Székely Szó, 1942. április-június (2. évfolyam, 74-145. szám)
1942-04-01 / 74. szám
6. évfolyam, 74. szám. Marosvásárhely, 1942 április 1, szerda. CZÍVÍTV CZ SZÉKELY SZLITIKAI Szerkesztőség és kiadóhivatal : Baross Gáborutca 38. (Telefon 263.) FŐSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN dr. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZÁSZ ENDRE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 250, NEGYED ÉVRE 720, FÉL ÉVRE 1440, EGÉSZ ÉVRE 28 PENGŐ 80 FILLÉR. Megállapították a tojás fogyasztói és termelői árát Kuvureha Intimtím Az indiai kongresszusi bizottság többsége elutasította London feltételeit Parisba költözik a francia A németek újból rajtaütöttek a Murmanszk felé tartó ttatókaravánon A Reuter iroda közlése nyomán, valamint a kerülő úton érkező indiai hírekből már világosan lehet látni, mit is akar elérni Crippsen keresztül Anglia a hindusokkal. Más egyébnek, mint agyafúrt, kétszínű játéknak alig lehet minősíteni azt, amit az angolok most a hindu milliókkal folytatnak. Pirulás nélkül egyetlen angol sem moondhatja el, hogy a brit kormány jóhiszeműen jár el, amikor dominiumi rangra akarja emelni Indiát, természetesen ezt is csak a jövőben. Ezúttal ne foglalkozzunk az indus vezetőknek azzal a soha el nem titkolt követelésével, hogy Indiát teljesen függetlenítsék , amelyik követelés jelenleg erősebb, mint valaha, hanem az Anglia által oly kecsegtető színben feltüntetett „dominiumi alkotmánnyal kapcsolatban világítsunk rá a londoni manőverezés kétszínű voltára. Az ígérgetéseiről közmondásossá vált Churchill-kormány — ezt javára kell elismerni — nem merészkedett el annyira, hogy az indiai kérdés megoldása körül felvett nagy propagandában teljes függetlenséget ígérjen Indiának. Megtehette volna ugyanis, hogy ünnepélyesen erre is fogadalmat tegyen, mint ahogy megfogadta jónéhány európai állam vezetőinek a teljes segítségnyújtást, míg ezek a saját bőrükön voltak kénytelenek tapasztalni , mit jelent valóságban a londoni ígéret Az elmúlt években azonban minden oldalról annyi szemrehányás érte a Downing Street urait, hogy már maguk is kezdik szégyelni nagyotmondásaikat. Megegyeztek hét abban, hogy a bűvös kifejezéssel, a „domíniummal“ igyekeznek lépre csalni a hindu vezetőket. Persze, mér előre dörzsölik a kezüket arra az esetre, ha a hindu népvezérek kötélnek állanak s aláírják az egyezményt. Ezzel cselekvési szabadságukat elvesztik, a háború után pedig majd meglátja az akkori angol kormány, hogy mit csinál, jóváhagyja-e a szerződést, vagy pedig egyszerűen azt mondja, hogy kényszerhelyzetben kötötték, tehát az ránézve nem kötelező London ugyanis semmi garanciát nem ad arra nézve, tényleg megkapja . India a dominiumi alkotmányt. A garancia az volna, ha már most dominiumi rangra emelné az országot, amenynyiben a hindu pártok felelős tényezőiből kormányalakításra tenne kezdeményező lépéseket, hogy ez a kormány mér a háború időtartama alatt megtehesse ez előkészületeket ez alkotmány kidolgozására. Ezzel szemben Anglia mindezt a háború utánra ígéri. Lesz indiai kormány, alkotmány is, de a háború után Addig a hinduk legyenek csak engedelmes fiai az Empirenek és hulljanak el tízezrével ésettesség fel az ellenséggel földjüket, bombáztassák le házaikat, azért a reménységért, ami a háború után vagy teljesül, vagy nem. Az angolok az elmúlt világháborúban is ezt a