Székelyhon, 2020. május (2. évfolyam, 82-101. szám)
2020-05-12 / 88. szám
V £ Erdélyi Sport A SZÉKELYHON HETENTE MEGJELENŐ SPORTKIADVÁNYA • 2020. MÁJUS 12., KEDD • III. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM • 4 OLDAL Még nincs döntés a hogyan továbbról Interjú Bölöni László labdarúgóedzővel Egyetlen sajtónyilatkozatában sem állította azt, hogy távozni készül a Royal Antwerpentől, ezt az újságírók értelmezték így - fejtette ki laposan lábunknak Bölöni László. A befagyasztott belga labdarúgó-bajnokság 4. helyén álló csapat edzője jobban szeretné, ha lejátszanák a hátramaradt fordulókat, azonban erre vajmi kevés esélyt lát. A pontvadászat lezárásáról szóló végső döntést, több halasztás után, május 15-én hozhatják meg. SZUCHER ERVIN Bölöni sajnálja, hogy csapata egy ponttal maradt le a dobogóról, viszont büszke arra, hogy a belga - szintén kérdésesnek tűnő - kupadöntőbe és az Európa Ligába küzdötte fel magát. A tizenhárom év után 2017 nyarán a belga élvonalba visszajutó antwerpeni csapat az erdélyi származású edzővel a kispadon 106 bajnoki mérkőzéséből 46-ot megnyert, 30 alkalommal döntetlent játszott és mindössze 22-szer hagyta el vesztesen a pályát. - Hogyan telnek a labdarúgás pezsgése nélküli hetek? - Sajnos Belgiumban rekedtem. Pedig a tiltások bevezetése előtt adtam három szabadnapot a játékosaimnak, ez időre hazarepültem Dél-Franciaországba, aztán gyorsan vissza, hisz következett volna a kupameccsünk, utána meg lefújtak mindent. Itt maradtam egyedül, a feleségemhez nem repülhetek, a 95 éves édesanyámhoz nem mehetek, a mindössze négyszázötven kilométerre lakó lányomhoz nem kocsikázhatok el, Budapestre vagy Marosvásárhelyre nem térhetek haza... Ülök az antwerpeni lakásomban, olvasok, telefonálgatok, régebbi meccseket nézek, edzésterveket készítek, elmélkedek. Izomlázamban már annyit szaladtam a lakhelyünkhöz tartozó bekerített parkban. - A továbblépésén elmélkedik, mint ahogy nyilatkozta a bukaresti és budapesti sajtónak? - Nyilatkoztam? Vagy inkább valakik úgy értelmezték. Mert ilyenek az újságírók, a minél nagyobb olvasottság kedvéért kiforgatják az ember szavait, keresik a bombahírt. Tisztelet a kivételnek. Márciusban, amikor meg kellett volna beszélnünk a jövőbeli terveket, beütött a vírus, és félbeszakadt a bajnokság, megállt a normális élet. Ez a kérdés teljesen háttérbe szorult. Jelen pillanatban magam sem látom előre, mit fogok tenni: folytatom az Antwerpennél, elmegyek máshová... Nem tudom. Az újságíró ebből következtethet egy csomó marhaságot, vagy tisztelve a nyilatkozót, ennyit ír le, és megáll. Pont. Sajnos, akiknek nyilatkoztam, fantáziálgattak, hidakat kezdtek építgetni, és így jutottak el arra a következtetésre, hogy nekem mehetnékem van. ben csak feltételezések vannak, de konkrétumot még senki nem tud. Az UEFA is csak latolgatja a szeptemberi időpontot. De az újabb kérdéseket szül: a régi kerettel játsszuk a kupadöntőt, az újjal? Mi lesz azokkal, akiknek addig lejár a szerződésük, focistákat... Lehet, hogy az egészből az ügyvédek fognak nyerni. - Az Antwerpen akár többet is elérhetett volna a 4. helynél? - Maximalista lévén, mindig az első szeretnék lenni. Az, hogy nem mindig sikerül, más lapra tartozik. Körülményeinkhez képest viszont úgy érzem, a lehető legtöbbet sikerült kihoznunk magunkból. A bajnokságot uraló Brugge csapatával lehetetlen felvenni a versenyt, nem hiába vezet lóhosszal. A harmadik helyezett Charleroi-tól egyetlen pontra, a Genttől kettőre maradtunk le, úgy hogy egy fordulóval a lefújás előtt még dehogy mi lesz, nem tudja. De mit szeretne, hogy legyen? Nyugodt lenni. Mert így, hogy én itt, a családom többi tagja pedig szanaszét, képtelen vagyok nyugodt lenni. Természetesen a szakmai pályám is foglalkoztat, de erről nem akarok beszélni. A berekesztett bajnokság után, a Brugge elleni esetleges kupadöntőre, gondolom, csak készül valamilyen formában... Miért zárták le a bajnokságot? A fokozott