Székelyföld, 1895 (14. évfolyam, 75-77. szám)
1895-09-22 / 75. szám
Bár az ily fenyítést, milyet a memorandum-per elítéltjei szenvedtek, állandó megbánás követné! A hét története. A czeglédi mandátum körül erős harcz készül. E héten a választók Kossuth, Eötvös Károly és Horváth Ádám képviselők részvételével értekezletet tartottak, melyen B. Molnár Samu Kossuthot ajánlotta jelöltül, de ő a jelöltséget határozottan visszautasította, kijelentvén, hogy mint czeglédi választó, szavazatát B. Molnár Sámuelre adja. Ez a jelölés nem keltett valami nagy rokonszenvet, mert a választók egy része Hegedűs Károly, másik része Takács József ottani rof. lelkész éltetésével válaszolt. Eddig leginkább a Takács pártja látszik szervezettnek, míg a Kossuth által felvetett jelöltség a legcsekélyebb rokonszenvre talál. A liberálisok veresége. Három havi intenzív druck és a kedélyek izgatottságát fokozó agitáczió után a héten lezajlottak a bécsi községtanácsosi választások, a választók tömeges részvétele mellett, a legnagyobb rendben. Az első választásinap eredménye, amikor a harmadik választótestület 54.000 választója lépett az urnához, olyan csapást jelentett a doktrinér liberális pártra nézve, amilyet még maguk az antiszemiták sem reméltek. A liberálisok tökéletesen meg vannak semmisítve, mivel az antiliberálisok valamennyi 46 jelöltje meg lett választva. Az oláh martyrok szabadlábon, Ő felsége a memorandumperben elítélt román agitátoroknak a kormány előterjesztése következtében megkegyelmezett. Lukacsiu Rácziu és társaik viszszanyerték sokat siratott szabadságukat. Oly tény, melyet csupán humanitárius szempontból,csak helyeselni lehet, azonban politikai helyességét csak a következmények fogják igazolni. Meggyilkolt pasa. Ohmét pasát, a katonaság tartalékos csapatainak főparancsnokát, midőn Kutachiából Bagdadba utazott, útközben önnényrablók megtámadták és legyilkolták. A gyilkosság annál nagyobb feltűnést kelt, mivel Ohmét pasa azon időben volt Bitlisben főparancsnoka a tartalékos csapatoknak, midőn Lassunban és Táboriban az ismert kegyetlenkedések történtek. Álarczos világ Salgó-Tarjánban. Ebből kis szóváltás támadván, kezdetét vette a czivakodás, mely nap-nap után majdnem vérontássá fajult. Hajbakaptak és amúgy istenigazában püfölték egymást, a semmiért, a nem létezőért. Valóságos harcz volt ez a látatlanba. Hanem, ha a hírhedt gordiusi csomó megtudott oldódni, a Kospallaghyék csetepatéja is véget ért. Magukra vonták, szinte kihívták a sors haragját,— és így ez megáldotta őket egy egészséges pirospozsgás, gömbölyű kis fiúgyermekkel. Nesztek. Kívántátok . — itt van ! — Most már annál inkább tért nyert köztük az ellenségeskedés. Meg volt az alap hozzá, még pedig erősen a szánkoló alap. És Johanna asszony még gyöngeségében sem igen türtőztette magát, még mindig volt annyi ereje odakiáltani, hogy: csak azért is Alfréd ! A keresztelésre összegyűlt rokonok aggódva néztek a közel jövő elé. Mi lesz még ebből? Mert a házaspár még folyton makacskodott és idáig sem tudott engedni egyik a másikának. Megérkeztek a templomba. Mindnyájan szívszorongva várták, hogy kinek a javára dől el a keresztelés. Hisz már a rokonok is két táborra szakadtak, mindenik a maga jelöltjét hangoztatta, akár követválasztáson. Annyira jutott a dolog, hogy a komor, viaszarczű egyházfinak kellett közbejárni, hogy illő, tiszteletteljes viselkedésre utasítsa őket, annál is inkább, mert a főtisztelendő lelkész urnak is már szemet szúrt a jelenet. A főtisztelendő lelkész ur pedig türelmetlen kézmozdulattal intette magához a gyűlő- íkezetet és minthogy régibb idő óta tudva és ismerve a Kospallaghy-harag okát, igy szólt: Minekutána ma Péter napját üli az