély most már fényes lehet, mert az utolsó nemesi felkelésben részt vett apáinknak az elismerés pálmáját nyújtja, ezred­éves dicsőségünket régi fényében ragyogtatja „az insurectió története“. Az ünnepélyen, mely — mint már emlí­tettük — a Győr melletti Kismegyeren, a döntő ütközet színhelyén lesz, képviseltetik magukat az insurrectióban részt vett összes vármegyék. Goda Béla, győrvármegyei alispán elnök­lete alatt egy nagy bizottság készíti elő az országos ünnepséget. Erre az ünnepre vala­mennyi törvényhatóságot meghívják és — mint értesülünk, Háromszék megye is képviseltetni fogja magát. nél­i fölajánlotta neki Pécs város man­dátumát.* Losonczról jelentik : Ma alakult meg az itteni Nemzeti Munkapárt. A kerület jelöltjévé Teleky István grófot kiáltották ki. Az utolsó nemesi felkelés. Országos ünnep. Még benne vagyunk március idusának forró hangulatában és már ismét újabb, nagy és emlékezetes évforduló megünneplésére készül az egész ország népe. Ez az országos ünnep mely az utolsó nemesi felkelés hű tükrét he­lyezi a nemzet elé, egyben rehabilitálni óhajtja az abban részt vett apáinkat, kiket gyávaság­gal vádolt és bélyegzett meg gyűlöletes ellen­ségünk : Ausztria. A múlt évben volt száz éve annak, hogy egész Európán győzedelmesen vonu­lt keresztül a francia kard, Napóleon lábainál feküdtek a legnagyobb birodalmak. Az újkori világhódító a Habsburgok trón­ját is el akarta dönteni; a megsemmisülés ve­szedelme fenyegette Ausztriát. I. Ferenc császár fegyverbe szólította a magyar nemességet trónja megmentésére, Ausztria védelmére. A harc kimenetele ismeretes: Napóleon megsemmisitette az osztrák haderőt és Ausz­tria csúfos vereségét az insurgensekre házi­ SZÉKELY NÉP TELEFON ÉS EXPRESS TUDÓSÍTÁSOK. — Saját tudósítónk jelentése. — Választási mozgalmak. Debreczen, április 1. Debreczen vá­ros mind a három kerülete, a melyben eddig Justh-párti képviselők voltak, üdvözlő táviratot küldöttek Héderváry­­hoz, a­melyben egyúttal felajánlják kerületeiket a kormánynak. *­­ A fővárosi lapok legnagyobb része azt a hírt közölte, hogy a budapesti belvárosi kerület ügyében Polónyi és a kormány közt olyan megegyezés jött létre, a­mely szerint abban az esetben, ha a kormány a hétfői parlamenti bot­rány következm­ényei alól Polónyit föl­menti, úgy ez a Belvárost átengedi a kormánynak. Ezt a hírt ma félhivatalo­san megcáfolták.* Abrudbányáról jelentik : A ma megalakult itteni munkapárt Rosen­berg Gyulát jelölte. * Temesmoravicán Sztojanovics Jánost jelölték munkapárti programmal. * Pécs város küldöttsége ma tisztel­gett Zichy János gróf kultuszminiszter­ A király az ököritóiaknak. Budapest, április 1. A király ma újból érdeklődött az ököritói katasztrófa ügye iránt. Őfelsége 30 ezer, báró Rotschild Albert pedig 2 ezer koronát adományozott az ököritói dráma halottainak hátramaradottjai részére. Kossuth Ferencz beteg, Budapest, április 1. Kossuth Ferenczet ma ismét ágybadöntötte régi gyomorbaja. A pártvezér a­miatt nem indulhat el tervezett kortesútjára. Az országos tanártestület Zichynél. Budapest, április 1. Az országos tanár­­testület küldöttsége tisztelgett ma Zichy János gróf kultuszminiszternél. A küldöttség kérte a miniszterelnököt, hogy a tanárok fizetésének rendezését mielőbb hajtsa végre. A miniszter megígérte az ez ügyben való legmesszebbmenő intézkedéseket. Még egyszer Haverda Mariskáról. Szeged, április 1. Egy ismeretlen ember ma berohant egy itteni laktanyába és a tisz­teket inzultálni akarta, azzal vádolva őket, hogy Haverda Mariskát elrabolták és nem akarják kibocsátani. A dühöngő férfit a té­bolydába szállították. HÍREK. Sepsiszentgyörgy, április 2. CSŐSZ JÁNOS, 1848—1910. A református Székely Mikó-Kollégám hom­lokzatán ismét ki van tűzve a gyászlobogó. E szomorú jelvény ez alkalommal Csősz