Székelyföld, 1932 (2. évfolyam, 1-101. szám)

1932-10-16 / 81. szám

2. oldal Anyagi gondjaitól megszabadul és boldog lesz, ha a „MEDIATOR“-tól sorsjegyet vesz! A »MEDIATOR« Bankügynökség Erdély legnagyobb sorsjegyfőelárusítójának, a Kereskedelmi Hitelintézet R.Rt. kolozsvári pénzintézetnek főbizományosa. —„ Vigyázzon és csak ilyen aláírással fogadjon el sorsjegyet!! ! Tudnivalók a kiállí­tással kapcsolatban. A nagyközönség kellő tájékoztatása céljából tanácsosnak tartjuk figyelmeztetni mindenkit bizonyos változásokra. A jelentkezések óriási tömege miatt a kiállító helyiségek egy része szűknek bizo­nyult és a rendezőség így valósággal kény­szerítve lett arra, hogy újabb helyiségeket is igénybe vegyen. Ezeknek a helyiségeknek egy része úgy­szólván kiesik a kiállítás körletéből, de semmiesetre sincs messze és feltétlenül megérdemli, hogy meglátogassuk, mert sok hasznos és szép dolgot találunk bennük. A méhészeti csoport, melynek kiállí­tása a tanácsház nagytermébe volt tervezve, helyszűke miatt a ref. bérpalota tágas tanács­termében kapott elhelyezést. Az asztalos csoport is három részre szakadt ugyancsak helyszűke miatt és igy az Európán kívül az ifj. Nagy Ferenc föld­szinti helyiségeiben, valamint a Sinkovits­­féle házban (volt Wertán Béni-féle üzlet) talált alkalmas helyet. A többi helyek közölve lettek: Város­háza, Kereskedő Kör, Central kávéház, Finta-féle ház, volt Müller bodega, barom­piac, stb. ­ Japán magyar gazdacsaládokat akar letelepíteni Mandzsúriában. Egy magyar kiván­dorló, aki már évek óta él Japánban, azt a szen­zációs hírt közli, hogy Japán magyar gazdacsa­ládokat akar letelepíteni Mandzsúria gyér lakos­­ságú vidékeire, elsősorban, hogy a mandzsúriai­­kat belterjes mezőgazdaságra és állattenyésztésre tanítsák. Az ottani zavaros politikai és biztonsági viszonyok mellett aligha találnak kivándorolni akaró telepeseket, erkölcsileg azonban minden­esetre értékes dolog, hogy a magyar gazdák szor­galmát és hozzáértését a távoli keleten is ennyire ismerik és értékelik. A második csoport a könyvtári és levéltári rész, a harmadik a néprajzi, negyedik a termé­szetrajzi és ötödik a népművészeti tárgyak gyűj­teménye. Ezen szakcsoportokba oszlik a már ed­dig adományozott 7000-nél több tárgy, melyeket nemsokára alka­ma lesz a közönségnek elrendezve is szemlélni az Erzsébet Árvaházban. Ha majd a közönség látni fogja a kiállított tárgyakat, akkor veszi észre ez is, az is, hogy ime, nekem is van otthon olyan tárgyam, mit meg se becsülök, de ide jó lesz. Már most is nagy változatosságban vannak különféle tárgyak, például régi es­zközök, edények, bokájok, régi pisztolyok, szép pénzgyüj­­temény, régi gyászjelentések—közte több kézzel­­irott, abból az időből, midőn még vidékünkön nem volt nyomda, — kitömött madarak, szarvas, őz agancsok, bogár- és pillangógyüjtemény, ás­ványok, kövületek, népvándorlás k­orabeli cserép edénydarabok, melyeket a Torja-pataka marijából ástam, a könyvtári csoport, melyben már majd­nem 1000 drb. könyv van s melybe tartoznak ezenkívül a hírlapok, nyomtatványok, valamint az okiratok. Itt