Székely Tanügy, 1909 (11. évfolyam, 1-18. szám)
1909-01-01 / 1. szám
Marosvásárhely, 1909. január 1. Székely Tanügy, vesztett tanitói gárdában föltámaszszák a jobb jövő iránti bizalmat. Adja az ég, hogy ez sikerüljön nekünk. Adja a Mindenható, hogy a most megkezdett esztendő hozza vissza azokat a reményeket, eszmékben, emberekben egyaránt, melyeket a múlt elég kegyetlen volt elvenni tőlünk. S abban a reményben, hogy ez igy lesz, kedves olvasóink: — Boldog újévet! Földes Ferenc. Székely kérdés. A székely tanítóság és a székely kérdés. Amióta megnyitottuk e lap hasábjait a szoros értelemben vett székely kérdésnek és arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy az ügy harcosai a minden jóra kész és képes tanítóságban keresendők körülbelül 250 székely tanító állt zászlónk alá és vesz tevékeny részt a székelység anyagi és szellemi felvirágoztatáért folytatott munkában. A gazdakörök, szövetkezetek és népkönyvtárak mindmegannyi iránymutatói és jelzői a székely tanítóság tevékenységének, mit anyagilag és erkölcsileg a székelyflédi miniszteri kirendeltség kezdet óta készséggel támogat. Többször beszámoltunk az így folytatott munka részleteiről már s körülbelül tisztában vagyunk avval, hogy a nép szellemi nívójának emelése, közjóra irányuló tömörítése és öntevékenységének felébresztése ,és fokozása voltak azok a főszempontok, miket követtünk. „Csak öntudatra ébredt magán segíteni kész népnél lehet biztos alapja azoknak a gazdasági befektetéseknek, melyektől tovább a nép gyarapodása függ.“ Ez volt a jelszó s ennek nyomán haladt tovább a segélyakció a szőlők felújítására, talajjavítás, magkicserélés, állattenyésztés, tejtermelés, hitel- és fogyasztási igények kielégítése stb. stb. címen. És ahol haladt, mindenütt a székely tanítóság dicséretes buzgalma segítette előre lépésről-lépésre. Ezt a tényt ismételten is elismeréssel szögezzük le. Egy hiba azonban történt s ez az, hogy azok a tanítók, akik intézmények megszilárdítása és vezetése körül nagy nehézségekkel és akadályokkal küzdöttek: „nem ismertették meg ezeket a nehézségeket, nem közölték tapasztalataikat, amelyek a többiek számára némi útmutatóul szolgálhattak volna.“ Hogy ezt a bajt jövőre lehetőleg elhárítsuk ezennel ismételten felkérjük a székely akcióban részes tanítótársainkat: „szíveskedjenek tapasztalataikat, terveiket és javaslataikat munkakönnyítés és értékesítés céljából közölni velünk, hogy annak alapján mi is állandó permanenciában tarthassuk elvbarátainkat.“ Azaz : „írjanak meg mindent, amit jónak, hasznosnak és szükségesnek tartanak a székely akció sikerére.“ Úgy és aszerint vesszük számba kartársaink munkáját és érdemeit, amint ezt megteszik s úgy segítjük elő a legtávolabb esők küzdelmét. Legyen ez a rovat találkozó helyünk , legyen erőforrásunk, honnan a csüggedők biztatást, a gyengébbek erőt nyerjenek; ismerkedő helyünk, hol a munka mértéke szerint nyer becsülést és elsőséget az egyén. Hallgassák meg kérő szavunk, akiket illet, jöjjenek támogatásunkra minél hamarább. Akkor boldogabb újév váltja ki a régit nekünk is, népünknek is javára. Úgy legyen a valás tanítását, a pap közéleti, közgazdasági és közerkölcsi vonatkozású ismeretterjesztő dolgokkal, a jegyző törvény és alkotmánytani dolgokkal emelheti. Eddig is jelentékenyen emelték a nép fogyatékos ismereteit a gazdakörök. De csak a nép azon rétegét, mely már előzőleg is tudott valamit, s ezen tudásán kívül jóakarat is volt benne, mely a gazdakörökhöz vonzta. Az analfabéták kívül maradtak. Most tehát azokat is be kell vonni és tanítani kell, hogy részesüljenek a tanultság áldásaiban egyfelől, másfelől képesek legyenek a nemzeti érdekek szolgálatára. A gazdakörök és az analfabéták. Egész ország hangoztatja, hogy: fel kell karolni az anafabétákat. Ez nemzeti ügy. A magyarság fölemelésének, uralomra és kormányzatra juttatásának szent ügye. A gazdakörökről azt mondják: a falusi közélet irányítója, valóságos kis parlament mindahány, hol az egyéni erők érvényesítéséért dolgozik a vezető értelmiség, így állván a dolgok, nem zárkózhatnak el a gazdakörök a magyar értelmiség színvonalának emelésétől akkor sem, ha arról van szó, hogy az írástudatlanokat megtanítsák írni és olvasni s ezáltal képesítsék arra, hogy a tárgyalás alá kerülő választási törvény értelmében az ország sorsának intézésébe közvetlenül befolyhasson, a magyarság számbeli erejét növelje és biztosítsa. A gazdakörök vezetői rendszerint: papok, tanítók, jegyzők és más jobbérzésű intelligens emberek. A tanító tehát átveheti az írás- és ál szociális nevelés. Amikor a nevelésnek terjedelmes anyagkomplexumából a társadalmi nevelés fontosságát és mibenlétét kiszakasztottam, fejtegetni megkísértene ténykedésemben korunk azon parancsoló szava irányit, mely kihatásaiban megteremti a „mai” embert összes egyéni és társadalmi tulajdonságaival, aszerint, a mint a rágyakorolt hatás (nevelés) őt befolyásolni s a milyen társadalmi lénnyé fejleszteni tudta. Az iskolát két ikertestvér: az oktatás és nevelés teszi. Igaz, Russeau a nevelésről szólva, azt mondja: „Száz tanítónál is többet ér egy jó anya !“ Ezzel azonban korántsem demonstrál az iskolai nevelés ellen, hanem természetesen is, a leghivatottabb nevelővé az anyát teszi. S vajon miért? Mert a családanya hivatásánál fogva legtöbbet van gyermekével, így annak mindennemű lelki megnyilvánulását megfigyelheti, irányíthatja. Amint látjuk, az anya neveltsége, a gyermeké is! Gyermekének kizárólagos nevelője, az anya a gyermek életének hatodik évéig lesz. Ez időtől fogva megosztja azt a tanítóval. Nem mindenben, de a legtöbb esetben. A gyermek az iskolába lépvén, új világba ért, új életet kezd. „Társas érdeklődése“ megnyilvánul, mely társainak utánzásában leli kifejezését. Ezen utánzás jellegzetes tünete korának, mely vonatkozhatik egy vagy több személyre, amint rokonérzelmeit társainak követésében cselekvésre bírja. Az így létesült személyes kapcsolatok lesznek megteremtői a társas érzelem kifejlődésének. A gyermek társadalmi cselekvő tényezővé azon- 3 oldal.