Székelyföld, 2021 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2021-01-01 / 1. szám
„Ti urak, ti urak!”, mert így kezdődött, „Elhullt csatában a derék Ne halld meg, Eduárd”, mert mivel is kezdődhetett volna mással, mint Arany János balladájával, mert hogy is kezdődhetett volna Arany nélkül, A walesi bárdok nélkül, épp a kommunizmusban... (Borsodi L. László) A köd érdekel most, meg az, hogy mit adhatnék neked, mit küldhetnek a távolba egy frissen kitalált hullámhosszon, szűz frekvencián, érintetlen éteri sávon, melyet eddig senki nem használt. (Király Farkas) A műszerfal kijelzője tíz fokot mutat fagypont alatt. A sovány, huszonnyolc éves nő szorosabbra rángatja magán szürke pulóverét és tavaszi dzsekijét. Ezeket még sikerült lekapnia a fogasról, ahogy otthonról elrohant. (Erdei L. Tamás) Hunyadi János társadalmi és etnikai eredete már kezdettől fogva izgatta az elméket. A római pogány főistentől a népig (fajig) lefelé tagolt a vélt Hunyadi-ősök státusza. Jupiter és Zsigmond király a két legelőkelőbb ős, aztán jönnek a következők: havaselvi bojár, netán fejedelmi rokonsággal, erdélyi középnemes, kisnemes, román vajda vagy kenéz, egyszerű paraszt.... (Miskolczy Ambrus) A művészet ismét bebizonyította, hogy a gondolkodás kaotikusságából születik a kreativitás, a káosz a határok átlépése, a posztmodern állapot egyik mérföldköve, talán a jövő társadalmának normális állapota. (Kányádi Iréné)