Székely Tanügy, 1906 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1906-01-01 / 1. szám

4-ik oldal. Szellemi haladásunk magya­rázatáról.*) Irta : Rusztek Károly. (Vége: Az emberiség története azt mu­tatja, hogy a legnagyobb az ős­egy­ségből, az idealismusból hullámosan, ritmikusan haladunk a legszélsőbb különféleségbe, a realism­usba. Az ókori népek, mint az egyptusok, babylonok, asszírok, khinaiak, mon­golok, perzsák nagy idealista érzé­süknek és gondolkodásuknak meg­felelően akkor voltak virágzatuk tetőpontján, mikor még az ideális is a maga teljességében volt uralmon. Évezredek munkája azonban ezt a nagy egységet folyton folyvást bom­lasztotta és előtérbe juttatta az alkotó részek jogát. Persze ez a haladás nem egyenletesen, hanem hullám­szerűen történt. Vissza visszatért és tér most is még az idealismus egy­sége, mint a Kr. sz. előtti V., II., a Kr. sz. utáni II., V., X., XV., XVII. században; továbbá az 1770-től 1815-ig, az 1850-től körülbelül az 1900-ik évig terjedő időközökben. Csakhogy annál gyöngébbnek és erőt­lenebbnek találjuk, minél inkább közeledünk a jelen korhoz, mely 1900 óta átmeneti korszak az ide­alizmusból a realizmusba. Társadalmi, politikai életünk zilált, zűrzavaros, bomlott állapotát épen ez az átmenet magyarázza meg, a­mikor is az egyik áramlat már nem és a másik még nem elég erős ahhoz, hogy a lelkeket általánosan a maga eszméivel megtölthesse, kielégíthesse. De korántse higyjük, hogy az ébredő realizmus és a halványuló idealizmus e harcából előállott áldatlan viszo­nyokat csak édes hazánkban tapasz­talhatjuk. így van leit ez Európaszerte, a Balkán államokban, Oroszországban, Ausztriában, Franciaországban, Nor­végiában körülbelül egyaránt, csak legfeljebb másban, más téren nyil­vánul Ugyanis, mikor a szellemi haladás ilyetén módon való hullámszerű moz­gásáról tárgyalunk, figyelembe kell vennünk a népfajok fő jellemvonásait, melyek alapjában sohasem változnak. Mert ha engednek is teszem azt az idealistább fajok a realismus napjai­ban a szigorú tekintély és hagyomány tiszteletből, a folytonosan előre nyo­muló realizmusban csak úgy és csak akkor tarthatják fenn magukat, őriz­hetik meg fennmaradásukat, ha más­­ fajokkal való vérvegyülés, vérkevere­­­dés folytán reálisabbakká lesznek.­­ Minden nemzet abban az áramlatban tud a legnagyobb hatalomra szert tenni, a­mely legjobban megfelel alapjellemének. Az ókori, már — em­lített — népek épen az őket jellemző nagy idealismus következtében a mindinkább fokozódó realismusba simulni nem tudván, letűntek a világ színpadjáról és helyüket oly népfajok foglalták el, melyeknek jellemvonásai jobban megfeleltek az idők árjának. Nevezetesen a görögök, a rómaiak, a hunok, a góthok, a gallok lépnek örökükbe és maradnak meg abban mindaddig, míg csak a növekvő realiz­mus őket is leszorítja, illetve össze­­olvasztja más n­épfajokkal. És végül hogy még világosabban lássuk az erkölcsi törvény érvényesü­lését a nemzetek történetében is, vessünk egy futó pillantást Európa népeire. Mit látunk ? Azt, hogy az idealista spanyol, olasz, francia lassan lassan veszti hegemóniáját és ma már a vezérszerep a sokkal realisztikusabb angolé, németé. A szláv népek közül a legideálisabbak a lengyel, cseh, horvát már elvesztették