Székely Nép, 1921 (39. évfolyam, 1-104. szám)

1921-05-04 / 36. szám

36. szám. SZÉKELY NÉP 1921. május 4. történhessék, 3 koronában szá­mítva egy lejt. A három koroná­ból egy korona biztosíték volt arra az esetre, ha a korona nem 1:2 arányban váltatnék be. A szeszgyárosok a literenként 20 lejben megállapított adót tény­leg koronaértékben fizették be, mert az 1:3 arány kedvezőbb volt, mintha lett kellett volna vásárolótok, a­mely ebben az idő­ben 3­50—4 korona között inga­dozott. Természetesen így fizették a vevők is a szesz árát. Vagyis az adózatlan szesz 35 korona for­galmi árán felül adó címén még 60 koronát fizettek. Ebből a 60 koronából utalt vissza most­­, részt, 20 koronát (10 leit) a pénzügyi kormány, a­mi egy hektoliter után számítva 1000 leit tesz ki. HÍREK. Sepsiszentgyörgy, május 4. — Az alsócsernátoni tűz­­károsultak részére adomá­nyokat kér, elfogad, hirlapi­ tag nyugtát és rendeltetési helyére juttat a Székely Nép kiadóhivatala. — A sepsi­szentgyörgyi Jótékony Nő­egylet Vitályos Pál, Bulárka József, Orosz István, Molnár Mihály és Kádár Farkasi Lajos alsócsernátoni tiszkárosultak részére 300 lejt adományo­zott.­­ A Magyar Szövetségből A Magyar Szövetség ideiglenes intézőbizottsága szombaton dél­előtt 11 órakor Ferencz József uni­tárius püspöknek, mint korelnök­nek a vezetésével Kolozsvárit ülést tartott. Az ülés a szövetség műkö­dése megkezdésének eddigi aka­dályait elhárítva látván, a munka­rendnek, a szövetségi alapszabá­lyoknak és a nagygyűlésnek az előkészítését sürgős teendőnek ítélte. A mellett az intézőbizott­ság állandó adminisztrációjáról is gondoskodni kívánt. Elhatá­rozta tehát, hogy ez előkészítő és adminisztrációs feladatok tel­jesítésére egy ötös bizottságot választ, melyet azzal a hatás­körrel is felruház, hogy a fel­adatához szükséges közreműkö­désekre az intézőbizottság többi tagjait, vagy a szövetség más tagját is esténként igénybe ve­hesse. Az ötös bizottság tagjai lettek : Grandpierre Emil dr., Sán­dor József, Róth Hugó dr., Zá­­goni István dr. és Paál Árpád dr. Az ötös bizottság az adminisz­trációs feladatok tekintetében azonnal megkezdette működését. — A Nőegylet estélye. A sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet által a pünkösdi ünnepekre tervezett s a Szé­kely Nép legutóbbi számában is jelzett nagyszabású estély — mint értesülünk — május hó 21 én tartatik meg. — Németország legutóbbi ja­vaslata: Berlin, május 1. A német kormány jegyzéket inté­zett a szövetségesekhez, melyben kijelenti, hogyha a nagyhatalmak 8 milliód aranymárka kifizetését elismerik, akkor a vállalt 50 mil­­liárdból fennmaradó 42 milliárd aranymárkát hajlandók kifizetni. A német ipari cikkekre kivetett­ vámot nem ismerik el jogosnak és az ezáltal okozott károk meg­térítését követelik. — Az egész Székely­föld megmozdult az alsó­­csernátoni tűzkárosultak fel­segélyezésére. Most vesszük a hírt, hogy csiki testvéreink is igyekeznek a hajléktalano­kon segíteni és a „Csiki La­pok“ kezdeményezésére már is tekintélyes összeget gyűj­töttek s küldtek el az alsó­­csernátoni elöljáróság címére. A „Brassói Lapok“ önzetlen és nemes buzgósággal az első pillanattól kezdve szívén vi­seli a szerencsétlenek sorsát. Nálunk azonban főképen azok részéről látunk teljes nem­törődömséget, kiknek anyagi helyzete megengedné azt is, hogy időközönként jótékonyak is legyenek. Bezzeg, ha a saját érdekeikről van szó, semmi ár sem drága. .Sze­gény gazdagok!