Székely Tanügy, 1910 (12. évfolyam, 2-20. szám)
1910-01-15 / 2. szám
2. oldal román eszmének és Janku emlékének áldoz kegyelettel. Nyilvánvaló, hogy ily körülmények között harmonikus együttmunkálkodásról szó sem lehet. Pedig ezt — a siker parancsolja — meg kell tenni! És ezt mi a magunk részéről nem tartjuk lehetetlenségnek, nem pedig annál is inkább, mert a gyakorlat mutatja, hogy kivihető. Ugyanis, hovatovább sűrűbben halljuk, hogy az ország különböző részein, különféle nemzetiségekkel teletömött vármegyékben is, sikerrel alakítják meg az össztanítói testületet. Ha másutt lehetett, nálunk is keresztül vihető ez! Ha másutt nem volt „illetéktelen beavatkozás az egyház autonóm jogába“ felhívást bocsátani a felekezeti (nemzetiségi) tanítókhoz, melyben az általános megyei tanítótestületbe való belépésre felhivatnak, — úgy nálunk sem lehet az. Mindezekből folyóan addig is, amíg tantestületi életünk ügye valami úton-módon rendeztetnék, illetve minden tanítónak a vármegyei általános tanítótestület tagjává lenni kötelességévé tétetnék, az új népoktatási törvényben kitűzött hazafias célok minél intenzívebb eléréséért kívánatosnak tartjuk a vármegyei tantestületi elnökség részéről, egy — a belépésre serkentő — felhívás kibocsátását, mely eljuttatandó lenne minden e megye területén működő nem tantestületi tag tanítóhoz. Nem táplálnak bennünket túlságosan vérmes remények, de hisszük, hogy sokan lennének a tagul jelentkezők. Ha a nemzetiségi tanítók belátják, hogy tantestületi gyűléseink az ő javukat ép úgy szolgálják, mint a miénket s hogy tanító és tanító között még árnyalati különbség sincsen, tudásuk ép úgy, mint tanítói önérzetük nagyot fog növekedni. E művelet hazafias részéről szándékosan nem szóltam! — Ezek a gondolatok vezérelnek mindannyiszor, amikor harmadféléves és még mindig betetőzetlenül álló népoktatási törvényünkre gondolok. Csináljuk meg e tetőzetet, hogy a szép alkotás agyon ne ázzék. Tanítótársaim! Tömörüljünk! Hangody István. Székely-kérdés. Két év gazdakörünkből. Irta: Szentmártony Bálint. Mielőtt gazdakörünk 1. évi működéséről a nyilvánosság előtt is beszámolnék, legyen szabad első évünkre is visszapillantani, ami magában foglalja egyszersmind egyletünk történetét is. A gazdák tömörülésének eszméje nem újkeletű, de nem volt alkalmas az arra, hisz jó ideig a kormányok jöttek, a kormányok mentek, de gazdasági téren mit se tettek. A nép azonban nem hiába várta a jobb jövőt, végre is akadott kormány, mely a nép gazdasági fellendítését tűzte ki célul, de most már a nép nem akarja megérteni. Nem hisz az adományokban, sokan annak visszafizetésétől irtóznak el annyira, hogy sokszor a legjobb előrehaladásnak veti meg betegágyát. E hitetlenség okozta azt is, hogy községünkben a legjobb szándék mellett is csak 1908. május 6-án alakulhatott meg a ma már igazán üdvösnek és szükségesnek beismert gazdakör, melynek további vezetésével is csekély személyem bizatott meg. Alakulásunk után, mint bejegyzett egyesület augusztus 9-én megtartottuk az első rendkívüli közgyűlést is, melyen örömmel jelenthettem be, hogy az „Erdélyrészi (Székelyföldi) miniszteri kirendeltségi" atyai gondoskodása folytán körünk több hasznos könyvet kapott s egyben pedig egy konkolyozó adományozását helyezte kilátásba. Második gyűlésünket november 15-én tartottuk meg, melynek nevezetesebb mozzanata a határbejárás és a békéltető biróság megalakítása voltak. (Ez utóbbi már három kényes pert akadályozott meg.) Utolsó közgyűlésünk 1909. dec. 27-én volt, mikoris kitűnt, hogy rövid fél év alatt 15 ügyviteli darabot intéztünk el, melyek közül 10 drb. kérvény volt a kirendeltséghez különféle címeken. Magam is gondoltam, hogy ez sok, de a kirendeltség jó indulattal fogadta mindannyit s ma már teljesítve vannak is, melyekről alább több szó lesz. Bevételünk 29 kor. Kiadásunk 18 kor. 72 fillér volt. Első évünk eredményével, tekintettel arra, hogy csak fél évből állott, mindannyian meg voltunk elégedve. Második évünk már teljesebb és nagyobb eredményt mutat fel, melynek igazolására legyen szabad a közgyűlésen történt elnöki bejelentésemet leközölni és pedig: Gazdakörünk 1. évben 4 rendkívüli közgyűlést, 2 választmányi és egy rendes közgyűlést tartott, mindannyiat teljes érdeklődés mellett. Volt a tavaszon határbejárás is Székelyhidy Viktor kirendeltségi tisztviselő vezetése alatt, mikoris a jelenlevő gazdatársak a hallottak felett örömüknek adtak kifejezést s magam is úgy gondoltam, hogy hasonló határbejárásokkal a nép nagyon sokat haladna előre, mert a közvetlen szemlélet mindig maradandóbb benyomást tesz a gazdák emlékezetébe. Körünk tagjainak száma 46, mi községünk csekély népességét, valamint határunk csekélységét tekintve megnyutató létszámnak mondható, mert ha minden alig 500 lelket számláló községben 46 tagú gazdakör lesz, a gazdálkodó nép meg lesz mentve gazdaságilag valamint értelmileg is előbbre fog haladni. Elintézve lett 40 ügydarab, melyek közül említést érdemelnek: a 100 korona bikatartási segély megnyerése, mely rendeltetési helyére bocsáttatván, a bika láthatólag jobb conditioba jutott. Említést érdemel még a 200 korona gépszín segély, azonban az építkezést az. évben nem lehetett eszközölni mivel a Szövetkezet és Gazdakör helyisége még nincs felépítve, már pedig a gépszin is ebben a tömb épületben volna elhelyezendő. Remélem, hogy a jövő közgyűlésen már erről is beszámolhat elnökségünk. Felemlíthető még az is, hogy a kallódásnak indult gazdátlan szalmakalap-varrógép minden felszereléseivel a kirendeltség közbejöttével körünknek adatolt át s igy azok gondozva vannak s basz Székely Tanügy Maros-Vásárhely, 1910. januárius 15.