Székelyföld, 1899 (18. évfolyam, 81-101. szám)

1899-10-12 / 81. szám

Október 12.___ _ ... ________ SZÉKELYFÖLD. A pinczeszövetkezetekről. Ezen czim alatt a földmivelési miniszter támo­gatása mellett, Zigány Zoltán és Baross Károly szerkesztésében egy füzet jelent meg, melyben sok hasznos utasítás és tudnivaló foglaltatik, nemcsak a szőlő­termelőkre, hanem azokra nézve is, kik a bor eladással és kezeléssel foglalkoznak. A derék mun­kát következőkben ismertetjük: Szóltében-hosszában úgy szokás a mi szép hazánkat emlegetni, mint a tejjel-mézzel folyó Ká­naán gazdag, boldog földjét. És ha végig megyünk az ország változatos vidékein, be kell ismernünk, hogy sok igazság van ebben a nagy dicséretben. Búzánk aczélos, rétjeinken gazdag rendeket ád az illatos, kövér fű, mindenütt édesre zsendül a gyü­mölcs, boraink tüzesek és zamatosak, a vizekben halak, erdőkön, mezőkön vadak tenyésznek, fér­­fiaink erősek és munkások, asszonyaink szépek és szorgalmasak; egy szóval mindenünk megvan, a­mi csak egy ország gazdaságához, a nép jólétéhez szükséges. És mégis azt látjuk, hogy népünk és kivált a gazdaember nem él olyan jólétben, a minőben élnie lehetne, mert nem aknázza ki azokat a kin­cseket, a melyek földjeinkben rejlenek s nem ve- 2. gyakorlati üdvös tevékenységet, ha az ország viszo­nyairól a gyakorlati élet mezején magának tájéko­zódást nem szerez ? Ezen ténykedése az Hegedűs miniszternek, a­melylyel az egész ország rokonszenvét magának már is megszerezte. És azért reméljük, sőt meg vagyunk győződve, hogy a tapasztalat szerzését folytatni fogja és ellá­togat az ország mind­ama vidékeire, a­melyeknek hátramaradásán és nyomorúságos viszonyain helyes ipari politikával és indokoltnak mutatkozó alkotá­sokkal segíteni lehet. A­mennyire kívánatos egy­részt a helyi mostoha viszonyok javítása c­éljából, annyira szükséges másrészt országos szempontból, mert oly mértékben fejlődik a külföldi ipar verse­nyével szemben az ország ellen­állási ereje, a­mily mértékben gyarapodik itthon iparunk és keresked­­nek ez által egyes vidékek mizériái, melynek to­vábbi eredménye az ország anyagilag való megerő­södése leend, Így ismervén a székely kereskedelmi és ipar­kamara a Hegedűs miniszter elhatározását és terveit, az általa képviselt székely közgazdasági érdekeket a miniszter figyelmébe ajánlotta és kérést intézett hozzá, hogy a székelyföldet is látogatná meg. A nevezett kamara közérdekű felirata a követ­kező Nagy méltóságú Miniszter úr! Miként a lapok útján örömmel értesültünk, Nagyméltóságod hazánk közgazdasági ügyeinek a közvetlen szemlélődés és tapasztalat útján való beható megismerése czéljából az országnak már több vidékét meglátogatni kegyes­kedett, valamint ennek folytatását elhatározni mél­­tóztatott. Kamaránk a legnagyobb elismeréssel adózik Nagyméltóságodnak ezen nagy horderejű ténye és el­határozásáért, melyekkel hálára kötelezi mindazo­kat, a­kik hazánk közgazdasági érdekeit szívükön hordják, mert ezek biztos reményt nyújtanak arra, hogy Nagyméltóságodnak szerzett tapasztalatai és körültekintő bölcs munkálkodása folytán hazánk közgazdasági elmaradottságát virágzóbb állapot váltja fel. Kamaránk tudja az, hogy az egész országban sok e téren a tenni való, azonban minden elfogult­ság és loealpatriotismus nélkül nyilváníthatja ki, hogy a székelyföld hazánknak közgazdaságilag a legelmaradottabb részét képezi és nincs egyetlen ré­sze is az országnak, a­hol a segély sürgősebb volna, mint itt. Már a természet folytán is mostoha viszonyok közt lévő primitív mezőgazdasága pang, házi- és kéz­műipara aláhanyatlott azon csekélyebb fokról is, a­melyen valaha állott, gyáripara nincs; ezek miatt népének egy jelentékeny hányada nem nyerhet itt­hon foglalkozást és kenyeret, miért kénytelen eze­ket idegenben keresni, miközben több ezeren vesz­nek el a hazára néve évente, mikönt arról a