Székelyföld, 1902 (21. évfolyam, 24-81. szám)
1902-03-23 / 24. szám
2. Bizonyítani sem szükséges, annyira tisztán látszik az itt elmondottakból, hogy a hatóság közönye a szülői nombánomsággal szemben, magára a községre nézve is nagy és állandó veszélyeket foglal magában. A gyermekben ennélfogva nagy hiba csupán a család tagját tekintem, mert hiszen a gyermek a nemzet testének atomja, a jövő embere, akinek fejlődése, szellem és szívbeli kiművelése s valamely kenyérkereseti pályára való alapos kéépzése nagyon is fontos az egész társadalomra, sőt magára a nemzetre. Szakítani kell tehát a most divatos rendszerrel s ehhez képest a hatóság egyetlen esetet se mulasszon el, amikor segítő, kezének kinyújtása által valamely magára maradt, avagy a szülők által az iskolától rosszakaratúlag elvont gyermek javítását s ennek alkalmas életpályára való előkészítését czélszerű módon, esetleg a gyám kirendelése altat előidézheti. Hogy pedig ez annál biztosabban megtörténhessék, szükség van arra, hogy a mint törvény őrzi ellen azt, hogy váljon a szülő gyermekének tanításáról s neveléséről kellőkép gondoskodik-e; éppen úgy gondoskodjék törvény arról is, hogy egy gyermek se nőhessen fel anélkül, hogy szülője őt valamely tisztes kenyérkereseti szakmában alaposan kinő képeztette volna. S hogy amenynyiben ezt tenni a szülő gyermeke 13 éves koráig elmulasztotta volna, tenné meg a hatóság kötelességét a gyám kirendelése által olyan irányban,hogy az ily züllésnek kitett gyermek, neki való mesterséget tanuljon ki. Szükség van továbbá arra, hogy úgy ezen, valamint az 1868. évi 38. t.-cz. idevágó rendelkezése kibővítessék azzal, hogy évenként minden község költségvetésileg gondoskodjék oly összegekről, amelyekből ebbeli kötelmeinek teljesítése közben felmerülő kiadásai fedezetet nyerhetnek. Amennyiben pedig sok község van olyan, amely szegénységénél vagy túlságos megterheltetésénél fogva, e nemből a kiadásait saját erejéből fedezni nem volna képes, állami segítség mellett megyénként létesíttessenek alapok, amelyek a kérdéses községeket nemes hivatásuk betöltésében támogassák. S nekem ne mondja senki azt, hogy a községet, megyét és államot, a család terhét képező kiadásokkal megróni nem lehet. Mert akkor, amidőn a család akarva vagy akaratlanul képtelen gyermekei iránti kötelezettségét teljesíteni s a midőn ennélfogva arról van szó, hogy a vallásosan erkölcsös, hazafiasan érző és gondolkodó, munkára nevelt emberek számát mi magunk gyarapitsunk s ezzel nemzeti megerősödésünket elősegítve a börtönök és azok lakóinak számát lehetőleg apasszuk, akkor áldozatoktól, ha még oly nagyok is visszariadnunk nem szabad. Ne gondolja azonban senki, hogy ha a törvényhozás s a törvények végrehajtói a községek és a megyék a gyermekekkel szemben felforgó kötelességüket a fent említett módon teljesítenék, az esetben már nem volna aktuális többé az a kérdés,vajon fennforog-e szüksége annak, hogy a társadalom a gyermeknevelés munkájában részt vegyen-e ? De ez a kérdés ennek daczára is kell, hogy foglalkoztassa a szülőket, tanítókat s a tanügy minden igaz barátját. Mert amint a község nem gondolja azzal, ha a gyermekek egy része műveletlenül s szívboli romlottsággal nő fel, azonképen tapasztalhatjuk naponként azt is, hogy a felnőtt emberek sem iggystszrödnek a más gyermekével. S ebben én véghetetlen frigy bajt látok, melyből a társadalomra sok teher és kellencetlenség háromlik. Az a gyermek, nézetem szerint, csak elsősorban a szülőé, de nem kizárólag. Abból, ha a gyermek hasznos tagjává válik a társadalomnak, úgyszólván mindnyájunknak van haszna a szülőknek és a társadalomnak egyaránt, viszont a csalók és sikkasztók, tolvajok és betörők veszélyes szereplése elsősorban a szülők gyásza és szégyene, de egyszermind édes mindnyájunk