Székelyhon, 2020. április (2. évfolyam, 62-81. szám)
2020-04-06 / 65. szám
VÉGTELEN FELÉ VEZETŐ ÚT beszélgetés Xantus Géza grafikus-, szobrász- és festőművésszel Kezdetben vallásos, transzcendentális lelkületű, balladai-szimbolikus hangvételű figurális kompozíciók jellemezték, majd megjelentek a világi témák is művészetében. Kedvelt technikája a színes tusrajz, a pasztell, az olaj, szívesen dolgozik aquatintával. A monumentális műfajok mestere, freskókat és köztéri szobrokat is készít Xantus Géza, akit a továbbiakban kérdezünk. -A számos képzőművészeti műfaj közül, amelyben alkot, miképp dől el, hogy egy ötlet vagy téma milyen formában öltsön testet? Melyik a legkedveltebb technikája? - Régebben a grafikai technikákat kedveltem, több, mint egy évtizeden keresztül szinte kizárólag aquaforte, aquatinta eljárással készült nyomatokat készítettem. Több százra tehető ezeknek a munkáknak a száma, amelyekkel számos nemzetközi grafikai kiállításon vettem részt, és egyéni tárlatokat is rendeztem, majd fokozatosan áttértem a színes tussal való ábrázolásra. A római Accademia di Belle Arti festészeti karán végzett tanulmányok után az olajfestés technikája került előtérbe, ezzel párhuzamosan egy időben elég sok pasztellképet is készítettem, de megrendelésre freskót, szekkót és színes üvegablakot is festettem. Az akadémián választott tantárgyként felvettem a szobrászati technikákat, ezek elsajátítása révén vállalkoztam mintázott, faragott és forrasztott szobrok elkészítésére. Ugyanakkor a monumentális alkotások elkészítését kizárólag megrendelésre vállalom. Itt a téma és a technika is adott, a felület megkomponálása van rábízva az alkotóra, különben nem lehetséges több tíz négyzetméteres munka elkészítése. Utóbbi időben a játékosabb hangulatú, papírra rajzolt képeknél, illusztrációknál előszeretettel használom a lavírozott pác technikát is, de a legkedveltebb kifejezőeszközöm az olajfestés vászonra. Ezzel az eljárással készítem el azokat az alkotásokat, amelyek hosszú időn át érlelődnek bennem, és mindenképpen meg szeretném örökíteni. - Mi inspirálja, miből merít ihletet? Már régóta egy téma foglalkoztat tulajdonképpen, a Végtelen felé vezető út, azt is mondhatnám, hogy egy nagy képet festek különböző részleteiben. Tehát a téma megvan, hosszú évek gondolatainak az eredménye, csak meg kell valósítani. Kihasználni az időt - Hogyan néz ki egy átlagos napja a műteremben? Hogyan kapcsolódik ki, töltődik fel két alkotás között? - Többnyire már reggel nyolc órakor a műteremben vagyok, délelőtt a korábban felvázolt vagy elkezdett képeket festem, délben hazajövök ebédelni, és egy kis szieszta után vagy visszamegyek a műterembe folytatni az elkezdett munkát, vagy otthon az újabb kompozíciók vázlatait készítem, esetleg az összeállt képet rajzolom fel a vászonra. Itt szeretném megemlíteni, hogy olaj-vászon képeimnél nem az egyszerre megoldott, „alfaprima” festést alkalmazom, hanem több rétegben viszem rá a vászonra a festéket. Az egyik réteg felfestésétől a másik réteg ráviteléig szükséges egy száradási idő, ez néha több nap is lehet. Ezért dolgozom egyszerre több képen, hogy minél jobban kihasználjam az időt, ameddig várnom kell az egyik kép száradásával, addig haladni tudok a másikkal. Közben akadnak hétköznapi teendők, ezek elvégzése után igyekszem minél jobban kitölteni az alkotásra szánt keretemet. Az ember egy bizonyos kor után sajnálja az elfecsérelt időt. - Mikor mutatkozott meg először a tehetsége? Minek a hatására döntötte el, hogy művész lesz, és