Székely Tanügy, 1902 (3. évfolyam, 1-19. szám)
1902-01-01 / 1. szám
Székely Tanügy, Marosvásárhely, 1902. január 1. Tanítóegyesületek reformja. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter a következő körrendeletét intézte valamennyi tanfelügyelőséghez: A tanítóegyesületek működését megfigyelvén, arra a tapasztalatra jutottam, hogy eltekintve a kevés számú örvendetes kivételtől, az egyesülek túlnyomó része nem fejt ki olyan tervszerű és sikeres munkásságot, aminőt az eléjük tűzött fontos czélok: az iskola beléletének intenzív fejlesztése, a nemzeti népnevelés virágzóvá tétele, a tanítói kar művelődési színvonalának emelése — helyes irányú tanítói közszellem teremtése — megkövetelnek. Már az 1896. évi 67.369. szám alatt kelt körendeletemben kifejeztem, milyen nagy fontoságot tulajdonítok a tanítóegysülteknek, amelyeket úgy kívánok tekinteni, mint a magyarországi népoktatásügyi közvélemény szószólóit és kifejezőit, ahol az eszmék és irányzások, legfontosabb nevelési és didaktikai elvek kijegeczesedéséhez szükséges tényezők együttműködnek. A tanítóegyesületi élet fellendítése czéljából indíttatva érzem magam az általános megyei tanítóegyesületet arra felszólítani, hogy saját autonóm hatáskörükben, alapszabályaiknak esetleg szükséges megváltoztatásával tegyék meg a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy a tanítóegyesületi élet fennebb körvonalazott czélokat biztosítsa. E végből ajánlom, hogy a tanítóegyesületek munkálkodásának súlypontja a járáskörökbe helyeztesék át, mégpedig úgy, hogy évenként csak egyszer tartassák járásköri ülés, de az egyesület központi választmánya a körök munkásságát közös tételek kitűzése, munkaprogramm kidolgozása által irányítsa. Ezen tételek a járáskor minden tagjának jó elve megküldessenek, hogy azoknak módjukban álljon az ülések tárgyával megismerkedni,azokat tanulmányozni. A járásköri gyűlések alkalmával mindig tartassák egy-egy gyakorlati mintatanítás, a gyűlések tárgysorozatából sohase hiányozzék egy-egy pedagógai értekezés, népiskolai kézikönyv, avagy taneszköz ismertetése Igyekezzenek a járáskörök előadóirul olykor-olykor neves pedagógusokat, egyes kiváló szakférfiakat megnyerni, akik a neveléstudomány újabb előhaladásával, egyik-másik tudományág újabb vívmányaival ismertetnék meg a köröket. Szóval a járási körökben legyen a tanítóegyesületi élet kohója. Ilyen intenzív munkásság mellett teljesen elegendő, ha a körök évenként csak egyszer (legajánlatosabban ravaszkor) gyüléseznek. Teljesen elég, ha a közgyűlések minden második évben tartatnak, ehhez képest a tisztviselői kar megbízása is 4-6 évre volna kiterjesztendő. A közgyűlésnek a szokásos és minél szűkebbre szorítandó adminisztratív teendőkön kívül további feladata lenne: a járási körök munkásságának számbevétele; az 1896. évi 67.369 szám alatt kelt körrendeletem intencziónak megfelelően pályázati javaslata alapján a pályadijak kiosztása, az iskola és a társadalom között kapcsolat erősbbitése. Az egyesület központi választmánya az egyesületnek azon szerve, mely az egyesületi életet irányítaná, és az adminisztratív teendőket végezné; e végből évenkint egyszer, vagy kétszer a vármegye székhelyén ülést tart. Közölte a királyi tanfelügyelőség ezen intencziómat a tankerületében levő általános tanítóegyesülettel oly felhívással, hogy alapszabályait saját autonóm hatáskörében ezen elvek szem előtt tartásával mielőbb módosítsa s az újabb alapszabályokat a királyi tanfelügyelőség útján három példányban jóváhagyásom alá terjeszsze. Ez alkalommal egyszerűsíteni kivánom azon eljárást, amely eddig az állami tanítók és kisdedóvónők tanítóegyesületi napidíjai és útiköltségeinek érvényesítése, kiutalása és elszámolása körül fenáll. Az egyszerűsítést oly módon kívánom keresztül vinni, hogy azon öszszeget, amelyet a törvényhozás a tanítóegyesületi költségekre és jutalomdíjakra rendelkezésemre bocsát, az egyes tanítóegyesületek kötelékében álló állami tanítók, tanítónők és kisdedóvónők számarányában, a költségvetési törvény szentesítése után, az egyes tanítóegyesületeknek évenként egyszerre ki fogom utalványozni. Az egyesületek ezen összegből elsősorban az állami tanítók, tanítónők és kisdedóvónőket szabály szerint megillető útiköltségeket és napidijakat kötelesek fedezni, mégpedig oly módon, hogy a gyűléseken részt vett ilyen tanítók napidijait és útiköltségeit a királyi építészeti hivatal közrevonásával a királyi tanfelügyelőség állapítja meg és ennek alapján a részletöszszegeket az egyesület elnöke szabályszerűen bélyegeit nyugtákra a tagoknak kifizeti. A napidíjak és útiköltségek fedezése után fennmaradt összeget az egyesület jutalomdíjakra fordítja, amelyeknek módozatait a közgyűlés állapítja meg. Az egyesület az így kiutalt összeg felől minden év végén köteles a királyi tanfelügyelőség útján kellő okmányok számadást közvetlenül kebelbeli számvevőségekhez felterjeszteni. Az egyesületi költségek tekintetében tervbe vett ezen eljárást már 1902. évben életbe kívánom léptetni. Evégből felhívom a királyi tanfelügyelőséget, hogy egy hó alatt jelentse be a tankerületében levő hivatalos, avagy általános tanítóegyesület czímét, az alapszabályokat jóváhagyó miniszteri rendelet számát és kettét, továbbá teljesen hiteles adatot arról, hogy az egyesületnek hány állami tanító, állami tanítónő és állami kisdedóvónő tagja van. Végül tudassa a királyi tanfelügyelőség azt is, hogy a folyó évben tanítóegyesületi költségek czímén öszszesen mily összeg lett kiutalva (érvényesítve) a királyi tanfelügyelőség tankerületében alkalmazott állami tanítók, stb. ilynemű költségeire. Szívesen veszem, ha a királyi tanfelügyelőség, avagy az érdekelt egyesületek mindezen tervezetekre nézetüket velem előzetesen közlik. Budapesten, 1901. deczember 17-én. Wlassics Gyula. (M) Elolvasván a kultuszminiszternek fennebb közölt rendeletét aggodalmaink támadtak. Elmondjuk sorban. Rég foglalkoztatja a tanügyi közvéleményt ez a kérdés, de úgy látszik még mindig nem érett meg annyira, hogy korszakalkotó testet öltsön, még mindig nem találták meg azt a szervezetet, melynek keretében a tanítóegyesületek elfoglalhatnák a magyar nemzeti oktatás szempontjából megillető helyüket a kulturintézmények sorában. Maga a miniszter mondja, hihetőleg tanácsadói véleményére, hogy az egyesületek túlnyomó része nem fejt ki olyan tervszerű és sikeres munkásságot, aminet az eléje tűzött fontos czélok: az iskola beléletének intenzív fejlesztése, a nemzeti népnevelés virágzóvá tétele, a tanítói kar működési színvonalának emelése s 3k oldal.