Székely Tanügy, 1908 (10. évfolyam, 1-17. szám)
1908-01-01 / 1. szám
dik oldal, tét nélküli alkalmazásának terhe alatt . . . b) minden községben szorgalmazni és föl kell állítani az ifjúsági és legényegyleteket, népesebb községekben és városos helyeken az iparos és kereskedő tanoncok és segédek otthonát, — föltételezvén természetesen mindenütt az ezen egyletek iránt lelkesedni tudó, szorgalmas és áldozatkész vezetőséget, mely rendesen a papokból és néptanítókból kerül ki; c) hasonlóképen községenkint olvasó és gazdaköröket kell felállítani azokat nem épen mindig a kormány által kellő választék nélkül megküldeni szokott könyvtárral ellátni, értelmes és okos vezetőkre bízni és — ami legtöbb — megbízható ellenőrzésről gondoskodni; d) régebben, már a jelen modern korszak előtt is, minden jobb ismeretes és buzgó gyakorlatban volt a vasár- és ünnepnap délutáni keresztény oktatás, mely igen alkalmas módja volt a hit-erkölcsi nevelés feladata mellett a felnőttek oly irányú oktatásának is, melyet a magas kormány a 70-es években foganatba vett vala. Más jóirányú népnevelési lapok és folyóiratok mellett különösen a székely nép viszonyainak ismeretével és jelesen szerkesztett „Székely Tanügy“ hasábjain célszerű sőt szükséges eljárás lesz oda hatni, hogy az említett népnevelési intézmények és módok — ahol főn nem volnának — foganatba vétessenek, érvényre jussanak és fölvirágozzanak. Ezek által bizton lehetne remélni, hogy szeretett székely népünk a „tökéletlen“ „disz“ — (?), illetve sajátibb jelző bélyegét lassankint lefogja vetkezni s helyette gyarapodni fog őseink nemes erkölcseiben. Nevezetesen pedig gyarapodni fog a most elharapódzott és szélűben divó modern vallástalanság, vagy hitközönyösség és a fajunkra oly szégyenletes és átkos szitkozódás és káromkodás helyett az Úr félelmében, mely az irás szerint is a bölcseségnek és az igaz műveltségnek kezdete; gyarapodni fog a legénykedés, üres hányavetiség, a nyakasság és úgynevezett „bölcsködés“ helyett különösen az ifjúságot ékesítő szerénységben és hiedelemben; az illetlen feleselés és nyakasság helyett az engedelmességben; gyarapodni fog az alkoholizmus általános nyavalyája, mérge és koldustarisznyája helyett a józan életben, takarékosságban és vagyonosodásban a munkakerülés és henyeség helyett a szorgalomban és a munkában való okszerű kitartásban, a divatos fényűzés és idegen czifrálkodás helyett gazdasági a házi ipar ősi gyakorlásában, az irigykedés és praevaricatió faji betegsége ellen a felebaráti és fajszeretetben, „az egymás mellett fogásban“, kölcsönös tiszteletben és ősi székely becsületben; a pálinka mellett támadni szokott boszoskodás, összekoccanások „ki a legény a csárdában “-féle hősködés, bicskázás és verekedés helyett a férfias és nemes önbecsülés és bátorság, a szülőföld és hazaszeretet igazi erényeiben. . Ezek és ilyetén keresztény és polgári erények illetnék meg igazán a székely „tökéletlenség“ többféle nyilvánulásai helyett nemes székely fajunk egyéni, családi, társadalmi és közéletét! Mert mostani tökéletlenségei, együgyüsége, fogyatkozásai, f. hibái, visszaélései, bűnei és rossz erkölcsei miatt, melyek a modern liberalismus melegágyában és hamis fénye mellett rohamosan burjánzanak fel, mindinkább megvalósulnak szabad székelyeinkről a költő intő szavai: „A nép hogyha szabad s virtusi nincsenek: Gyermek, mély kéziben kés süszököt visel ■ (Berzsenyi.» Gyulafehérvár. Imets F. Jákó, apát-kanonok, a Székely Társaság elnöke. A munka. A székely kérdés azért van, mert igényeink megnövekedtek, de sem a föld termőképességét nem emeltük, sem új keresetforrásokat — azzal arányban — nem nyitottunk. Még csak szorgalmasabbakká sem váltunk. Megindultunk a négy tájék felé, hátunk mögött erkölcsi és anyagi romokat hagyván vissza. Ki tudná, hogy a vagyoni vagy az erkölcsi pusztulás-e nagyobb, nem is tevén mérlegbe a vérbeli veszteséget, amely semlegesen foly be létszámunk jövőbeli kialakulására ? Mi a teendőnk tehát ? Fokozni a föld termékenységét, leszállani a hegyek mélyébe, gyárakat alapítani, fát, vesszőt, nádat, szalmát iparszerűleg feldolgozni. Szóval egy munkaműhelylyé varázsolni át a Székelyföldet. Ennek az iránynak szegődjék szolgálatába az iskola. Neveljen munkára képes és kész polgárokat, nem pedig levegőbe himbálózó proletár, szájas, sorsával elégedetlen népet. Tanuljon dolgozni mindenki és érezze annak gyönyörűségét, élvezze gyümölcseit. Ilyenszerű gyakorlati szolgálatban állott a „Székely Tanügy“ s tanított mindnyájunkat hivatásos munkára 10 éven által. A fajszeretetből áthatott derék szerkesztő lelki megnyugvása mellé tegyünk homlokára nehány babérlevelet ! Kolozsvár. Tarcsafalvi Albert: A székely tanítókhoz. Kedves Testvéreim ! Ezelőtt 10 esztendővel is hozzátok intéztem az első szót, mikor a „Székely Tanügy" mutatvány számát megküldtem. Arra kértelek, fogadjátok szívesen ezt a lapot, melynek segítségére minden körülmények között számíthattok. A Székelyföld tanítósága szétszórtan, idegen nemzetiségek közé ékelten, egymást alig ismerve, kisebb-nagyobb akadályokkal, gyakran komoly veszélyekkel küzdve dolgozik — mondtam akkor — s nincs azon helyzetben, hogy egyenkint érvényesíthetné nemzetfenntartó nagy erejét . . . Arra buzdítottalak, hogy tömörüljünk e lap körül s mit egyenként meg nem tehetünk: az összetartás, együttműködés minden nehézség fölött diadalmaskodó nagy erejével, sohasem lankadva, vállainkon vigyük előre székely véreinket, hogy hazatartó, munkás, erkölcsös, gazdag nép legyen, kire e hazarész védelmét tovább is rá lehet bízni. A magunk ügyéről is beszéltem. A tanítóság szomorú helyzetének javításához is erőt kértem tőletek . . . Azóta 10 esztendő telt el. Sok viszontagsággal teljes 10 esztendő. Haladtunk-e? — kérdem. Volt-e foganatja küzdelmünknek, tömörülésünknek? Igen! Hála Istennek, igen. Nem sok, nem nagy haszon, de kézzelfogható haszon kísérte fáradozásunkat. A székelyföldi miniszteri kirendeltséghez csatlakozva 206 gazdakör, 163 hitelszövetkezet, 140 fogyasztási szövetkezet, 40 tejszövetkezet alakításához és vezetéséhez járultunk. Ifjúsági egyesületek, dalos körök és olvasókörök is számos helyt jelölik tevékenységünk nyomát. Mert a fennt nevezett intézmények mindenütt megváltoztatták a közélet képét, fokozták az egyesületben keresett társadalmi erőt, az együttműködés anyagi és erkölcsi sikerét úgy, hogy sokhelyt már határozott javulás és gyarapodás bizonyítékaival találkozunk. A népben intenzívebb gazdasági hajlam éled; határainkon, szőlőinkben, legelőinken, erdősítéseinken, állatállományunkon is meglátszik ennek a nyoma. És? A lap körül egész rrói gárda nőtt. Ifjú testvéreink szárnypróbálgatására, alkalmat nyújtván elősegítette a Székely Tanügy azok fejlődését .. . Székely Tanügy. Maros-Vásárhelyt 1903. január 1.