említem fel, hogy sokan abban a tévhitben vannak, hogy esik régi könyvek valók a múzeumba, holott minden múzeum gyarapítja könyvtárát a legújabb könyvekkel is, tehát szíve­sen fogadunk bármely fajta, akár szépirodalmi, akár bármely más újabb könyvet is, mert csak így valósulhat meg az a tervünk, hogy múzeu­munk nyilvános közkönyvtár is legyen. De nem folytatom tovább ezek felolvasását, hiszen nemsokára mindenki meg fogja látni az Erzsébet árvaházban elhelyezett múzeumunkat, mely, ha szerény keretek közt is indul, mely még ma csak az intézmény magjának tekintendő, van remény reá, hogy évek és évtizedek múltán kinő terebélyes fává, emelve városunk kulturális nívó­ját. Olyanok is fogják látogatni múzeumunkat, kik különben más városi múzeumot soha sem láthatnának és már csupán ezzel is meg van a létjogosultsága. És midőn az árvaházban meglátogatjuk e közművelődési intézményt, gondoljunk arra, hogy ez az árvaház jóvoltából kezdhette meg műkö­dését, annak az árvaháznak, mely maga is támo­gatásra szorul, de amely mindig a közjó, a kul­túra és a humanizmus szolgálatában állt és áll, tehát ne feledkezzünk meg az árvákról se. Támogassuk intézményeinket, melyek a kul­túrát szolgálják, mert fennmaradásunknak kultú­ránk fenntartása és emelése lesz és volt mindig az alapja. (Vége.) ­ Nyilvános köszönet a Kézdivásárhelyi Muzeum részére ado­mányozott tárgyakért. A Kézdivásárhelyi Muzeum megnyitása nap­ján 8127 drb. tárgy volt a muzeum birtokában s ezé­ta is napról napra újabb adományok érkeznek s egy hónap alatt több, mint 800 drb. tárggyá gyarapodott a múzeumi leltár, az alábbi felsorol­tak szerint. A Kézdivásárhelyi Kaszinó múzeu­mi­ bizott­sága nyilvánosan hálás köszönetét nyilvánítja mind­azoknak, kik akár több darab, akár legcsekélyebb adománnyal is gyarapították a múzeumunkat. A megnyitási­ ünnepély óta a következő mú­zeumi tárgyak érkeztek: 355. leltári szám. Ber­de Árpád gelencei jegyzőgyakornok, 1809. évi kézzel írott könyv. 356. Miklós Benedek ny. postafőnök, 4 drb. régi ércpénz, 8 drb. bankjegy. 357. özv. Donáth Jó­­zsefné 233 drb. tengeri csiga és kagyló, 13 drb. ásvány (néhai Ágoston Juliska tanítónő gyűjtése). 358. Mihály László főkönyvvezető fénykép IV. Károly király itteni látogatásáról. 359. Máté István­ orosz ezüstpénz. 360. László István ács, volt tvszéki hivatalszolga, 1869.évben faragott tolltartó, egy kulacs, sapkarózsa, két érem, egy plakett, 8 drb. ásvány, 5 drb. képkeret. 361. Vajna Károly ny. igazgató 10 évfolyam folyóirat. 362. László Gyula 4 drb. rézpénz. 363. Balázska Miklós asz­talos derékszijcsatt, régi fontsuly-födél, egy hadi­­gyűrü, 2 ezüstpánz, 2 emlékérem, 2 okirat. 364. Kézsmárky József kereskedő egy tölténytáskapár, 3 vaktöltény, egy csati, egy üvegcimer, két súly, egy nagy vasmozsár, törőves, egy régi balta, egy cserépsíp, egy tányér, egy kókuszdió, egy szob­rászati mű. 365. Szakács Ferenc szentkereszti szövőmester és méhész 1798 ban kézzel irt lexikon. 366. Győrfi Er­si árvaleány 9 drb. aprópénz. 367. Molnár Józsiásné Balogh Gabriella tanárnő 4 drb. ásvány. 