Székely Újság, 1940 (37. évfolyam, 1-32. szám)
1940-01-01 / 1. szám
XXXVII. (XXIV.) évfolyam. , AliA 3 LEJ înregistrat Dos. No. 959/1938 Tribunalul Treiscaune Târgnf-Săcuesc, 1940 január 1 hétfő egyesülve a SZÉKELY HIRLAP-pal ELY DJSA (GAZETA SĂCUIASCĂ) MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Szerkesztőség és kiadóhivatal t KOVACS-HIRLAPIRODA, Sir. Vosvodul Mihsiu 1. *ZFID. Redactor responsabil și editor — Felelős szerkesztő, kiadó Kovács J. István 1. szám fuzionat cu ZIARUL SĂCUESC Redacția și administrația: BIROU DE ZIARE KOVACS Strada Voevodul Mihaiu 1. — Boldog Újesztendőt! Ez az újévi köszöntő ott el most egy pillanatra minden ember ajkán. Ezzel a jólivánsággal koccintja össze poharát boldog-boldogtalan, a sors szerencsés kiválasztottja, a farizeus, a besúgó és a nagyképű, a jótékonyság és a hazafiság ruhájába öltözött önző közéleti vezető. Szilveszter éjszakáján a megkonduló harangok egy új vendég érkezését harangozzák be és mi, gyarló emberek, annyira gyarlók vagyunk, hogy feledünk minden rosszat, amit egy esztendő lélekzsibbasztó napjai raktak reánk sokszor a roskadásig, sokszor pedig a békétlenség meg-megjajduló, az életet is megátkozó szónak ostorával. Feledjük a sok rosszat és örömmel, hejehujás vigadással búcsúzunk a távozótól. Az az emberi természet, különösen az a keresztény hitnek a tanítása, hogy a türelemnek fájdalmakat csillapító remény csillogásával higyjen a holnapban,a jövőben, mely a romokon is életet tud építeni és a napnak bearanyozó sugarával a cdiggedő szivekbe is felfrissítő vérkeringést önthet. A mi kisebbségi életünk sok viszontagsága között mindig élt a hitnek a szikrája, hogy el fog jönni az idő, ami megérieti az itt élő népek közötti barátság szorosabb kapcsoatát s a vezetők szivéből kiáradó szeretet elárasztja az ország minden lakóját egy boldogabb jövendő kiépítésére. A kezdeményezés lépései már nyomokat hagytak az országépités összhangzatos nagy munkájában. Hs az elmúló esztendő nem váltotta valóra a sok reményt, a holnap mindig előttünk van, mely meghozza a megértés számos kérdésének gyümölcsbe szökkenését. Hirdettük mindig, hogy hívőké az élet és ennek a derűlátásnak reményében nem busulunk a távozó esztendő lehanyatlása miatt és boldog reménységgel köszöntjük az 1940 ik esztendőt. A háború vérzivatarában fekszik szilveszteri ágyába a lehanyatlott esztendő és a felvirradó újév hajnalával milliók ajkáról száll az ima a régóta bujdosó béke visszatéréséért. Amikor a boldog ujesztendő eljövetelére szólalnak meg az ajkak, adjunk igazat a költő szavának is: „Jöhet az uj év és mehet a régi mi gond vele, ha béke van veled? Az év mindig a számokat cseréli, de a béke , a szeretet csak egy .," F. Őfelsége karácsony első napját katonái körében töltötte el Őfelsége II. Károly király, Mihály nagyvajda kíséretében karácsony első napján látogatást tett Kolozsváron és Nagyváradon. Őfelsége látogatásának nagy részét katonái körében töltötte. Kolozsváron a királyt nagy ünnepélyességgel fogadták s az üdvözlések során a magyar kisebbség részéről Bartha Ignác dr. köszöntötte Őfelségét. Őfelsége a következő beszéddel válaszolt az elhangzott beszédekre: — A rövid kolozsvári látogatásom alkalmával elhangzott üdvözlésekre mindenekelőtt szivem mélyéből jövő köszönetemet fejezem ki. Nagy örömömre