Székelyföld, 2020 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2020-01-01 / 1. szám

XXIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2020. JANUÁR SÉKELYFÖLD KULTURÁLIS FOLYÓIRAT FILIP TAMÁS, JENEI GYULA, MARKÓ BÉLA, SOÓS AMÁLIA, ELENA VLÄDÄREANU VERSEI BIHARI CSILLA ROZÁLIA, BODÓ MÁRTA, MAGYARY ÁGNES, SZEIFERT NATÁLIA, VOLONCS ATTILA PRÓZÁJA KELET NÉPE. HALÁSZ PÉTER: PÁRVÁLASZTÁS A MOLDVAI MAGYAROKNÁL MŰTEREMTÉS: VAJNA LÁSZLÓ „Legalább egyszer át kell úszni a túlsó partra. Nem az életem múlik ezen, hanem a halálom. ” (Markó Béla) „Es Sartre, ha élne, egy új Undort írna a régi helyett. ” (Filip Tamás) „A kérdések feltevése nem tartozik a tervezéshez, a gyakorláshoz, fölös­leges messzire nézni. Kis lépések, mondta a gyógytornász. Mindig csak az előttünk álló feladatra koncent­rálunk. Mindig csak egy nap. Van, hogy csak egyetlen óra. Van, hogy csak egyetlen mozdulat, háton fekve megemelni a lábat még egyszer. Huszonhat, huszonhét, huszonnyolc, na még egy, és még egy, ráadásnak, hogy büszkén gondolhassunk arra, ma is valamivel többet tettünk, mint amennyit muszáj. ” (Szeifert Natália) „Anyámmal nem imádkoztunk, csak álltunk csendben, ő az egyik oldalon, én a másikon. Meg kellett magam­mal harcolnom az imáért. Hogy megengedjem magamnak, amikor már egyedül maradtam, egyedül végeztem a rám hagyott szertartást, hogy immár imádkozzam is, mert a saját hitem szerint az imának ott helye és értelme van. ” (Bodó Márta) „Az egész szokásanyag, amit itt némileg rendbe rakva igyekszem tá­lalni, a valamikor egységes világkép olyan maradéka, ami hasonlít egy sebtében kifosztott kincstárra; senki sem tudja, mekkora részét vitte már el a tolvaj idő. ” (Halász Péter)

Next