érdekét is fenyegeti. Világos tehát, hogy nem lehet közömbös előttünk a más gyermeke s annak különösen a családon kívüli viselete, főleg ha meggondoljuk, hogy a gyermek az iskolában büntetendő cselekmények legtöbbjét az utczán s általában az otthontól és iskolától távol követi el s "hogy a Arziisferdában elbírálás alá került fegyelmi esetek legnagyobb része az utczán elkövetett helytelen s olykor véli,és cselekmények közül kerülnek elő. tárgra. A Magyar Remekírók első öt kötete. A remekírók műveivel éppen úgy van az ember, mint a nagy mesterek festményeivel és szobraival. Mennél gyakrabban nézzük ezek alkotásait s mennél sűrűbben olvassuk azok könyveit , annál szebbnek találjuk őket, mert minden egyes alkalommal újabb és újabb vonást, újabb és újabb gondolatot fedez fel szemünk és lelkünk. Isteni ihlet szülötte minden, a mi remek. Örök életű, örök becsű, s a műveltségnek, a tökélynek kiapadhatatlan kutforrása. Ebben leli magyarázatát az életerővel biró nemzek azon törekvése, hogy nagy mestereik festményeit és szobormüveit közszemlére teszik, képtárakba helyezik s remekíróiknak műveit összegyűjtve közrebocsátják, hogy mindenki számára hozzáférhetőkké váljanak, mert a nemzeti szellem ápolói és fentartói azok, az idők végtelenségéig. A magyar nemzetnek is vannak — hála a Gondviselésnek olyan remekírói, kiknek művei, gondolatai, költeményei, szónoklatai lángoszlopként világítottak a múltban, égi fénynyel ragyogják be a jelent s vezércsillagként szolgálnak a jövőben. S a magyar népnak minden más népnél nagyobb becsben kell tartania ezeket a nemzeti kincseket, mert a magyar nép elszigeteltségében s a minden oldalról fenyegető ellenséges áramlatok közepette csak addig él, a meddig a nyelve él s a meddig remekíróinak a szelleme élteti. Sajnos, a magyar remekírók drága irodalmi öröksége mind a mai napig nemigen válhatott közkincsesé, a nagy közönség nem igen tudott hozzáférkőzni, mert mi tagadás benne — szegények vagyunk, kevesen vagyunk s az irodalmi művek gyűjteményes kiadása sokba kerül. Végre a Franklin-Társulat, a melyet évtizedeken át nem csupán az üzleti, hanem a hazafias és nemzeti szellem is irányított működésében, elhatározta, hogy remekíróink valóban remek és kiváló műveit egy gyűjteményes kiadásban s oly jutányos áron közrebocsátja, hogy azokat mindenki megszerezhesse; hogy azok minden magyar családban otthont találhassanak. Huszonnégy remekíró ötvenöt kötetben egy családi könyvtárban: mennyi szellemi kincs, mennyi lelki gyönyör mennyi nemes élvezet. Vájjon ki ne óhajtana a birtokába jutni, ki ne igyekeznék azt megszerezni s ki ne érezné magát ezek birtokában gazdagabbnak és szabadabbnak . Odakünn a külföldön nem új dolog az efféle remekíró kiadás. Németországban a híres, nálunk is ismert Cotta ezég kezdte azokat kiadni. Még a múlt század ötvenes éveiben indította meg a német klasszikusok gyűjteményét. Utána Hempel berlini kiadó indított hasonló vállalatot a hetvenes években, a téglavörös fűzőjéiről nálunk is ismeretes National-Bibliothek czíműt. Azóta pedig se szeri, se száma az e fajta könyvtáraknak. Ott, igaz, könnyű volt, mert a legnagyobb költők művei Goethe, Schilfer, Huné ott közkincset képeznek. Nem így nálunk, ahol egy ily egyöntetű romoknógyüjteménynek útjában állott az a körülmény, hogy költészetünk legelső nagyjainak munkái több kiadónál szétszórva jelentek meg s kiadásuk joga le volt kötve. Már pedig ezek : Arany, Bajza, Czujszor, Tompa, Vörösmarty, Madách, Vajda, Eötvös, I Kemény adják meg igazi jelentőségét egy ilyen , gyűjteménynek, sőt ezek nélkül semmi létjoga az I ilyen könyvtárnak. Az a kiadó tehát, aki a Magyar Remekírókat I egyöntetű könyvtárban akarta kiadni, annak előbb I magához kellett váltani a kiadói jogokat. Nos, a Franklin-Társulat tervrajza, melyet