Székely Újság, 1925 (22. évfolyam, 1-50. szám)

1925-02-19 / 7. szám

2 * A Jókai centennárium. Komáromban, 1825 február hó 18-án szü­letett Jókai Mór, a legnagyobb magyar regény­író s születésének százéves fordulóját, — cen­­tennáriumát, — a mai napon ünnepelik minden­felé, a­hol magyar él, sőt ünnepelik még más nemzetek is. Ez a korszak volt az, a­mely an­nyi nagy emberrel ajándékozta meg a magyar nemzetet. A pápai református kollégiumban Petőfi Sán­dorral együtt nevelkedett, a­kivel meleg barát­ság fűzte össze. Később a kecskeméti jogaka­démián végezte a jogot s ügyvédi diplomát is szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott hanem kora ifjúságától 1904 május 5-én tör­tént haláláig az irodalommal, főkép a széppró­zával foglalkozott, a regények és elbeszélésések rengeteg sorozatával ajándékozva meg a ma­gyar nemzetet. Művei többszáz kötetet tesznek. Ezen kívül lapokat is szerkesztett, szépirodal­mi lapok munkatársa volt. Első regényével, a Hétköznapok cíművel tűnt fel kora fiatalságában, s ettől kezdve egyszerre közismert és közked­velt írója lett a magyar olvasóközönségnek. Sok műve fordításban a világirodalom közkincse lett. Részt vett azt 1848 márc. 15-iki esemé­nyekben később a politikai életben és többiz­­ben megfordult megyénkben is. Ezen utazásai­ból merítette több székely tárgyú regényének tárgyát. Mindig élvezetes, gyönyörködtető műve halhatatlanná tették és természetes az a nagy lelkesedés, mely a centennarium­ ünneplése al­kalmából mindenfelé megnyilvánul. Megyénkben a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválaszmánya rendez ma február 1- án este 8 órakor Sepsiszentgyörgyön a Múzeum dísztermében Jókai emlékünnepélyt, melyen az elnöki megnyitó beszédet dr. Török Andor volt alispán, igazgató választmányi alelnök tartja. E beszédet lapunk mai számában közöljük. A Programm többi számáról jövő számunkban fogunk beszámolni. Jókai szülővárosában, Komáromban ma délutánra rendezett ünnepélyt a Jókai Közmű­­velődésügyi és Múzeum Egyesület s a születése, órájában 4 órakor délután az összes komárom­ református templomok harangjai megkondulnak ünnepi istentiszteletre híva a közönséget. Nagy ünnepségek lesznek Budapesten és a többi magyar városban, de kiveszi részét az ünnep­lésből mindenfelé Erdélyben is a leszakított, más országokban is a magyarság. A csehszlovákiai közoktatásügyi miniszté­rium pozsonyi referátusa rendeletet küldött a magyar tannyelvű iskolákhoz, hogy hivatalos ünnepségeket kell tartani legalább két tanórán át. Nálunk efféle intézkedés nem történt. Nálunk társadalmi úton rendezik az em­lék­ünnepélyeket és ünnepi megemlékezéseket közölnek az összes magyar lapok. Általában a Jókai centennárium emléke­zetes marad a magyarság előtt mindig és min­denütt. — s — n. —­ ­ Jókai emlékbélyeget ad ki a magyar posta. Budapestről jelentik: A magyar posta Jókai Mór születésének százéves évfordulója emlékére ezer, kétezer és kétezerötszáz koro­nás emlékbélyegeket hoz forgalomba. Az em­­lékbélyeg ízléses keretben, Jókai Mór szembe­néző arcképét ábrázolja és a keret felső részé­ben „Magyarország" továbbá a felső bal sarok­­ban Jókai Mór“ felírás, a felső jobb sarkában pedig ,1825—1925 n évszám látható. Az em­­lékbélyegeket minden kincstári postahivatal névértékben árusíthatja, azok bárhova szóló postaküldemény bérmentesítére felhasználhatók. Az emlékbélyegek csakis február hónapban maradnak forgalomban. S­Z­F. K­K 1, Y ÚJSÁG Jókai és a Székelyföld. Dr. Török Andor elnöki megnyitó beszéde a Székely Nemzeti Muzeum Jókai emlékünnepé­lyén 1925 február hó 18-án. