Székely Nép, 1924 (42. évfolyam, 1-100. szám)
1924-04-20 / 31. szám
31. szám. Sft. Gheorghe. Sepsiszentgyörgy. XLII. évfolyam. Vasárnap, 1924. április 20. Előfizetési árak: Effész évre ... 120 Lei Félévre.......... 110 Lei Negyed éltre 30 Lei Egy hóra 1 10 Lei Egyes szám 2 Leu. Szerkesztőség : Strada Stefan cel Atare (volt Csiki-u. S. sz.)SZÉKELY NÉP Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgyön Strada Stefan cel Mare (volt Csici u. 8. 87.) Szerkesztőségi telefon száma: 8. Megjelenik hetenkint kétszer: CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Lásd mily halkan siklik, nesztelenül fut be újra a feltámadás fehér hajója a földi lelkek kikötőjébe. Az örök fény, a szabadság, a béke honából jön, körüllengve üdítő, tiszta szellőktől, fölékesítetten a tavaszi megújulás virágaival. A parton, a borús lét révében a földi vágyak láncaira vert lélek-milliók közöttük te, meg én. Komor csöndben állnak, csak itt-ott sír fel egy-egy felcsnkló, nehéz zokogás azok szívéből, kiket a vérük rabságában átsenyvedett élet már agyongyötört, s akik kezeiket néma sóvárgásban tördelik a megígért szabadító felé. A többiek szeméből vad gyűlölet, keserű vád Betétük elé : „Hányszor jöttél már átkozott hajó, hányszor ígérted a feltámadást ! Eleinte valónak tartottuk gonosz hitetésedet, szemeink elkápráztak a remény lángoszlopának ragyogásától. De ma már tudjuk, hogy csak két napig tart itt mutatásod és akkor ismét itt hagysz minket az élet sivár mezején !“ De a hajó nem tud erről semmit. Amint a kikötőbe jut, angyalkezek érintésére a hit árbocáról lehullanak a hószinű vitorlák, ezüst csilingeléssel sülyed a mélybe a remény horgonya : a hajó megáll. Most egyszerre fölzendül égi karok éneke a fedélzeten: Alleluja ! Alleluja! Feltámadt az Isten fia ! Lebocsátjuk a csolnakot, megjelenik áttetsző arcával az Élet Fejedelme, kezében égő szivét tartva a kis ladikba száll. Dicsőült angyalok összhangzó evezéssel röpítik az élet part felé. A part egyik zugában, a munkamező szélén óriási szekér éktelenkedik, rudján számlálatlanul sok üres igával. Mellette, hétágu szöges szijjostorára támaszkodva áll a szekér gazdája : Pénz Ur. Türelmetlenül várja a munkaszünet végét s közben kaján vigyorgással bámul az ünneplők felé. Most az Élet Fejedelme égő szivével az élő milliókhoz lép, mindeniket megpróbálja önparazsával lángralobbantani. De azok szive tűzálló, kemény kőből való, egyik sem fog szikrát. Bezörget mindnek szive ablakán, bebocsáttatást esdve, de belülről hangzik a visszautasítás : „Én és az én házam népe Pénz Urnak szolgálunk.“ Az Élet Fejedelem szemébe könny tolul: „Boldogtalan, hát nem látod, hogy ha egyszer belekóstolsz Pénz Ur italába, olthatlan szomjúságtól epedve, gyötörve örök rabszijjra fűz. Hiszen most is ott vannak hátadon a szöges ostornak véraláfutotta nyomai, miket azért kaptál, mert éhbéredért nem húztad igáját olyan erővel, mig nyelved kilóg, homlokodon véres verejték szakad. Nézd, most halt meg egy pénzuralkodó magára hagyottan, közgyűlölettől övezve, de bár tenger milliója hevert pénzszekrényiben, nem volt neki elég, több után lihegett. — Jer hát, én szerettem, néd meg kezemen a szögek helyét, bocsássad ujjadat lándzsa átal verte oldatomba és értsd meg végre, hogy amint én is csak testem halálán keresztül juthattam megelevenedésre, úgy neked is át kell szegezned azt a kezedet, melyet szakadatlan igazi istened. Pénz Úr előtt kulcsolsz imára, dárdával kell keresztülverned husszivedet, melyben most is testi véred forró vágya lüktet. Feltámasztani én is csak a te akaratoddal, te sziveden keresztül tudlak téged, de ha igazán meghalsz test- és pénzrabságodnak, úgy nemcsak két napig fog tartani húsvéti ünneplésed, mert az új élet békéje, áldása örökké veled marad. Hadd olvadjanak hát föl a kőszivek az Élet Fejedelme égő szivének