Székely Nép, 1923 (41. évfolyam, 1-103. szám)

1923-06-10 / 46. szám

46. szám. SZÉKELY NÉP 1923. június 10. .. . . ■ -1. ,i r ! « -T. rolták energiájukat centralizáló törekvésekre, amelyeket könnyen átkölcsön­özhet­­énk a nyugati ál­lamoktól is, hanem a modern fel­tételekhez fogják alkalmazni a tartomány bőséges történelmi ta­pasztalatait és számos preceden­sét, melyek előttük fekszenek. Ez­által lehetne megtanulni azokat a metódusokat, melyek lehetővé tennék, hogy a különböző vallású és fajtájú lakosok békében élhesse­nek. Másfelől a régi Magyaror-­szág románjainak fájdalmas tör­ténete felvilágosítóul kellene hogy szolgáljon arról a veszedelemről, amelyet egy nemzetnek jogfosz­­tottsága s egy másiknak privile­gizált helyzete felidéz. — Óhaj­tom, hogy az ÖnÖk városa fejlőd­jék,virágozzék és egyszers minden­­korra elvesse magától a faji tü­relmetlenség és a centralizációs organizálás módszereit, melyek gúzsba kötötték a régi rendszer idején, óhajtom, hogy visszatérjen a nemzeti és felekezeti szabad­ság s a helyi autonómiák hagyo­mányaihoz, melyek híressé tették Erdélyt a múltban. Mint az önök polgártársa, ki hisz Románia jö­vőjében, figyelemmel fogom kí­sérni a nemzetiségek kölcsönös bizalmának megszilárdítása érde­kében tett erőfeszítéseiket. A Monitorul Oficial közzéteszi az 1921. évi október és november 19-ike közt Génf­ben tartott nemzetközi munkás­­konferencia által megállapított konvenciónak Románia törvény­hozása által elfogadott rendel­kezéseit, vagyis azokat az intéz­kedéseket, amelyek az ipari vál­lalatokban tartandó heti szünetre, a fűtői munkára alkalmazandó ifjak életkorára, továbbá a ha­jókon való munkára alkalmazott gyermekek és ifjak orvosi vizs­gálatára vonatkoznak. Ugyancsak közzéteszi a Monitorul Oficial a május hó 26-án szentesített tör­vényt, amely Besszarábiára is kiterjeszti a régi királyságban 1912. óta érvényben levő mun­­kásbiztosításról szóló törvényt. Folyó év április­­­ével az egészségügy terén a regáti rendszer megyénkben is életbe­lépett. E rendszer egyik újítása az, hogy minden egészségügyi körbe állami bába lesz kinevezve. Úgyszintén minden egészségügyi körbe egy,egészségügyi segédet (agent sanitar) fognak kinevezni, akinek kötelessége az lesz,hogy őrködjék a lakosság egészségi állapota fölött. Ez az állás nyug­díjas állás. KÜLFÖLD, június 9. A lausannei politikai bizottság megállapította a végleges török-görög határt. Elhatározták, hogy a törököknek átengedik a Dardanellák bejára­­tánál levő három kis szigetet. Castello Rizzó­t Olaszországnak ítélték. A törökök lemondottak Ada-Kalehról. Hozzájárultak ah­hoz, hogy a letelepedési egyez­mény 7 évig legyen érvényes. Az egyezség egyik fontos pontja, hogy a görögök és örmények visszatérhetnek Konstantiná­­polyba. Az örmények azonban csak kis számban. Horace Rum­­bold reméli, hogy a konferencia a részleteket vasárnapig befejezi. Még csak csak az ottomán adós­ság szelvényeinek megfizetése, a koncesszió kérdése vár elintézést. Ilyenformán remény van arra, hogy a béke kérdése e hét vé­gére megoldódik. A Matin szerint a német javaslatot elküld­ték a jóvátételi bizottsághoz. Poincaré kijelentette, hogy Né­metország új javaslata nem elé­gíti ki Franciaországot és Bel­giumnak legkényesebb követelé­seit. A német javaslat legnagyobb hiánya az, hogy Németország nem kötelezi magát a ruhrvidéki passzív ellenállás megszünteté­sére