Székely Tanügy, 1907 (9. évfolyam, 1-20. szám)

1907-01-01 / 1. szám

Maros-Vásárhely, 1907. janu­ár 1. Székely Tanügy. 2-ik és 3-ik, illetőleg a 3-ik és 4-ik korpótléknál fog 100 korona helyett 200 koronát kapni, úgy hogy minden tanító 1893. októ­ber hó 1-től számítva, harminc évi szolgálat alatt, négy kétszá­zas és két egyszázas korpótlék­ban fog részesülni. Az 1893: XXVI. t­c. 8. §-ának azon rendelkezését, amely szerint a tanítói fizetés megállapításakor a tanitói és kántori járandóságok együttesen tanitói fizetésnek ve­endők, ezzel szemben a tanitói nyugdíjtörvénynek ama revíziója alkalmával akként kívánja ki­egyenlíteni, hogy a kántori illet­mények nemcsak a tanítói fize­tések kiegészítésénél, hanem a nyugdíjjogosultság megállapításá­nál is csonkítatlanul, tehát teljes egészében beszámíttassanak. Végül közöljük az 11. és 111. lakbérosztályba sorozott közsé­gek jegyzékét. Az 1-fő lakbérosztályba a követ­kező községek tartoznak: Buda­pest, Fiume, Arad. A II. lakbérosztályba pedig: Besztercebánya, Brassó, Debrecen, Eperjes, Győr, Kassa, Kolozs­vár, Marosvásárhely, Miskolc, Nagyszeben, Nagyvárad, Nyitra, Pécs, Pozsony, Sopron, Szabadka, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Temesvár, Trencsén, Újpest, Újvidék. „Igazad van —­ felelé a fenyő — de, ha a tél jön, te lombtalanul állasz, míg én akkor is az leszek, aki most vagyok!“ Abban az időben, amikor a föld­felület még egyforma, sima gránit­kéregből állott és amikor még élő­lények nem népesítették be, egy reg­gel fölkelt a Nap. Iris az Isten követe, aki Junó meg­bízásából éppen arra repült, röptében igy szállta meg a Napot: „Ugyan miért fáradsz te a feljöveteleddel? Hiszen itt nincs szem, mely téged észrevenné és nincs Memnus-oszlop, amely megcsendülne!“ Erre a Nap így felelt: „De én vagyok a Nap és feljövök, mert Nap vagyok, lásson meg tehát, aki meg tud látni! A Ill­ik lakbérosztályba a kö­vetkező községek tartoznak: Al­­sókubin, Aranyosmaróth, Bácsfe­­ketehegy, Balasagyarmath, Balázs­­falva (város) Bártfa, Békéscsaba, Beregszász, Beszterce, Csáktornya Cegléd, Csíkszereda, Dés, Dé­va, Dicsőszenmárton, Dombóvár, Eger, Érsekújvár, Erzsébetváros, Esztergom, Fehértemplom, Foga­­ras, Galánta, Gödöllő, Gyöngyös, Gyulafehérvár, Hatvan, Hódme­zővásárhely, Igló, Ipolyság, Jászberény, Kalocsa, Kapos­vár Kecskemét, Késmárk, Keszt­hely, Kiscell, Kiskunfélegy­háza, Kismarton, Kisvárda, Ko­márom, Léva, Liptószenmiklós, Lőcse, Losonc, Lugos, Magyaró­vár, Makó, Mármarossziget, Mar­cali, Mezőkövesd, Mohács, Mór, Munkács, Nagybánya, Nagybecs­­kerek, Nagyenyed, Nagykanizsa, Nagykároly, Nagykikinda, Nagy­­tapolcsány Nyíregyháza, Óbecse, Oravicabánya, Orosháza, Orsová Pancsova, Pápa, Ráckeve, Resica­­bánya, Rimaszombat, Rózsahegy, Salgótarján, Sárvár, Sátoraljaúj­hely, Segesvár, Selmec- és Béla­­bánya, Sepsiszentgyörgy, So­­morja, Soroksár, Szamosújvár, Szarvas, Szászrégen, Szászsebes, Szászváros, Szatmárnémeti, Szé­kelyudvarhely, Szekszárd, Szen­tes, Szentgothárd, Szenttamás, Szerencs, Szigetvár, Szakolca, Técső, Torda, Turócszentmárton, Ungvár, Vác, Vajdahunyad, Ver­­sec, Veszprém, Zalaegerszeg, Zenta, Zilah, Zólyom, Zombor, Zsolna. Ezen beosztásnak további ki­egészítése az adott szükséghez és indokoltsághoz képest, a kor­mány elhatározásától függ. # * Ezzel szemben az áll. tanító­ság körében különösen a szol­gálati évek be nem számítása miatt erős mozgalom indult meg. De a kultusz­miniszter számolt az eshetőségekkel s mielőtt a mozgalom nagyobb mérveket ölt­­hetett volna, javít ezen közlése szerint a helyzeten is. Ugyanis a Politikai Értesítő, Apponyi Albert gróf közoktatási miniszter az uj fizetés-javaslatba oly rendelkezést szándékozik fölvenni, a­mely sze­rint az állami kezelésbe vett köz­ségi, vagy felekezeti népiskolák­nál alkalmazásban lévő tanítók­nak állami iskolai tanítói fize­tésre való igényjogosultságát a községi és felekezeti népis­kolánál az 1893. évi XXVI. törvénycikk életbeléptétől, pon­tosan 1893. évi október 1-től megszakítás nélkül töltött ta­nitói szolgálati évek beszámí­tásával állapítják meg. Székely kérdés. Munkára fel! Most, midőn mind szélesebb kö­rökre terjed a mi székely népünk jólétének előmozdítását célzó törek­vés, midőn a legmagasabb körökben is megszivelték sanyarú, tarthatatlan állapotaikat s minden utat-módot felhasználnak mostoha sorsuk köny­­nyitésére; mi tanítók, kik közöttük , élünk életünknek minden moz­zanatát figyelemmel kisérjük, mi sem maradhatunk tétlenül. Ha eddig lettünk, munkálkodtunk, ha szolgáltuk legnagyobb önzetlen­séggel a székely nép ügyét; most fokozottabban tegyünk, dolgozzunk. Szóval, tettel, példaadással rajta le­gyünk, hogy végre teljesen felráz­zuk mély halálos álmukból s e let­­hargia nyomasztó hatását elűzve szemeikről, tiszta látással követhes­senek. Vezessük rá az útra, a­melyen anyagi helyzetének javítását érheti el, ébresszünk lelkében érdeklődést az okszerű gazdálkodás iránt s gya­­rapítsuk ebben az ismereteiket. Mi­dőn lépten nyomon tapasztaljuk, hogy kisgazdáink alig élhetnek földecské­­jük jövedelméből, mert nincs ára a terményeknek, tereljük oda főfigyel­­müket, hogy a földet mindenképpen használják ki, s belőle minél nagyobb jövedelmet húzhassanak. E célok elérésére nagy szolgála­tot tehetnek az időnkénti gazdasági előadások. Kisgazdáinknak a téli hó­­ d­ik oldalt

Next