egyház, legyen az újszülött neve — Péter. . . Úgy is jön. SZÉKELYFÖLD Nem egy farsangi estén, hanem egy szeptemberi verőfényes napon történt, hogy álarczos rablók megtámadták az ottani kőszénbánya részvénytársaság pénztárosát s elraboltak tőle 17.850 frtot. Fővárosi levél: Budapest, 1895. szeptember hó. Mult napokban Budapesten járt egy kecskaszakállu osztrák mérnök s megtekintette az uj vámháztéri hid építését. Töviről-hogyha mindent megmagyaráztatott magának s aztán elégedetten távozott. Midőn kiért a vámház-körut sarkára, ijedten keresztet vetett s n megcsökkenve fordult kísérőjéhez : — Josszusz! Da liegen ja auf der Erdő lautor Bomben ! Kisnője bármennyire is magyarázta, hogy a vámház körúton szembetünő piramisok csak ártatlan görögdinyék : az osztrák sógor egy kis mellékutcán sietett lakására s még aznap este elutazott. No, ha ezt tudnák a dinyés kofák, hogy előlük mint retirálnak az osztrákok , bizonyára büszkeség töltené el keblüket. Most anélkül is büszkék, mióta a vámház-téri híd építése kiszorította őket a tágas vámház-körútra, hol a villanyos fény tündéri világosságánál árusítják a vérbéli dinyéket. A körutakon most még egyéb látványosságban is részesülünk. Nemrégiben nyílt meg a fővárosban egy női sport tanintézet, melynek czélja a nőket a boxolásra, kardvívásra és kerékpározásra tanítani. Az eredmény feltűnően mutatkozik. A biczikliző nők egyre szaporodnak s a körutakon csakugyan ügyelnie kell az embernek, hogy ilyen biczikliző angyal el ne gázolja az embert. A női sport tanintézet nemsokára a női párbajokat is meg fogja honosítani. Nagyon érdekes lesz például, ha Csörgő Tinike provokálni fogja Topán Birikét s a lapokban ilyen nyilatkozat fog napvilágot látni: „Alulírottak, finnt Csörgő Tinike megbízottai megjelentünk Topán Bitikénél, hogy tőle az elkövetett sértésért elégtételt kérjünk. Ellenfelünk babáival lévén elfoglalva, a sértést megtagadta, miért is részünkről ez ügyet befejezettnek tekintjük. Rucza Gizike és Pehely Arabella, mint Csörgő Tinike megbízottai." Hát ez elég mulatságos dolog lesz, annál is inkább mert hihető, hogy az ügyész a szép nem iránti udvariasságból nem internálja őket a szegedi állam fogházba. Szó, ami szó, a női sport tanintézet rövid időn oly rohamos lendületet fog venni, hogy a férfiak kénytelenek lesznek szakácsinasoknak beállani. Hordárnak lenni szép, magasztos érzelem, hordárnak maradni — hivatás, tehetség ! Vétket követnék el, ha a hordárságot egyszerű kenyérkeresetté degradálnám. Művészet ez a maga nemében. Az ügyes és feladatának teljesen megfelelő hordár megérdemelt elismerésben részesül a közönség részéről és mindenesetre megkeres anynyit, mint három, hivatalnoknak csúfolt, Sanyaró Vándol. A hordárokat nálunk az intéző körök osztályokba csoportosították. Újabb idő óta: Közszolga, Targonczás, Express, Napszolga stb. felírást viselnek sapkájukon s e szerint elvállalandó munkájuk is megoszlik. Hivatalos elrendelés szerint a szállítási, a terhes, a diszkrét és a gyors megbízásokra külön-külön állnak a hordárok rendelkezésre, de ez csak a látszólagos rend érdekében van így. Egy jóravaló hordár, ki igazán megérdemli ezt a nevet, éppen úgy elviszi szerelmes leveleinket, mint hatalmas ruhaszekrényünket és éppen úgy használható feleségeink körül, kémül, mint lakásközvetítésre. Az igazi hordár mindenre vállalkozik s ha munkáját bravúrral végzi, a kikötött díjon felül bizony borravalóra is számíthat. A hordároknál — rang szerint — első az, ki a „Postillon d’amour“ szolgálatára adja magát. Mert szerelmi leveleket kézbesíteni nem éppen könnyű dolog. A megbízás szerint vigyáznia kell arra, hogy a mama, vagy a‘rideg papa mitse vegyen észre és néha óriási fáradságba