Székelyföld, 2017 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2017-02-01 / 2. szám
Kovács László EMLÉKEIM AZ I. VILÁGHÁBORÚBÓL - Közzéteszi: dr. Nagy Lajos - Háborús élményeimet a község orvosa, dr. Nagy Lajos kérésére írtam le 1975 telén. 1891-ben születtem, Rétyen. Hat elemi iskolát jártam ott, és kettőt Sepsiszentgyörgyön, de mivel édesapám meghalt, nem tudtam folytatni. 1912-ben vonultam be katonának, és 1918-ban kerültem haza a háborúból. Aratáskor mozgósítottak, előbb 42 éves korosztályig, később 50-ig. Sok asszony maradt egyedül, ki több, ki kevesebb gyermekkel, s kellett megkeresse a kenyeret. Igaz, akkor kaptak hadisegélyt. Amikor bevonultam Nagyszebenbe, mindjárt le is betegedtem, bekerültem a katonakórházba nyolc hétig, bár nem voltam súlyos beteg. A kiképzésről elmaradtam. De volt két jó kollegám, akik egy évvel nagyobbak voltak, mint én, azok gyakran meglátogattak. Kértem a gyalogosok kézikönyvét. Abból nyolc hét alatt úgy megtanultam mindent, hogy minden kérdésre meg tudtam felelni, de nem tudtam gyakorlatilag. Megtanultam, hogy minden katonát Ön szóval kell megszólítanom. Amikor kijöttem a kórházból, a gangon gyakorlatoztunk. Egy 88 mintájú nehézpuskát kaptam. A szolgálatvezető őrmester vezényelt (németül kommandórozott). Tudtam, hogy mit kell csinálni, de gyakorlatilag nem. És nem tudtam szabályszerűen lefeküdni. Az őrmester megtaszított, én hasra estem, a puskát úgy csaptam oda a cementpadlóra hogy a cső elrepedt Az őrmester elküldött az anyám p...ba. Én felálltam, s megmondtam, hogy a katonát Ön szóval, nem az anyja p...val szólítják meg. Akkor feliratkoztam raportra. Kért, hogy ne menjek, mert megbüntetik. Én elálltam, s nagy becsületem lett előtte. Alkalomadtán nagyvizit volt az iskola nagytermében. Megjelent a 12. hadtest parancsnoka, Herman Kövesházy tábornok, hadosztályos