Székely Tanügy, 1906 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1906-01-01 / 1. szám
4-ik oldal. Szellemi haladásunk magyarázatáról.*) Irta : Rusztek Károly. (Vége: Az emberiség története azt mutatja, hogy a legnagyobb az ősegységből, az idealismusból hullámosan, ritmikusan haladunk a legszélsőbb különféleségbe, a realismusba. Az ókori népek, mint az egyptusok, babylonok, asszírok, khinaiak, mongolok, perzsák nagy idealista érzésüknek és gondolkodásuknak megfelelően akkor voltak virágzatuk tetőpontján, mikor még az ideális is a maga teljességében volt uralmon. Évezredek munkája azonban ezt a nagy egységet folyton folyvást bomlasztotta és előtérbe juttatta az alkotó részek jogát. Persze ez a haladás nem egyenletesen, hanem hullámszerűen történt. Vissza visszatért és tér most is még az idealismus egysége, mint a Kr. sz. előtti V., II., a Kr. sz. utáni II., V., X., XV., XVII. században; továbbá az 1770-től 1815-ig, az 1850-től körülbelül az 1900-ik évig terjedő időközökben. Csakhogy annál gyöngébbnek és erőtlenebbnek találjuk, minél inkább közeledünk a jelen korhoz, mely 1900 óta átmeneti korszak az idealizmusból a realizmusba. Társadalmi, politikai életünk zilált, zűrzavaros, bomlott állapotát épen ez az átmenet magyarázza meg, amikor is az egyik áramlat már nem és a másik még nem elég erős ahhoz, hogy a lelkeket általánosan a maga eszméivel megtölthesse, kielégíthesse. De korántse higyjük, hogy az ébredő realizmus és a halványuló idealizmus e harcából előállott áldatlan viszonyokat csak édes hazánkban tapasztalhatjuk. így van leit ez Európaszerte, a Balkán államokban, Oroszországban, Ausztriában, Franciaországban, Norvégiában körülbelül egyaránt, csak legfeljebb másban, más téren nyilvánul Ugyanis, mikor a szellemi haladás ilyetén módon való hullámszerű mozgásáról tárgyalunk, figyelembe kell vennünk a népfajok fő jellemvonásait, melyek alapjában sohasem változnak. Mert ha engednek is teszem azt az idealistább fajok a realismus napjaiban a szigorú tekintély és hagyomány tiszteletből, a folytonosan előre nyomuló realizmusban csak úgy és csak akkor tarthatják fenn magukat, őrizhetik meg fennmaradásukat, ha más fajokkal való vérvegyülés, vérkeveredés folytán reálisabbakká lesznek. Minden nemzet abban az áramlatban tud a legnagyobb hatalomra szert tenni, amely legjobban megfelel alapjellemének. Az ókori, már — említett — népek épen az őket jellemző nagy idealismus következtében a mindinkább fokozódó realismusba simulni nem tudván, letűntek a világ színpadjáról és helyüket oly népfajok foglalták el, melyeknek jellemvonásai jobban megfeleltek az idők árjának. Nevezetesen a görögök, a rómaiak, a hunok, a góthok, a gallok lépnek örökükbe és maradnak meg abban mindaddig, míg csak a növekvő realizmus őket is leszorítja, illetve összeolvasztja más népfajokkal. És végül hogy még világosabban lássuk az erkölcsi törvény érvényesülését a nemzetek történetében is, vessünk egy futó pillantást Európa népeire. Mit látunk ? Azt, hogy az idealista spanyol, olasz, francia lassan lassan veszti hegemóniáját és ma már a vezérszerep a sokkal realisztikusabb angolé, németé. A szláv népek közül a legideálisabbak a lengyel, cseh, horvát már elvesztették önállóságukat, míg a jóval reálisabb orosz megtudta azt őrizni. A nagyon idealista cigány és zsidó sehogy sem tud beleilleszkedni az idők áramlatába, hanem örökös izgatottságban vándorol vidékről vidékre. A magyar nemzet eredetileg szintén idealista faj volt, de reálisabb népekkel való keveredése folytán mégis többé kevésbé simulni tudott és tudta is az idők tárjához a mi azután biztosította eddig, és biztosítandja ezután is évezredes fennmaradását. Úgy engedje a magyarok hatalmas Istene! Társadalmi kérdések. A szocializmus és a tanítóság. — A tanitók akciója. — A csongrádmegyei tanító egyesület legutóbb tartott gyűlésén nagyjelentőségű országos akciónak vetette meg az alapját. Sassi Nagy Lajos indítványára ugyanis kimondotta az egyesület, hogy fölhívja Magyarország tanítóit a nemzetközi szocializmus túlzásai ellen való küzdelemre. E küzdelem eszközei a nép bajaival való komoly, odaadó foglalkozás, az igaz, nemes, szociális eszmék hirdetése és az évtizedeken át elhanyagolt nép valódi szükségleteinek megfelelő reformok sürgetése. Erre a célra a csongrád megyei tanítók, a Magyar Gazdaszövetség közreműködésével, egyesíteni akarják az ország összes tanítóit, majd később a papokat, jegyzőket, gazdatiszteket, mint a nép hivatott nevelőit és vezetőit, szóval mindazokat a tényezőket, amelyeknek üdvös tevékenysége a vidékken a magára hagyatott nép körében is elhatalmasodó szocialista izgatásnak gátat vethetnek. A csongrád megyei tanító-egyesület ebben a dologban egyelőre az ország tanítóihoz intézett Szózatot a Magyar Gazdaszövetség révén. A szózat szövegét szintén Sassi Nagy Lajos készítette. A szózat mindenekelőtt vázolja a szocialista izgatás következményeit az ország egyes vidékein. A helyzetet alaposan ismerő tanítók a Szegeden tartott gyűlésükön panaszolták, hogy tétlenül kell nézniök az izgatók munkáját és ami az eredményre jutottak, hogy a bajon csak országos mozgalom segíthetne. A tanítóknak hazafias, népmentő munkával kell lekötelezniök a társadalmat, hogy azután a társadalom is megadja nekik mindazt, ami őket jogosan megilleti. A tanítóknak küzdeniük kell a szocializmus túlzásai ellen és a hazafias, nemes szocializmus érdekében. A szózat azután így folytatja: Mi tehát a teendő, mert most már igazán a tettek mezejére kell lépni ? Első teendő, hogy az illetékes tényezők, mint például a Magyar Gazdaszövetség, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a tanítók, papok, jegyzők, gazdatisztek támogatásával alakítsák meg a Magyar Népmentők Szövetségét, ahely a hazafiság, a népmentés lelki rokonságán alapulva, tagsági díj s más anyagi megterhelés nélkül egyesítse hatalmas táborban a nemzet vezetőit. Azután alkalmas területek, vagy megyék szerint osszák fel az egész országot körökre. Ezekben egy-egy minden tekintetben alkalmas férfiú vezetésével húsz-harminc válogatott férfiúból álló agitáló testület alakítandó. E férfiak előre megállapított s előkészített programmal járják be a községeket. Tartsanak vásár- és ünnepnapokon szabad előadásokat, este rendezzenek társas összejöveteleket, ahol a népmentés százféle eszközét, módját ismertessék meg. Magyarázzák meg a Székely Tanügy, Maros-Vásárhelyt, 1906. január 1.