Székely Tanügy, 1903 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1903-01-01 / 1. szám
Marosvásárhely, 1903 január 1. Székely Tanügy, földmiv. min. 100 koronával külön jutalmazta s úgy ő, mint a kereskedelemügyi a népkönyvtárak részére megrendelte) és most „Góbéságok“ czim alatt egy kötet székely adoma. Kéziratban van „Székely lakodalmi versek“, mellyel a Kemény Zs. társaság pályázatán 300 kor. díjat nyert. Ezek mellett munkatársa 11 politikai, szépirodalmi, tanügyi lapnak. Az iskoláin és íróin kivül szép szerepet vitt, mint társadalmi ember. Titkára volt a „N.-Küküllő megyei Alt. Tan. Egyletnek“ 9 évig, azután az Emke n.-Küküllő megyei választmányának és a „Segesvári Polgári Körnek“, melyek Segesvárról való eltávozása alkalmából átiratilag fejezték ki elismerésüket. Általában jellemzik : az erős székely-magyar fajszeretet, a munkaszeretet, lelkesültség és túlságos szerénység. Mennyire szereti a faját, kitűnik, hogy irodalmi működésének 8/16 része székely dolog, hol a magyar fajért valamit tehet, azt soha el nem hagyja. Segesváron addig agitált, mig megteremtette a Magyar Polgári Kört az ott lévő magyar iparosok, vasúti altisztek számára, melynek alakulásától titkára volt. Évekig agitált egy magyar lap megalapítása érdekében, míg Gyöngyössyig, és Déncs Bertalan tanfelügyelővel sikerült is életre kelteni a ma is fenálló „Nagy-Küküllőt“ olyan helyen, hol soha azelőtt magyar lap nem volt, még magyar nyomda sem. Mekkora munkaerővel rendelkezik azt élénken illusztrálja, hogy mikor vezette iskolájában az V—VI. osztályokat, hol neki volt legtöbb órája, még kapott időt rá, hogy elvégezve pontosan három egylet titkári hivatalát, kielégítsen 11 lapot dolgozattal és írjon ifj. köteteket, nem számítva, hogy családjának és barátainak is szentelt pár perczet és a mellett ott van az országos mozgalmakban. Az Áll. Tan. Orsz. Egyesületének főjegyzője, az Orsz. Bizottságnak vol. tagja. Ide számítva tanügyi irodalmi és társadalmi működését bátran el lehet mondani, hogy egyedül tett anyit, mint 10—20 kortárs együtt. És ingyen, leszámítva a czikkeiért járó pár forint írói díjat, mindössze egyszer kapott 50 frtot a földmivelési, 50 frtot az Emkétől. Ma is olyan szegény, igénytelen tanító, mint ezelőtt 25 évvel. Legszebb oldala, hogy magában a tanállást soha senkitől lenézetni vagy kicsinyelni nem engedi. Fölfelé büszke ahol kell, az arroganciát nem tűri, e miatt sok tanf. előtt ma sem grata persona, ellenben kartársaival, le az utolsó falusi büszkelig, csupa jóság. Segesváron a vidéki kartársaknak évekig ő küldötte szét a fizetésüket. Alig került Brassóba, azonnal főmunkatársa lett a Brassói Szemlének, mely azóta Brassói Újság czimen napilappá alakult, titkára az ottani Székely Társaságnak, melynek ügyeit Koós Ferencz lelkes öregünkkel ketten viszik. Hogy 25 év alatt sok keserű csalódás is érte az természetes, olyan ember, aki szeret és tud a maga feje után egyenesen járni, nem kerülheti el, hogy másba ne ütközzék. Az ő tapintata azonban mindig megtalálta a kibontakozást. A népiskolai tanítókhoz/) Képzeljük magunkat egy virágos kertben ! Milyen elragadó, tündéries kép tárul szemeink elé, midőn a fölkelő nap aranyos sugarai a kert virágait fürösztik. A virágok bűvös szinkezetében, mint