Székelyföld, 1882 (1. évfolyam, 4-85. szám)
1882-01-07 / 4. szám
a.\ \s ni' .Székelyföld“ tárczája. A kastély titka. (Beszély.) Irta JD. J~(Folytatás.) Egy hosszú folyosó tárult elém, melyből jobbrólbalról ajtók nyíltak két lakosztályba. A folyosó rémesen kongott lépteim alatt. Bizonyos el nem palástolható borzadály vett erőt rajtam, de azért elhatároztam a kutatást tovább folytatni. Egy perczig megálltam, hogy tájékozzam magamat az irány felől. E perczben lassú sóhajtás hallszott, majd meg kínos nyögés, aztán ismét minden csendes jön. Hajam ég felé meredt e rémes hangokra. Már épen vissza akartam térni, midőn a folyosó baloldalán egy ajtó hirtelen felnyilt és azon egy ember lépett ki. Hátra tántorodtam ez alak láttára, annyira rémes kinézése volt. Magas alak volt, melléig érő hófehér szakállal s csaknem egészen kopasz fejjel; mélyen fekvő villogó szemei a lelkemet járták át. Amint engem megpillantott, görnyedt termete felegyenesedett, szemei égő parázsként villogtak s tompa, fenyegető hangon szólt: — Kicsoda ön ? Mit keres ? — Bocsánat, uram, — szólok magamhoz térve — e kastélyt óhajtottam megvizsgálni s igen sajnálom, ha önnek alkalmatlanságot okozok. — E kastély magántulajdon s oda tolvajmódra berontani senkinek sem szabad. Távozzék, mig jól van dolga — kiáltott az öreg fenyegető hangon. Összesen 176 Az egész járvány alatt 13 községben megbetegedett ......................................................... 1048 . Ezek közül gyógyult........................ 873 f „ „ elhalt.............................................117 f A járvány uralkodik jelenleg Uy^vgyó-Szárheg, Gry.-Szentmiklós, Csik-Karczfalva, Dán^al va, Csicsó a Kászon-Jakabfalva községekben , ellenben Csik-Sztmihály, Szentimre, Gyimesbükk községekében szünetel; Kászonimpér, Kászonujfalu, Taplocza és Szenttamais községekben egészen megszűnt.* / A midőn a járvány állásának 8 naponkénti leerközlését ezen közérdekű lapok hasábjain czélul ki, indokoltnak látom a szülőket figyelmeztetni . A durva hang boszantott s kissé élesen felelék: — Én úgy értesültem, hogy a kastély jeleneg gazdátlan s hogy senki sem lakja, s miután ennek daczára önt itt találom, megmagyarázva látom azon kísérteties meséket, mik e kastélyhoz fűződnek. — Nekem jogom van e kastélyt lakni, — kiáltott az öreg — s jogom van minden vakmerőt innen kitiltani. Távozzék! — Jól van, én távozom, azonban kijelentem, hogy gondom lesz illetékes helyen elárulni e kastély titkát, ön jól tudja, hogy a hatóság mennyire ellensége minden titokzatosságnak. Kifelé indultam, midőn a különös öreg rekedt hangon kiáltott: — Megálljon! Ön áruló nem lehet, sokkal becsületesebb embernek néz ki. Borzasztó volt ez emberre tekinteni. Arcza ólomszinü lett, szemei elhomályosultak s ingadozva támaszkodott a falhoz. Oly szivreható hangon nyögött, hogy megindult szívem rajta. — Uram, ön szenved, — szólok hozzá részvéttel — bocsásson meg, hogy szenvedést okozok. — Régi baj, — nyögő kínosan — a sok fájdalom, a bánat, az önvád megölte lelkemet, megölte testemet. Ne hagyjon el, uram, mert érzem, hogy nem sokára vége leend minden földi gyötrelmemnek. — Bevivem a szobába, nagy nehezen ágyra fektetem s mellé ültem. — Bocsásson meg, uram, előbbi kíméletlenségemért, — szólt lassú hangon, — de oly sokat vétettek erle- fr Siaiuiüilíts a járvány állásáról Csikmegyében. Az utolsó jelentés szerint a megyének jelenleg hat községében uralgó kanyaró, roncsoló torokláb- és himlőjárványban szenvedő betegei közül ápolás alatt maradott......................................................... 109 Az utóbbi 8 napban szaporodott . . . . 67 Összesen 176 Ezek közül gyógyult...........................111 „ „ elhalt............................. 7 Ápolás alatt maradt........................ 58 1 tétlenül. Azon czélra, hogy ezek tűrhető állapotba juthassanak és azon módon tovább fenn tartathassanak, az ezen czimeni kiadások még jelenelendők lennének. Tehát megtakarításról itt sem lehet szó. A községi iskolákra a város évenként 2000 irtót fordít. Jobban mondva fordítana, ha tudna. A tanítók a megmondhatói, hogy mennyire nem tud. Volt idő, midőn ezek 5-6 hónapon át nem kaptak fizetést. Habár a tanítók helyzete utóbbi időben némileg javult, mégis áll most is, hogy a város közönsége ezen 2000 frt dotatiót nem képes fizetni. Pedig nem csak ennyi kivántatnék a várostól, hanem szükségesek lennének még a kor igényeinek megfelelő iskolaépületek is. Arra nézve, hogy ezek a város által felépíttessenek, már aztán nem lehet senkinek reménye. A város egyedül magára évenként százezereket fizet adó és illeték czímén az államkincstárba, és az állam városunkban egyetlenegy intézetet sem tart fenn. Sokkal jelentéktelenebb városok tanintézetekkel gyakran túlságosan el vannak látva. Nem lenne méltányos és igazságos dolog, ha az állam átvenné városunk községi iskoláit és fenntartaná azokat egyedül, a város hozzájárulása nélkül? Mi azt hisszük, hogy méltányos és igazságos is lenne. Véleményünk szerint a város képviselő bizottsága lenne hivatva arra, hogy illő helyre az iránt folyamodjék, annak kijelentése mellett, hogy a községi iskolák — habár részbeni — fenntartását a város anyagi helyzete egyáltalában meg nem engedi. -Igaz, hogy egy ilyen irányú folyamodás már egyszer iffasíttatott, de az is igaz, hogy abban azon in.,melyek fennforognak, mind fel nem soroltattik. Ha ismerni fogja a közoktatási miniszter úr állapotainkat, akkor lehetetlen, hogy községi iskoláink áttételét el ne rendelje. Ezáltal évenként 2000 írttal javulna a költségvetés. (Folytatása következik.) 14