Székely Nép, 1924 (42. évfolyam, 1-100. szám)
1924-01-03 / 1. szám
Vájjon mit rejt magában a reánk köszöntött s hófehér titokzatos leplében mutatkozó újesztendő ? Vájjon a szegény, elárvult romániai magyarság szerény és jogos kívánságai fognak-e megértő fülekrel találni. Vájjon be fogják-e látni a sorsunkat intéző hatalmas urak, hogy 5 évi békés, lejális magatartásunk elegendő garancia arra, hogy minket ne tekintsenek ellenségeknek, hanem barátoknak, kiknek őszinte óhaja, hogy abban az országban, melyben élnünk rendeltetett, békés,, nyugodt és tökéletesen konszolidált állapotok uralkodjanak ? És várjon be fogják-e látni, hogy e cél elérésére az egyetlen biztos eszköz az, ha megadják azokat a kisebbségi jogokat, melyek az állam erejét úgy ki, mint befelé nem hogy gyengítenék, hanem föltétlenül erősítenék, mert az államok ereje polgárai összességének megelégedettségében rejlik. Olyan kérdések ezek, melyek önkéntelenül felvetődnek az év fordulóján, mikor számot kell vetni az elmúlt esztendővel, hogy annak tanulságait jövőre levonhassuk. Úgy az elmúlt év, mint az eltelt 5 esztendő, sajnos, nagyon szomorú tapasztalatokkal járt a székelységre nézve. A beígért és törvényesen szentesített jogaink még mindig csak papiroson vannak. Megvalósításukra még csak komoly lépés sem történt, pedig a magyarság a legkisebb jóindulatot is sokszorosan szokta meghálálni. Biztató körülmény azonban, hogy mind többen és többen akadnak román polgártársaink körében, kiknek széles, európai látókörre valló felfogása úgy a sajtóban, mint a magán és politikai életben kifejezésre jut. Remélnünk kell, hogy az uj esztendő a megértők táborát nevelni fogja s adná a jó Isten, hogy esztendőilyenkor az uj évet, mint a megértés és egymás megbecsülés jegyében lefolyt évet búcsúztathassuk el. Amerikai magyar propaganda: Dobay István dr., aki a magyar kultuszkormány megbízásából az Északamerikai Egyesült Államokban és Kanadában utazik, Apponyi Albert gróf felkérésére és nevében november közepe óta a kanadai magyar telepeket: Winnipeg, Kipling, Békevár, Regina, Stockholm, Kaposvár, Esterházy, (az Esterházy Pál gróf által 1887-ben alapított első magyar telep), Melville, Saskatoon, Lestock, Arbury, Edmonton, Calgary (közelében ős indián törzsek), Lethbridgert látogatja, ahol az idegenbe szakadt magyarságnak Magyarországról s az ó- és ujhaza iránti kötelességeikről tart előadást. Apponyi Albert gróf üdvözletét és intelmeit tolmácsolja s Apponyinak a kanadai magyaroknak szóló Dobayhoz intézett levelét olvassa fel. A kérdéses levelet sok ezer példányban sokszorosítva a magyaroknak kiosztogatják. A Canadai Pacific vasúttársaság, melynek óriási kiterjedésű vonalán a nevezett magyar telepek fekszenek, Apponyi világszerte tisztelt személye iránti különös figyelmét akarta tanúsítani, amidőn megbízottjának külön hálókocsi-szakaszt bocsátott rendelkezésére s a hosszú ut tartamára magyar osztályának vezetőjét, Komor Ferenc CPR főtisztviselőt osztotta be Dobay dr. mellé kiséretül. A kanadai magyarság mindenfelé óriási lelkesedéssel fogadta Apponyi szózatát s több száz aláírással ellátott felirattal köszönte azt meg Apponyi Albertnek. károlyi diadala. Írták: Jerome és Jean Tharaud. Fordította : dr. Szentkereszty Béla. 1918-ban a köztársaság kikiáltása után az országgyűlés egyik házában sem hangzott el egy szó sem Tisza emlékére, melyben ő 20 évnél hosszabb ideig vezetett. Nem voltak olyan bátrak, mint mártírhalált halt vezérük. Bizalmassainak nagyobb része nem jelent meg, féltették talán sorsukat. Egy pár jelentéktelen beszéd után főrendek és képviselők összeszedték holmiaikat, irataikat, az utcán várakozó frakkerek mindent elvittek. Délután az országházban egybegyűlt a nemzeti tanács, mely mindenütt helyettesítette a rendes hatóságokat. Az országház előtt vagy 40 ezer ember gyűlt össze zászlókkal és vörös lobogókkal. Hideg őszi szél fújt. Végtére a kapuban megjelent Károlyi. Mellette Lovászi Márton, Buza Barna, Garami, Hock abbé, Jászi, Diener Dénes, Szende, gróf Batthányi, Böhm, Bokányi, Lindner Béla, Kunfi, az összes nevezetes tagjai a nemzeti tanácsnak. Károlyi beszélni kezdett, de hangja wwanBaaaaainpiDBaaaE nem volt hallható. A nagy úr után Bokányi, a munkások megbízottja lépett elő, szegényes öltözetben, puha kalapját a kezében tartva, fején összeborzolt fekete, sűrű haja, nagy bajuszával, a nyilvános gyűléseken megszokott domináló hangjával kiáltotta : Polgártársak ! Erre a szóra a tömeg pár lépést előre nyomult csendes örömet kifejező zúgással, de csakhamar kitört egy őrületes ordítás, mintegy kifejezése annak, hogy legnagyobb vágyuk eljesült, eljött aszabadság.