Székelyföld, 1889 (8. évfolyam, 22-92. szám)
1889-03-17 / 22. szám
A v K 36KLZP Országgyűlés. A képviselőház márczius 11-ei ülésének kezdetén személyes kérdésben több felszólalás történt. Ziskay Antal helyreigazította szavait Eötvös Károly egy állításával szemben. Majd Asbóth János szólalt fel, szintén személyes kérdésben, mire Eötvös Károly válaszolt. A napirend megkezdésével Kovács Albert szólt a szakaszok ellen — főkép azok paedagogiai és közoktatási oldalaihoz, polemizálva Berzeviczyvel és Jónással. Jónás nyomban rektifikálta az előtte szóló által félremagyarázott szavait. Most a párton kívüli Pongrácz Károly gróf a többség által élénk helyeslésektől kisérve, erélyesen és hazafias hangon replikázott Thaly azon helytelen és tapintatlan közbeszólására, mintha a többséget tótok és oláhok választották volna s mintha e haza nem magyar ajkú lakosainak e haza épsége s alkotmányossága kevésbé feküdnék szivén, mint bárkinek, és még zajosabb volt a tetszés, midőn szónok Eötvösnek a fegyver-eldobásra vonatkozó szavait méltó kommentárral kísérte s elmondta, a mit személyesen tapasztalt az 1866-iki háborúban a magyar katonák vitézségéről. Perczel Miklós beszélt erre ellenzéki szellemben, ki egy helytelen személyeskedő kifejezésével elnöki figyelmeztetést vont magára, és ki után Hódossy Imre, a ház által figyelmesen hallgatva, fejté ki higgadtan, tárgyilagosan azt a tételt, hogy nincs az államéletnek oly része s nincs oly felségjog sem, melyre a törvényhozás befolyást nem gyakorolhatna, a mint ez már nem egy felségjoggal történt, midőn a törvényhozás megszabta, minő feltételek és határok közt gyakorlandó az illető felségjog. Hevessy Benedek a szélsőbalról azon átkozódással kezdő beszédet, hogy ha a 25. §. elfogadtatik, szakadjon le a ház és temesse romjai alá a képviselőket, mire elnök megmonda véleményét e brutális átkozódás értéke felöl, s midőn Hevessy a horvátokat hívta fel, hogy ne szavazzák meg a szakaszokat, elnök ismét azt jegyzi meg, hogy a horvátok e házban nem képeznek külön testületet, hanem olyan képviselők ők is, mint a többiek s a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat és úgy érinti Horvátországot is, mint Magyarországot. Még Polónyi szólt aztán személyes kérdésben s ezzel az ülés véget ért. A márczius 12-iki ülésen is a véderőjavaslat 24. és 25-ik szakaszait tárgyalta a ház. Először Berzeviczy államtitkár emelt szót személyes kérdésben. Utána a szélsőbalról Almássy Sándor beszélt a szakaszok ellen, kifogásolva a 2-ik évi szolgálatot, mint büntetést, holott, szerinte, különféle előnyök nyújtásával kellene minél többeket rábírni, hogy a tiszti vizsgát letegyék. Szónokot beszéd közben elragadta a zabolátlan hév s a többséget igazolatlan és sértő kifejezésekkel illetvén, elnöki figyelmeztetést vont magára. A többség soraiból Tarnóczy Gusztáv kell a javaslat védelmére, higgadt érvelésű beszédben, melyben szelíd hangon, megnyerő módokban az ellenzéknek is megmondott egyes alapotű igazságokat. Thaly ellenében védelmébe vette a tiotokét, kik egyesek kivételével ép úgy szeretik a harcát, mint a magyarok. Rámutatott a superlativitmokban való ellenzéki beszédmodor veszélyeire ; higgadtságra intett és arra, hogy ha más párton vagyunk is, egymást ne ellenségnek nézzük. Thaly és Perczel személyes kérdésben, illetőleg szavaik magyarázata végett történt felszólalása után Zichy Jenő gróf szólt röviden a érzékeny hangon a javaslat ellen. Azon helyesléssel fogadott kijelentését azonban,, hogy nem szabad felébreszteni a szenvedélyeket, mert a mily könnyű azokat fölkelteni, és oly nehéz lecsendesiteni, inkább az ellenzékhez, mint a kormánypárthoz kellett volna intéznie. A szélsőbali Lipthay Károly is csak úgy dobálózott a nagy szavakkal. A magyar nyelv megsemmisüléséről beszélt s kijelenté, hogy ha tudná, hogy ha öt évig favágóvá kellene lennie, akkor sem fogadná el a szakaszokat. Tagadta ugyan, de bizonyítani meg sem kisérló, hogy