taktikát folytatták a hindusokkal Akkor is ígértek fűt-fát, bogarat és közel harminc év után a hinduk még mindég ott állanak, ahol annak idején voltak. Nem csoda, ha a felelősséget érző hindu vezetők nem akarják elfogadni Cripps ajánlatait és nyíltan kifejezésre juttatják rosszalésukat, még akkor is, ha Cripps úr, a nagy varázsló a tárgyalások félbeszakításával fenyegetőzik. India nem ijed meg a fenyegetőzésektől, igaza tudatában vár és bizik az időben, hiszen független-1 ségének biztosítása angol őszinte-1 ségtől, vagy álnokságtól függetlenül nem várathat sokáig magéra. Crips erőlködik, India pedig mosolyog s hinx a holaposan, A holnap számára feltámadás. Kedden a késő éjszakai órákban olyan hírek jöttek ki Delhibel, hogy a kongresszusi bizottság kebelében folyó tárgyalások válságos szakaszba érkeztek. Különösen a katonai kérdés terén áthidalhatatlan az ellentét az angol javaslat és az indiai népvezérek és pártvezérek véleménye között. A hinduk nem akarnak háborút viselni még akkor sem, ha biztosítékot kapnának függetlenségükre. Tudják, hogy azért szükségtelen hadat viselniük. Berlinben meg vannak győződve afelől, Cripps bármilyen javaslatát elutasítják s hogy menynyire igaza lehet ennek a német véleménynek, azt az angol sajtó is elárulja, amikor a londoni lapok szerint „nem sok remény van a megegyezésre". Mialatt Crippsnek sehogysem sikerül a hindu milliókkal kikapartatni Anglia számára a gesztenyét, azelatt a német francia viszony napról-napra közvetlenebbé válik és az amerikai lapok már azt rebesgetik, hogy a Németországgal való feltétlen együttműködés nagy híve, Laval belép a vichyi kormányba, sőt a francia kormány rövidesen Párisba teszi át székhelyét. Ezt a hátteret tulajdonítják Laval minapi megbeszéléseinek Pétain tábornaggyal és Darlan tengernaggyal, közvetlenü ezután pedig Abetz párisi német nagykövettel. Az amerikai lapok alig- hanem fején találták a szöget. A francia nép okult a Paris elleni megismételt bombatámadásokból, valamint az elmúlt napokban lezajló saintazeirei kísérletből. A francia lapok egy része arról ír, hogy az angolok valószínűleg további partraszállási kísérletet tesznek. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a Szovjet által régóta szorgalmazott nyugati arcvonal megteremtésére folynak-e ezek a kísérletek, de a Crie de Peuple című francia lap máris felszólítja a francia kormányt: legyen nagyon óvatos, mert az angolok valószínűleg kísérletet tesznek majd francia gyarmati kikötők elleni támadásokra is. Franciaországnak természetesen érdeke, hogy területe ne legyen ismét hadszíntér. Több szó esett mér arról, hogy Madagaszkárral kapcsolatban is valamilyen akció készül. A tengelyhatalmak sajtója szerint ez angolszászok támadást készítenek elő e hatalmas sziget ellen, míg az angolszász lapok ugyanezt állítják Japánról. A magyar közmondás szerint nem zörög a levél, ha a szél nem fújja. Valamilyen formában igazuk lehet e híreknek. Madagaszkár pedig tudvalévően francia felségterület, mint ahogy az Szíria is, amelyet az angol kormányra támaszkodó De Gaulle tart megszállva. Franciaország kénytelen szembenézni azzal, hogy fagyv&rosan is ellene kell álljon volt szövetségese támadásának, mint ahogy azt annak idején Dakarnál kénytelen volt megtenni. Laval most folyó tanácskozásainak jelentőségét tehát nagy fontosságúnak lehet minősíteni. Arató füllé»»