Székelyföld, 1903 (22. évfolyam, 54. szám)
1903-07-05 / 54. szám
honvédelmi miniszterhe*, h°CT '"-t szokás válaszolni. Ezzel a napirend előtti felszólalás vége ért s rátérhettek a miniszterelnök programmbeszédjének , a megvitatására. Először Barabás Béla szólalt fel, aki a függetlenségi párt harczias elemeinek a részéről a további harczot jelentette be mindaddig, míg a miniszterelnöik a nemzeti kívánalmakat nem teljesíti. Szóval, az obstrukció nem szerelt le, hanem az működik továbbra is az új kabinet ellen. Barabást a harczerős elem zajosan megéljenezte, mire az elnök tíz percz szünetet adott a Háznak. Szünet után Tomasics Miklós horvát miniszter szólalt fel személyes kérdésben az ellenzék tegnapi támadására. A horvát miniszter kimagyarázta, hogyan értette ő azt, hogy a magyar nemzetnek akkor lesz joga a magyar hadsereghoz, ha az országban húsz millió magyar lesz. Ezzel nem akart gúnyolódni, mert ha gúnyolódik, elsősorban a horvát nemzetet gúnyolta volna ki. Ezt pedig még az ellenzék sem teszi fel róla Azért vott miniszter, mert a miniszterelnök meggyőződött róla, hogy ő a magyar-horvát testvériségért harczolt mindig s azért fog ezután is harczolni. a horvát miniszter felszólalása még az ellenzékre is kellemes hatást tett. Általános derültség között hallgatta aztán a Ház Eötvös Károlyt, a vajdát, aki hatalmas jókedvében volt s ősi humorával emelte a tanácskozás hangulatát. Eötvöst beszédje végén hatalmasan megéljenezte az ellenzék. Az ülés végén elnök megállapította a napirendet s ezzel az ülés véget ért. Nossuth lemondása, a függetlenségi párt bomlása. A Kossuth Ferencz elnöklete alatt álló függetlenségi párt szerdán este 6 órára értekezletre gyűlt, össze a párt helyiségében. Már a kitűzött idő előtt majdnem teljes számban jelentek meg a tagok, úgy hogy Kossuth Ferencz pont 6 órakor meg is nyithatta az értekezletet. Előzőleg lehetett látni, hogy a pártnak nagy többsége által elfoglalt harczias álláspont szakadást fog a pártban előidézni, ami tényleg be is következett. Elkeseredetten folyt a vita a körül, hogy váljon a párt vezérfiai által az új miniszterelnöknek a béke biztosítása érdekében adott szavukat a párt tartozik-e respektálni. A legnagyobb rész azt az elvet hirdette, hogy a politikában nincs gavallérság, másrészt pedig nem ismerték el a bánnal folytatott tárgyalásokon részt vett „hetes bizottságot" illetékesnek arra, hogy az a párt nevében megállapodást létesíthetett volna. Kifogásolják a bizottság alakulását, mert Kossuth Ferencz egyszerűen maga mellé vette, a párt előzetes felhatalmazása nélkül, a többi hat tagot, ezek között azonban egy sem volt olyan, aki a párt harczában eddig tevékeny részt vett. A párt harczias hangulata egynémelyik felszólalót odáig ragadott el, hogy Kossuth Ferencz magát értve érezte és az elnökségről lemondva, a béke elvét valló hat képviselőtársával egyetemben , éjjel háromnegyed 11 órakor elhagyta az értekezletét. Az értekezlet veztését Kossuth Ferencz távoztával Barabás Bla vette át. Majd küldöttséget menesztettek Kossuth Ferenczhez, melynek nevében Barabás Béla kérte Kossuthot, hogy jöjjön vissza a pártba, vegye át a vezetést, s továbbá arra is kérte Kossuthot, hogy ne vegye zokon, hogy a pártban erős véleményáram-atok vannak. A párttagok mind erős meggyőződésű emberek, de elvhűségük törhetetlen. A párt és az elnök közt előfordult nézeteltérések nemcsak hogy elsimíthatók, de azokat elsimítani a haza és a párt iránti legfőbb kötelesség. A pártot Kossuth Ferencz I nélkül el sem tudja képzelni. Kossuth Ferenczet igen meghatotta Barabás beszéde és egészen elérzékenyülve válaszolt arra. Kiemelte, hogy a pártban két ellentétes áramlat van. Ő mint pártelnök csak egy pártot képviselhet, ellenkező áramlatokat képviselni nem képes. Szent meggyőződése, hgy az ex-lexnek hosszas ideig való fenntartása az országra nézve felelte káros