az ellenzék megsértette volna a parlament méltóságát, sőt azon állításra is ragadtatta magát, mit neki ugyan senki el nem fog hinni ez országban, hogy a többség compromittálta a parlamentarismust. Horváth Lajos a többség szónokaival s főkép az igazságügyminiszterrel kelt közjogi vitára. Beszédében, melynek tárgyilagos voltát és parlamenti modorát készséggel ismerjük el, azt fejti ki, hogy uj és veszedelmes elmélet az, mintha a nyelvkérdés felségjog volna s hogy absolut, korlátlan felségjogot a magyar közjog nem ismer. Erre vonatkozó fejtegetései azonban a kormánypárti szónokok érvelésének félreértésén alapultak, mert senki sem hivatkozott e jogoknak a fejedelem által való gyakorlására oly értelemben, mintha ez a parlament hozzászólási jogát kizárná. Végül Petrich Ferencz szólt a szakaszok ellen, ki azokhoz két módositványt is adott be. A képviselőház márcz. 13-iki ülését is túlnyomóan a véderőjavaslat 24. és 25. szakaszainak tárgyalása vette igénybe. Ezt megelőzőleg azonban megejtették a választások, melyek során gróf Teleki Géza háznagynak választatott meg, mit a ház élénk éljenzéssel fogadott. Teleki megköszönte a bizalmat és megtiszteltetést és elismeréssel emlékezett meg Visontai Kovách László, előbbi háznagy érdemeiről, melyek iránti elismerésének a ház is jegyzőkönyvileg ad kifejezést. A mezőrendőrségi javaslat tárgyalására kiküldött bizottságba a jelöltek választattak meg. E választások megejtése után a regale-kártalanítási igény bejelentésére kitűzött határidő meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat fogadtatott el, H . 1tó és Hegedűs Sándor módosításaival. Most következett a véderő-javaslat említett szakaszainak folytatólagos tárgyalása, melynek során az ellenzék soraiból Papp Elek és Kaas Ivor báró, a többség padjairól Hannibál József beszélt. A~7-V mentbe való, s ha valami igazán sérti a nemzet méltóságát, épen azon hang az, mit egy néhány képviselő az ország házában használ. A képviselő is ember, s ember nincs szenvedélyek nélkül, s nincs olyan magas műveltség, mely az indulatokat minden körülmények között uralma alatt birná tartani, s épen ezért minden parlamentben vannak kisebb-nagyobb összetűzések; de az a folytonos inzultáczió, mely a mi országgyűlésünkön egy néhány képviselő által szokássá tétetett, páratlanul áll. Ez ellen kellene demonstrálni öreg székely. Az országgyűlési szabadelvű párt márczius 12- kén este tartott értekezletén Hegedűs Sándor szép beszédben utalt azokra az aggályokra, melyek oly híresztelésekből származtak, mintha Tisza Kálmán miniszterelnök a véderőjavaslat letárgyalása után lemondana, s ezzel szemben kifejezte a párt osztatlan elismerését, mit megerősített Tisza Kálmánnak a véderőjavaslat tárgyalása alatt mondott több beszéde. Tisza Kálmán erre meghatottan válaszolt, beszédét azzal végezve, hogy a közügy érdekében kötelessége helyén megmaradni s e helyen meg is marad. Beszédét a párt lelkes éljenzéssel fogadta. V m K V XI\ 76. Márczius 16-án Borczánál báró Bánfi János az ellenséget megverte. 77. Ugyan márczius 16 án Szabó Károly honv.százados Borbáth László huszár-százados közreműködésével 1 zászlóalj gyalog, 1 század lovas s 2 ágyú élén Hévíznél az ellenséget megverte s az ellentábor parancsnokát foglyul ejtette. 78. Ugyanaznap Czecz ezredes Van der Nüll dandárét a szeki hídnál megverte. 79. Márczius 17-én Bem Verestoronynál az ellenséget az országból kiverte. 80. Márcz. 19-én Bem az ellenséget Feketehalomnál megverte. 81. Márczius 21-én Tömösön Szabó Nándor őrnagy a hátráló ellenséget megverte s a Predeálon át az országból kiverte. 82. Márczius 31-én Bem Fehérvárt ostrom alá fogta, de sikertelen. 83. Április 3-án Csutak Kálmán őrnagy Szarapcz Mihelyen s Bucsesdnél a sánczokat bevette. Buttyán prefekt menekült. 84. Ezen időben Janku Ábrahám Kisbánya és Bunkót táján a magyarokat megverte. 85. Szintén ezen időben Hatvani őrnagy alatt a magyarokat a románok Abrudbányán megverték. 