Székelyföld, 1901 (20. évfolyam, 17-85. szám)

1901-02-24 / 17. szám

i­­ zalmának megnyilvánulása önkéntes, minden külső passzióktól ment spontán cselekedet. Maguk a vá­­lasztók látják , s ez mindenesetre magasabb poli­tikai érzékre vall, hogy a nemzeti művelődés szol­gálatában s a kerület érdekében oly sok érdemeket szerzett férfiú erkölcsi honorálása akkor lesz teljes, ha a bizalom az egész kerület elismerésének szív­ből jövő akaratnyilvánítása lesz. Azért vesz részt ebben a kovásznái választókerület minden községe. A mozgalom Pákóból, Sándor József szülő községé­ből indult ki s a bizalmi nyilatkozatok Páva, Zabola, Barátos, Kőrös, Telek, Szőröse, Czofalva, Imecsfalva, Zágon stb. községek választói részéről jegyzőköny­vek alakjában közös egyetértéssel, lelkes egyhan­gúsággal vannak kiállítva. Gelenczén, Hiliben, Hara­­lyon, Tamásfalván a mozgalom befejezéshez közel áll. Kovásznán február 24-ére hívta össze Csia György pártelnök a pártszervező gyűlést. Zágonból ezenkívül arról is értesítenek bennünket, hogy ott a választók összessége által kiállított bizalmi nyilat­kozat igen meleg hangon emlékszik meg Sándor Józsefnek a magyar nemzeti m­űvelődés terén évek hosszú sora óta tanúsított önzetlen és hazafias mun­kásságáról s ennek a nyilatkozatnak az erkölcsi f­e­­csét növeli még az is, hogy a Zágoni „Emke-vegyes dalkör“, melynek tagjai sorában ott van a község értelmiségének javarésze, 1. hó 9-én tartott közgyű­lése alkalmával dorók képviselőjüket diszelnökévé választotta meg. A marosvásárhelyi vizsgálat. A marosvá­sárhelyi véres választás ügyében kiküldött vegyes bizottság (mely Sélley Sándor miniszteri tanácsos vezetése mellett rendkívüli munkát végzett a válasz­tás óta eltelt néhány nap alatt) befejezte a tanuk kihallgatását. Az eddig kihallgatott szemtanuk s azok szám­a, kik adatot tudtak nyújtani a vizsgálathoz, meghaladja a kétszázat. Rengeteg a tanúvallomá­sokkal telelrott ívek száma, melyet most fog rendezni a bizottság. A vizsgáló bizottság azután összegezi a hallottakat s tapasztaltakat és ezek alapján jelentést készít, melyet még e hét folyamán átszolgáltat Széll Kálmán miniszterelnöknek. A vizsgálati mun­­ka­intok teljes befejezése után a Vegyes­bizottság tagjai is feljönnek a fővárosba s leteszik megbízatá­sukat a miniszterelnök kezébe. Mihelyt a bizottság benyújtja jelentését, a miniszterelnök nyomban vála­szolni fog a Kossuth Ferencz interpelláczióira. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, február 20. Perczel Dezső elnök, barátainak örömére, fel­épült heteken át tartó betegségéből. A politikusok Az ifjú viszonozta is e szerelmet, habár tudatában volt annak, hogy Sáromberky gróf legkevésbé sem örvendene, ha eme viszonyról bár halvány sejtelme is volna. Mert bár­mennyire demokratikus gondol­­kozásunak látszott is az öreg, ily mesalliansba bele menni legkevéssé sem mutatott volna hajlandóságot. Számításai messze, nagyon messze jártak, talán oly távolba, melyről Irén grófnő még csak képzelettel sem birhatott. Unoka­öcscse, az ifjú Sáromberky gróf nemsokára visszatér nagy tanulmány­útjáról, melyet atyja halála után tett, hogy aztán utazásai közben szerzett tapasztalatait az ősi birtok gyara­pítására, újjá, modernné alakítására fordíthassa. Ennek az ifjúnak — ki közeli rokona is volt — szánta leányát, mely által úgy nevét, mint az ősi htoft­rcAf. .