izzó melegétől, hulljanak le a bilincsek, miket a pénz rabsága kovácsolt milliók kezére és a megváltottak zsolozsmája szálljon ég felé : Krisztus ma feltámadott ! Mi bűnünket elmosá .... (Boldog húsvéti ünnepeket! Sz. A propraetor, Jeruzsálem! történet. A zeniten már messze túlhaladt a nap Judea fővárosa, Jeruzsálem fölött. De sugarai, amint visszatekintett, még vérvörösre festették a szent Cazim magaslatát. Maga a város, a halmok között még a legújabb izgalmak tüzében égett s csak fent, a római kert húsén tértek már napirendre fölötte. Csak ketten voltak : a propraetor s barátja, aki ma is felkereste. Érzékeny római orrclimpákkal szívták magukba az olajfák sűrű illatát, mit a hegyekből terelt az alkonyi szél feléjük , csendesen, nyugodtan beszélgettek. A pro praetor: Valóban minden úgy történt. A cohors közrefogta ugyan, de a tömeg kiragadta sorai közül. Nem. Nem azért, hogy talán megmentse, hanem hogy maga ítélkezzék. Mert bizony mondom, nagyon furcsa nép ez. Ha igazság nélkül ítélkezik, legszívesebben maga hajtja végre. Ám mondd barátom, miért érdekelnek ezek a hitvány semmiségek ? A barát: Nem is tudom. Talán te magad érdekelsz, ki három embert küldtél halálba, holott megmenthetted volna mind a hármat. Ismerlek jól, nemcsak azóta, hogy a toga praetextát felöltötted s tudom, hogy lelked igazságos. De igazságodban most az egyszer nem találtam meg lelkedet. A propraetor: Azt hiszem, barátom, túlságosan is nagy fontosságot tulajdonítsz a halálnak. Pedig előbb vagy utóbb az úgyis bekövetkezik. De az istenekre is, hát naponta mennyi ember hal meg. Több eggyel, vagy kevesebb, ki gondolna rá, hogy mind számon tartsa. De mondd, barátom, a három közül melyiknek halálán indultál így fel ? A barát: A nevére igazán nem emlékszem. Sehogy sem maradnak meg a fejemben ezek a különös zsidónevek. De úgy harminc évesnek látszott, s te igen sokáig beszélgettél vele. A propraetor: Én? Várj csak. Igen. Már emlékszem. De nem csalódom, Galileából származik s a papok szerint igen veszedelmes ember. Azt mondták, hogy még a templomot sem tiszteli s a szent helyen is igen gorombán reátámadt az ott békésen kereskedőkre. Reá gondoltál ? A barát: Igen. Nem tudom, valahogyan nincs azóta nyugalmam. Valahogy állandóan magam előtt látom. Mondd. Miről beszéltél olyan sokáig vele ? A propraetor. Egészen különös nekem is, ahányszor reá gondolok. Ez az ember valami közönséges ember. Ha jól emlékszem, ács vagy tímár vagy valami hasonlóféle. Ruhája, láthattad, rongyos, szegényes; beszéde hasonlóan pórias, durva. Amint vádolták, rendesen még mesterségét sem végzi, csak csavarog és izgatja a népet. Nem szívesen bár, de megkorbálcsoltattam, mert a törvény szerint megérdemelte. Ám mondhatom neked, hogy ebben az emberben a fenkölt gondolatok egész tárházát halmozták fel az istenek. Sokszor, ha a pórias szavak furcsa zenéjéről megfeledkeztem, azt hittem szinte, hogy Sokrates, vagy talán maga Platon áll előttem. A közönséges, durva szavakon átütött a logika tisztasága s az egyszerű, pórias beszéd hatalmas bizonyító erőre kapott. Ha nem is jutott el az isteni Epikur fenséges nyugodalmáig, de meggyőzött arról, hogy magasan áll vádlói fölött, kik pártszenvedélyüktől elvakítottan, fejét követelték. A barát: De hiszen kezedben van a hatalom s úgy élsz vele, ahogyan jónak tartod. Ha nem járulsz hozzá, nincs ítélet. A propraetor:A hatalom valóban a kezemben van, de mégsem élhetek vele. Mert ez a hatalom nem a népből fakadt s az ítélet mögött nem áll egész nemzet. Az igazsággal szemben áll a tömeg s a hatalom ebben a küzdelemben szükségszerűen nem az A camvrik által régen várt newreiter-sör vili ! Viki megérkezett. Kapható mindenütt. Főraktár: Dr. KOVÁSZNAI GÁBORNÁL Sft. Gheorghe — Sepsiszentgyörgyön, Piaţa Regina Maria (Szabadság-tér) 8. és 24. sz. alatt. Telefon: 42.