Székely Újság, 1925 (22. évfolyam, 1-50. szám)
1925-02-19 / 7. szám
2 * A Jókai centennárium. Komáromban, 1825 február hó 18-án született Jókai Mór, a legnagyobb magyar regényíró s születésének százéves fordulóját, — centennáriumát, — a mai napon ünnepelik mindenfelé, ahol magyar él, sőt ünnepelik még más nemzetek is. Ez a korszak volt az, amely annyi nagy emberrel ajándékozta meg a magyar nemzetet. A pápai református kollégiumban Petőfi Sándorral együtt nevelkedett, akivel meleg barátság fűzte össze. Később a kecskeméti jogakadémián végezte a jogot s ügyvédi diplomát is szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott hanem kora ifjúságától 1904 május 5-én történt haláláig az irodalommal, főkép a szépprózával foglalkozott, a regények és elbeszélésések rengeteg sorozatával ajándékozva meg a magyar nemzetet. Művei többszáz kötetet tesznek. Ezen kívül lapokat is szerkesztett, szépirodalmi lapok munkatársa volt. Első regényével, a Hétköznapok cíművel tűnt fel kora fiatalságában, s ettől kezdve egyszerre közismert és közkedvelt írója lett a magyar olvasóközönségnek. Sok műve fordításban a világirodalom közkincse lett. Részt vett azt 1848 márc. 15-iki eseményekben később a politikai életben és többizben megfordult megyénkben is. Ezen utazásaiból merítette több székely tárgyú regényének tárgyát. Mindig élvezetes, gyönyörködtető műve halhatatlanná tették és természetes az a nagy lelkesedés, mely a centennarium ünneplése alkalmából mindenfelé megnyilvánul. Megyénkben a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválaszmánya rendez ma február 1- án este 8 órakor Sepsiszentgyörgyön a Múzeum dísztermében Jókai emlékünnepélyt, melyen az elnöki megnyitó beszédet dr. Török Andor volt alispán, igazgató választmányi alelnök tartja. E beszédet lapunk mai számában közöljük. A Programm többi számáról jövő számunkban fogunk beszámolni. Jókai szülővárosában, Komáromban ma délutánra rendezett ünnepélyt a Jókai Közművelődésügyi és Múzeum Egyesület s a születése, órájában 4 órakor délután az összes komárom református templomok harangjai megkondulnak ünnepi istentiszteletre híva a közönséget. Nagy ünnepségek lesznek Budapesten és a többi magyar városban, de kiveszi részét az ünneplésből mindenfelé Erdélyben is a leszakított, más országokban is a magyarság. A csehszlovákiai közoktatásügyi minisztérium pozsonyi referátusa rendeletet küldött a magyar tannyelvű iskolákhoz, hogy hivatalos ünnepségeket kell tartani legalább két tanórán át. Nálunk efféle intézkedés nem történt. Nálunk társadalmi úton rendezik az emlékünnepélyeket és ünnepi megemlékezéseket közölnek az összes magyar lapok. Általában a Jókai centennárium emlékezetes marad a magyarság előtt mindig és mindenütt. — s — n. — Jókai emlékbélyeget ad ki a magyar posta. Budapestről jelentik: A magyar posta Jókai Mór születésének százéves évfordulója emlékére ezer, kétezer és kétezerötszáz koronás emlékbélyegeket hoz forgalomba. Az emlékbélyeg ízléses keretben, Jókai Mór szembenéző arcképét ábrázolja és a keret felső részében „Magyarország" továbbá a felső bal sarokban Jókai Mór“ felírás, a felső jobb sarkában pedig ,1825—1925 n évszám látható. Az emlékbélyegeket minden kincstári postahivatal névértékben árusíthatja, azok bárhova szóló postaküldemény bérmentesítére felhasználhatók. Az emlékbélyegek csakis február hónapban maradnak forgalomban. SZF. KK 1, Y ÚJSÁG Jókai és a Székelyföld. Dr. Török Andor elnöki megnyitó beszéde a Székely Nemzeti Muzeum Jókai emlékünnepélyén 1925 február hó 18-án. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Midőn a Székely Nemzeti Muzeum a viszonyok által rákényszerített hosszú szünetelés után ma első nyilvános estélyét tartja, szivem mélyéből üdvözlöm mindazokat, akik itt a kultúra jegyében megjelentek Jókai Mór születésének százéves évfordulóján, hódolni a világirodalom egyik legfényesebb szelleme előtt. A lángelmék alkotásai közös kincsei az emberségnek. Az a költői gazdagság, mesemondói báj, a nyelv tüneményes muzsikája, mind az a szépség és gyönyörűség, amit Jókai költészete sugároz, ma már a világ minden kulturnépének lelkét gyönyörködteti és gazdagítja. Jókai Mór nemcsak a magyar nemzet bálványa; művei széttörték a nyelv és nemzetiség szűk kereteit és meghódították a világot. Petőfi Sándor kivételével nincs még egy oly magyar írónk, akit az egyetemes irodalom ilyen nagyjai közé sorozna a világ. És nekünk Erdély fiainak, különösképpen szívünkhöz van nőve Jókai regényköltészete. Magasra ívelő pályafutásában nem egyszer kapta ö innen, Erdélyből a lendítő erőt, a spiritus movenst. Az erdélyi Jósika Miklós történeti regényei terelik Jókait a történeti regény műfajához és erdélyi utazásai, Erdély történeti levegője, földjének varázsa, hangulatai, megacélosítják szellemét és szárnyakat adnak annak magasra repüléséhez. Abból amit Jókai költészetének