Székelyföld, 2004 (8. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1. szám

„Futóhomokon kifulladásig tart még a hajsza. Nagy évek égnek. A sivatagban, mondd, mennyit érek? Elhagyott egyik, meghalt a másik...” (Bogdán László) .Az 1760-as években Moldvába menekült, Csíkból elbujdosott székelyek nyilvánvalóan vitték magukkal a kalendáriumokat is - ha nem is föltétlenül az átalvetőben, de a fejükben és a szívükben mindenképpen. S mikor a Moldvai Fejedelemség­ben elérkezett a december 11-e, megemlékeztek róla, hogy az elhagyott szülőföldön, Csíkban, már karácsony van, s a maguk módján meg is ünnepelték. ” ** (Halász Péter) „Keserű emlékként él mind­annyiunkban Siskovits azon kijelentése, amely fehér asztal mellett hangzott el, s amelyből áradt a gyűlölet és a gőg. Azt mondotta: »A székely népen, hogy egészséges maradjon, min­den évszázadban egyszer eret kell vágni«...” (Albert Ernő)

Next