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim­! Midőn a Székely Nemzeti Muzeum a vi­­­szonyok által rákényszerített hosszú szünetelés után ma első nyilvános estélyét tartja, szivem mélyéből üdvözlöm mindazokat, akik itt a kul­túra jegyében megjelentek Jókai Mór születé­sének százéves évfordulóján, hódolni a világ­irodalom egyik legfényesebb szelleme előtt. A lángelmék alkotásai közös kincsei az ember­ségnek. Az a költői gazdagság, mesemondói báj, a nyelv tüneményes muzsikája, mind az a szépség és gyönyörűség, amit Jókai költészete su­gároz, ma már a világ minden kulturnépének lelkét gyönyörködteti és gazdagítja. Jókai Mór nemcsak a magyar nemzet bálványa; művei széttörték a nyelv és nemzetiség szűk kereteit és meghódították a világot. Petőfi Sándor ki­vételével nincs még egy oly magyar írónk, akit az egyetemes irodalom ilyen nagyjai közé so­rozna a világ. És nekünk Erdély fiainak, különösképpen szívünkhöz van nőve Jókai regényköltészete. Magasra ívelő pályafutásában nem egyszer kap­ta ö innen, Erdélyből a lendítő erőt, a spiritus movenst. Az erdélyi Jósika Miklós történeti re­gényei terelik Jókait a történeti regény műfa­jához és erdélyi utazásai, Erdély történeti le­vegője, földjének varázsa, hangulatai, megacélo­­sítják szellemét és szárnyakat adnak annak magasra repüléséhez. Abból amit Jókai költészetének Erdély adott, gazdag hányadot képez a Székelyföld ré­szesedése. A nagy író ismert, szeretett, és meg­értett minket, székelyeket, vonzotta őt ennek a földnek és ennek a népnek sajátszerűsége. És amig egyfelől az innen kapott impulzusok új színekkel gazdagították költészetét, addig más­felől viszont a Székelyföldet és székely népet bevonta ennek a költészetnek fényes a­­ranyfátyolával. Jókainak a Székelyföldhöz való ama ben­ső viszonya még akkor is indokolttá tenné mai estélyünket, ha nem indokolná azt az a hódolat, amely megilleti a világirodalom ezen elsőrendű genjejét. Ez okból választotta a Székely Nemzeti Múzeum igazgató választmánya a Jókai szüle­tésének centennáriumát alkalmid arra, hogy kulturális estélyeit ezzel az em­lékünnepél­lyel kezdje meg. Mi az ő emlékének nagyságát e szerény estélylyel nagyobbá nem tehetjük — egyre nő és tisztul az, a mint kijut a kortársak szemtáv­­latából az örökkévaló szellemi értékek régió­jába, — de mégis letesszük halhatatlan em­léke előtt áldozatul Háromszék székelységének szerény virágait, az általa megénekelt Bálvá­nyosnak, rétyi Nyírnek, ojtozi völgynek, szemer­­jai és kökösi csatatérnek, csernátoni, bodolai, osdoltti kúriáknak földjéből termett virágokat, melyeknek illatában benne van annak a kicsiny népnek a lelke, mely ezer éve székel e föl­dön, a­hol „Áldjon vagy verjen sors keze,] ................élnünk,halnuk kell! “ KÉZDIVÁSÁRHELYI KÖNYVNYOMDA R.