Székelyföld, 1932 (2. évfolyam, 1-101. szám)
1932-10-16 / 81. szám
2. oldal Anyagi gondjaitól megszabadul és boldog lesz, ha a „MEDIATOR“-tól sorsjegyet vesz! A »MEDIATOR« Bankügynökség Erdély legnagyobb sorsjegyfőelárusítójának, a Kereskedelmi Hitelintézet R.Rt. kolozsvári pénzintézetnek főbizományosa. —„ Vigyázzon és csak ilyen aláírással fogadjon el sorsjegyet!! ! Tudnivalók a kiállítással kapcsolatban. A nagyközönség kellő tájékoztatása céljából tanácsosnak tartjuk figyelmeztetni mindenkit bizonyos változásokra. A jelentkezések óriási tömege miatt a kiállító helyiségek egy része szűknek bizonyult és a rendezőség így valósággal kényszerítve lett arra, hogy újabb helyiségeket is igénybe vegyen. Ezeknek a helyiségeknek egy része úgyszólván kiesik a kiállítás körletéből, de semmiesetre sincs messze és feltétlenül megérdemli, hogy meglátogassuk, mert sok hasznos és szép dolgot találunk bennük. A méhészeti csoport, melynek kiállítása a tanácsház nagytermébe volt tervezve, helyszűke miatt a ref. bérpalota tágas tanácstermében kapott elhelyezést. Az asztalos csoport is három részre szakadt ugyancsak helyszűke miatt és igy az Európán kívül az ifj. Nagy Ferenc földszinti helyiségeiben, valamint a Sinkovitsféle házban (volt Wertán Béni-féle üzlet) talált alkalmas helyet. A többi helyek közölve lettek: Városháza, Kereskedő Kör, Central kávéház, Finta-féle ház, volt Müller bodega, barompiac, stb. Japán magyar gazdacsaládokat akar letelepíteni Mandzsúriában. Egy magyar kivándorló, aki már évek óta él Japánban, azt a szenzációs hírt közli, hogy Japán magyar gazdacsaládokat akar letelepíteni Mandzsúria gyér lakosságú vidékeire, elsősorban, hogy a mandzsúriaikat belterjes mezőgazdaságra és állattenyésztésre tanítsák. Az ottani zavaros politikai és biztonsági viszonyok mellett aligha találnak kivándorolni akaró telepeseket, erkölcsileg azonban mindenesetre értékes dolog, hogy a magyar gazdák szorgalmát és hozzáértését a távoli keleten is ennyire ismerik és értékelik. A második csoport a könyvtári és levéltári rész, a harmadik a néprajzi, negyedik a természetrajzi és ötödik a népművészeti tárgyak gyűjteménye. Ezen szakcsoportokba oszlik a már eddig adományozott 7000-nél több tárgy, melyeket nemsokára alkama lesz a közönségnek elrendezve is szemlélni az Erzsébet Árvaházban. Ha majd a közönség látni fogja a kiállított tárgyakat, akkor veszi észre ez is, az is, hogy ime, nekem is van otthon olyan tárgyam, mit meg se becsülök, de ide jó lesz. Már most is nagy változatosságban vannak különféle tárgyak, például régi eszközök, edények, bokájok, régi pisztolyok, szép pénzgyüjtemény, régi gyászjelentések—közte több kézzelirott, abból az időből, midőn még vidékünkön nem volt nyomda, — kitömött madarak, szarvas, őz agancsok, bogár- és pillangógyüjtemény, ásványok, kövületek, népvándorlás korabeli cserép edénydarabok, melyeket a Torja-pataka marijából ástam, a könyvtári csoport, melyben már majdnem 1000 drb. könyv van s melybe tartoznak ezenkívül a hírlapok, nyomtatványok, valamint az okiratok. Itt említem fel, hogy sokan abban a tévhitben vannak, hogy esik régi könyvek valók a múzeumba, holott minden múzeum gyarapítja könyvtárát a legújabb könyvekkel is, tehát szívesen fogadunk bármely fajta, akár szépirodalmi, akár bármely más újabb könyvet is, mert csak így valósulhat meg az a tervünk, hogy múzeumunk nyilvános közkönyvtár is legyen. De nem folytatom tovább ezek felolvasását, hiszen nemsokára mindenki meg fogja látni az Erzsébet árvaházban elhelyezett múzeumunkat, mely, ha szerény keretek közt is indul, mely még ma csak az intézmény magjának tekintendő, van remény reá, hogy évek és évtizedek múltán kinő terebélyes fává, emelve városunk kulturális nívóját. Olyanok is fogják látogatni múzeumunkat, kik különben más városi múzeumot soha sem láthatnának és már csupán ezzel is meg van a létjogosultsága. És midőn az árvaházban meglátogatjuk e közművelődési intézményt, gondoljunk arra, hogy ez az árvaház jóvoltából kezdhette meg működését, annak az árvaháznak, mely maga is támogatásra szorul, de amely mindig a közjó, a kultúra és a humanizmus szolgálatában állt és áll, tehát ne feledkezzünk meg az árvákról se. Támogassuk intézményeinket, melyek a kultúrát szolgálják, mert fennmaradásunknak kultúránk fenntartása és emelése lesz és volt mindig az alapja. (Vége.) Nyilvános köszönet a Kézdivásárhelyi Muzeum részére adományozott tárgyakért. A Kézdivásárhelyi Muzeum megnyitása napján 8127 drb. tárgy volt a muzeum birtokában s ezéta is napról napra újabb adományok érkeznek s egy hónap alatt több, mint 800 drb. tárggyá gyarapodott a múzeumi leltár, az alábbi felsoroltak szerint. A Kézdivásárhelyi Kaszinó múzeumi bizottsága nyilvánosan hálás köszönetét nyilvánítja mindazoknak, kik akár több darab, akár legcsekélyebb adománnyal is gyarapították a múzeumunkat. A megnyitási ünnepély óta a következő múzeumi tárgyak érkeztek: 355. leltári szám. Berde Árpád gelencei jegyzőgyakornok, 1809. évi kézzel írott könyv. 