Székely Tanügy, 1901 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1901-01-01 / 1. szám
Előfizetés Egész évre 4 korona Félévre 2 korona. Szerkesztőség: Vár utcza2. hová a lap szellem részét illető közlemények küldendők Felelős szerkesztő : MÁTHÉ JÓZSEF Jfr Megjelenik havonként kétszer.5HKiadóhivatal főtér 11. sz. hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér kéziratokat nem adnak vissza. /- )S 1903 II. évfolyam I. szám. Marosvásárhely, 1901. január 1. HM 8 NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI LAP. A M.-TORD A MEGYEI ÁLTALÁNOS TANTESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Uj évi üdvözlet. Üdvözlöm szivem mélyéből a „Székely Tanügy“-et életének második évében is. Ha ott voltam a keresztelés szerény ünnepségén, legyen szabad figyelemmel kisérnem növekedését is. Olyan tanügyi lap ez, mely híven betölti hivatását, híven szolgálja az ügyet s távol tart magától minden személyeskedést. Pedig felriadtak volt bölcsőjénél némelyek, hogy már bölcsőjében meg fog fojtani valakit. Hasztalan félelem volt s az eredmény ma már előttünk áll. Szolgálja a székely tanügyet s ezt mindnyájunknak el kell ismernünk. De tény másfelől az is, hogy még ma is vannak, kik nem bíznak benne, nem ölelik keblükre a csecsemőt úgy, amint megérdemelné. A Háromszék és Brassó megyei tanítótestületek mintha ma is idegenkednének tőle. Igaz, hogy vannak Háromszék és Brassó megyékben politikai lapok, melyek készséggel megnyitják hasábjaikat a tanügynek is. De ez szerintem nem elég. Nekünk fel kellene ölelni, karolni az egész Székelyföldön és Brassó megyében az egyetlen székely tanügyi lapot. Arra kellene törekednünk, hogy még akkorára neveljük ezt a lapot, mint mekkora most. Arra kellene segítenünk, hogy ez valódi hű tüköre lehetne a székely tanügynek, a székely népnevelés magasztos ügyének. Mire való szétforgácsolni a székely tanügyet a politikai lapok hasábjain akkor, midőn módunkban állana saját lapunkban összehordani s igy egy tekintélyes székely tanügyi lappal dicsekedni. Az én uj évi kívánságom tehát, hogy, az 1901-ik évben minden erőnkkel erre törekedjünk. Kívánom továbbá és forrón óhajtom, hogy a Székelyföld minden egyes tanitója komolyan foglalkozzék a székely kivándorlással s különösen a székely leánycselédekével. Tartsa minden tanít''» és tanítónő hazafias kötelességének tehetségéhez képest megakadályozni a Romániába való kivándorlást, szolgálatkeresést, de ha már most még nem lehet teljesen megakadályozni a kivándorlást, hassunk minden erőnkkel oda, hogy idehaza maradjanak az országban a székely cselédleányok. Szóljanak tehát így a tanítók az ilyen leányok szüleihez. Romániába ne bocsássák a leányukat, de ha mégis szolgálni akarnak, menjenek a hazai városokba. Hisz ez nem is Karácsonyi és 1852-ből. A nap lement. Koromsötét éj szált a térdre, hogy annál meghatóbb legyen az Üdvözítő születésének emléke Benn a szobákban mindenütt, de mindenütt — kivételesen még a falu mesterénél is világosság van. Hisz most az egyszer mindenki áldoz egy kis petróleumot az Üdvözítő emlékére Künn zimankós hideg van. Csattog, ropog a cserép- és zsindelyfedél, miint a szélvész, tombol a vihar, minden élőlény menhelyet keres magának, csak az ebek hallatják lételeket, egyébként a falu egészen csendes. A templom melletti kunyhóban, melyet rektramnak épített az egyház menhelyül az idő viszontagságai ellen, a rektramné asszony beszélget a családi tűzhely melegénél a „Megváltó“ születéséről. Künn zug a vihar, meg-megrezegteti az amúgyis lazán álló ablaktányérokat, de belül a nélkülözés keserű falatját is édessé teszi a szülői szív szeretete. Kilenc óra van. Megkondul az éji harang, hirdetve a hivő lelkeknek, hogy a Megváltó megszületett. De nini! — egy alak, talán nem ember mozog a sötétben. Tétova léptekkel halad a kis torony felé, jeléül, hogy meggyőzte már a kemény téli idő. Elvánszorog a templom mellett lévő rozoga kunyhó ajtajáig s benyit: Adjon az Isten jó estvét!... Egyszerre állnak fel az iskolamesterné és négy gyermeke a tűz mellől számulva tekintenek a jövevényre, kinek arcáról letí a szenvedés és nyomor, miközben felettük megrendülz angyali ének: „Dicsőség a magasságban az Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat“. Végeztével csörömpölve gurul a kéményen beöntött sok fényes dió, jeléül annak, hogy karácsony ünnepe van. A négy gyermek pillanatnyi elrémülésekből felocsúdva igyekeznek fogytáig szedni az angyal ajándékát s még e percben hallható szóval tesznek fogadást, hogy engedelmes és szófogadó gyermekek lesznek ezután is. A jövevény még mindig az ajtónál áll és mélyen elgondolkozva sorsa és az előtte csodálatos jelenségen, csak sir .. . csak sir ... keservesen. Végre megszólítja az iskolamesterné: Ugyan fiam hol jársz ebben a veszett időben?! csoda, hogy meg nem vett az Isten hidege. Jöjj, melegedj mellettünk, ha szándékod becsületes. Pista, János, Jula, Borcsa siessetek, adjatok neki az angyal ajándékából, hiszen ott az ő számára is van, mert ő hajléktalan, de nektek, legalább jó meleg szobátok van ... valameddig.