Székely Tanügy, 1907 (9. évfolyam, 1-20. szám)

1907-01-01 / 1. szám

NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI LAT. A M.-TORDAMEGYEI ÁLTALÁNOS TANTESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Előfizetés Egész évre 6 korona, ft Félévre 3 korona. Kierd­élti vetteti főtér 12. sz. Felelős szerkesztő, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Szerkesztőségi Bethlen Gábor­ utca 9, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők MÁTHÉ JÓZSEF pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza­­*■NI eljelenik h­aver­ként kétszer. A tanítók fizetésrendezése A „Néptanítók Lapjáénak 52. rendkívüli száma a tanítói fizetés­rendezés ügyében a közoktatás­­ügyi miniszter által autorizált kö­vetkező cikket közölte: Az az általános érdeklődés,­­ amely a tanítói fizetések rende­zése iránt a társadalom minden rétegében nyilvánul, arra indít, hogy gróf Apponyi kultuszmi­niszternek a képviselőház dec. hó 13-iki ülésén a tanítói fizetések rendezéséről adott nagyérdekű fölvilágosításait még a követke­zőkkel egészítsük ki Úgy az állami, mint a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók kezdőfizetése teljesen egyenlő lesz. Ez az egyik sarka­latos elve gróf Apponyi fizetés­rendezésének. A másik fontos elv, hogy amennyiben a további fokozatok­ban egyfelől az állami, másfelől a községi és hitfelekezeti tanítók fizetése között különbség áll elő,­­ amit indokol az a tény, hogy ez utóbbiaknál az állam nem mint isk­olafenntartó és az iskolával ren­delkező, hanem csupán mint se­gélyt nyújtó tényező szerepel — , ez a különbség kiegyenlíthető­­ legyen. Ezért fog a fizetésrende­zési törvényben kimondatni, hogy a megállapított állami fizetés­­kiegészítés vagy kéz­pótlék­ igény le nem szállíttatik, ha az iskola­­fenntartó a maga részéről a tanító fizetését emeli azon határig, amelyen az ő egész illetménye (fizetés és állami kiegészítés együtt­véve) a hasonló fokon álló állami tanítóét eléri. A harmadik alapelve a minisz­ter fizetésrendezésének, hogy a szerint, amint az egyes községek a polgári lakbérek szerint bizo­nyos csoportokba vannak be­osztva, ezen csoportok szerint a tanítói alapfizetéseket is három fokozatba osztotta be. Az első fizetési fokozatba tar­toznak azon tanítók, akik az első és második lakbérosztályba so­rozott községekben; a második fokozatba azok, akik a harmadik lakbéro­sztályba, és végre a har­madik fokozatba azon tanítók, akik a negyedik lakbérosztályba sorozott és lakbérosztályba egy­általán nem sorozott községek­ben vannak alkalmazva. Az állami tanítók fizetésrende­zése tehát a következőképen alakul: Parabolák. Schopenhauer filozófiájából fordította : Dabóczi György. Egyszer bolyongásomban egy me­zei virágra akadtam és amidőn annak szépségét és minden részében való tökéletességét csodálva szemléltem, igy kiáltottam fel: „De hiszen mindez a sok szépség ebben és ezer hozzá hasonlóban pompázik és elvirágzik anélkül, hogy valaki vizsgálná, sőt gyakran egyetlen szem sem akad, amely legalább észrevenné. A virág pedig erre így felelt: „Óh, te bohó! Hát azt hiszed hogy azért virágzom, hogy mások észrevegyenek ? ! Magamért és nem másokért virág­zom ; virágzóm, mert nekem úgy tetszik. Hogy virágzóm és vagyok, s ebben van az én örömem és gyönyö­­­­rűségem!“ Egy anya, hogy gyermekei mive­­­­lődjenek és tanuljanak, Aesopus me­séit adta kezökbe, hogy olvassanak belőle. De a gyermekek nemsokára vissza­hozták a könyvet és a legidősebb,­­ aki elég okos volt, így szólott: „Ez a könyv nem nekünk való, igen gyer­mekes és ostoba. Rókák, farkasok és hollók beszélnek benne. Mi nem­­ akarjuk magunkat rászedetni, az ilyen tréfákból már rég kinőttünk. Vájjon ki nem ismeri fel ebben a reményteljes fiúban a jövő felvilágo­sodott racionalistáját? Egy szép, zöldülő és virágzó Oázis, amidőn maga körül tekintett, semmit se látott egyebet, mint a köröskörül a Pusztát és hiába kereste, hogy ma­gához hasonlót találjon. És panaszo­san kiáltott fel: „Óh, én szerencsétlen, elhagyatott Oázis! Egyedül kell ma­radnom és sehol se látok hozzám hasonlót; sehol egy szem, mely en­­gemet meglátna és pázsitomban, for­rásomban, pálmafáimban és bokraim­ban gyönyörködnék ! . . . Semmi, semmi csak a szomorú, homokos, sziklás, élettelen Puszta, mely mindenütt körülveszen! Ugyan mit használnak nekem az én kiváló­ságaim, szépségeim és gazdagságom ebben az elhagyatottságban !“ Ekkor megszólal az öreg, szürke Puszta-anya.

Next