«.v, tar­tani vélte. Irén grófnő azonban mindezekről mi­sora tudott,­sőt napról-napra mind rajongóbbá lett azon szeretet, lángolóbbá azon sze­relem, mely őt Terényihez fűzte. Midőc nyúlánk, karcsú termetével gyakorta végig haladt a kastély előtt elterülő sétányon, vájjon ki ne olvashatta volna le halvány arczáról azt, hogy a gyönyörű teremtés valamiért szenved, nagyon szenved?! Nem ritkán maga Sáromberky gróf is aggódó­­lag kérdezősködött állapota felől, de m­indannyiszor azt a feleletet nyerte, hogy nincs semmi baj, sem­mi !... Pedig, pedig ha csak egy kissé tud olvasni az emberi arczok vonásaiból, a lélek tükréből, azok­ból a tűzben égő korom-sötét szemekből, mindjárt, láthatta volna, hogy leánya szenved, nagyon szenved v­elődött ifjú szivében !... Hányszor és hányszor feltette magában, hogy erős lesz s szembe fog szállani bármivel is, de föl­tárja atyja előtt azt a titkot, melyet oly mélyen zár a szivébe s a mely ott égett egy idő óta emésztő tűsként, napról-napra közelebb vive őt oda, hova oly annyira óhajtva vágyott. De nem volt elég lelki ereje! Félti... Fél tulajdon atyjától, kinek ismerte határozottságát s tudta azt, hogy ily dolgokban nem ! . ' ----------­I ismer kivételt, félt nehogy megkeserítse öreg nap­jait ne okozzon bánatot annak, kit rajongásig sze­retett s ki viszont a legnagyobb szeretettel csüggött rajta. S igy valahányszor elhatározásának érvényt akart szerezni, mindannyiszor visszarettent még csak e gondolattól is, hogy föltárja atyja előtt ama emésztő titkát, melyet kívüle csak szive választottja a da­liás, ifjú erdész, Terényi tudóit, még­ Terényi a bálványozásig imádta Irént, de min­denkor a tisztesség azon határai között, mely az úrnő s az alárendeltnek szerepét juttatja eszünkbe. De azért, mikor már a nap a szent-mihályhegye mögé is alászállott s az örökké mosolygó hold már fölüté kiváncsi fejét a kéklő égen, kétes világot árasztva a park száza­dos fái között, már ott látjuk Irén grófnőt a parki lugasban, elmélázva a sivár jelen s a reménytelen jövő felett, midőn a Terényi alakja bontakozik ki a sűrü cserjésből s tart egye­nesen azon hely felé, hol Irén szív repesve várja. A nevető hold pedig be-be kandikál a zöldelőágak között s aztán egykedvűen halad tovább hisz a ke­sergő szerelem soha sem tartozott kedvelt szórako­zásai közél... Már ki tudja hol s merre jár akkor, midőn a két alak ismét eltűnik a lugasból, egyik a kastély szögében világló ablak felé tartva, a másik­­ a sűrű bozótot választva irányul; útjukat legfeljebb I­­scy­ egy lehulló könnycsepp jelzi, mely csakhamar­­ összevegyül a föld porával s eltűnik nyomtalanul, s hogy még csak ez se tanuskodhassék két lemondó­­ szív kesergéséről, mely boldoggá soha, soha nem lehetett!...­­ (Folyt. köv.) S SZÉKE­ly föl­d szívélyesen üdvözölték az elnököt, a ki ma át is vette Tallián Bélától a Ház üléseinek vezetését. Ma jelent meg a Házban először a marosvásárhelyi képviselő, Geréb Béla is, a­kinek mandátumát az állandó iga­zoló bizottságnak adták ki. A kultusztárc­a vitája Szőts Pálnak szimpati­kus figyelemmel hallgatott, formás és tartalmában is gazdag beszédével kezdődött. Az általános kultuszpolitikának méltánylása után a fontos közoktatásügyi kérdéseknek egész so­rozatával foglalkozott a szónok, hallgatóságának ér­­deklődése közepett. Minden témájához nagy tanul­mányra és gyakorlati érzékre valló megjegyzései voltak, melyeket Wlassics Gyula vallás- és közok­tatási miniszter, a­ki nyomban utána szólott, teljes értékükben honorált.