s ezért a javaslatot nem is lehet tárgyalás alapjául elfogadni. A Matin szerint a belgák is csat­lakoztak a francia állásponthoz. Politikai körökben Londonban nagy meglepetést kel­tett, hogy Curzon lord könnyebb természetű gyengélkedése miatt a felsőházban nem tesz kormány­­nyilatkozatot a jóvátételi kérdés­ről. Ebből azt következtetik, hogy vagy Németország közölte már bizalmas úton az antanthatal­makkal újabb jóvátételi javasla­tát, vagy pedig Páris, London és Brüsszel érintkezése és az antant­kormányok egymás közti tárgya­lásai oly váratlan fordulatot ered­ményeztek, hogy amiatt az an­gol kormány nagyjelentőségű nyilatkozatát néhány nappal el­halasztja. Diplomáciai körök az utóbbi okot tartják valószínűb­­nek, miután Poincaré az új né­met javaslatot az eddigieknél sokkal kedvezőbben ítéli meg és a francia kormány hajlandó a Bonar Law féle tervezet keretén belül negyven-ötven aranymil­liárdnyi alapon érdemlegesen tárgyalni. Anglia és Belgium ez­zel az eredménnyel annyit elér­tek, hogy most már Franciaor­szággal együttesen vitathatják meg az egész antantot egyaránt érdeklő francia jóvátételi poli­tikát. A Daily News és a Daily Chronicle hosszasan foglalkozik az új né­met jóvátételi javaslat szövegé­vel. A javaslat szerint ötödfél évi moratórium alatt Németor­szág legfeljebb huszonegy egész és kéttized milliárd aranymárka értékű anyag szállítására vállal­kozik, azontúl pedig évente kész­pénzben legalább egy egész és négytrzed milliárd aranymárkát fizetne le. Ezen jóvátételi összeg fejében garanciát adna a német birodalom különböző monopóliu­mokban, melyekhez tartozna a vám-, dohány- és szeszjövedék, valamint a fényűzés és vagyon­adó. Ezek a garanciák négyszáz millióval múlnák felül az aján­lott jóvátételi összeget. A német jóvátételi ajánlat egyik fontosabb része egy tízmilliárd arany már­kás jelzálogkölcsönre vonatkozó tervezet, melyet ötszázalékos ka­matra vedbe fel. Erre vonatkozó garanciaként a német birodalmi vasút összes jövedelmét évről­­évre fokozná. A felveendő köl­csönt olyanformán alkalmazná, hogy az abból kiutalandó fizeté­sekből évi ötszáz millió arany­­márkát fordítanának jóvátételi célokra. Többek között arra kéri a német kormány a szövetséges államokat, hogy nevezzenek ki egy nemzetközi szakértő bizott­ságot, melynek véleményezése után megállapítanák, vájjon Né­metország képes volna-e teljesí­teni az ilyen értelemben vállalt kötelezettséget. A munka. Tekintetes Szerkesztő úr ! A „Székely Nép“ 44. számának vezércikkében felháborodással tör ki a munkát kerülő emberekkel szem­ben. S ezen felháborodása jogos. Mert az, aki nem dolgozik szellemi­leg, avagy testileg, az nemcsak ön­magának ellensége, hanem káros fe­kély a társadalom testén, melyet vas­­kézzel kell onnan eltávolítani. Nem tudom azonban végcélját megállapítani e cikknek. Dorgálás akar-e lenni ez a henyéreknek, mun­­kára serkentés­e a dologtalanoknak, vagy buzdítás a dolgozóknak, hogy munkaszeretetükkel adjanak követendő példát a semmittevőknek. Vagy talán a fiatalságot veszedelmesen mételyező dologtalanság megszüntetéséért száll síkra a cikk írója. Vagy az a célja a cikknek, hogy egy vagy több az olvasók közül lépjen ki a porondra, akik fizikailag irányítsák az ifjúságot s akik a gyermekeik helyes elfoglalása tekintetében oly sokszor tanácstalanul álló szülőknek helyes útmutatást ad­janak és gyermekeiknek munkára