megannyi arany, ezüst drágakő és elrejtett gyöngy vakító csillogása hajol el minket s mig valami megmagyarázhatlan titkos erőtől elbűvölve nézzük e káprázatos szinfóniát, e tündéries képet, lelkünkben önkénytelenül egy gondolat ébred föl: miért ilyen szép? Azért, mert van egy kéz, mely gondjukat viseli, amely a gyönge virágokat óvja az ártalmas fergetegektől, a kártékony viharoktól , mikor ezek közelednek védő szárnyával eltakarja és így oltalmazza. De jön egy másik gondolat: ha ez az atyailag gondoskodó kéz nem volna, hiányoznék, mivé lenne a gyönyörű virágos kert? Magukra hagyatva, a nap perzselő heve elfonynyasztaná szirmaik, az üde, eleven színüket elveszítve hullanának le; eltűnne a varázsló himpor, a mely a virág legpiczinyebb részét is oly ragyogóvá, oly tündöklővé tette, mikor az éltető nap aranyos sugarait viszszaverte. A hivatlan gyomtanyát verve elfojtaná a virág életét s élősdi természetével kiszívná utolsó életerejét is, és szemlélő lelkünk legnagyobb fájdalmára az előbbi tündéries képet visszataszító, zord vadonná változtatná ! Ilyen virágos kerthez hasonlít a zsenge, ifjú nemzedék. Virul ez is, ha gondos nevelésben részesül és tiszta, nemesfényt fog szétlövetni, azt a fényt, melyet környezettől nyert, de csak úgy és akkor, ha szivében a hitnek terebélyesre nevelt fáját az erény legszebb koszorúja fogja övezni. Ámde az ifjú, mint azt mindnyájan jól tudjuk olyan, mint a széltől hajtott ingó nád, hajlik ide is oda is, szive fogékony a jó és rossz iránt egyformán. S ha hitének horgonyát követi, akkor a bimbóból szép virág fejel ki, ellenben volt! irtózatos: a bűn átkos örvénye feltartózhatlan magával sodorja, menthetetlenül veszve van, életre keltéséről többé szó sem lehet. Tehát mindenek fölött gondos, körültekintő nevelés kel a zsenge ifjúnak. Tekintsetek a kertfáira! Milyen szép, sudár, szabályos alakot ölt, ha a kertész, a vad, fattyú hajtásokat pontosan levágja, lenyesi; s nemes gályát ölt bele, mily édes zamatu gyümölcse lesz; mig ha ez a szorgoskodó kéz nem ápolja , bozótos, zilált, külsőt ölt s gyümölcse vad fanyar leend, így az ifjúság is felnő, jól vagy rosszul, üde, kecses, deli alakot nyer avagy visszariasztó zilált ki,sőt, a természet rendje szerint mindkettő kifejlődik, itt nagy különbség nincs, de igen is lesz egy — a gyümölcs .... ez fogja megkülömböztetni, erről ismerünk rájuk. Ilyen kincs megőrzésére vállalkozunk mi katholikus (Mások is Szerk.) néptanítók! Oh! ez a kincs kimondhatatlanul drága; ez a kincs a Jézus Krisztus, az Isten ember vérével megváltott lelkek összesége, melyek közül egynek sem szabad elvesznie, hanem mindannyinak rügybe kell fakadni, virágzásnak indulni és a jövő életre gyümölcsöt hozni a tanítók buzgó, odaadó, lelkes és önfeláldozó munkálkodása következtében. Nos, kedves tanítótársak, kérdem: lehet-e ezen a világon dicsőbb dolog, juthat-e és jutott-e valakinek e földön fenségesebb, magasztosabb, nemesebb feladat osztályrészül, mint a tanítóknak, kiknek főhivatása az isteni vérrel megváltott halhatatlan lelkek idomitása, képzése és virágzásnak indítása? Nincsen nem jutat! *) Elnöki beszéd, melylyel Fodor István a kászon-alcsiki rom. kath. tanítói járáskör Csikszt.Mártonon tartott rendes őszi gyűlését megnyitotta. 3-ik oldal.