Székely Tanügy, 1907 (9. évfolyam, 1-20. szám)
1907-01-01 / 1. szám
NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI LAT. A M.-TORDAMEGYEI ÁLTALÁNOS TANTESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Előfizetés Egész évre 6 korona, ft Félévre 3 korona. Kierdélti vetteti főtér 12. sz. Felelős szerkesztő, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Szerkesztőségi Bethlen Gábor utca 9, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők MÁTHÉ JÓZSEF pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza*■NI eljelenik haverként kétszer. A tanítók fizetésrendezése A „Néptanítók Lapjáénak 52. rendkívüli száma a tanítói fizetésrendezés ügyében a közoktatásügyi miniszter által autorizált következő cikket közölte: Az az általános érdeklődés, amely a tanítói fizetések rendezése iránt a társadalom minden rétegében nyilvánul, arra indít, hogy gróf Apponyi kultuszminiszternek a képviselőház dec. hó 13-iki ülésén a tanítói fizetések rendezéséről adott nagyérdekű fölvilágosításait még a következőkkel egészítsük ki Úgy az állami, mint a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók kezdőfizetése teljesen egyenlő lesz. Ez az egyik sarkalatos elve gróf Apponyi fizetésrendezésének. A másik fontos elv, hogy amennyiben a további fokozatokban egyfelől az állami, másfelől a községi és hitfelekezeti tanítók fizetése között különbség áll elő, amit indokol az a tény, hogy ez utóbbiaknál az állam nem mint iskolafenntartó és az iskolával rendelkező, hanem csupán mint segélyt nyújtó tényező szerepel — , ez a különbség kiegyenlíthető legyen. Ezért fog a fizetésrendezési törvényben kimondatni, hogy a megállapított állami fizetéskiegészítés vagy kézpótlék igény le nem szállíttatik, ha az iskolafenntartó a maga részéről a tanító fizetését emeli azon határig, amelyen az ő egész illetménye (fizetés és állami kiegészítés együttvéve) a hasonló fokon álló állami tanítóét eléri. A harmadik alapelve a miniszter fizetésrendezésének, hogy a szerint, amint az egyes községek a polgári lakbérek szerint bizonyos csoportokba vannak beosztva, ezen csoportok szerint a tanítói alapfizetéseket is három fokozatba osztotta be. Az első fizetési fokozatba tartoznak azon tanítók, akik az első és második lakbérosztályba sorozott községekben; a második fokozatba azok, akik a harmadik lakbérosztályba, és végre a harmadik fokozatba azon tanítók, akik a negyedik lakbérosztályba sorozott és lakbérosztályba egyáltalán nem sorozott községekben vannak alkalmazva. Az állami tanítók fizetésrendezése tehát a következőképen alakul: Parabolák. Schopenhauer filozófiájából fordította : Dabóczi György. Egyszer bolyongásomban egy mezei virágra akadtam és amidőn annak szépségét és minden részében való tökéletességét csodálva szemléltem, igy kiáltottam fel: „De hiszen mindez a sok szépség ebben és ezer hozzá hasonlóban pompázik és elvirágzik anélkül, hogy valaki vizsgálná, sőt gyakran egyetlen szem sem akad, amely legalább észrevenné. A virág pedig erre így felelt: „Óh, te bohó! Hát azt hiszed hogy azért virágzom, hogy mások észrevegyenek ? ! Magamért és nem másokért virágzom ; virágzóm, mert nekem úgy tetszik. Hogy virágzóm és vagyok, s ebben van az én örömem és gyönyörűségem!“ Egy anya, hogy gyermekei mivelődjenek és tanuljanak, Aesopus meséit adta kezökbe, hogy olvassanak belőle. De a gyermekek nemsokára visszahozták a könyvet és a legidősebb, aki elég okos volt, így szólott: „Ez a könyv nem nekünk való, igen gyermekes és ostoba. Rókák, farkasok és hollók beszélnek benne. Mi nem akarjuk magunkat rászedetni, az ilyen tréfákból már rég kinőttünk. Vájjon ki nem ismeri fel ebben a reményteljes fiúban a jövő felvilágosodott racionalistáját? Egy szép, zöldülő és virágzó Oázis, amidőn maga körül tekintett, semmit se látott egyebet, mint a köröskörül a Pusztát és hiába kereste, hogy magához hasonlót találjon. És panaszosan kiáltott fel: „Óh, én szerencsétlen, elhagyatott Oázis! Egyedül kell maradnom és sehol se látok hozzám hasonlót; sehol egy szem, mely engemet meglátna és pázsitomban, forrásomban, pálmafáimban és bokraimban gyönyörködnék ! . . . Semmi, semmi csak a szomorú, homokos, sziklás, élettelen Puszta, mely mindenütt körülveszen! Ugyan mit használnak nekem az én kiválóságaim, szépségeim és gazdagságom ebben az elhagyatottságban !“ Ekkor megszólal az öreg, szürke Puszta-anya.