Erdély adott, gazdag hányadot képez a Székelyföld részesedése. A nagy író ismert, szeretett, és megértett minket, székelyeket, vonzotta őt ennek a földnek és ennek a népnek sajátszerűsége. És amig egyfelől az innen kapott impulzusok új színekkel gazdagították költészetét, addig másfelől viszont a Székelyföldet és székely népet bevonta ennek a költészetnek fényes aranyfátyolával. Jókainak a Székelyföldhöz való ama benső viszonya még akkor is indokolttá tenné mai estélyünket, ha nem indokolná azt az a hódolat, amely megilleti a világirodalom ezen elsőrendű genjejét. Ez okból választotta a Székely Nemzeti Múzeum igazgató választmánya a Jókai születésének centennáriumát alkalmid arra, hogy kulturális estélyeit ezzel az emlékünnepéllyel kezdje meg. Mi az ő emlékének nagyságát e szerény estélylyel nagyobbá nem tehetjük — egyre nő és tisztul az, a mint kijut a kortársak szemtávlatából az örökkévaló szellemi értékek régiójába, — de mégis letesszük halhatatlan emléke előtt áldozatul Háromszék székelységének szerény virágait, az általa megénekelt Bálványosnak, rétyi Nyírnek, ojtozi völgynek, szemerjai és kökösi csatatérnek, csernátoni, bodolai, osdoltti kúriáknak földjéből termett virágokat, melyeknek illatában benne van annak a kicsiny népnek a lelke, mely ezer éve székel e földön, ahol „Áldjon vagy verjen sors keze,] ................élnünk,halnuk kell! “ KÉZDIVÁSÁRHELYI KÖNYVNYOMDA R.-T. Kézdivásárhely Str. Horea Cloșca si Crisan 2 sz.alatti üzletében megrendelhetők mindenféle nyomtatványok. Székely Újság kiadóhivatala. Papirkereskedés. — 1925. Február 19 A gazdálkodás kérdéséhez. A Székely Újság minapi számában igen helyesen felvetődött a gazdaköreink intenzívebb munkálkodásának kérdése. Erre szükség van nemcsak a jól megszervezett gazdatársadalommal együtt járó nagy anyagi előnyök miatt, hanem az okszerű gazdasági munkamenet további fejlesztése szempontjából is. Sajnos ez hiányzott még a békebeli évek programmjából is. Évtizedeken figyeltem, hogy az irodalmi kérdés gazdáinknál nem tudott olyan tekintélyt elérni, mint amilyet kellene. Ha betűről volt szó legtöbb gazda egy karakterisztikus kézmozdulattal intézte el (Ez a kézmozdulat ugyan már soknak befütyült!) Nem lehet a gazdálkodást könyvből megtanulni ! — mondja a legtöbb. Ebben igaza is van ! De a folytatásában nincs olyan, amit elhallgatott! T. i. halvány sejtelme sincs, hogy micsoda jelentősége van a gazdasági irodalomnak. Ez épen olyan, mint hogy a gazdasszonykodást sem lehet könyvből megtanulni, mert amikor a kezdő egy étel összeállításánál azt olvassa, hogy tégy bele egy kanál rántást, de a rántást nem tudja megcsinálni, hiába akarja a szakácskönyvet felhasználni s abból tanulni, már az első lépésnél fennakadt! Épugy vagyunk a gazdálkodással is ! Igen is kell a gazdálkodást a prakszisból ismerünk, mert az alapfogásokra könyv nem tanulhat meg, de viszont mint egy jól sütő-föző asszony a szakácskönyvnek rengeteg ügyes receptjét tudja felhasználni s újabb meg újabb változatos ételekkel érhet előnyt, a gazda is csak ily módon fejlesztheti a tudást. Az igazi jó gazdát s aki még elég intelligens is hozzá, és arról lehet megismerni, hogy szaklapot és gazdasági szakmunkát olvas ! Miért várjon ? Mert most a folytonosan haladó gazdasági világ újabb fogásai, a tudomány nyújtotta előnyöket csak onnan ismerteti meg s azokat felhasználva, nem marad le arról az óriási gazdasági versenyről, mely a maradit tönkre teszi. Az irás utján több ezer gazdatársának próbálgatásait s az újításokkal elért gazdasági eredményeket ismeri meg sőt ha szintén próbálgató gazda a kapott eredmények láttára egy esetleges felesleges, pénzpocsékló és időrabló próbálgatástól menti meg. Viszont ha neki is a gyakorlat által tapasztalt értékes megfigyelései vannak, úgy a betű által hozhatja gazdatársainak tudomására. Az ilyen gazdasági továbbképzésnek nem láttam az előnyeit a gazdakörökben eléggé kidomborítva. Az bizonyos, hogy a továbbképzésnek legjobb módja a személyes tapasztalat, de kinek van módjában, hogy pl. egy amerikai vagy angliai jó dolog megtapasztalására személyesen oda menjen, (nem számítva azt, hogy arról hírt csak a szaklapok utján kaphatok !) Az volna tehát szerintem a gazdaköröknek egyik igazi feladata, hogy lehetőleg minden szaklapot járasson s minden megjelenő gazdasági munkát beszerezzen könyvtára számára. Ezeket összejövetelük alkalmával ismertessék s a szaklapok felmerült újabb ötleteit tegyék megbeszélés tárgyává. Az olyan szakmunkák, melyek a rengeteg sok apró felhalmozott utasításaikkal, receptjeikkel, mint mondani szokták, mindég kéznél kell legyenek, úgy azeket vetessék meg a gazdáikkal s értessék meg,hogy annak egyetlen felhasznált adata megérte azt a pár leu befektetést. Szokjunk már hozzá, hogy a gzdakörítés is a könyvtár ne csak a kalendáriumból ss 1-2 verses könyvből álljon, hanem legyen a