János, nyugalmazott főgimnáziumi tanár halálát hir­deti, a­ki 29 évi buzgó és lelkiismeretes tanári működés után, melyből öt és fél évet a szász­városi református Kun-Kollégiumnál, a többit pedig a református Székely Mikó­ Kollégumnál töltötte el, nyugalmaztatásának harmadik s éle­tének 63-ik évében hosszas szenvedés után folyó évi március 31-én este halt meg. Csősz János egyéniségét s tanári műkö­dését bizonyára jól ismeri a Székely Nép olvasó közönsége s igy felmentve érezzük magunkat annak jelemzése alól. Életrajzi ada­tai következők: Született Rétyen Háromszék­­megyében, 1848 január 5-én. Középiskolai tanul­mányait részben, az I—VI. osztályig, a re­formátus Székely Mikó-Kollégiumban, részben pedig az V—VIII. osztályokat a kolozsvári re­formátus Kollégiumban végezte el; utóbbiban tett érettségi vizsgálatot is. Ezután a theoló­­giai tanfolyamot végezte el Nagyenyeden s ugyanott papi oklevelet is szerzett. Innen el­távozva, a kolozsvári tudomány-egyetem böl­csészeti fakultására iratkozott be s annak el­végzése után 1880-ban középiskolai tanári oklevelet nyert a magyar- és német nyelv s irodalomból. Tanári működését 1878 szep­temberében a szászvárosi református Kun­kollégiumnál kezdette meg segédtanári minő­ségben, innen 1884 március 1-én a sepsiszent­györgyi ref. Székely Mikó-Kollégiumhoz jött át, hol nehány évig helyettes tanári, 1890 szeptember 1-től kezdve pedig rendes tanári minőségben működött 1906 június 30-ig , majd egy évi szabadságolás után 1907. november 1-én nyugdíjba került. Tanári működése közben, mint a magyar irodalom tanára szerzett kiváló érdemeket. Nemes lelkesedéssel fejtegette irodalmi re­mekeinkben kifejezésére juttatott örök igaz­ságokat és magasztos eszméket s fejtegetései rendjén tanítványaival meg is kedveltette a magyar irodalom tanulmányozását. Tanítványai mindig átérezték azt a mély érzést, melyet az ifjúság iránt szivében táplált s ennek követ­keztében nemcsak tisztelték, hanem valóban szerették is. A kollégium elöljárósága a halálesettel kapcsolatos kegyeletes intézkedések megállapí­tása céljából tegnap tartotta meg rendkívüli ülését s az ott létre­jött megállapodás értel­mében az intézet következőkben fejezi ki kegyeletét az elhunyt iránt. Emlékét és 23 és fél évi buzgó tanári működése alatt szerzett érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. Haláláról gyászjelentést adott ki. Ravatalára az elöljá­róság és tanári kar koszorút helyez. 4. Teme­— A SZÉKELY NÉP közelebbi száma a közbeeső ünnep miatt csütörtökön jelenik meg. — Széchenyi István emléke. Április 8-án lesz félszázados évfordulója, hogy a legnagyobb magyar elborult elmével sírba szállt. Emlékét kegyeletes ünneppel szentelik meg az ország minden részében. Kenessey Béla, az erdélyi református egyházkerület fenkölt gondolkozást! püspöke még külön körlevelet is intézett a theo­­logiai fakultási és kollégiumok elöljáróságaihoz, az egyházmegyék esperesi hivatalaihoz, a refor­mátus iskolaszékek lelkész-elnökeihez s eze­ket arról értesíti, hogy 1910­ április hó 8-án, Széchenyi István halálának félszázados évfordulóján, szünetnapot rendel el s ezen a napon iskolai ünnepélyek tartandók. — Az uj torjai plébános. Mint annak ide­jén közöltük, Balázs Ferenc torjai főesperest Kolozsvárra helyezték át s a napokban el is távo­zott végleg plébániájáról. Az uj plébános, T­u­­nyogi Csapó Endre, a­kit Sepsiszentgyör­­gyön is sokan előnyösen ismernek, el is foglalta helyét. — Uj postahivatal. A kolozsvári posta- és távirda­­igazgatóság a Tusnád községben működő postaügynök­séget április 1-től postahivatallá alakította át. — Zakariás és a brassóiak. Míg Zaka­riás János és hívei műüneplésekkel akarják az országot megtéveszteni, a valóság a Brassói Hírlap szerint így fest : Egyes budapesti újsá­gokban hangzatos közlemények kerültek Brassó­ból az itteni állapotról és eseményekről. A legkirívóbb közlések rövid cáfolatául szolgálja­nak a következő adatok: Az a hír, hogy Halász Gyula főreáliskolai tanár önként jelentkezett a budapesti rendőrségnél, mint tanú, nem igaz. Előzetes tudomása nélkül, váratlanul idézték meg Budapesten, de semmi lényegest nem mondhatott. Zakariásnak csak az egyéniségéről tett tanúvallomást elogulatlanul, de dobálásáról, a­mit nem is volt módjában látni, egyetlen szót sem szólt.