Székely Tanügy, 1913 (15. évfolyam, 1-20. szám)

1913-01-01 / 1. szám

4 oldal az a forrás, amelyből az olvasni sze­rető ifjúság csak szépet, jót és hasz­nos dolgokat tanulhat. Ifjúsági könyvtárunk typusai igazi tudósok, valódi pedagógusok bírá­latai után jutnak az ifjúság kezébe s igy teljes erkölcsi haszonnal olvas­hatják azokat ifjaink, de ezen jó és hasznos olvasmányok mellett, fájda­lom, több ízben jutnak ifjaink por­nografikus munkákhoz igen gyakran a szülők által azok tudatlansága miatt, ezeknek nyomára legtöbbször nem is jó rá a tanító és igy ezek káros hatásától nem is tudja megvé­­delmezni az ifjúságot. Itt önkénytelenül az a gondolat nyomul előtérbe, hogy a tanítónak széles látókörű, sok­oldalú, általános műveltségű, igazi szak­tudású peda­gógusnak, szóval egész embernek kell lennie, hogy ne csak az iskola falain belül, hanem az iskolán kívüli szociális irányú sokféle elhivatásának megfelelhessen. Én nem részletezem felolvasásom szűk keretében a tanító sokoldalú elhivatását, elkötelezettsé­gét, hanem utalok a tanterv sokféle követelményeire, a szociális irányú intézmények megteremtésében és funkcionálásában a társadalom elhí­vására.­­Ne vegyék kérem szerényte­lenségnek, ha megemlítem, hogy tízféle hivatalom van . A tanítónak az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére törekvő kulturális munkásságában, nemzet­­alkotó és fenntartó nagy munkájának elbírálásában tisztelem az olyan szak­­felügyelet, amely a tanító munkáját nem, tudásának legjavát igyekezett munkába vinni. És ez meg is látszik valamennyin. A Székely Társaságok Szövetsége , évről-évre mindenesetre nagy és ne­­­­héz nemzeti munkát végez és éppen ezért c­ak tisztelet és elismerés illeti a székely nép e lelkes őrállóit. Méltán elvárhatják tehát, hogy munkájuk iránt a magyar társadalom fokozott mértékben érdeklődjék, s hogy erkölcsi támogatást nyújtson és vegyen magának legalább annyi fá­radtságot, hogy e könyvet elolvas­ván, egyfelől megismerkedjék a szé­kelykérdéssel, másfelől egypár iga­zán élvezetes és épületes órát sze­rezzen magának. Dabóczi György, jogi alapon és nem igazi pedagógiai szaktudással bírálja el. Az ifjúságnak az iskolán kívüli ne­velése és oktatása munkájában a leg­fontosabb nevelési eszközök ezek után a következők: 1. A szoktatás. 2. A példa. 3. Neveljük az ifjúságot az életre, munkásságra. 4. Neveljük az ifjúságot önálló­ságra, jellemessé. 5. Kerülendő minden hely és al­kalom, mely az ifjúságot er­kölcsileg megrontja. 6. Szülők és nevelők kisérjék figyelemmel az ifjúság tényke­déseit, felügyeleti jogot gya­korolván reá. 7. Család és iskola között szoros kapcsolat tartandó fenn. 8. Alakítsunk ifjúsági dalköröket. 9. Alakítsunk és tartsunk fenn ifjúsági egyesületeket. 10. Alakítsunk ifjúsági könyvtára­kat, s azokat fejlesszük. Szék­ely Tanügy A patronázs ügyről.* Midőn a patronázs munka érdeké­ben szólásra emelkedem, előre vélem hallani a vétót: — Hát már megint? Ugyan minek ? Őszintén mondva elszorul a ha­ladni és nem feltünni akaró ember szive, midőn valami újról akarva szólani, látja a lekicsinylő tekinte­tét, a nembánomságot jel­ető vállak vonogatását, s hallja a léha fecse­gést, a semmit mondó bölcseletet. Ilyenkor mindig eszembe jut az öreg Szabó Lajos bátyánk mondása: — Azt kell higyyem, hogy a jó és nemes cselekedetek iránt talán már mindenki indolens. Minden kornak meg van — úgy mondják — a maga vivmányai mel­lett a maga nyavalyája. De minden nyavalyának van valamelyes ellen­szere, ami az emésztő kóros állapo­tot megjavítja, s pusztításában, ha ideig óráig is, de feltartóztatja A sok kóros nyavalyákból ne is említsünk most egyebet, csak a pat­ronázs munka küzdelmes múltját, mert mint több más emberbaráti intézmény, úgy negbünhödte ez is már a múltat, s jövendőt. * Irta és a megyei közgyűlésen felolvasta : P. Szentmártoni Bálint. A patronázs munka első apostola maga az Ur Jézus Krisztus volt, mint gyermekbarát, mert a durva néptömeghez, s a gyermeküket féltő anyákhoz igy szólt: — Engedjétek hozzám a kisdede­ket, mert ilyeneké a mennyeknek országa. Vagy más szóval: bánjatok szere­tet­et a kisdedekkel, mint én, mert lelkük tiszta, mocsoktalan, mint a derengő hajj­al harmatcseppje. A népek és nemzetek guerilla harcai azonban sok időre elfeledtet­ték az emberekkel, hogy egymást szeretni tartoznak, míg végre, úgy ahogy, faji jelleg szerint térben is határozott területen letelepültek, s a béke szellőjének lengedezése után önmaguk mivelésére adták fejüket, de az ókor elfogult törvénye a sze­met szemért, fogat­ fogért továbbra is fenntartotta magát, s a bűncselek­mények a kis oruakon is a psicho­­lógiai háttér megvizsgálása nélkül teljes szigorral soroltattak meg, pe­dig Aristoteles szavaival élve : ,,A nem egyenlőkkel egyenlően elbánni a legnagyobb igazságtalanság“. Néhol, mint Spártában, a nem bűnös, de nyomorék gyenge gyer­meket a Taygetos sziklagödreibe vetették Likurgus kívánságára, ami biztosította ugyan Spárta fennállá­sát egy ideig, de az egyéni szabad­ság elkobzása egyszer csak megbosz­­szulta önmagát, s az álom megbuk­tatta az államot. Még ma is vannak Lykurgus-ok, kik a nyers erővel óhajtanak ura­lomra jutni, de hála az égnek, hogy többségben vannak a Solon-ok, kik a durva követ csiszolással óhajtják értékessé tenni, más szóval a nyers erőt a nevelés eszköze­ivel a művelt­ség uralma alá hajtani. És ez így van jól mert a technika vívmányai megmutatták, hogy az ész a látha­tatlant is láthatóvá varázsolja, a há­borgó tengert megfékezi, a levegőt­­ megnyergeli stb. stb. gazdája, az ember pedig saját hasznára fordítja. Volt idő,a midőn az erő és szív, e két nagy hatalom, farkas szemet né­zett egymással, máskor meg össze­­fogva csatát­­nyert, de a legnagyobb és legmagasztosabb győzelmet egy harmadik tényező: a szív, vagyis a vallásos nevelés szüleménye, a ne­mes érzés hatása alatt vívta, mert Maros-Vásárhely, 1913. január 1

Next