ne­velésében alkalmat s lehetőséget nyújt­sanak. Ha így van, lépjen ki az az em­ber, aki megérti a munka nagy hord­erejű fontosságát, képességét és ma­gyarázza meg a fogékony lelkű fiatal­ságnak, hogy a munka nem szégyen, hanem a munka nemesit, tisztessé­get, becsületes megélhetést nyújt és önbecsülést ad. Aki megérti, hogy a munkást nem lenézni — mint eddig és mint most, — hanem becsülni, tisztelni kell s a szellemi életet foly­tatóknak nem t­eg­génteni fizikai­ mun­kát végső embertársaikat, hanem azok­kal szeretettel és megértésben élni. Mert ez így volt és igy lesz még soká ezután is, mindaddig, míg a szellemi s erkölcsi nevelés a régi ala­pon halad. Mert az iskola a maga ki­zárólagosan szellemi munkálkodtatásá­­val értéktelenné teszi a fizikai munka iránt, megfosztja a testi munkakörtől az ifjút, mélyben termelő munkára volna képes s csupán a fizikai munka és munkás lenézésére nevel. Hogy az ifjúságot munkára nevel­hessük, mindenekelőtt szükséges az, hogy az iskolákat gyökeresen refor­máljuk s hogy ott, de különösen kö­zépiskoláinkban neveljük gyermekein­ket a munkára, az élet küzdelmeire. Kedveltesse meg a dolgot, szok­tassa a munkára a fiatalságot az is­kola. S ha erre kötelezi is az ifjú­ságot, az új generáció, mely onnan kikerül, egy-egy választott, általa sze­retett és nem szégyelt mesterséggel van biztosítva. És erre meg­van az alkalom, különösen a mi városunk­ban, ahol annyiféle iparágat űznek s meg vagyok győződve, hogy a diák­gyermeknek száz és több iparos nyújt munkaalkalmat, heti 4—5 órát, mely idő elegendő arra, hogy az ifjú nyolc éven át egy mesterséget megtanuljon és megtanulja a munkát ne szégyenleni. Míg ezt gyakorlatba nem hozzuk, addig önnek Szerkesztő úr nagyon­­sok embert kell látni, kik hereként élnek a társadalom terhére, szégyenére, sokszor és sokat nagy nélkülözésben. Mert ne gondolja Szerkesztő úr, hogy annnak az embernek, aki 15 — 20 éves koráig kézi munkát nem végez, a megvetett szerszám megáll a kezében. Első alkalommal visszariad attól és önmagától, ha valamihez kezd való­sággal megirtózik a munkától, később ez megszokássá válik s él hereként, legjobb esetben táncolva keresve meg a mindennapit, ami még nagyobb ve­szedelem a társadalomra, mert, hogy közbevessem, az ilyeneknek köszön­hetjük az elviselhetetlen drágaságot. Indítsunk mozgalmat a munkátlan­­ság, a henyélés megszüntetésére, has­sunk oda, hogy az ifjúság s mindenki tanuljon tudományos pályája mellett mesterséget. Dolgozzunk, hogy elmondhassuk mindnyájan, hogy teljesítettük nagy és szent közösségünket önmagunkkal, fajunkkal és hazánkkal szemben. Sepsiszentgyörgy, 1923. jun. 7-én. Tisztelettel Pap Lehel. H­ÍREK. D­istingvált gyerek nélküli család bérbe venne nyár óra e­gy vidéki berendezett kényelmes házat. Részletes ajánla­tok németül küldendők Frun­­­ zeanu Bucarest 7. Visarion. A Kommnitis lelkészeihez! A kerületnél hovatovább uj szellők indulnak meg s a bel­­missziói munka mind jobban­­jobban megkezdődik, tért hódít. Aminek igazán örülhetünk. Éhez pedig az írásban is kétségtelen szükséges irányítás mellett leg.­­Kérem, szükségletének beszerzése előtt saját érdekében ne fogassa meg vételkötelezettség nélkül elsőrendű minőségű dús választékú raktárunkat és meg fog győződni, hogy igen olcsón sehol sem vásárolhat. N József és Fia Brasov alSolostox-­u­tca (^­­xojsa. Ixa­tli. tem­plono­rxial szem­ben.)

Next