“ — Csekély két milliárdot sikkasztottak a közélelmezési Ügyosztálynál Bukarest, áp­rilis 30. A közélelmezési ügy­osztálynál megdöbbentő f­rányú sikkasztást fedeztek fel. Olyan sorozatos visszaélések nyomára jöttek rá, melyek a legszélesebb fantáziát is túlszárnyalják. Az „ízbanda“ szerint nem kisebb összeget loptak és sikkasztottak el büdös kezek, mint két mil­liárd lejt, melynek egy részét áruk­ban tulajdonították el s adták tovább, a res­zort emberei. A pa­namák történetében példátlan arányú bűneset kivizsgálására egy tíztegy vizsgálóbizottságot alakí­tottak, mely nyomban megkezdte működését. Nagyarányú szenzá­ciós letartóztatások várhatók. — Farkas Pál meghalt. Far­kas Pál volt országgyűlési kép­viselő, az ismert nevű író, 42 éves korában váratlanul elhunyt. Farkas Pál mint munkapárti kép­viselő szerepelt régebben a ma­gyar parlamentben s ott Tisza István szűkebb táborához tarto­zott. Nagy képzettségű ember volt, aki széleskörű ismeretekkel rendelkezett a társadalomtudo­mányok terén. Több jeles szocioló­giai tanulmánya jelent meg. Különösen a francia forradalom történetével és Napóleon egyéni­ségével foglalkozott. A szépiro­dalom terén is komoly sikerei vol­tak. Az „önkéntes naplója*, „Az esridai rézbánya“ és „Egy vidéki tanár naplójából” című kötetei, amelyek először az Uj Idők ha­sábjain láttak napvilágot, széles­­körben tették ismertté nevét.­­ Érdemeiért beválasztották a Pe- S­tófi-társaságba. A kommün alatt Svájczba ment s betegsége ellen ott keresett gyógyulást. Hogy a halál ott érte vagy Budapesten, arról a távirati tudósítás nem számol be. Farkas Pált különben családi nevén Wolfner Pálnak hívták s atyja a híres budapesti Singer és Wolfner könyvkiadó cégnek egyik társtulajdonosa.­­ A „Napkelet“ új száma most jelent meg rendkívül érdekes és­­aktuális tartalommal. Könnyen élvezhető, mégis nemes és fajsúlyos novellák, színdarabrészlet, cikkek és jegyzetek teszik a kitűnő folyóiratot népszerűvé, változatossá és értékessé. A rengeteg anyagból kiemeljük D­ó­­z­s­a Ferencnek, az Erdélyi Irodalmi T Arca Doktor kisasszony. Irta: Kelemenné Zathureczky Berta. — A­­Székely Nép­ eredeti tárcája. — (5-ik közlemény.) — Ez az út biztosan a gyó­gyuláshoz vezetne... Azonban : honnan vegyem mindezekhez a pénzt ? — Nincsenek rokonai ? — Egyedül állok. — És barátai sincsenek? — Vannak, de nem szeretném terhelni őket... És... — Jól tudom, hogy az ügy kellemetlen önre nézve, én min­dent magamra vállalok. Meg va­gyok győződve arról, hogy a művész-pajtások segíteni fogják. Hisz önök között bizonyos sza­badkőművesség uralkodik... Hát az állam ... Majd eszközlünk ki ösztöndíjat ! Rendkívül meg volt hatva az ifjú. — Nem tudom, hogyan kö­szönjek meg ennyi jóságot ... Már­is adósa vagyok... — Szót se. Különben azon­nal távozom. — Ne, ne menjen! Olyan jó nekem, ha itt van. A rossz álmok elrepülnek. Ó, jöjjön közelebb ! Még közelebb, különben újból erőt vesz rajtam a varázs. Megpróbált