statisz­tika szomorú tanúságot tesz. Évek óta hangoztatja kamaránk ezen országos érdekű bajt a magas kormány előtt, kérve, hogy en­nek orvoslására módokat keríteni és találni kegyes­kedjék. Most határtalan bizalommal fordulunk Nagy­­méltóságodhoz és mély tisztelettel kérjük, hogy a székelyföld meglátogatását is program­jába fölvenni és az itt röviden vázolt szomorú állapotokról, Nagy­­méltóságodra nézve legalkalmasabb időben, szemé­lyes tapasztalatokat szerezni és elhagyatott székely népünk ügyét fölkarolni kegyeskedjék. Kamaránk a legkészségesebben ajánlja fel e czélból Nagyméltóságodnak szolgálatait. A hazánk keleti őrszemét képező székelység ügye országos ügy és mégis évtizedeken át figyel­men kívül hagyatott. Nagyméltóságod nagybecsű látogatásával és az itteni nyomasztó állapotok javításával örök hálára kötelezendi ezen fajszilárd s a hazájáért mindenha rajongó székely népet. Fogadja Nagyméltóságod kamaránk nagyrabe­csülését és hódolatteljes mély tiszteletünk nyilvá­nítását. Tauszik B. Hugó kir. tanácsos, elnök. Sz. Szakács Péter, titkár. A székely kereskedelmi és iparkamarának ke­rülete közgazdasági ügyei iránti meleg érdeklődésé­ről s a viszonyok alapos ismeréséről tanúskodó ezen kérése méltányolást és megsz­vletést érdemel, mert valóban nincs az országnak egyetlen része is, a­mely oly ijesztően el volna maradva és az istápolásra oly égetően rá volna szorulva, mint ez. Azok kéréért, a­kik a székely kérdéssel nin­­­­csenek tisztában, a következő rövidre szabott indo­kolással szolgálunk. Tény az, hogy a székelység Magyarország ke­leti védbástyáját képezi. Az is tény, hogy ez a véd­­bástya évről-évre a kenyér­keresés közben külföldön maradt, néhány ezer egyénnel gyöngül, tény to­vábbá az is, hogy a székelységnek számbeli apa­dása és nyomorúságos közgazdasági viszonyai foly­tán anyagi gyöngülése, emo hatást védő missziója mellett, nem csupán helyi, hanem országos baj. Mert hát tessék elképzelni, hogy ha az erdélyi oláhság gyűrűjétől övezett székelység évről-évre számban apad és vagyonban gyengül s ezek következtében folyton tért veszit; ellenben az oláhság a statiszt­ia tanúsága szerint,­számban növekszik és vagyonban gyarapodik s hova­tovább elfoglalja a székelység ál­tal veszített tért; micsoda viszony áll elő keleti ha­táraink megvédése körül, ahol most a vámoknál néhány csendőr és fináncz képviseli Magyaroszág védelmi erejét. Tessék elképzelni, hogy ha a szé­­kelység lassan-lassan a nem bánculság folytán el­enyészik és a Havasalföld keleti határától Máramaros-, Bihar- és Arad vármegyék és az úgynevezett Bánát nyugati határáig egy összefüggő oláhtenger képző­dik, váljon nem válhatnak-e valósággá az oláhagi­tátorok merész álmai. Mert jól megjegyzendő, hogy hazánk erdélyi részében csakis a székelység alkot egy fél milliónyi tömör egészet, a többi magyarság kisebb-nagyobb csoportokban szétszórva lakik, a­mely védelmi szem­pontból alig jöhet számításba. Íme ezek azok az országos indokok, a­melyek a helyi érdekek mellett, mód felett szükségessé és kívánatossá teszik, hogy a kormány törődjék a szé­­kelykérdéssel és az eddigi mulasztásokat gyors in­tézkedéssel helyre hozza, a­mint reméljük is, hogy ezen kérdés iránt érzékkel bíró Hegedűs Sándor ke­reskedelemügyi miniszter ezen érdekeknek megfele­lően fog cselekedni..­­. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy a szé­kelykérdést nem lehet megoldani szűkmarkúsággal és kicsinyes eszközökkel, kitelepítésekkel, s ezekhez hasonló eljárásokkal, hanem olyan alkotások útján, a­melyek által mód nyúttatik arra, hogy a székely­­ség szaporodó létszám mellett is, otthonában találja meg kellő élet­föltételeit. Hogyan, miképen? elmondják majd máskor. Nőegyleti közgyűlés. A kézdivásárhelyi jótékony nőegylet I. évi október hó 8-án a városház nagytermében Méltó­­ságos Özv. Cserey Jánosné született Zathureczky Emilia úrnő elnöklete alatt, közgyűlést tartott, a­melyre a tagok szép számmal jelentek meg. Az elnök igen szép beszéddel üdvözölte a ta­gokat s örömmel mutatott r­á a nőegylet legújabb és legnagyobb alkotására, a polgári leányiskolára. Köszönetet mondott azért az ügy minden munkás­­sának s a nagy és sok áldozatot követelő czél meg­valósítására pedig, további munkára és kitartásra lelkesítette a tagokat. A nőegylet figyelmébe ajánl­ván a szegények és nyomorultak segélyezését is, a közgyűlést megnyitotta. A mult gyűlés jegyzőkönyvének, (mely a nyert engedély után a polgári leányiskola megnyithatására mintegy 15 pontban tartalmaz intézkedéseket) hite­lesítése után előterjesztetett Tek. Csánky Gyula ur­nak, vármegyénk kir. tanfelügyelőjének 2704—99. szám alatt kelt meleg hangú átirata, valamint Nagys. Benke Gyula és Weisz Berthold orszgg. képviselő uraknak a legnagyobb jóindul­atot és támogatást tartalmazó leveleik, melyeket a közgyűlés örömmel és köszönettel vett tudomásul. Ezután a közgyűlés Nagys. Benke Gyulát, vá­rosunk országgyűlési képviselőjét a magas kitünte­tés alkalmából sürgönyileg üdvözölte. Hogy ország. képviselőnk milyen nemes érzéssel és jóindulattal van a nőegylet és a polgári leányiskola iránt, azt legjobban bizonyítja a nőegylethez küldött levele, a­melyben a jövőre vonatkozólag is ígérte, hogy az iskolát minden erejéből támogatni fogja. A közgyűlés elfogadta a módosított alapszabá­lyokat s azoknak illetékes helyre, jóváhagyás vá­gott leendő felterjesztését elhatározta. Az alapsza­bályokban történt módosítások közül legfontosabb az egylet czéljainak kibővítése, a­mely most a kö­vetkező : „Az egylet czélja. Jótékonyság gyakorlása, becsületes és jóerkölcsű házi szegények és árvák gyámolítása segélyezés által, különös tekintettel az egyleti tagok szegényei és árváira. A nőegylet magához legközelebb álló ügynek tekintvén a nőnevelést is, e­z a­l­­jául tűzi ki annak előmozdítását s isko­­lák létesítésének elősegítését, eset­leg létesítését“. A közgyűlés a polgári leányiskola felügyelő bizottságát kibő­vítette a következő tagokkal : özv. Balogh Gyuláné, özv. Szabó Dénesné, ifj. Tóth Ist­vániáé úrnők; Benkő Lajos, K. Csiszár József, Dézsi Bálint, Dobay János, Fejér Antal, Fejér Károly jb., Hassák Vidor, Kovács István ov. ref. lelkész, ifj. Kovács János, Molnár Józsiás, Nagy Lázár, Székely János ev. ref. lelkész, Tamási Imre r. kath. lelkész, ifj. Tóth István és Vertán Venczel urakkal. Balázs Márton, a polgári leányiskola igazga­tója előterjesztést tett a közgyűlésnek az iskola pénztáráról, leltáráról, könyvtáráról, a tandíj mér­séklések és elengedésekről, a tankönyvsegélyezések­­ről, valamint az iskola belületére vonatkozó s a gond­nokság által végzett egyéb ügyekről, a­melyeket a közgyűlés nagy megelégedéssel és köszönettel vett tudomásul s hagyott helyben. Indítvány szerint a jótékony nőegylet évi 3 frt tagsági díj fizetésének kötelezettsége mellett, belép a budapesti Székely Egyesületbe. A polgári leányiskola alapjára a város és vidé­kén tervezett gyűjtés módozatainak kidolgozására Balázs Márton igazgató kéretik fel, annak elfogadá­sával és végrehajtásával pedig a választmány bíza­tott meg. Elhatározta a közgyűlés, hogy a polgári leány­iskola érdekében a nyilvánossági jog és államsegély kérése végett, Buda­pestre a Nagy múlt, vallás- és közokt. miniszter úrhoz küldöttséget szervez s ennek czéljaira 50 frtot megszavazott. Végül köszönetet mondott a közgyűlés a Lam­­pel R. (Wodiáger F. és fiai) cs. és kir. udvari könyv­kiadó czégnek 133 frt 80 kr értékű ajándék keny­­ért, továbbá a f. év szept. 12-iki közgyűlésből ki­küldött 2 női küldöttségnek, ezenkívül az alapsza­bály módosítására kiküldött bizottságnak és Nagy Károly árvaházi igazgató úrnak szíves adományáért. Ezek után a közgyűlés az elnök üdvözlése és éltetése mellett ért végett. Xyz.

Next