szolgál, hogy mindenki szavából ugyanazt a magas gondolatot láttam kiemelkedni, azt a gondolatot, amely meggyőződésem szerint nemcsak az Úr születésének ünnepnapjával jár együtt, hanem mindenki szivében gyökerezik. A béke eszméjéről beszéltek s azt szeretném, ha ez a szó alapja lehetne az összes emberek megértésének és békés együttélésének. — A béke eszméjében azt a gondolatot szeretném látni, amely mind erősebben nyilvánul meg ebben a román népben, hogy egy eszme és egy hit egyesítse őket. Katonáinknak, akik jelenleg fegyverrel a kezükben őrzik határainkat, meg kell legyen a meggyőződésük, hogy mögöttük egységesen áll az ország népe. Szeretném, ha ebben a történelmi teremben elhangzott szavak mélyen behatolnának mindenik szívébe s az ünnep még erőteljesebben áthatna mindenkit azzal a gondolattal, hogy csak az egység s a testvéri szeretet vihet a jóra bennünket, így legyen Őfelsége ezután elbeszélgetett a magasrangú katonatisztekkel, majd hat órakor a műszaki ezred kaszárnyájába hajtatott. Őfelsége és a trónörökös itt a katonákkal együtt étkeztek. KARÁCSONYI ÁLOM. Románból szabadon fordította : A, B, K, Holnap Urunk születése. Magas, térdig érő hófúvás terül el a sik pusztán. Csak ma reggel szűnt meg a nagy pelyhü hóvihar. A hóval befújt keresztények szénutat lapátolnak. Estefelé a nap legyőzi a tél dühét s a fehér pusztára gyöngéd tavaszi álmot sző. Mintha piros tulipánnal hintené be a hópusztát. A nagy hó miatt nehezen lehet megismerni a falut. Csak a füstgomoly árulja el annak, ki a távolban lakkel, hogy itt a völgyben karácsonyváró lelkek vannak. De elszállt a tűzhelyek mellől a múltbeli jókedv. Hiszen ennek a kis falurészeknek csak özvegy papnéja van, papja már nem él... Csak Joachim kántor, valamint Gergely pap kisfia, a jólétek gyermek ül még néhanéha a karban. Teodort nehéz gyász ereszti Gergely pap halála óta. Még az sem izgatja, hogy a szent pap ott alszik, ott pihen valahol odafent, ahol nem havaz és már nincs hideg.. Az oltár közelében nőtt fel, az elhunyt pap mellett. A szertartásnál segédkezett mindig, ő gondoskodott, hogy ne aludjék el az örök szent tűz... Hozta a füstölőt, vitte a feltámadási gyertyát a pap előtt... Majdnem hét éven át hallotta, — tanulta a szertartást és mindazt, mit a pap olvas... És ma a kis templom pap nélkül van. Néha-néha még Teodor bemegy tisztogatni nepergetni. S ilyenkor csak sóhajtoz a jámbor. Isten akaratában megnyugvó sóhajtozással, szomorúsággal. Bánat s mindennapi elérhetetlen vágya töltötte, be szegény árva lelkét, szegény kis bus szivét. Tizennégy éves. Erősebb, mint társai, — de csak gyermek maradt, olyan gyermek, kit mindig Magához kíván az isteni Mester. Fájdalom fogja el nemcsak Teodort, hanem az egész falu apraját-nagyját, különösen nagy ünnepvárás előtt. Az öreg kántor még énekelt s a kis Todor szépen, meghatódottan olvasta fel a szent evangéliumot... De az oltár üresen maradt. Gergely, a szent pap az örökkévalóságba ment el . Nehéz, búval teli szívvel tértek haza az emberek. Nem tudták, — pedig úgy akarták hogyan jussanak paphoz. De senki sem aggódott annyit keresztény társaiért, mint Elek bácsi, a falu bírája. Ő is ott volt a szent vecsernyén. Bánatosan nézte a kialudt oltárt, nézte Joachimot, az öreg kántort. Végül pedig tekintetét hosszasan ott feledte Tódoron, az ár-