mosolyogni, de nem igen sikerült. A doktor kisasszony leült az ágya mellé és mint két jó paj­tás, hosszasan tanácskoztak a teendők felett. Borbála a következő napok­ban sietve rótta az utcákat a páciense érdekében. És a jószivü művésznépség összeszedte a fölös­leges pénzét, fölkereste a bajba került jóbarátot és az előtte levő márványlapra ürítette ki az er­szényét. A jókedvű népség egész nap megszállva tartotta a beteg művész szobáját.Vetélykedtek ab­ban, hogy ki mondjon nagyobb bohóságot. Messzire elhangzott a vidám lármájuk. És e jókedvű társaságban ott prezidiált, mula­tott, a tudós kisasszony is. És ép úgy nevetett, léháskodott, mint a többi. Hisz az egyetemen meg­szokta a férfi társaságot és ele­mében érezte magát az új paj­tások között. Jó kedvvel távozott. Otthon eszébe jutott, hogy ezekben a napokban kell megtartani a máso­dik felolvasását. Előszedte az író­­szerszámait és gondolkozni kez­dett. Azonban egyre a kelleme­sen eltöltött délután motoszkált a fejében. — Milyen szellemes ember az én betegem !.. És milyen szép !.. Ó, azok a bűbájos szemek !. . . Az a mosolygó piros száj... Csak egyszer szeretnék a karjában fe­küdni. .. Csak egyszer megeső...... Rémülten ugrott fel. Földhöz vágta a kezében levő tollat. — Hisz ez őrület !.. Hisz ez varázslat. .. Én gondolok ilye­nekre ! Én ! . . ki a tudományt választottam élettársul ! Vadul száguldott a szobában fel és alá. Hozzá volt szokva, hogy magának mindenről számot adjon, és borzadva jött arra a tudatra, hogy — szerelmes. Sze­reti a fiatal festőt. Pirult önmaga előtt. Pirult és szenvedett. Mert szeretett aka­ratlanul , szeretett — önkéntelen. — Különb akartam lenni má­soknál, és a természet legyőzött engem. Megtagadtam a szerelmet, és a szerelem bosszút állt raj­tam. .. Megvert a bűnöm ! Kétségbeesett zokogással bo­rult az ágyára. Nő volt már egé­szen, gyenge, akaratnélküli nő , ki nem is azért sírt, mert szerel­mes, hanem azért, hogy ez az érzése reménytelen. — A festő most is azt a bű­bájos boszorkányt szereti. Ez érzelmek behatása alatt elhatározta, hogy legyőzi a szi­vét és többé nem megy el a festő lakására. Álomba sírta magát. Reggel elővette a könyveit és egész délig a különböző tudo­mányok között búvárkodott. Ezalatt teltek — múltak a na­pok. A festő felgyógyult telje­sen. Hosszú sétákat tett, jobban táplálkozott. Borbála egy napfényes dél­után megírta a felolvasását és jóleső érzéssel konstatálta, hogy­­ sikerült. Gondolataiból kopogás zavarta fel. Nyilassy lépett be az ajtón , elegánsan, szépen, délcegen. A doktor kisasszony előtt úgy tetszett, mintha újból kopogna valaki, pedig csak a saját fel­izgatott, szerelmes szíve dobo­gott olyan hangosan. — Nagysád elhagyott engem, mivel már egészséges vagyok, így én jöttem el megköszönni az irántam tanusított határtalan jóságát. (Folytatása következik.) a Brassóba megy, ne mulassza el meglátogatni Capătâna, Bobancu és Comanciu likőr, rum és konyakgyárát, • a­hol kapható mindennemű pálinka, finom pálinka, tearum és a legfinomabb konyak. "US® “'Ai Mindenfajta finom lilsör és 96‘S°-os szesz. ©jg- T’a.j’borols:: régi és idei, jó sör* EXjegjxrtán­rosa ToTo éxa As I DBrassó, Hosszu­ utca ©2. Telefon: ©03.

Next