­ A vallás- és közoktatásügyi miniszter beszédét általános figyelem m­ellett legjelentősebb témájával a katolikus autonómia állapotának ismertetésével kezdte. A miniszternek sikerült teljesen megerőtle­­­­níteni Zichy Jánosnak és Páder Rezsőnek azt a­­ vádját, hogy a kormány az autonómia megoldását­­ hozza és halasztja. Budapest, február 21.­ ­ A közoktatásügyi tárc­a költségvetését foly­tatták ma. Az első szónak Madarász Imre volt, ki elismeréssel adózott Wlassics miniszternek a csonka­­ középiskolák kiegészítéséért és magyar faj kulturális­­ emelésért. Szóló azonban ellenzi a leánygimnáziu­mokat, létezésüket károsnak tartja. Kívánja, hogy­­ a néptanítók fizetésének minimuma hatszáz forintban állapíttassák meg. A költségvetés nem fogadta el. Utána Lázár György beszélt, ki a népiskolai törvény revízióját sürgette. A harmadik egyetem felállítását Szegedre kéri. KÜLFÖLD Az osztrák kép­viselőházból. B­é­c­s február 21. Ülés kezdetén az elnök bejelentette, hogy a­­ képviselőház elnöksége tisztelgett a királynál. Ő fel­­e­sége azon reményének adott kifejezést, hogy a Ház ,­­o­unkaképes lesz. A­ képviselőház­­ragaszkodásáért pedig köszönetet mondott. Azután folytatták az ülést és a tárgysorozatot letárgyalták. A khinai háború, London, február 21. Pekingből táviratoztak, hogy a khinai udvar meg­adta beleegyezését a követek megbüntetéséhez, így tehát nincs ok arra, hogy a Tagentuba tervezett expedíc­ió létrejöjjön. A szerb trón örököse, Belgrádi magánhírek szerint, amikor az első szerb királyt Kruzsedolban temették, Belgrádban unokája született. Draga ki­­i­rálynő február 17-én éjjel egy egészséges fiúgyer­meknek adott életet. A dolgot titokban tartják, mert az esküvő csak aug. 5-én (a naptár szerint) ment végbe Belgrádban. A trónörökös születését csak két hónap múlva akarták hivatalosan közhírré tenni. Február 24. Az egri érsek pásztorlevele. (nP. — C.") Fejcsóválva kell Samassa József papjainak legfőbb lelkipásztoruk nagybőjti pásztorle­­velét kezükből letenniük, mihelytt felmerül lelkük­ben a büszke visszaemlékezés arra, hogy mily forró nemzeti szeretettel fordult, az egri érsek a magyar egyházi jubileuma alkalmával azok ellen, akik tü­relmetlenséggel és fanatizmussal telva nem tisztán vallási okokból,, vakmerő vádakat hajigáltak magyar hazájuk ellen. És most úgy látszik, csatlakozott ba­rnássá ezekhez az általa oly előkelő módon vissza­utasított vádakhoz, most mosolygó öntetszéssel róla is elmondhatnak ezek a vádlók, amit az egyház mond­­ egy bűnbánó herotikusról : „lantabiliter se sub­ject.“ És mi változott a mangyar katholiczizmusra vonatkozólag a múlt nyár óta ? Törmeléklakások jelö­lik a helyeket, hol egykor püspöki palotáink apát­ságaink, parochiáink álltak talán erőszakka, forga­lomba hozták világi czélokr­a a „holt kéz“ birtokait, kevesebb tiszteletadás tapasztalható a papi hivatás iránt? Egyetlen egy­eféle esetet, de még csak kí­sérletet sem mondhat senki. Aligha létezik állam, melyben a katholikus egyház nagyobb befolyásnak, nagyobb gazdagságnak és készségesebb becsülésnek örvendene, mint nálunk, és magas papságunk