Székely Tanügy, 1913 (15. évfolyam, 1-20. szám)

1913-01-01 / 1. szám

MELY EIEDET Megjelenik havonként kétszer. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. .­. Szerkesztőség: Bethlen Gábor­ ut. 11 szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Széchenyi-tér 7. szám, hova az előfizet­ői és hirdetési dijak küldendők. Pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér. .­. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő: MÁTHÉ JÓZSEF. Társszerkesztő: RUSZTEK KÁROLY. NEVELÉS OKTATÁSÜGYI LAP. A MAROS TORDAVÁRMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ TESTÜLET HIVATALOS LAPJA Tizenöt esztendő! Igen, akkor volt mindjárt a magyar nemzet nagy eszten­deje után, amikor még a nagy érzések uralkodtak bennünk, a szent lelkesedésnek lobogó tüzei bevitették híveinket fent és alant egyaránt. Magában a ministériumban oly élénk volt a nagyratörés, az izzó munkavágy, a hatal­mas alkotásokra, való készség, hogy egyszerre ezer állami is­kolát akartak úgyszólván azon­nal létesíteni és midőn én, aki már akkor jól ismertem az al­kotások külső, belső és felső nehézségeit, bizalmas körben arra figyelmeztettem az egyik akkor jelentős állásban volt régi barátomat, hogy nem kell akkora zajt csapni, mert teljes lehetetlenség pénzügyi szem­pontból és helyi nehézségek miatt a tervet oly gyorsan ke­resztül vinni, amint azt hir­detjük és szeretnék. Azzal válaszolt, hogy majd meglátom, hogy neki lesz igaza. De hát a sors úgy akarta, hogy mégis az történt, amit én a mindennapi élet ismere­téből következtettem, hogy igen­is sok évnek kellett letelnie, míg az ezer iskola létesülhe­tett és sokszor bizony csak olyan a milyen bérházakban és nem mindig az első terve­­­­zet szerint való saját célszerű épületekben. De hát nem volt csoda ak­kor a lelkesedés; indokoltak voltak bármi nagy tervezések is, hiszen 1896-ban történt meg talán Mátyás király óta elő­ször, hog­y Budapest volt rö­vid napokig Európa központja és Magyarország és a magyar király felé irányult az összes­­ n­a­rry hatalmak di­pl­om­at­­­áj­a. Koronás fők személyesen hoz­ták, vagy írásban küldték el üdvözleteiket Magyarország ezredéves fennállásának ün­neplésére. Ki tudja érünk-e még valaha olyan dicső korszakot, és ha mi nem is, de vájjon a követ­kező nemzedékek is érnek-e? Istenben boldogult dr. Bánffy Dezső Magyar­ország akkori nagynevű ministerelnöke fényes sikerrel vezette és rendeztette a félesztendeig tartott orszá­gos nagy kiállítás kapcsán és azon kívül is a hatásos lelke­sítő ünnepélyeket . . . Ma már elmosódtak az újabb nemzedék körében a fényes napok emlékei, csak az állami iskolákban újítják fel még má­jus elején a dicsőséges eszten­dőnek emlékezetét a vezetők egyénisége szerint való több­kevesebb lelkesedéssel. A rákövetkező pár év alatt sok nagyobb és kisebb anyagi és szellemi alkotás történt az ország különböző részeiben a még mindig élénk hangulatok hatása alatt. Sokan óhajtottak hozzájá­rulni, ha csak parányi részben és kis körben is a második ezredév biztosításának hatal­mas munkájához, bár csupán porszemekkel is. A mi derék szerkesztőnk Máthé József is akkor mint még lelkes fiatal­ember indí­totta meg a Székelyföldnek azon időben egyedül álló tan­ügyi lapját a Székely Tanü­gyet hogy legyen a székelyföldi ta­nítóságnak egy összekötő kap­csa a helyes paedagógiai gya­korlati ismereteknek egy ter­jesztője, a lankadóknak egy buzdítója, az erősebbeknek fó­ruma, amelyben kibeszélhetik magukat. Sajnos az ősi hagyomány szerint a nagy lelkesedések lobogó lángját sokszor mesés gyorsasággal látjuk a csendes parázsba leapadni. A mi lapunk is hosszú évek során tette bár a hazafias szellemű jó szolgá­latokat, szerkesztője igen sok és jelentős munkát, áldozatokat hozott és még­sem juthatott a megérdemlett elterjedéshez, de,­­ hogy alapítása helyes és szűk-

Next