Székelyföld, 1900 (19. évfolyam, 8-98. szám)

1900-01-28 / 8. szám

A mult gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és­ hitelesítése után, az elnök meleg szavakban em­lékezett meg a felügyelő-bizottságnak egy elhalt tagjáról, tiszteletes Kovács István néhai ev. ref. lel­készről, városunk derék tanügyi munkájáról, kinek elhunyta felett a bizottság jegyzőkönyvében is meg­örökítette részvétét s a családhoz részvét nyilatko­zatot intéz. Tudomásul vette a bizottság, hogy a nagym. Belügyminiszter ur 1899. deczember hó 21-én, 133471. szám alatt a jótékony nőegylet uj alapszabályait megerősítette, s hogy e tény­nyel az alapszabá­d most mindenben megfelel az 1868. évi XXXVIII. t .cz. 16. §. b) pontja rendelkezéseinek is, a­mely az iskola állandósításának egyik főkelléke. Örömmel és hálás köszönettel vette tudomásul a bizottság­ Háromszékvármegye köztörvényhatósági képviselő bizottságának 1899. évi deczember hó 29-én tartott rendkívüli közgyülése azon határozatait, hogy a polgári leányiskolát az 1900. évre az ipartanalap­ból 400 korona­­segélyben fogja részesíteni, s hogy az iskola könyvtára részére a vármegye emlékköny­vét adományozza. Szintén örömmel és köszönettel vette tudomá­sul a bizottság nagys. Turóczi Adolf min. tan., fő­­vámigazgató és nagys. Benke Gyula orszgg. képvi­selő urak leveleit, a­melyek szerint a közoktatási minisztériumban a polgári leányiskola engedélyezése­­és nyilvánossági jogának megszerzése semmi aka­dályba nem ütközik, s hogy ezeken kívül az iskola­­az 1900. évre, mintegy 800 korona államsegélyben fog részesittetni. Az iskola beléletére vonatkozó január havi igazgatói és gondnoki jelentést egész terjedelmében a következőkben közöljük. Tek. Felügyelő-bizottság! 1899. decz. hó 18-án tartott gyűlésünk óta, a lefolyt időről igazgatói és gondnoki jelentésemet rö­viden, a következőkben van szerencsém megtenni. Január hónapban a növendékek létszáma egy­­gyel szaporodott. A vármegyei Tek. kir. Tanfel­ügyelő ur jóváhagyása reményében felvett növen­dék Markus Lukróczia, Markus János kászon-impér aldobolyi tanító leánya, a ki a polg. leányiskola I-fő osztályát, az első időszakban, Csíkszeredában tanulta. Nevezett tanító 8 gyermek atyja lévén, leánya a tantestület által féltandíjasnak ajánltatik. E felvé­telre kérem a Tek. Felügyelő-bizottság jóváhagyá­sát. Említett tanulóval tehát iskoláméban a növén­­­­zékek létszáma 45-re emelkedett.­­ A többség egészségi állapota e hónapban álta­­l­­ában kedvezőnek mondható. Legnagyobb veszte­­­­ségünk azonban mégis e hónapban van, mert el­vesztettünk egy kedves tanítványunkat, felügyelő - bizottságunk lelkes tagjának, Fejér Károly járásbi­­rónak nevelt leányát, Piroskát. Őszinte sajnálatunk kiséri a korán és váratla­nul elhunyt kedves halottat s tiszta szívvel oszto­zunk a vigasztalhatatlan szülők bánatában. E hó­napban egy tanuló tífuszban szenvedett, egy más pedig himlőben fekszik. Nagys. Dr. Sinkovits Ignácz városi főorvos ur e hó 15-én iskolánkat meglátogatta s az ott szer­zett tapasztalatai felett megelégedését fejezte ki. Mulasztás a tanulók részéről kevés esetben történt s azok is szabályszerűen igazoltattak. A növendékek szorgalmával és magaviseleté­vel a tantestület meg van elégedve. A kiszabott tananyag minden egyes tantárgy­ból feldolgoztatott és elvégeztetett. A tantestület folyó hó 25-én tartott gyűlé­sén, minden, az iskolát érdeklő ügyről tanácskozott. A tantestület óhajára 1900. évre megren­­deltetett évi 5 korona díjért a vallás- és közokt. mi­niszterim „Hivatalos Közlönye", mely minden isko­lára és tanügyi hatóságra nélkülözhetetlen. E lap­hoz hozzászámítva az ajándékképen nyert „Akadé­miai Értesítő“ czímü havi