veszély miatt. És akkor miért kellene kupadöntőt játszanunk? A vírus csak a bajnokságba „látogathat”, a kupadöntőre nem jöhet el? A kupadöntőt el lehetne halasztani akár szeptemberre is. - Hát épp ez az! De erről még nem született döntés. A sportvezetők felepályára léphetnek, vagy nem játszhatnak? - Milyen visszhangokat váltott ki a belga bajnokság egy hónappal ezelőtt bejelentett befagyasztása? - A klubok fele örül, a másik pedig nem. Csapatok eshetnek el a nemzetközi kupaszerepléstől, vagy nem kerülhetnek fel a másodosztályból. Nagyon sok vitát szült ez a rendkívüli helyzet. Az UEFA sem tapsolt az április 2-án hozott, európai szinten egyedülállónak számító döntésnek. Beszéltem egy párizsi sportjogásszal, akinek én is szinte ugyanezeket a kérdéseket tettem fel. Ő sem tudott válaszolni, hisz ilyen vagy ehhez hasonló helyzettel még nem találkozott. Kollégáival ők is valamiféle jogi megoldásokon agyalnak. Mert lesznek ilyen jellegű gondok is: a játékosok támadhatják a klubokat, a klubok a bogosok voltunk. Szurkolóink - akik óriási tömegekbe verődve, mindenüvé elkísérik a csapatot - így is nagyon boldogak, hisz az idén is elcsíptük az Európa Liga selejtező körét. - Visszatérve az eredeti kérdésre: miként edzenek? - Heti programot szoktunk kiadni a játékosoknak, akik a leírtaknak megfelelő egyéni edzést végeznek. Ezt a testükre illesztett számítógépes rendszer, a Polar segítségével ellenőrizzük és elemezzük. Pontosan tudjuk, ki, mikor, mennyit és milyen intenzitással szaladt. Ezelőtt két héttel rendőrségi és orvosi hatósági jóváhagyással elkezdtük a labdás edzéseket is. Az első napokban mindenki csak a saját labdájával edzhetett. Tilos volt passzolni, de sok minden egyébre is oda kellett figyelni. Nem mindegy ki, hol parkolja az autóját, miként használja az öltözőt, hol ihat vizet, a pályán hány méterre áll a csapattársától... Az első edzésen mindezt hatósági ellenőrzés mellett csináltuk végig. Pár nap után már lehetett adogatni is. Én már akkor úgy éreztem, mindaz, amit csinálunk nem több a pótcselekvésnél. Jelenleg viszont nem edzünk, hisz egyre inkább úgy tűnik, hogy a 2019-20-as évadnak nem lesz folytatása. A dekázáson kívül mit lehetett csinálni a labdával, ha tilos volt passzolni? Sokat nem. Legfeljebb a labdavezetést lehetett gyakorolni. Az volt a szerencsénk, hogy az edzőpályánk egyik végében van egy fal, annak lehetett rúgni a labdát. A másik gond az volt, hogy a játékosoknak mindössze egy része járt el az edzésekre. Senkit nem lehet kötelezni arra, hogy legyen jelen, főleg azokat az idegenlégiósokat nem, akik hazautaztak. Most már úgyis mindegy, a fiúkat elküldtük szabadságra, mert a bajnokságot lefújták. - Hivatalos döntés erről még nem született, május 4-én 15-re halasztották a végső szót. Elképzelhető, hogy mégiscsak másként határoznak? Semmi esélyt nem látok erre. - Ha ennyire egyértelmű, miért nem vésték kőbe május 4-én? - Ezt a labdarúgó ligától kellene megkérdezni. A döntés már áprilisban megszületett. De mivel az UEFA nem örült ennek, és azzal fenyegette a belgákat, hogy ilyen körülmények közt nem szerepelhetnek az európai kupákban, az illetékesek egy kicsit megtorpantak. Hagytak egy kiskaput a végső döntés elodázására. A határozatot még jóvá kell hagynia a felső két osztály huszonnégy csapatának Az Antwerpen mit szeretne: folytatni, vagy megállni a dobogó alatt, de kupaszereplést érő 4. helyen? Mi feltétlenül folytatáspártiak vagyunk, azaz voltunk, amíg lehetett. De véleményünkkel szinte egyedül maradtunk az élbolyban: a nagyok, meg jobbára azok, akik évek óta ott tanyáznak az első helyeken, nem akarták folytatni a bajnokságot, és azt sem, hogy egy feltörekvő klub, mint a miénk, beleköpjön a levesükbe. Ezek szerint mégiscsak a második, rosszabb esetben a harmadik hely megszerzése lett volna a cél? - Természetesen. Erre hajtottunk volna. A csonka szezon ellenére belga csapatát így is kivezette Európába * KORÁBBI FELVÉTEL: HAÁZ VINCE