Székely Tanügy, 1909 (11. évfolyam, 1-18. szám)

1909-01-01 / 1. szám

Marosvásárhely, 1909. január 1. Székely Tanügy, vesztett tanitói gárdában föltámasz­szák a jobb jövő iránti bizalma­t. Adja az ég, hogy ez sikerüljön nekünk. Adja a Mindenható, hogy a most megkezdett esztendő hozza vissza azokat a reményeket, esz­mékben, emberekben egyaránt, melyeket a múlt elég kegyetlen volt elvenni tőlünk. S abban a reményben, hogy ez igy lesz, ked­ves olvasóink: — Boldog újévet! Földes Ferenc. Székely kérdés. A székely tanítóság és a székely kérdés. Amióta megnyitottuk e lap hasáb­jait a szoros értelemben vett székely kérdésnek és arra az álláspontra he­lyezkedtünk, hogy az ügy harcosai a minden jóra kész és képes taní­tóságban keresendők körülbelül 250 székely tanító állt zászlónk alá és vesz tevékeny részt a székelység anyagi és szellemi felvirágoztatáért folytatott munkában. A gazdakörök, szövetkezetek és népkönyvtárak mindmegannyi irány­mutatói és jelzői a székely tanítóság tevékenységének, mit anyagilag és erkölcsileg a székelyflédi miniszteri kirendeltség kezdet óta készséggel támogat. Többször beszámoltunk az így folytatott munka részleteiről már s körülbelül tisztában vagyunk avval, hogy a nép szellemi nívójának eme­lése, közjóra irányuló tömörítése és öntevékenységének felébresztése ,és fokozása voltak azok a főszempontok, miket követtünk. „Csak öntudatra ébredt magán segíteni kész népnél lehet biztos alapja azoknak a gazdasági befek­tetéseknek, melyektől tovább a nép gyarapodása függ.“ Ez volt a jelszó s ennek nyomán haladt tovább a segélyakció a szőlők felújítására, talajjavítás, magkicserélés, állatte­nyésztés, tejtermelés, hitel- és fo­gyasztási igények kielégítése stb. stb. címen. És ahol haladt, mindenütt a szé­kely tanítóság dicséretes buzgalma segítette előre lépésről-lépésre. Ezt a tényt ismételten is elisme­réssel szögezzük le. Egy hiba azonban történt s ez az, hogy azok a tanítók, akik intézmé­nyek megszilárdítása és vezetése körül nagy nehézségekkel és aka­dályokkal küzdöttek: „nem ismer­tették meg ezeket a nehézségeket, nem közölték tapasztalataikat, ame­lyek a többiek számára némi útmu­tatóul szolgálhattak volna.“ Hogy ezt a bajt jövőre lehetőleg elhárítsuk ezennel ismételten felkérjük a székely­ akcióban részes tanítótár­­sainkat: „szíveskedjenek tapasztala­taikat, terveiket és javaslataikat mun­­kakönnyítés és értékesítés céljából közölni velünk, hogy annak alapján mi is állandó permanenciában tart­hassuk elvbarátainkat.“ Azaz : „írjanak meg mindent, amit jónak, hasznosnak és szükségesnek tartanak a székely­ akció sikerére.“ Úgy és aszerint vesszük számba kartársaink munkáját és érdemeit, amint ezt megteszik s úgy segítjük elő a legtávolabb esők küzdelmét. Legyen ez a rovat találkozó helyünk , legyen erőforrásunk, honnan a csüg­­gedők biztatást, a gyengébbek erőt nyerjenek; ismerkedő helyünk, hol a munka mértéke szerint nyer be­csülést és elsőséget az egyén. Hallgassák meg kérő szavunk, akiket illet, jöjjenek támogatásunkra minél hamarább. Akkor boldogabb újév váltja ki a régit nekünk is, népünknek is javára. Úgy legyen a valás tanítását, a pap közéleti, köz­­gazdasági és közerkölcsi vonatkozású ismeretterjesztő dolgokkal, a jegyző törvény és alkotmánytani dolgokkal emelheti. Eddig is jelentékenyen emelték a nép fogyatékos ismereteit a gazda­körök. De csak a nép azon rétegét, mely már előzőleg is tudott valamit, s ezen tudásán kívül jóakarat is volt benne, mely a gazdakörökhöz vonzta. Az analfabéták kívül maradtak. Most tehát azokat is be kell vonni és ta­nítani kell, hogy részesüljenek a tanultság áldásaiban egyfelől, más­felől képesek legyenek a nemzeti érdekek szolgálatára. A gazdakörök és az analfabéták. Egész ország hangoztatja, hogy: fel kell karolni az anafabétákat. Ez nemzeti ügy. A magyarság föleme­lésének, uralomra és kormányzatra juttatásának szent ügye. A gazdakörökről azt mondják: a falusi közélet irányítója, valóságos kis parlament mindahány, hol az egyéni erők érvényesítéséért dolgozik a vezető értelmiség, így állván a dolgok, nem zárkóz­hatnak el a gazdakörök a magyar értelmiség színvonalának emelésétől akkor sem, ha arról van szó, hogy az írástudatlanokat megtanítsák írni és olvasni s ezáltal képesítsék arra, hogy a tárgyalás alá kerülő válasz­tási törvény értelmében az ország sorsának intézésébe közvetlenül be­folyhasson, a magyarság számbeli erejét növelje és biztosítsa. A gazdakörök vezetői rendszerint: papok, tanítók, jegyzők és más jobbérzésű intelligens emberek. A tanító tehát átveheti az írás- és ál­­ szociális nevelés. A­mikor a nevelésnek terjedelmes anyagkomplexumából a társadalmi nevelés fontosságát és mibenlétét ki­szakasztottam, fejtegetni megkísértene ténykedésemben korunk azon paran­csoló szava irányit, mely kihatásaiban megteremti a „mai” embert összes egyéni és társadalmi tulajdonságaival, aszerint, a mint a rágyakorolt hatás (nevelés) őt befolyásolni s a milyen társadalmi lénnyé fejleszteni tudta. Az iskolát két ikertestvér: az okta­tás és nevelés teszi. Igaz, Russeau a nevelésről szólva, azt mondja: „Száz tanítónál is többet ér egy jó anya !“ Ezzel azonban korántsem de­monstrál az iskolai nevelés ellen, ha­nem természetesen is, a leghivatot­­tabb nevelővé az anyát teszi. S vajon miért? Mert a családanya hivatásánál fogva legtöbbet van gyermekével, így annak mindennemű lelki megnyilvá­nulását megfigyelheti, irányíthatja. A­mint látjuk, az anya neveltsége, a gyermeké is! Gyermekének kizáró­lagos nevelője, az anya a gyermek életének hatodik évéig lesz. Ez idő­től fogva megosztja azt a tanítóval. Nem mindenben, de a legtöbb eset­ben. A gyermek az iskolába lépvén, új világba ért, új életet kezd. „Társas érdeklődése“ megnyilvánul, mely tár­sainak utánzásában leli kifejezését. Ezen utánzás jellegzetes tünete ko­rának, mely vonatkozhatik egy vagy több személyre, amint rokonérzelme­it társainak követésében cselekvésre bírja. Az így létesült személyes kap­csolatok lesznek megteremtői a tár­sas érzelem kifejlődésének. A gyermek társadalmi cselekvő tényezővé azon- 3 oldal.

Next