milyen út vezetett odáig? - Kisgyerekkorom óta szerettem rajzolni, ugyanakkor a vallás iránti vonzódásom is erős volt, így felváltva tanultam mindkettőt, és utólag úgy érzem, jól döntöttem. - Kiállítás-megnyitóin gyakran elhangzik a fény és a vallásosság jelentősége a műveiben. Hogyan került ez az iránytű az alkotási folyamat középpontjába? - Mint említettem, tematikailag a Végtelen felé vezető út foglalkoztat, ami által eljutunk a Világ Világosságához. Ezt egy távolban felsejlő, ugyanakkor mindenen átható fénnyel próbálom ábrázolni, amihez a vallás kiváló segítséget nyújt. Ez a fény az utóbbi években készült munkáim mindegyikén megtalálható, azonban szükségszerűen hangsúlyoznom kell, hogy ennek értelmezése csak analóg jellegű lehet. Láttatni a láthatatlant Szintén többek méltatásában elhangzik, hogy egyfajta prófétai szolgálat az, amit végez, szavainkkal talán nem tudunk mindig olyan közel jutni az emberek szívéhez, gondolkodásához, de műveivel láthatóvá varázsolta a láthatatlant, az empirikus valóságon túli világot. Milyennek látja ezt a láthatatlan világot, amelyet meg szeretne a közönségnek mutatni? Bálint Tamás Az ars poeticámban megfogalmaztam, hogy a háromdimenziósnak tapasztalt világunkon túlmutatóan egy további, „transzcendens dimenziót” szeretnék ábrázolni. Gondolati síkon a feltámadt Krisztus misztériumát veszem alapul, aki tanítványait a bezárt ajtókon keresztül látogatja meg, kitapintatja sebhelyeit, hús-vér emberként mutatkozik, és anélkül, hogy felismerhetősége változna, áthalad a szilárd formákon. Ezáltal elénk tárja annak tényét, hogy létezik egy olyan dimenzionális világ, amelyet a ma embere még nem ismer. Ennek a felsejlő valóságnak a vizuális bemutatására keresem a képzőművészet adta lehetőségen belül a kifejezési formát. Tehát egy új, egy x-edik dimenziót szeretnék ábrázolni, ahol a figurák, a formák átjárnak egymáson, ezáltal egy olyan térábrázolást tárok a szemlélő elé, amely teljesen elszakad az eddig ismertektől. A légiesnek, megfoghatatlannak ábrázolt alakok egy megfoghatatlan világba kalauzolnak, láttatni akarják a láthatatlant. - Min dolgozik jelenleg? A közönség most márciusban Marosvásárhelyen láthatta képeit. Legközelebb hol állít ki? - Folyamatosan festem az említett „nagy kép” különböző stációit, aminek egyik része az az Apokalypsis sorozat, amiből már két rész elkészült. Korábban elkezdtem egy grafikai sorozatot Csíksomlyó, a kegyhely címmel, azt is szeretném folytatni, és néhány elvállalt megbízást is befejezni. A marosvásárhelyi kiállítás egy kétéves egyéni kiállítássorozat utolsó része volt, azt az anyagot egyelőre nem szeretném sehová vinni. Csoportos kiállításra ugyanakkor több helyre is van meghívásom, többek között Budapestre és Nagybányára. XANTUS GÉZA 1958-ban született Csíkszeredában, 1982-86 között kezdte el művészeti tanulmányait Beczásy Antal és Márkos András kezei alatt. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, valamint a római Accademia di Belle Arti festészeti karán diplomázott, ahol mestere Prof. Nunzio Solendo volt. A Kárpát-medencében számos templomi és köztéri alkotása látható, de több hazai és nemzetközi (Toronto, Hong Kong, Maastricht, Barcelona, Helsinki, Torino, Párizs, Budapest, Róma, Bécs stb.) kiállításon is találkozhatott a közönség a műveivel. Tagja a rotterdami Continental Art egyesületnek, a Barabás Miklós Céhnek, a Studio 9 csoportnak, a Román Képzőművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Csíkszeredában él és alkot. 30DA^M<U^^RAU^ME^TK^U