és veszélyes és hogy abból kibontakozni a legnagyobb szükségszerűség volt, különösen miután azáltal elvét a párt legkevésbé sem adta fel. Neki mint pártvezérnek kötelessége volt ezt az utat és módot keresni. Ő megtalálta s mint látta álláspontját pártja magáévá tette. Ez értelemben a párt megbízásából nyilatkozott is a Házban és így önmagát meg nem hazudtolhatja. Bármit mondott is a miniszterelnök expozéjában, az kétségtelen, hogy ígéretét megtartotta, mivel a rendes katonai létszámról nyújtott be javaslatot . Meggyőződése az, hogy a pártnak is állni kell szavát. A valódi alkalom, a küzdelem folytatására, majd a véderő törvényjavaslatnál úgyis elérkezik, most arra nem alkalmas a pillanat, mert az ország teljesen ki van merülve az elkerülhetetlen alkotásokra való várakozásban. Elismeri, hogy közte és a párt között elvi okulások nincsenek, de a párt állásfoglalása a taktikai táron, őt nehéz helyzetbe hozzák. Ám cselekedjen a párt legjobb meggyőződése szerint, ő nem gátolja abban, de saját magára nézve csakis lelkiiszaemtétől és hazafiai felfogásától kér tanácsot. Épp ezért határozottan megmarad elhatározása mellett. Barabás Béla és még számosan a küldötség tifjai közül ismételve kifejezték, hogy vezérük nélkül a pártot elképzelni sem tudják. Az elnöki székot semmi esetre sem töltik be és kérték Kossuthot hogy végleges elhatározását öt napra halassza el. Kossuth ebbe beleegyezett, de azzal, hogy lemondása a párt előtt addig is befejezett tényként álljon, mert nem akarja, hogy a felelősség őt terhelje. A küldöttség ebben megnyugodott és igy a párt minden megengedhető eszközzel folytatni fogja a harczot az uj kabinet ellen. Nemben kerestem. Kérestem, de hiába ! ... A jelt megadták a fölszállásra s hordárom még nem volt sehol. Képzelhetik, kérem türelmetlenségemet ! A vonat indul .... a rendezőség *............................a vár . . .s a báli ruhám a hordáromnál ! —Hosszas keresés után végre ráakadtam, de már későn. A vonat fütyült s nem várva meg magas személyemet, elrobogott orrom előtt. „Ott hagyva, mint Szent Pál az oláhokat" kezemben a kárba veszett jegygyár-Ez még mind nem elég. A horhárom kétszeres árt kívánt, azzal indokolván követelését, hogy amig engem várt, azalatt nemcsak kétszer, de tízszer annyit is keresett volna. Végre is kénytelen voltam kifizetni, mert nagyon markos embernek látszott. Azóta félek is a hordároktól. Oh ! szegény 12 koronám! Ennyibe állott nekem a kárba ment egy s a kifizetett hordár. S most még új jegyet kellett váltanom, még pedig gyorsvonatra, hogy kellő időben megérkezhessen). Az izgatottságnak tetőpontján voltam. Egész után egyebet sem tettem , folyton monologizálta.ji. Végre egy órai késéssel megérkeztem. Bár soha se érkeztem volna. Minek is találták fel azt az átkozott masinát. Beszóltam a „Fortuna szekerá"-hez czímzett vendéglőbe. Én, a szerencsétlen flótás, a szerencse istenasszonyának vendéglőjébe . . . Alig, hogy átöltözéshez fogtam, rohan utánam a rendezőség egyik tagja, hogy siessek az Istenért, a közönség vár. Egy-kettőre elvégeztem toillettemet és siettem a bálterembe. S ez volt szerencsétlenségemnek okozója. Nagy sietségemben a monológot henn feledtem a szállásomon. Bízván azonban magamban, nem mentem vissza érte, de nem is lett volna időm. Felléptem a pódiumra. A közönség meleg ovácziókban részesített. A mamák tapsoltak, a papák éljeneztek, a lányok - ahazok az aranyos lányok ... angyali arczokkal mosolyogtak felém. Én belekezdettem a monológba, fuldokló hangon, mint ahogy elő van írva: „Ezerbocsánat Hölgyeim és Uraim !“ ... S itt cserben hagyott a tudományom. Mintha valami láthatatlan kéz megkötötte volna az eszem kerekeit.... Újra kezdettem : „Ezer bocsánat Uraim és Hölgyeim I" ... . „Hölgyeim és Uraim ezer bocsánat I“ Bocsánat ezer Hölgyeim és Uraim !“ . . . „Bocs . . . bocs . . . bocs . . .