Székelyföld, 2017 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2017-02-01 / 2. szám

Ujjlenyomat rancsnok, Frantz Libert, a dandár brigádparancsnok, Ditricht. Volt egy nagy terepláda, tele homokkal, tele kis figurákkal. Kövesházy kérte az altisztektől, hogy rakják ki a menetelő ezredet. Kirakták, de nem jól. Mi, rekruták is ott ültünk a karzaton. Megint kérdezi Kövesházy tábornok: ne melyiketek tudja kirakni, de nem jelentkezett senki. Én fölálltam, hogy én kirakom, de a századosom leintett, hogy üljek le. Még tovább kérdezte a tábornok, de egy sem jelentkezett. Azt mondja: hol van, aki jelentkezett? Én felálltam. Hogy hívnak. Kegyelmes úr infanterist gyalogos Kovács László. Kérdi, mikor vonultam be, 1912. október 15-én. Azt mondja, hogy az ezredet menet közben biztosítani kell, meg tudom-e csinálni. Mondom, meg. Kérdezett mindenről, hogy ezt miért tettem ide, azt miért oda, mindenre megfeleltem, s közben kiraktam az elővédet, oldalvédet, utóvédet. Hát abból a kicsi könyvből én nyolc hét alatt megtanultam, úgy feleltem a tábornoknak, mint az iskolás gyermek, amelyik megtanult mindent jól. Amikor vége volt az iskolának, kérdezte a tábornok, hogy hol tanultam meg? Elmondtam, hogy hol. Azt mondta a századosomnak, küldjön az altiszti iskolába. Egy főhadnagy, Gludovácz nevű szerb, finom fiatalember nem enge­dett, elmaradtam a századiskolában. Amikor az altiszti iskolából kijöttek mások mint közlegények, én már káplár voltam. Az őszi gyakorlatot mint tizedes jártam az iskolában. Mikor a nagy gyakorlatról visszajöttünk, szakaszvezető lettem. A mások egy része őrvezető. 1913-ban jöttek a regulák. Ott voltam a kiképzésüknél. Aztán elvezé­nyeltek telefoniskolába, 1914-ben elküldték a távbecslési iskolába. Akkor jött a nyári szabadság, kaptam 21 napot. Amikor indulni akartam, hívtak az irodába, a századosom elkérte a szabadságos levelemet, tudtomra adta, hogy én nem mehetek szabadságra, mert kell menjek ORLÁTRA őrségbe, mert ott a románok tüntetnek, le Magyarországgal, éljen Románia. Ott volt egy hatalmas raktár, a honvéd tüzérség felszerelése. Nagy­szebenben a 31. császári és királyi gyalogezred 3 zászlóalja, és a mienkből 1 zászlóalj, szerte adtuk az őrséget. Minden három hónapban egy zászlóaljra. Most éppen a 31-esek, s abban mind románok voltak, és a katonák is tüntettek a civilekkel. Mi leváltottuk őket. Orlát és Guraró egymás mellett vannak, a két község lakosságának lélekszáma körülbelül 5000 lélekből állt. Annyira ment a dolog, elvette a százados a szabadságlevelemet délelőtt 9 órakor. Kihallgatásra vittek a hadtest­

Next