szel­lemi és erkölcsi előnyeinek lelkesült méltánylása ná­­lunk oly messze terjed, hogy még papi veszekedők­­nek és izgatóknak is javukra szolgál, hogy ilyenek­kel szemben talán nagyon is gyakran érvényesülni engedik e szabályt; a zászló fedezi az árut. És most jön az oly sokoldalúan, de kivált klasszikusan oly mélyen művelt, előítéletről ment egyházfejedelem, ki eddig oly nagy férfias bátorsággal, oly sok hősies nyíltsággal kelt síkra magasztos, véleményei mellett épp akkor, midőn XIII. Leó pápa a tiltott könyvek indexét szabadelvűen reformálja, jön Samassa Jó­zsef az ő pásztorlevelével, melyben véleményét reak­­czionárius értelemben, vagy mint kánoni nyelven mondják, vipejus reformálja, úgy hangzik ez a pásztorlevél, mint Jeremiás siralmainak egyik szik­­rázó haraggal és fájdalmas sirámokkal tett fejezete. Csakhogy hatása nincs; a bűnök vádja tiszta lelki­­ismeretet­­talál és sehol sem látjuk a bilincseket, melyeket az egyház szabadsága, melyekben Samassa az ő hitsorsosaival emlődnek, sehol a katholikus egyházi hatalom romjait, melyeken ülve sírnia kel­lene, „midőn Sionra gondol“. . . Nem a pásztoriévá! részletes czáfolatába nem is bocsátkozunk. Úgy tet­szik nekünk, mintha a hevesvérű egyházfejedelem a közelgő nagyböjttel borusabb hangulatot engedett volna magába lopódzani, mint aminőt konstitucziója igazol mint aminő igazolva van a konstituczió által, melynek a katholikus egyház Magyarországon örvend. Legyen az ő konstitucziója olyan tartós és rendület­len, mint a katholikus egyházé má­s lesz a jövőben. Jobban leleplezni ezeket az összetévesztéseket, me­lyek ezekben a hangulat elukubrácziókban keletkez­tek, hitelesebben és tárgyilagosabban rámutatni arra, hogy az állami hatalom és ugyanazon eredetű, mint az egyházi, szóval: ezt írást alaposabban senki sem tudná megc­áfolni, mint Samassa maga. Ily nagyra becsüljük szelleme élességét és elfogulatlanságát.És ezt a nagyrabecsülést mi sem csorbíthatja, még a pásztorlevél szerzője sem. A Rudolf-kórház egy éve. Dobay János, kórházi igazgató jelentése.­­ (Folytatás.) Ezek után a gyógyköltségek felhajtásáról a­­ következőket jelenthetem. Az 1899. év végén hátralék volt 6891 korona, s az 1900 év folyamán 15000 ápolási nap után fölme­­­­rült 15000, összesen 21891 korona, ebből a mult év fo­lyamán számadásunk adatai szerint befolyt 11317 ko­rona 90 fillér. Hátralék az év végén 10573 korona 10 fillér.­­ Itt meg kell jegyeznem, hogy a kitüntetett hát­­r­­alék összegből tekintélyes rész még az 1899. előtti­­ évekről származik és csupán csak azért nem hoza­tott eddig törlésbe, mivel mindig reméltük, hogy azokból bizonyos rész meg fog térülni, a­mint ez időnként meg is történik, hogy tudniillik a régibb hátrálékok közül egy-egy összeg időnként befoly. E­­ tekintetben különben jövő közgyűlésünknek részlete­­s jelentést fogok tenni. A hátrálékok felhajtása iránt minden lehetőt r­ejtettünk, de a rossz anyagi viszonyok s az általá­nos szegénység miatt több eredményt elérni nem lehetett. A múlt évben kapott adományokról a követ­kezőket jelenthetem : A vöröskereszt egyesület központi igazgatósága megküldötte a múlt évben is 400 korona évi segé­lyét s egy ápolónő fizetésének pótlásába 100 koro­nát. A vöröskereszt fiókoktól kaptunk 182 korona 24 fillér járulékot s a vöröskereszt révén összegen

Next