356. Miklós Benedek ny. postafőnök, 4 drb. régi ércpénz, 8 drb. bankjegy. 357. özv. Donáth Józsefné 233 drb. tengeri csiga és kagyló, 13 drb. ásvány (néhai Ágoston Juliska tanítónő gyűjtése). 358. Mihály László főkönyvvezető fénykép IV. Károly király itteni látogatásáról. 359. Máté István orosz ezüstpénz. 360. László István ács, volt tvszéki hivatalszolga, 1869.évben faragott tolltartó, egy kulacs, sapkarózsa, két érem, egy plakett, 8 drb. ásvány, 5 drb. képkeret. 361. Vajna Károly ny. igazgató 10 évfolyam folyóirat. 362. László Gyula 4 drb. rézpénz. 363. Balázska Miklós asztalos derékszijcsatt, régi fontsuly-födél, egy hadigyűrü, 2 ezüstpánz, 2 emlékérem, 2 okirat. 364. Kézsmárky József kereskedő egy tölténytáskapár, 3 vaktöltény, egy csati, egy üvegcimer, két súly, egy nagy vasmozsár, törőves, egy régi balta, egy cserépsíp, egy tányér, egy kókuszdió, egy szobrászati mű. 365. Szakács Ferenc szentkereszti szövőmester és méhész 1798 ban kézzel irt lexikon. 366. Győrfi Ersi árvaleány 9 drb. aprópénz. 367. Molnár Józsiásné Balogh Gabriella tanárnő 4 drb. ásvány. 368. Tóth László (Torja) Barabás Miklós önarcképe. 369. Füleki Anna árvaleány 6 drb. aprópénz, egy hadigyűrü 370. Sánta Jenő soffőr 3 drb. rézpénz. 371. Nagy Géza ig. tanno 70 kötet könyv. (Folyt. köv.) Tekintse meg a múzeumot! (Erzsébet-árvaleányház.) 1932. október 16. hírek. — Királyi kitüntetés. A király őfelsége az ipari és kereskedelmi miniszter előterjesztésére legfelsőbb elhatározásával az ország közgazdasági életében kifejtett tevékenysége elismeréséül Gyárfás Elemér szenátornak, az Országos Magyar Párt Közgazdasági Szakosztálya elnökének a Meritul Comercial şi Industrial érdemrend I. osztályát adományozta. Meghosszabbítják az egyetemi behatásokat. Tekintettel arra, hogy az érettségi vizsgálatok későn kezdődtek és nemrég fejeződtek be és a diplomák elkészítéséhez elegendő idő nem állott rendelkezésre, a közoktatásügyi miniszter átiratot intézett az összes egyetemekhez, kérve, hogy a behatási határidőket megfelelően meghosszabbítsák. — Házasság. Mazinger Márton leányát, Szidóniát, f. hó 15-én vezette oltárhoz dr. Tompa László, Veszprémben. — Rabszolgasorsba csalták az ókirályságba a székely munkásosztagot. Néhány héttel ezelőtt idegen beszédű, bizalmatlanságot ébresztő ügynökök járták be a Székelyföldet. Munkásokat kerestek. Amint mondották a Dunának Bukarestbe való csatornázásához. A mai viszonyok szerint fényes ígéretekkel csábítgatták a lakosságot, ingyen elszállásolást, olcsó, napi 15—20 lejért ellátást és a földmunka köbméteréért tíz lejt ígértek s még azt is garantálták, hogy minden nagyobb munka nélkül, napi tíz köbméter földet bárki könnyűszerrel kiáshat. Természetesen a Magyar Párt azonnal figyelmeztette az embereket, ügyeljenek, mert könynyen becsapódhatnak. De ennek ellenére az elképesztő nyomor megszédített sok embert és elvitték őket Bukarestbe. Most garmadával jönnek a levelek, hogy micsoda pokolba kerültek. 150 lett két hét alatt, ha megtudnak keresni. Éheznek, mert a hazai elemózsia elfogyott s 12 km. es körzetben élelmi cikket, ha pénz volna akkor sem kapnának Ruhájuk a nehéz munkában lerongyolódott. Ütlegelik, verik őket, mert az aláírt szerződés betartását még ilyen eszközökkel is fenntartják. Többen megszöktek és gyalog indultak bujkálva haza. A többiek útiköltségért könyörögnek, ha addig el nem pusztulnak. Felhívjuk magyar parlamentárjainkat szerencsétlen székely testvéreink érdekében való Intervencióra. — Halálozás, özv. Molnár Dánielné szül. Mészáros Mária f. hó 14-én városunkban elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. — Póruljárt pénzhamisítók Az új százlejeseknek már megyénkben is akadt két hamisítója, akik ugyancsak kevés szerencsével működtek, mert már az első alkalommal lefülelte őket a brassói rendőrség. Deák György és fia Lajos papoki lakosok egész primitív módon, ólomból csinálták a hamisítványokat, melyeket ezüst festékkel húztak be. Mindkettőjüket átadták az ügyészségnek. (* Kovásznál orvosi hír. Dr. Horovitz Ernő kovásznai orvos, rendelőjét november 1 én Piaţa Regele Ferdinand 15 szám alá (volt Dénes Lajos féle ház) helyezi át.