­­ Hasonlókép költött hír az is, hogy a szászok és románok „a legnagyobb lelkese­déssel készültek tüntetni Zakariás mellett“ s hogy a magyar intézmények mind egyenként ké­szülnek bizalmukat és ragaszkodásukat kifejezni. — Az utolsó nemesi felkelés. A Székely Nép mai számában külön cikkben foglalkozunk az utolsó nemesi felkelés századik évfordulója alkalmából ren­dezendő országos ünnepéllyel. Abban említés van téve rugonfalvi Kiss István dr. győrvármegyei főlevél­táros, jeles történetiró művéről, aki az insurrectióban résztvett vármegyék megbízásából megírta „Az utolsó nemesi felkelés, történetét a való tényeknek megfelelő adatok alapján. Az ilusztrált, közel négyszáz oldalra terjedő hatalmas munka most jelent meg. Rendkívül becsessé teszi Kiss István dr. művét, hogy a gyávaság megszégyenítő bélyegétől felszabadítja az utolsó nemesi felkelést. Az osztrák történetírók ugyanis meghamisítva a való tényeket, az osztrák haderő vereségét a magyar insurgensek gyávaságának tudták be. Ezzel szemben Kiss István dr. az elveszettnek hitt Kisfaludy Sándor naplójával teljesen rehabilitálja az insurgenseket. — A birtokrészért. Kovács József kézdi­­kővári gazda Kovács Albert kézdikövári korcsmájában sör és bor mellett mulatozva megittasodott és ily állapotban atyja, K­o­ 1910. április 2. tésén testületileg vesz részt. Később meghatá­rozandó időben emlékünnepélyt rendez. A kollégium elöljárósága és tanári kara részéről kiadott gyászjelentés így hangzik: A református Székely Mikó­ Kollégium elöljáró­sága és tanári kara őszinte fájdalommal tudatja, hogy Csősz János nyugalmazott főgimnáziumi rendes tanár életének 63-ik évében, 29 évi buzgó tanári működés után, melyből öt és fél évet a szász­városi református Kun-Kollégiumnál, a többit pedig a református Székely Mikó-Kollégiumnál töltött el, nyugalmaztatásának 3-ik évében folyó évi március 31-én este­­­ 9 órakor hosszas szenvedés után meghalt. Tanári működése alatt az ifjúság iránt ér­zett nagy szeretete vezérelte mindig s igy emléke bizonyára nemcsak az intézet kebelében, hanem mind­azoknak szívében is fennmarad, a­kiket oly szeretet­tel és oly nemes lelkesedéssel tanított. A boldogult­­nak hűlt porai folyó év április 2-án délután 2 órakor fognak a Székely­ utca 1. sz. alatti lakásáról a reformá­tus temetőbe örök nyugalomra elhelyeztetni. Legyen áldott emlékezete! Sepsiszentgyörgy, 1910. áprlis 1. Ezenkívül a családtagok is adtak ik gyászjelentést, mely következőleg hangzik : Alulírottak mély fájdalommal tudatjuk úgy a magunk, mint a nagyszámú közeli és távoli rokonok nevében, hogy’a szeretett jó testvér és rokon, Csősz János nyugalmazott főgimnáziumi tanár március hó 31-én este negyed 9 órakor hosszas szenvedés után munkás életének 6- ik évében megszűnt élni. Tanári működését 29 éven át kartársainak, barátainak és tanítványainak szeretetében töltötte el. Földi marad­ványai folyó hó­t án délután 2 órakor fognak a re­formátus egyház szertartása szerint a háznál tartandó ima után a helybeli református temetőben örök nyuga­lomra helyeztetni. Álma legyen csendes! Sepsiszent­­györgy, 1910. április hó 1-én. Testvérei: Csősz András és leánya, Csősz Mária férjezett Márkos Andrásné és fia , Béla. Csősz János temetése ma délután megy végbe az egész város közönségének részvéte­lével.

Next