önállóságukat, míg a jóval reálisabb orosz megtudta azt őrizni. A nagyon idealista cigány és zsidó sehogy sem tud beleillesz­kedni az idők áramlatába, hanem örökös izgatottságban vándorol vi­dékről vidékre. A magyar nemzet eredetileg szintén idealista faj volt, de reálisabb népekkel való kevere­dése folytán mégis többé kevésbé simulni tudott és tud­t­a is az idők t­árjához a mi azután biztosította eddi­g, és biztosítandja ezután is évezredes­­ fennmaradását. Úgy engedje a ma­gyarok hatalmas Istene! Társadalmi kérdések. A szocializmus és a tanítóság­. — A tanitók akciója. — A csongrádmegyei tanító egyesület legutóbb tartott gyűlésén nagyjelen­tőségű országos akciónak vetette meg az alapját. Sassi Nagy Lajos indítvá­nyára ugyanis kimondotta az egye­sület, hogy fölhívja Magyarország ta­nítóit a nemzetközi szocializmus túl­zásai ellen való küzdelemre. E küz­delem eszközei a nép bajaival való komoly, odaadó foglalkozás, az igaz,­­ nemes, szociális eszmék hirdetése és az évtizedeken át elhanyagolt nép valódi szükségleteinek megfelelő re­formok sürgetése. Erre a célra a csongrád megyei tanítók, a Magyar Gazdaszövetség közreműködésével, egyesíteni akarják az ország összes tanítóit, majd később a papokat, jegyzőket, gazdatiszteket­­, mint a nép hivatott nevelőit és vezetőit, szó­val mindazokat a tényezőket, a­me­­­lyeknek üdvös tevékenysége a vidék­­­ken a magára hagyatott nép körében is elhatalmasodó szocialista izgatás­nak gátat vethetnek. A csongrád me­gyei tanító-egyesület ebben a dolog­ban egyelőre az ország tanítóihoz intézett Szózat­ot a Magyar Gazda­­szövetség révén. A szózat szövegét szintén Sassi Nagy Lajos készítette. A szózat mindenekelőtt vázolja a szocialista izgatás következményeit az ország egyes vidékein. A helyze­tet alaposan ismerő tanítók a Szege­den tartott gyűlésükön panaszolták, hogy tétlenül kell nézniök az izga­tók munkáját és ami az eredményre jutottak, hogy a bajon csak orszá­gos mozgalom segíthetne. A tanítók­nak hazafias, népmentő munkával kell lekötelezniök a társadalmat, hogy az­után a társadalom is megadja nekik mindazt, a­mi őket jogosan megil­leti. A tanítóknak küzdeniük kell a szocializmus túlzásai ellen és a ha­zafias, nemes szocializmus érdeké­ben. A szózat azután így folytatja: Mi tehát a teendő, mert most már igazán a tettek­ mezejére kell lépni ? Első teendő, hogy az illetékes té­nyezők, mint például a Magyar Gaz­daszövetség, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a tanítók, papok, jegyzők, gazdatisztek támogatásával alakítsák meg a Magyar Népmentők Szövetség­ét, a­­hely a hazafiság, a népmentés lelki rokonságán alapulva, tagsági díj s más anyagi megterhe­lés nélkül egyesítse hatalmas tábor­ban a nemzet vezetőit. Azután al­kalmas területek, vagy megyék sze­rint osszák fel az egész országot kö­rökre. Ezekben egy-egy minden te­kintetben alkalmas férfiú vezetésével húsz-harminc válogatott férfiúból álló agitáló testület alakítandó. E férfiak előre megállapított s előkészített prog­rammal járják be a községeket. Tartsanak vásár- és ünnepnapokon szabad előadásokat, este rendezzenek társas összejöveteleket, a­hol a nép­­mentés százféle eszközét, módját is­mertessék meg. Magyarázzák meg a Székely Tanügy, Maros-Vásárhelyt, 1906. január 1.

Next