-T. Kézdivásárhely Str. Horea Cloșca si Crisan 2 sz.alatti üzletében megrendelhetők min­den­féle nyomtatványok. Székely Újság kia­­­­dóhivatala. Papirkereskedés. — 1925. Február 19 A gazdálkodás kérdéséhez. A Székely Újság minapi számában igen helyesen felvetődött a gazdaköreink intenzívebb munkálkodásának kérdése. Erre szükség van nemcsak a jól megszer­vezett gazdatársadalommal együ­tt járó nagy anyagi előnyök miatt, hanem az okszerű gazda­sági munkamenet további fejlesztése szempont­jából is. Sajnos ez hiányzott még a békebeli évek program­mjából is. Évtizedeken figyeltem, hogy az irodalmi kérd­és gazdáinknál nem tudott olyan tekintélyt elérni, mint a­milyet kellene. Ha betűről volt szó legtöbb gazda egy karakterisztikus kézmozdulattal intézte el (Ez a kézmozdulat ugyan már soknak befütyült!) Nem lehet a gazdálkodást könyvből meg­tanulni ! — mondja a legtöbb. Ebben igaza is van ! De a folytatásában nincs olyan, amit el­­hallgatott! T. i. halvány sejtelme sincs, hogy micsoda jelentősége van a gazdasági irodalom­nak. Ez épen olyan, mint hogy a gazdasszony­­kodást sem lehet könyvből megtanulni, mert amikor a kezdő egy étel összeállításánál azt olvassa, hogy tégy bele egy kanál rántást, de a rántást nem tudja megcsinálni, hiába akarja a szakácskönyvet felhasználni s abból tanulni, már az első lépésnél fennakadt! Épugy vagyunk a gazdálkodással is ! Igen is kell a gazdálkodást a prakszisból ismerünk, mert az alapfogásokra könyv nem tanulhat meg, de viszont mint egy jól sütő-föző asszony a szakácskönyvnek rengeteg ügyes receptjét tudja felhasználni s újabb­ meg újabb változatos éte­lekkel érhet előnyt, a gazda is csak ily módon fejlesztheti a tudást. Az igazi jó gazdát s aki még elég intelli­gens is hozzá, és arról lehet megismerni, hogy szaklapot és gazdasági szakmunkát olvas ! Mi­ért várjon ? Mert most a folytonosan haladó gazdasági világ újabb fogásai, a tudomány nyúj­totta előnyöket csak onnan ismerteti meg s a­­zokat felhasználva, nem marad le arról az óri­ási gazdasági versenyről, mely a maradit tönk­re teszi. Az irás utján több ezer gazdatársá­nak próbálgatásait s az újításokkal elért gazda­sági eredményeket ismeri meg s­őt ha szintén próbálgató gazda a kapott eredmények láttára egy esetleges felesleges, pénz­pocsékló és idő­rabló próbálgatástól menti meg. Viszont ha neki is a gyakorlat által tapasztalt értékes meg­figyelései vannak, úgy a betű által hozhatja gazdatársainak tudomására. Az ilyen gazdasági tovább­képzésnek nem láttam az előnyeit a gazdakörökben eléggé ki­domborítva. Az bizonyos, hogy a továbbképzésnek leg­jobb módja a személyes tapasztalat, de kinek van módjában, hogy pl. egy amerikai vagy ang­liai jó dolog megtapasztalására személyesen oda menjen, (nem számítva azt, hogy arról hírt csak a szaklapok utján kaphatok !) Az volna tehát szerintem a gazdakörök­nek egyik igazi feladata, hogy lehetőleg minden szaklapot járasson s minden megjelenő gazda­sági munkát beszerezzen könyvtára számára. Eze­ket összejövetelük alkalmával ismertessék s a szaklapok felmerült újabb ötleteit tegyék megbe­szélés tárgyává. Az olyan szakmunkák, melyek a rengeteg sok apró felhalmozott utasításaikkal, re­ceptjeikkel, mint mondani szokták, mindég kéz­nél kell legyenek, úgy azeket vetessék meg a gazdáikkal s értessék meg,­hogy annak egyetlen­­ felhasznált adata megérte azt a pár leu befek­­­­tetést. Szokjunk már hozzá, hogy a g­zdakör­­­­ítés is a könyvtár ne csak a kalendáriumból s­s 1-2 verses könyvből álljon, hanem legyen a

Next