Székely Tanügy, 1913 (15. évfolyam, 1-20. szám)
1913-01-01 / 1. szám
4 oldal az a forrás, amelyből az olvasni szerető ifjúság csak szépet, jót és hasznos dolgokat tanulhat. Ifjúsági könyvtárunk typusai igazi tudósok, valódi pedagógusok bírálatai után jutnak az ifjúság kezébe s igy teljes erkölcsi haszonnal olvashatják azokat ifjaink, de ezen jó és hasznos olvasmányok mellett, fájdalom, több ízben jutnak ifjaink pornografikus munkákhoz igen gyakran a szülők által azok tudatlansága miatt, ezeknek nyomára legtöbbször nem is jó rá a tanító és igy ezek káros hatásától nem is tudja megvédelmezni az ifjúságot. Itt önkénytelenül az a gondolat nyomul előtérbe, hogy a tanítónak széles látókörű, sokoldalú, általános műveltségű, igazi szaktudású pedagógusnak, szóval egész embernek kell lennie, hogy ne csak az iskola falain belül, hanem az iskolán kívüli szociális irányú sokféle elhivatásának megfelelhessen. Én nem részletezem felolvasásom szűk keretében a tanító sokoldalú elhivatását, elkötelezettségét, hanem utalok a tanterv sokféle követelményeire, a szociális irányú intézmények megteremtésében és funkcionálásában a társadalom elhívására.Ne vegyék kérem szerénytelenségnek, ha megemlítem, hogy tízféle hivatalom van . A tanítónak az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére törekvő kulturális munkásságában, nemzetalkotó és fenntartó nagy munkájának elbírálásában tisztelem az olyan szakfelügyelet, amely a tanító munkáját nem, tudásának legjavát igyekezett munkába vinni. És ez meg is látszik valamennyin. A Székely Társaságok Szövetsége , évről-évre mindenesetre nagy és nehéz nemzeti munkát végez és éppen ezért cak tisztelet és elismerés illeti a székely nép e lelkes őrállóit. Méltán elvárhatják tehát, hogy munkájuk iránt a magyar társadalom fokozott mértékben érdeklődjék, s hogy erkölcsi támogatást nyújtson és vegyen magának legalább annyi fáradtságot, hogy e könyvet elolvasván, egyfelől megismerkedjék a székelykérdéssel, másfelől egypár igazán élvezetes és épületes órát szerezzen magának. Dabóczi György, jogi alapon és nem igazi pedagógiai szaktudással bírálja el. Az ifjúságnak az iskolán kívüli nevelése és oktatása munkájában a legfontosabb nevelési eszközök ezek után a következők: 1. A szoktatás. 2. A példa. 3. Neveljük az ifjúságot az életre, munkásságra. 4. Neveljük az ifjúságot önállóságra, jellemessé. 5. Kerülendő minden hely és alkalom, mely az ifjúságot erkölcsileg megrontja. 6. Szülők és nevelők kisérjék figyelemmel az ifjúság ténykedéseit, felügyeleti jogot gyakorolván reá. 7. Család és iskola között szoros kapcsolat tartandó fenn. 8. Alakítsunk ifjúsági dalköröket. 9. Alakítsunk és tartsunk fenn ifjúsági egyesületeket. 10. Alakítsunk ifjúsági könyvtárakat, s azokat fejlesszük. Székely Tanügy A patronázs ügyről.* Midőn a patronázs munka érdekében szólásra emelkedem, előre vélem hallani a vétót: — Hát már megint? Ugyan minek ? Őszintén mondva elszorul a haladni és nem feltünni akaró ember szive, midőn valami újról akarva szólani, látja a lekicsinylő tekintetét, a nembánomságot jelető vállak vonogatását, s hallja a léha fecsegést, a semmit mondó bölcseletet. Ilyenkor mindig eszembe jut az öreg Szabó Lajos bátyánk mondása: — Azt kell higyyem, hogy a jó és nemes cselekedetek iránt talán már mindenki indolens. Minden kornak meg van — úgy mondják — a maga vivmányai mellett a maga nyavalyája. De minden nyavalyának van valamelyes ellenszere, ami az emésztő kóros állapotot megjavítja, s pusztításában, ha ideig óráig is, de feltartóztatja A sok kóros nyavalyákból ne is említsünk most egyebet, csak a patronázs munka küzdelmes múltját, mert mint több más emberbaráti intézmény, úgy negbünhödte ez is már a múltat, s jövendőt. * Irta és a megyei közgyűlésen felolvasta : P. Szentmártoni Bálint. A patronázs munka első apostola maga az Ur Jézus Krisztus volt, mint gyermekbarát, mert a durva néptömeghez, s a gyermeküket féltő anyákhoz igy szólt: — Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyeknek országa. Vagy más szóval: bánjatok szeretetet a kisdedekkel, mint én, mert lelkük tiszta, mocsoktalan, mint a derengő hajjal harmatcseppje. A népek és nemzetek guerilla harcai azonban sok időre elfeledtették az emberekkel, hogy egymást szeretni tartoznak, míg végre, úgy ahogy, faji jelleg szerint térben is határozott területen letelepültek, s a béke szellőjének lengedezése után önmaguk mivelésére adták fejüket, de az ókor elfogult törvénye a szemet szemért, fogat fogért továbbra is fenntartotta magát, s a bűncselekmények a kis oruakon is a psichológiai háttér megvizsgálása nélkül teljes szigorral soroltattak meg, pedig Aristoteles szavaival élve : ,,A nem egyenlőkkel egyenlően elbánni a legnagyobb igazságtalanság“. Néhol, mint Spártában, a nem bűnös, de nyomorék gyenge gyermeket a Taygetos sziklagödreibe vetették Likurgus kívánságára, ami biztosította ugyan Spárta fennállását egy ideig, de az egyéni szabadság elkobzása egyszer csak megboszszulta önmagát, s az álom megbuktatta az államot. Még ma is vannak Lykurgus-ok, kik a nyers erővel óhajtanak uralomra jutni, de hála az égnek, hogy többségben vannak a Solon-ok, kik a durva követ csiszolással óhajtják értékessé tenni, más szóval a nyers erőt a nevelés eszközeivel a műveltség uralma alá hajtani. És ez így van jól mert a technika vívmányai megmutatták, hogy az ész a láthatatlant is láthatóvá varázsolja, a háborgó tengert megfékezi, a levegőt megnyergeli stb. stb. gazdája, az ember pedig saját hasznára fordítja. Volt idő,a midőn az erő és szív, e két nagy hatalom, farkas szemet nézett egymással, máskor meg összefogva csatátnyert, de a legnagyobb és legmagasztosabb győzelmet egy harmadik tényező: a szív, vagyis a vallásos nevelés szüleménye, a nemes érzés hatása alatt vívta, mert Maros-Vásárhely, 1913. január 1