368. Tóth László (Torja) Barabás Miklós önarcképe. 369. Füleki Anna árvaleány 6 drb. aprópénz, egy hadigyűrü 370. Sánta Jenő soffőr 3 drb. rézpénz. 371. Nagy Géza ig. tann­o 70 kötet könyv. (Folyt. köv.) Tekintse meg a múzeumot! (Erzsébet-árvaleányház.) 1932. október 16. hírek. — Királyi kitüntetés. A király őfelsége az ipari és kereskedelmi miniszter előterjesztésére legfelsőbb elhatározásával az ország közgazdasági életében kifejtett tevékenysége elismeréséül Gyár­fás Elemér szenátornak, az Országos Magyar Párt Közgazdasági Szakosztálya elnökének a Meritul Comercial şi Industrial érdemrend I. osztályát adományozta.­­ Meghosszabbítják az egyetemi be­hatásokat. Tekintettel arra, hogy az érett­ségi vizsgálatok későn kezdődtek és nemrég fejeződtek be és a diplomák elkészítéséhez elegendő idő nem állott rendelkezésre, a közoktatásügyi miniszter átiratot intézett az összes egyetemekhez, kérve, hogy a beha­tási határidőket megfelelően meghosszab­bítsák. — Házasság. Mazinger Márton leányát, Szidóniát, f. hó 15-én vezette oltárhoz dr. Tompa László, Veszprémben. — Rabszolgasorsba csalták az óki­rályságba a székely munkásosztagot. Né­hány héttel ezelőtt idegen beszédű, bizal­matlanságot ébresztő ügynökök járták be a Székelyföldet. Munkásokat kerestek. Amint mondották a Dunának Bukarestbe való csa­tornázásához. A mai viszonyok szerint fényes ígéretekkel csábítgatták a lakosságot, ingyen elszállásolást, olcsó, napi 15—20 lejért ellá­tást és a földmunka köbméteréért tíz lejt ígértek s még azt is garantálták, hogy minden nagyobb munka nélkül, napi tíz köbméter földet bárki könnyűszerrel kiáshat. Termé­szetesen a Magyar Párt azonnal figyelmez­tette az embereket, ügyeljenek, mert köny­­nyen becsapódhatnak. De ennek ellenére az elké­pesztő nyomor megszédített sok embert és elvitték őket Bukarestbe. Most garmadá­val jönnek a levelek, hogy micsoda pokolba kerültek. 150 lett két hét alatt, ha megtud­nak keresni. Éheznek, mert a hazai elemó­zsia elfogyott s 12 km. es körzetben élelmi cikket, ha pénz volna akkor sem kapnának Ruhájuk a nehéz munkában lerongyolódott. Ütlegelik, verik őket, mert az aláírt szerződés betartását még ilyen eszközökkel is fenntartják. Többen megszöktek és gyalog indultak buj­kálva haza. A többiek útiköltségért könyö­rögnek, ha addig el nem pusztulnak. Felhív­juk magyar parlamentárjainkat szerencsétlen székely testvéreink érdekében való Inter­vencióra. — Halálozás, özv. Molnár Dánielné szül. Mészáros Mária f. hó 14-én városunk­ban elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyá­szolja. — Póruljárt pénzhamisítók Az új száz­­lejeseknek már megyénkben is akadt két hami­sítója, akik ugyancsak kevés szerencsével mű­ködtek, mert már az első alkalommal lefülelte őket a brassói rendőrség. Deák György és fia Lajos papok­i lakosok egész primitív módon, ólomból csinálták a hamisítványokat, melyeket ezüst festékkel húztak be. Mindkettőjüket átadták az ügyészségnek. (* Kovásznál orvosi hír. Dr. Horovitz Ernő kovásznai orvos, rendelőjét november 1 én Piaţa Regele Ferdinand 15 szám alá (volt Dénes Lajos féle ház) helyezi át.

Next