közlönyt, iskolánknak már két rendes lapja is van. Városunk megboldogult derék lelkésze,Tiszt. Ko­vács István ur, nemcsak gondnokságunknak, de tan­testületünknek is, mint hitoktató tagja lévén, korai elhunyta és elvesztése felett tantestületünk is jegy­zőkönyvileg fejezte ki részvétét. Január havában az iskolát meglátogatták, Weinreiter Györgyné, Baka Ida, Dr. Balogh Ven­del és Tamássy Imre felügy. biz. tagok. A pénztár állapota január havában a mai napig a következő: Bevételek: Áthozat 1899. évi évi deczember hóról 647 kor. 86 iil. Tandijakból január havában 157 kor. 94 fil. Összesen 805 kor. 06 fil. Kiadások: Személyi kiadások január havára 180 kor. 8 fillér. Dologi kiadások január havára 7 kor. 94 fillér. Összesen 187 kor. 94 fillér. Pénztáron van jelenleg 617 kor. 17 fillér,amely összegből azonban 500 korona az iskola ez évi fel­szerelésére lévén előirányozva, felhasználható összeg marad 117 korona 12 fillér. A könyvtárra január havában a következő ada­kozások folytak be : Mirsgás özv. Cserey Jánosné úrnőtől 11 drb. „ Kakutsi Ádám úrtól 3 drb. Szőts István tanulótól 1 drb. Összesen 15 drb. Úgy ezen könyvadományokért, valamint Özv. Balogh Gyuláné őnagyságának, az iskola ügyében díj nélkül igénybe vett fogatáért, valamint Györ­­biró Géza szentkatolnai közs. jegyző úrnak, az is­kola részére díjtalanul készített 14 drb. Írássokszoro­­sításért kérem a felügyelő-bizottság jegyzőkönyvi köszönetét. A lefolyt idő alatt h­atárra vétetett 33 ügydarab 1899-ben 94—100 ig, 1900-ban 1—27-ig. Ezekben volt szerencsém a mult gyűlés óta történt ügyekről jelentésemet röviden megtenni, mely után maradtam a tok. Felügy. bizotságnak t. kész szolgája • Kézdi-Vásárhelyen, 1900. jan. hó 26 án Balázs Márton, igazgató és gondnok­­ gat rájuk. S több eféle. A nagyasszony csak hall­gatja egy ideig, aztán bámulva kérdi: — Hát ki vagy te leányom ? S a síró lány félve mondja : — Málnás Gizi vagyok. És a nagyasszony hazafelé tart az állóból. Még megsimogatja egyszer a siró leány fekete, szikrázó haját és ráparancsol: — Most menj haza és holnap gyere hozzám. Aztán megy a nagyasszony. Valami bibliai mondáson töri a fejét, mely szól ama kilenczvenki­­len az igazról s a megtérő bünösről. Mert okos asszony az ezüsthajú matróna. És tudja, hogy ez a lány most igazán megnyilatkozott előtte, mert az ilyet megérzi a nő. Aztán okumlál is a nagyasszony. Mert ez a lány most meg van rendülve, hogy az emberek kezdik kizárni maguk közül. Iszonyodik ime a névtelenségtől. Aztán még nem rész és erősen vágyik a megbecsültetésre. Mert megszenvedte már az ellenkezőjét. Hát ez a leány jobb lesz ezentúl mind­azoknál, kik apáczáknak készültek pedig. És mikor hazból a nagyasszony, szeretettel simogatja meg a búnak eredt fia szőke haját és mondja neki : — Fiam, tied lehet Málnás Gizi! Mert a nagyasszony okos és bölcs asszony. Aztán emlékei is vannak a nagyasszonynak. Pajkos, haszontalan emlékek abból a nagyon régi múltból, amikor még az olyan tisztes, aggott személyek is teszem, mint a nagyasszony, csak vnczi-finczi leány­kák voltak. No, alig látszottak ki a földből is. És a Hagyasszony határozottan emlékezik egy kicsi leánykára és fancsali pofáju czigánynyal hu­zatta a fülébe, hogy : „Hej de szörnyű messze vagyok telőled, Mégis mennyit álmodozom felőled.. . .“ Már hogy épen ezt huzatta volna, na az nem egészen bizonyos, de hogy az a kis­lány egy czim­­balom tetejéről lógázta a lábait közben, az szent igaz. Ó, igen, a nagyasszony emlékezik erre a ha­szontalan leánykára, mert hát lám, hogy, hogy nem ? - abból a hét vármegye kis boszorkájából tisztes nagyasszony lett. Akkurátusan olyan, mint a nagy­asszony. Fehér a haja, okuláré a szemén ... Lám, lám ... a nagyasszony emlékezik............ Pakots József: SZÉKELYFÖLD Hosszú tél, Zúzmara az ablakon, csillogó hólepel az utczá­­kon, a vizek befagyva, hosszú, tartós telet érzünk. A hideg évszak valahára az állandóság jellegével ütött tanyát nálunk. Igazabb telünk van, mint az elmúlt néhány év bármelyikében; minden öröméből, bajából bőséggel kijut a részünk. Ha mérlegeljük, mi több : öröm-e, baj-e ? Köny­­nyű a felelet. Gazdag ember nem érzi az évszakok változását. Számára a tél is csak gyönyörűségeket hoz, fűszerezve az újság ingerével. A hideg ellen otthon óvja a szőnyeges, jól fűthető lakás, a pom­pás gázkályha, vagy legalább is a szolid Meidinger. Künn meg a szobályos bunda, a részvények emel­kedése vagy esése sem függ az évszakoktól. Más­részt pedig a tél a zajos mulatságok szezonja. Csil­­láros báltermükben fehérvállú asszonyok mosolyog­nak, világhírű művészek hoznak ritka gyönyörűsé­geket, kinn a befagyott tavon pedig csengő zeneszó mellett ifjú nép iringál gondtalanul, vidáman. Éljen a tél, mindez élvezetek forrása, természetes színtér© minden jó, szép, kedves dolgoknak ! A­kinek erszénye tömve, az szívesen üdvözli, örül maradásának és fáj­dalommal búcsúzik tőle. Mennyire más a tele a szegénynek ! Az első hó lehulltával bevonul hozzá a fekete gond, súlyo­sabban, nyomasztóbban, mint egyébkor bármikor. Egész sereg ember munkájában pangás áll be, né­melyik munkaág egészen szünetel Nem dolgoznak az ácsok, az építők, nem is szólva a mezei munkás­ról, a­kinél az a körülmény, hogy lesz-e télen ke­nyere, a mi sanyarú iparos viszonyaink között való­ban csaknem kizárólag az aratás eredménytől függ. A munkás elmegy havat lapátolni, ez is munka, a hely elég tisztességes keresetet nyújtott. Az iparos a­ki ezt nem teheti, szűkölködve, mondhatlan nyo­morúságok között várja a jobb napok bekövetkezését. Ah, ezek nem örülnek a télnek. A jövedelmi források megcsappanásával szemben a szükségletek aránytalanul megszaporodnak. Nyáron, sőt részben őszszel is, a szegény ember táplálékának egy fontos része a gyümölcs. Ez most a gazdagoknak való rit­kasággá válik, ami pótolja, nincs. A sűtőszert nem lehet megfizetni és a meleg otthon a munkásnak ün­nepi gyönyörűség. Hol van még a lakbér, a téli ruha és az egyéb megszámlálhatatlan sok kiadás, a­melyeket mind nehezebb előteremteni télen, mint egyébkor ? De nem csak a munkás, hanem minden kis existenczia sínyli a telet. A kabátos proletár még jobban, mint a többi. Az ő nyomorúsága kevásbbé szembeötlő, mert rejtettebb, de annál súlyosabb. Szükségletei nagyobbak, holott ő nem oly edzett a nélkülözésekkel szemben. A kishivatalnok, kisiparos a ki estéit dideregve tölti a hideg, sötét szobába, hogy kiteljen a részlet a szabónak , vagy a kinek szegé­nyes ingóságai egymásután vándorolnak a zálog­házba, hogy legyen bélelt kesztyűre, vagy patika­szerre a tél nehézségei ellen, szánandóbbak a nyo­morgó munkásnál is. És a diplomás emberek nyo­mora, a­kiknek a három-négyszobás lakás bére ad szivettépő gondot, a­kiknek fagyos, sötét nyomorú­ságukat a derűs jólét látszatával kell fedezni. Erről jobb nem is beszélni. Sötét képeket bont ki előttünk a hosszú tél perspektívája. Láttukra gondolkodóba kell, hogy es­sék minden becsületes ember. A gondolkozás ered­ménye pedig csak az lehet, hogy jelen viszonyaink között az egyetlen helyes szocziálpolitika : a jóté­konyság. Külföldön, a nagy nyugati országokban, külö­nösen Angliában, a jótékonysági ügye szervezve van. Okosan, becsületesen, emberiesen. Ott is van beteg­ség, éhség, keserves és sötét nélkülözés. De a­hány könynyet csak felszántani lehet, annyit fel is szárí­tanak, ahány fajt el lehet hallgatatni, anynyit el- Január 28.

Next