86. Április 9-én Dobai József alezredes vezénylete alatt a magyarok, illetve székelyek Bukovéniában fekvő Pojána-Stampit hajnalban megrohanták s onnan a császári sereget kiverték. 87. Május 19-én Abrudbányánál Hatvani őrnagyot a románok keményen megverték. 88. Május 31-én 8000 román Borbánd és Pártusnál a fehérvári cernirozó magyar táborra csapott, de keményen visszaveretett. 89. Június 11-én báró Kemény Farkas 4000 gyaloggal, 18 ágyú s egy üteg röppentyűvel megtámadta Abrudbányánál Janku oláh táborát. Változó szerencsével foly a harcz, de 90. Junius 16-án Axinte 12,000 románnal támadólag lépvén fel, a magyar sereget viszanyomta. 91. Ugyane tájban Mariséinál a magyarokat a románok bekerítették, de Buzgó László százados nagy vérontással kivágta magát. Vasvári Pál őrnagy elesett. 92. Jun. 19-én megtámadta Predeálnál Lüders orosz tábornagy 28,606 emberrel s 56 ágyúval a magyar sereget s változó szerencsével folyt a kemény küzdelem egész nap. E napon elesett az orosz előhad parancsnoka, Koszti Iván kozák ezredes, Dyck orosz tábornok pedig megsebesült. 93. Junius 20-án Lüders a tömösi szorosba betörvén, a magyarokat keményen megverte. Kiss Sándor h. ezredes sebesülten fogságba esett. 94. Junius 20-án Engelhard orosz tábornok Törcsvárnál betörvén, a magyarokat visszanyomta. 95. Június 20-án Pavloff orosz tábornok a magyarokat megtámadta Kis- és Nagy-Ivánas mindkét helytt győzött. 96. Június 21-én Lüders a brassói fellegvárat megtámadta, de a benne levő 1 század honvéde hatfontos ágyúval elszántan védte, eleinte Sidlovszki őrnagy, később Tóth Sámuel honvédszázados vezénylete alatt. A tüzérség felett Uratil tüzérszázados rendelkezett. 97. Junius 21-én a borgói szoroson Grotenhjelm orosz tábornok 15,000 emberrel berontott s a magyarokkal Marosány és Tiha közt d. e. 8 órától egész nap lementéig kemény harczot vívott. Estére Dobai József honvéd ezredes az alig 3000 embert számláló dandárral a borgoprundi sánczba vonult. 98. Június 22-én Lüders újból lövetni kezdte a brassói fellegvárat. Mire a vár feladatott, 140 ember (közte 9 tiszt) orosz fogságba került. 99. Junius 22-én Grotenhjelm a borgoprundi sánczban megtámadta homlokban a magyarokat s 2 órai vérontás mellett a sánczot bevette, mire Dobai honvéd-alezredes a megvert dandárral Dózs alá húzódott. 100. Junius 27-én Bem megtámadta Grotenhjelmet Jád és Rusz között s a két sereg közt páratlan harcz támadt. Végre a természet is közbelépett s az öldöklő csatának irtóztató viharral és égiháboruval véget vetett, mire mindkét sereg előbbi helyére visszavonult. 101. Junius 28-án Grotenhjelm támadta meg Bemnet Wallendorfnál s egész napi küzdelem mellett visszanyomta a magyar serget a szeredfalvi hídig. 102. Június 24-én dr. Stein Miksa honvéd-ezredes Fehérvárt ostrom alá fogta, de eredmény nélkül, pedig az ostrom 25-én d. u. 1 óráig tartott. 103. Július 4-én Grotenhjelm Szászrégen felé kémszemlét tartván, a szászrégeni kevés honvéd helyőrséget kiverte. 104. Julius 2-án a magyar sereget a kökösihídnál Adlerberg és Jessauloff tábornok megtámadta, mire Gál Sándor kemény harcz mellett visszahúzódott Uzonba. -—-—v— /T05. Július 5-én Lüders tábornagy ismét megtámadta Sepsi-Szentgyörgynél a székely serget, mire a székelyek visszahúzódtak Bükszád felé, külől. Julius 7-én az orosz sereg Gál Sándort akszádi állásából kinyomta. Innen Gál Sándor szigorú kiáltványt bocsátott ki a székelységhez. 107. Július 10-én Grotenhjelm összes erejével Beszterczénél Bemet megtámadta s a magyar tábort megverte. 108. Julius 12-én Engelhard orosz tábornok 20 ágyúval s 6000 oroszszal megtámadta Fogarasnál a 800 emberből s 4 ágyúból álló magyar helyőrséget s megverte. 109. Julius 16-án Grotenhjelm általános támadást intézett a szeredfalvi poziczió ellen. Pavloff orosz tábornok homlokban támadta Damaszkit a a hídfőnél s győzött. 110. Ugyanaznap Springinsfeld az osztrák sereggel támadott Bilak felől Havinánál. A