a Magyar Remokírókról kiadott, tanúsítja, hogy ez a Társulat tényleg ezeket a jogokat magához váltotta , úgy,hogy aki megszerzi a Magyar Remekírókat ebben a kiadásban, annak együtt lesz jóformán valamennyi. És ez adja meg a Franklin-féle Magyar Remekíróknak azt a nagy értéket, azt a kiváló jelentőséget, amelyet nem bírunk eléggé hangsúlyozni. Ezt az értéket, ezt a jelentőséget tetézi, hogy , a magyar műköltészet egyik legkimagaslóbb alkotását, Shakspore magyar fordítását, melynek létre- hozásával a Kisfaludy-Társaság dicső és örök em- séket emelt magának, a Franklin-Társulat mint a Magyar Remekírók kiegészítését nyújtja a közönségnek. SZÉKELYFÖLDI IRODALOM. A Pesti Hírlap kormánytól és pártoktól független, szabadelvű és demokrata újság az új évnegyed , alkalmából közli velünk, hogy a következő évnegyedben a téli üdüléséből hazatért Tóth Béla folytatja vasárnapi tárczái és közkedvelt Esti levelei írását, Mikszáth Kálmán pedig nagyobb történeti elbeszélést í ir. Ugyancsak az új évnegyeddel kezdődik a lapban egy új érdekfeszítő regény kölése. Maróczy mester, a montecarloi sakkverseny győtese, ismertetni fogja vasárnaponként a legnevezetesebb játszmákat, melyek a világ legelső sakkozóival játszott. A lap — mely ma hazánk legnépszerűbb és legterjedtebb lapja—továbbra is nagy gondot fordít közkedvelt rovatainak (A t. Házból, Színház és zene, Képzőművészet, Vegyes, Márczius 23. Szerkesztői üzenetek stb.) gazdagságára és változatosságára, főolvasóvén olvasóinak mulattatása. Az esti Hírlap ma kétségtelenül legnagyobb terjedelemben jelenik meg lapjaink közt és így legtöbb olvasmányt nyújt. Melléklapja a Divat Szalon, legjobb divatujságaink egyike, igen jutányos áron rendelhető meg a Pesti Hírlappal együtt. A Pesti Hírlap előfizetési ára negyedévre 7 korona s a Divat Szalonnal együtt 9 korona; a Pesti Hírlap egy hóra is megrendelhető 2 kor. 40 fillér beküldése mellett. (A Pesti Hírlap kiadóhivatalának czime: Budapest V. ker., Váczikörut 78. sz.) NAPI HÍREK. — A honvédség köréből. A m. kir. honvédelmi miniszter Karleusa Fülöp századost a brassói 24-ik honvéd gyalogezred kézdivásárhelyi 3 ik zászlóaljától Eszékre, Czell Sádor főhadnagyot, Fogarasba helyezte át. Úgy Karleusa százados, mint Czell főhadnagy, társas köreinknek közkedveltségü, általános szeretetnek örvendő tagjai voltak s mindkettőt kedves családi kötelékek fűzték a székely földhöz s ezért szolgálati erdőkből történt áthelyezésüket társadalmunk őszinte sajnálkozással fogadta. Kisérje mindkettőjület uj állomásukra is, melyet ápril 1on foglalnak el, szerencse. — Uj jogtudor. Tauber József ügyvédjelölt. Balázs Márton polg. isk. igazgató sógora, f. hó 21-én írotta le Kolozsvárit jeles sikerrel a jogtudományi doktori szigorlatot. Gratulálunk. — Eljegyzés: Dr. Barabás Albert nagyborosnyói volt körorvos özvegyét a napokban jegyezte el Molnár Gábor, a pipolezi áll. iskola jeles tanítója. Az esküvő márczius 31 én lesz. Boldogság kisérje frigyüket. — A Paedagogiai Társaságból. A m. kir. belügyminiszter a „Kézdivásárhelyi Paedagogiai Társaság“ alapszabályait folyó évi 20,453. szám alatt a bemutatási záradékkal ellátta. — A kézdivásárhelyi kaszinó közgyűlése múlt vasárnap Fejér Károly kir. járásbíró elnöklete alatt élénk érdeklődés között folyt le. Az elnöki rövid, de tartalmas rr megnyitó után az év eseményeiről Dr. Török Andor titkár számolt be, a pénztárról Nagy I. Lázár, a gazdai teendőkről Zayzon Sándor, az ügyésziről Dr. Balogh Vendel, a könyvtár állapotáról Vajna Károly számoltak be a közgyűlésnek, mely valamennyi jelentést elismeréssel vett tudomásul. Az alapszabályok értelmében kisorsolt rendes választmányi tagokat újra megválasztotta a közgyűlés, póttagokká. Dr. Bayler Kálmán és Dr. Haan Béla kir. törvényszéki bírákat.