“ Ahogy Bokányi elvégezte izgató beszédét, Károlyi elsőnek emelte fel kezét és hűséget esküdött a Népköztársaságnak, a többi miniszter utánra csinálta és végtére sok ezer kar nyúlt ki esküre, amit annyiszor láttunk a mi francia forradalmunk képein. És hogy a hasonlat teljes legyen, befejezésül olyan eseménnyel, amilyen hajdan gyakran előfordult, nálunk a nagy forradalom alatt: látjuk József főherceget, a király helyettesét lemondani minden címéről, a Habsburg névről, eljönni a nemzeti tanácsba és hűséget esküdni a köztársaságnak Hock abbé kezeihez. Budapesten a visszanyert függetlenség mámorában elfeledték a hadsereg tönkremenetelét, a legőrültebb illúzióban éltek s nem is álmodtak arról a sorsról, amit a szövetségesek tartanak fenn Magyarország számára. Különben a legegyszerűbb magyar parasztba megvan az igazi nemzeti érzés és úgy tekinti az országát, dacára a benne lakó sok nemzetiségnek, mint egy megsemmisíthetetlen, magasabb életerővel bíró országot, mely a sors minden csapásainak ellentáll. Ez a magyar haza. (Itt az író hoszszasabban igyekszik kimutatni, hogy mennyire gyűlöli a magyar az osztrákokat és németet és igy az Ausztriától való elszakadás valóságos boldogság volt a népnek.) Visszaemlékeztek a 48-iki szabadságharcra és örültek a függetlenségnek, arra nem is gondoltak, hogy várjon az országban lakó románok, szerbek, horvátok rutének, stb. nem fogják-e ők is követelni függetlenségüket. A pesti sajtó, mely hódolt ezelőtt Berlinnek, most az antanthoz csatlakozott és Károlyi Mihály nem szűnt meg hirdetni, hogy ő persono grata Angliában, Amerikában és Franciaországban és ezt annyiszor ismételte, hogy ő maga is elhitte. És ezt a lapok annyira hirdették, hogy nagy örömmel vették, hogy ő megy Belgrádba Franchet D’Espery francia tábornokkal tárgyalni a fegyverszünetről. A küldöttségbe olyan egyéneket választott, kiknek jelleme szerinte kedvező hatással lehet egy francia republikánus tábornokra. A szocialista Bokányi és Csernyák százados, mint a munkások és katonák küldötte, kik hivatva voltak képviselni a pacifista és forradalmi új Magyarországot. Jászi Oszkár képviselte a kormány jó szándékát a nemzetiségekkel szemben, Hatvani Lajos volt hivatva a nemzeti tanács érzelmeinek kifejezést adni „Európa iránt.“ És Károlyi ő maga egyszerű ruházatával (sport nadrágban és mellényben) akart kifejezést adni demokratikus érzelmeinek. Még egy pár technikai tanácsadó egészítette ki a kíséretet. Este, mikor a szállodából elindultak Franchet D’Espery lakására, hova a fogadtatásuk ki volt tűzve, annyira meg voltak győződve a jó fogadtatásról, hogy nem is kételkedtek abban, hogy ebédre fogja őket marasztalni és ezért levelezőlapokat vittek zse- / 1. szám. Sft. Gheorghe. Sepsiszentgyörgy. XLII. évfolyam. Csütörtök, 1924. január 3. Előfizetési árak: Egész évre_120 Lei Félévre.......... 60 Lei Fegyed évre 30 Lei Egy hóra 10 Lei Egyes szám 2 Leu. Szerkesztőség : Strada Stefan cel Mare (volt Csei-ti. 8. sz.)SZÉKELY Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgyön Strada Stefan cel Mare (volt Csiki u. 8. sz.) Szerkesztőségi telefon száma: 8. »ÖÖOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖÖOOOÖO« Megjelenik hetenkint kétszer: CSÜTÖRTÖKÖM ás njt A görög események jelentősége. (Hg. Ypsilanti Emanuel, egykori bécsi görög követtől.) A görög királyság átváltozása köztársasággá, hacsak egyéb lényegesebb átalakítás terve nem forog fenn az állami alaptörvényt illetőleg — államjogilag minden gyakorlati fontosság híján van. A mindeddig érvényesült koronajogok a korlátlan népszuverenitást semmiben sem csorbították és az új köztársaságnak sem lehet hozzáadnivalója. Ottó király kora óta a korona jogai, alkotmányszerűleg olyan szűk határok közé vannak zsugorítva, hogy a görög államformát akárköztársasági királyság“, akár „királyi köztársaság”-nak lehetett nevezni. A király jogállása nagyjában annak felelt meg, melyet köztársaságok elnökei szoktak betölteni, sőt vannak köztársasági államfők, kiknek az illető alkotmányok nagyobb hatalmat biztosítottak, mint amilyennel a hellének királya rendelkezett. A görög királyi családszabadságolása tehát újból azt a kérdést veti fel, hogy mi kedvezőbb Görögországra nézve — örökös elnök királyi címmel, vagy pedig időlegesen választott államfő? A kérdés nem új, ismételten szőnyegre került , és eddig mindig a királyság mellett döntött a belátás. A köztársaság Görögországnak csak súlyos viszálykodások veszélyét jelenti. Az ambíciók törtetése és összeütközés, belpolitikai bonyodalmak viharverését robbanthatja ki