“ Bocs ide, bocs tova, de nem ment sehogy se. Végre nagy nehezen kisütöttem, hogy a monológot otthon feledtem s azzal elrohantam. Csak ugy fél füllel hallottam a pisszegést és fütyölést. Fine-finale: belesültem, felsültem alaposan. De ez még nem minden. Isszonyuan fel voltam ingerülve. Dühös voltam magamra, dühös az egész világra. Mint egy őrült, rohantam az állomásra s a gőzparipán vágtattam vissza Kolozsvárra az intézetbe. Igen ám, de az már nem vallott engemet növendékének. A nagy készülődésben u. i.e feledtem bejelenteni távozásomat s mivel azt gondolták, hogy megszöktem, kicsaptak az intézetből. (Sírva) Igen kicsaptak ! Úgy , bár gondolatnak is borzasztó? Most már oda vannak a szép remények.. . Nem leszek tanító, népnevelő, nemzet napszámosa, apostol . .. Oh én szegény szerencsétlen flótás . . . S Önök még nevetnek ? No hát azért is megyek és. . . és.......... felakasztom . . . (nyájasan) igen felakasztom a felöltőm a szegre s átadom a helyemet a következő szereplőnek, mert megnyugtatásunkra kijelenthetem, hogy az egész monológ históriát csak álmodtam. Hagzogott év a negifelülete történetéből. A junius 14-iki jubileumi ünnepségen felolvasta : Biró Sándor. (Folyt, és vége.) Ilyen körülmények között a nőegylet mulatságai nemcsak a jótékonyczélokat szolgálták, nemcsak kellemes időtöltést nyújtottak, de élvezetesek, gyönyörködtetők és tanulságosak is voltak. A jótékonyczél elérése karöltve járt ezen mulatságokon az általános közműveltség emelésével és terjesztésével s e téren is nem kevesebb elismerés érheti az egyesületet, a másik a kifejezett jótékonyozés érdekében végzett munkásságánál. És mégis ki hinné, hogy egy ily egyesületnek is kezdetben, sok akadálylyal, előítélettel és közönynyel kellett megküzdenie. Ma azonban, a Csereyné által elhintett eszmék nemes gyümölcseit élvezhetjük, mert az egyesület életét ismertető adatok s a nőegylet tekintélyes száma, a legszebb bizonyítékai annak, hogy a közöny, félreértés és előszólatok megszűntek s hogy az egyesület törekvései által nemcsak a város és vidék, de a távolabbi pontok közönségének is elismerését bírja. Az egyesület életének és működésének jellemzésére Csereynének egyik elnöki megnyitójából veszem a következő találó szavakat : „Ha nem is mutathat föl egyesületünk valamelyes nagy eseményt, de zajtalan és áldásos működésével sok jelét adó létjogosultságának és életképességének. Élete oyan, mint egy csendes folyamé mely mindenütt életet és áldást fakaszt, a merre megy. A kis lelkes női gárda, mindig ébren tartotta SZÉKELYFÖLD Színészei. — Polgár Béla Kézdivásárhelyen. —Julius én Valbregnenek: „Az édes otthon" c.ímű vígjátékot adták, kevés számú közönség előtt, mely az előadásra is látható deprináló hatással volt. Eltekintve a darab gyarlóságától, a szereplők sem igyekeztek valami nagy buzgóságot fejteni ki. Szép és élvezetes játékot csupán Kendi Boriska (Martha) Kemény (J. Bortant) és Szöregh (Joan) nyújtottak, míg Szász Anna egyáltalában nem volt örömében. Az estnek fénypontja volt Wilikov Keresztélynek, a budapesti m. kir. operaház fuvolaművészének valóban magas nívón álló hangversenye, mely a közönséit zajos elismerésre hangolta. Július 2-án a társulat kedvelt primadonnáinak P. Szepesi Szidi asszonynak volt a jutalomjátéka. A A fővárosi színpadok kedvelt új operettójét „Casanovát" választotta a jutalmazandó jutalomjátékául. Maga az operette nem tartozik az épen sientek közé, sőt például a „Bob herczeg" nek és „A bajusz“nak jóval alatta áll erkölcsi és zenei érték tekintetében sőt egy pár pikáns szituáczió határozottan hátrányára van a darabnak. Eltekintve ezen gyarlóságoktól, a mai előadás, elég magas színvonalon állott; a szereplők mindannyian egész erejüket vitték színpadra, hogy a darabba életet öntsenek. Mégis valamennyi között magasan kiemelkedett a jutalmazandó : P. Szepesi Szidi, ki erőteljes, színes játékával, mely Julius 5.