Székely Tanügy, 1909 (11. évfolyam, 1-18. szám)

1909-01-01 / 1. szám

XI. évfolyam. szám V T. Ck­­­r . Maros-Vásárhely, 1909. január 1. J 'f i NEVELÉS OKTATÁSÜGYI LAP. A MAROS TORDAVÁRMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ TESTÜLET HIVATALOS LAPJA Megjelenik havonként kétszer. ... Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. .*. Szerkesztőség: Bethlen Gábor­ utca 11. szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. .­. Kiadóhivatal: Széchelyi­ tér 7. szám, hova az előfizetési és hird­etési díjak küldendők. Pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő: MÁTHÉ JÓZSEF. Segédszerkesztő: FÖLDES FERENC.­­ Boldog újévet. Ismét elmúlt egy év. Az idő kereke gyorsan forgott, az embe­riség egy fokkal előbbre van a tökéletesedés­sel , csak mi nem tudjuk követni a rohanó időt, mert lábunkat, lenyűgözve tartja a kétkedés és az egyenetlenség. Milyen lelkesedéssel gondoltunk az év elején az új esztendőre! Hátunk megött volt a biztató mű­­ és reményünk koszorújában nem volt egy szemernyi hervadt levélke sem. Az idő méhében látni vélták a forrongó eszmék szüle­tését, a tanítóképzés reformját és az új törvény gyakorlati előnyeit, a tanítók személyére vonatkozó­lag. Mindkettő csalfa szivárvány volt . . . futottunk utána mint gyermekek és ime, az év utóján még csak mindig ábránd, mit va­lónak szántunk! Elszűntek a fizetésrendezés ki­er­őszakolásáért folytatott harcok, mert az igények úgy, a­hogy, ki vannak elégítve. Nem volt tehát, hogy mi izgassa éberségre a nagy tömegek Csoda-e, ha jött a reak­ció ? Csoda-e, ha meglepte a ta­nítóság egyetemesség­e az ideges bágyadtság, a lethargikus álom? Azonban a tétlenség idegölő percei sem tartottak örökké. Élénk harci lárma töltötte be a tanügyi sajtót. Veszélybe került az együt­tes közös munka, veszélyeztette az Eötvös alap választói nagy­gyűlése, melynek személyi és ér­zelmi iránya felrázta a közönyös­ségéből az egész tanítóságot. De csak egy pillanatra. Utána jött egy gyászos kudarc, melyben ki­világlott, hogy magunk sem tud­juk, hogy mit akarunk. A régi vezéreket, kikre sok, nagyon sok sarat hánytak és a kiken ez a sár részben meg is száradt, minek­­előtte lealázták, újból nagy mű­­lelkesedéssel hatalomra emelték és ez a csalódás még nyomasztóbbá tette a közhangulatot. Ez volt az újabb reakció . . „ És következett a tanítóság új helyzete gyakorlati értékének a megismerése. Rendezi­k az állami tisztviselők lakbérét! Újabb remények keltek szárnyra. Ideális táborunk hitt a törvény szavainak. Elfeledtük, miszerint a sorok között ott virít a­z §. Bíró reménységgel vártuk a kormány nyilatkozatát. Megjött* „A tanitók lakbérét már 1907 XXVI—XXVII TÁRCA gazdaság] Miss Ilin. Irta : P. Szentmártoni Bálint. Hogy a földjét és hazáját Iste­neként szerető jó székely nép vére, melyről a költő egykor azt énekelte, hogy minden cseppje drága gyöngyöt ér, megváltozott s ezzel szokása és természete is más lett, az már be­igazolt tény, de sajnálatos az, hogy ezen változás a székelység hátrá­nyára írandó, mert a székely a maga virágjában szorgalmas, hazáját és faját igazán szerető nép volt. Fel­fogása élénk, eleven­ kedve vidám. * Tárgyhalmaz miatt késett, de ta­nulságos voltáért mégis leadjuk: dalos, tréfás, egyszóval jókedvű, a táncban duhajkodó, a munkában ki­tartó, ruházatában egyszerű volt. Ezekről lehetett megismerni a szé­kelyt. Nem mondom, hogy ezen tu­lajdonságok teljesen hiányoznak a székelyből, de azt állíthatom, hogy ami meg van, az is fel van cafran­­gozva, nem az az egyszerű, saját­ságos tulajdonság, hanem idegen szokásokkal vegyítve, eredetiségéből kifordítva új székely tulajdonságokká vannak átgyúrva. Így pl. a szorgalom meg van ugyan még, de ez ma már ritkán és ritka családnál szolgál az előmenetel alapjául, mert a család fentartásától fennmaradó összeg cif­­rálkodásra megy fel, sok család meg inkább szűkösen él, de cifrán jár. Egy része már ezt sem teszi, mert fölösleges fillérjét, a testet, a lelket egyaránt megrontó pálinkáért adja ; mások már inkább­ nélkülöz­nek, de a pálinkát el nem engedik,­­ sőt gyermeküket is tele tömik pálin­kával. Csoda-e tehát, ha a bűntények kisebb, nagyobb egyszerűbb és kom­plikáltabb válfajai oly gyakoriak? ! Csoda-e tehát, ha törvényszék díszes palotái oly gyakran s talán­­ fogy­­­­hatatlanul bűnbe merült székelyeket vallat, ítél és tömlöcöl el. Nem csoda, mert akiben a pazarlás és pálinka­­ivás kifejlődik, annak esze nem, normális, szégyen érzete nincs és ennélfogva cselekedetben nem válo­gatós. Bérces hazáját nagyrésze már csak a törvények miatt szereti, érte nem lelkesedik, a régi hős tettek már csak­ ­K­éGf- t.

Next