kerül a könnyű és illatos levélkét illetékes kezekbe juttatni. A hordárok közül sokan mesterségüknek ezt az ágát valóságos szenvedélylyel űzik és sokkal inkább büszkébbek ebbeli ügyességükre, semhogy megbízójuk részéről az esetleges adósmaradást zokon vennék. Hiszen ezek többnyire szegény jogászok, vagy aféle fiatalemberek, kik iránt elnézéssel van a hordár. Bezzeg, ha egy reszkető lábú öreg urad neki ily munkát, tudom megfizettetik vele a nem neki való kedvtelést! Sokkal nagyobb jövedelmet biztosít magának a hordár, aki detektív szerepeket vállal magára. Ezek a hordárok féltékeny férjek részéről élvezik a legőszintébb megtiszteltetést és képesek huszonnégy óra alatt a női csalfaság legvilágosabb bizonyítékát előteremteni, akár bűnös az asszony, akár nem. A hordárok saját köblükben kevésre becsülik azon kollegájukat, kit csak a nyers erő tart fenn s a kinek minden képessége abban áll, hogy biztonsággal czipoli hátán az utazó bőröndöt, magyarul: koffert. Evvel szóba sem igen állnak utczasarki pihenésükkor s ez aztán kénytelen lesz alázatosan meghúzódni s három lépésről fülhegygyel hallgatni társai nagymérvű politizálását. — Mert a hordárok feltűnő hajlamot éreznek a politika iránt. A „Kiss Újság“ vezérczikkei mindig éles bírálat alá vétetnek körükben és hangos vitatkozásuk idegen emberek előtt sokszor veszekedésnek tűnik fel. Az élelmes hordár azonban még a leghevesebb politizálás közben — melyet kézzel és lábbal való kapálódzás kísér — sem szűnik meg szemeit Argos módjára, százféle irányban legeltetni és bizony megesik vele többször, hogy e perezben még Apponyit szidja, a következőkben pedig — bíráló fejtegetését félbeszakítva — gyors rohanással veszi útját az utcza másik oldala felé, honnan egy úri „kunsaft“ hívja őt, folyton figyel. Szemét a háromeletes házak ablakait járja végig nemo integet valaki feléje? Fülei folyton készek arra, hogy egy őt hivó füttyöt felfogjanak s e közben a járókelőket is gondos vizsgálat alatt tartja, mert úgy illik, hogy a jó nevelésű hordár minden úri embernek köszönjön. A hordár nem mindig hordár. Különösen ünnepnapjain nem, mert ilyenkor sutba dobja piros sapkáját, kék blúzát és targoncza-sziját, helyükbe fokozó kalap, (nem ritkán : czilindor) Ferencz József kabát és sétabot kerül. Ily ünnepélyes alkalommal Folgekstok Mór, magyar adófizető és választó polgár a novo s czimo. Karjába ölti feleségét, körülövezi magát nagy számú családjával és sétára indul a Stefánia-útra. Élvezi szabadságát és módfelott örül annak, hogy rövid időre ő is úr lehet. Hát még a ki tagja valamely hadastyán egyletnek és karddal fölszerelt díszes egyenruhába bujhad . . . * Budapesti figurák. Irta : Maróthi János. III. A főváros Argosa. Habár a természettől épepséggel nincs száz szemmel megáldva, mint a mithologiai Argos Panoptes, mindazonáltal úgy érzem, nem nagyitok, ha fővárosi Argosnak nevezem el Budapest ismert és egyik legnépszerűbb alakját, a minden utczasarkon hármasával feltalálható pirossapkás hordárt. Hordár ! Sokan úgy vélik, hogy ez a szó nem rejt magában semmi különlegességet és csupán a szolgák egy fajának megjelölésére szolgál. Sokan azon a véleményen vannak, hogy hordárnak lenni, elégséges, ha azt az ember a hatóságnál az illetékes egy létnél bejelenti és új számmal ellátott piros sapkát nyom a feje búbjára. Annyit mindenesetre elér bármely szegény ördög, hogy kívánatra a hordárok lajstromába lesz bevezetve és új egyenruhájában oda állhat a számára kijelölt utca a sarokra, a „standplatz„-ra, hanem arról biztosíthatom, hogy ez még nem avatja őt „hordárrá“ a szó legigazibb értelmében. (Isten bocsássa meg a szógyártónak a bűnét, ki ezt a szót: hordár elkövette.) Szeptember 22.