Székelyhon, 2021. április (3. évfolyam, 64-83. szám)

2021-04-08 / 67. szám

6 INTERJÚ 2021. április 8., csütörtök #városmenedzser #vízió­s elképzelések „...én valahol egy híd kell legyek” A magánszektorból a közszférába igazolt a székelyudvarhelyi Albert Sándor Miért dönt úgy a szakmájában ismert és elismert székelyud­varhelyi fiatalember, hogy a magánszférái fejlődés és kiteljese­dés helyett a közin­tézményi munkát és az azzal járó esetle­ges vesződségeket választja? Nos, ezt próbáltuk „kiszedni” Albert Sándorból, Székelyudvarhely új városmenedzseréből. KOZÁN ISTVÁN Rátermettségét, képzettségét, illetve elszántságát tekintve többen Székelyudvarhely kö­vetkező polgármesterét látják Önben. Csak kötelező bókokról lenne szó? Szeretném tisztázni már a legelején, hogy van egy térben és időben, illetve feladatokban beha­tárolt munkaköröm, ami a jelenlegi polgármester mandátumának végé­ig szól. Nekem menedzsment-szer­ződésem van a városmenedzseri megbízatásra, én pedig a következő három évben erre szeretnék­­ koncentrálni, és ennek a fel­­­­adatnak maximálisan meg­­­­felelni. Nem gondolom azt, hogy 2021 tavaszán 2024-ről kellene beszéljünk. Egyéb­ Ig- ként Székelyudvarhely je­­­­­lenlegi polgármestere Gálfi Árpád, aki tavaly jelentős felhatalmazást kapott a szavazók­tól a város vezetésére.­­ A magánszektorból váltott az államiba (a város egyik legna­gyobb munkáltatójának, a tex­tilipari IKOS-CONF­ Rt-nek volt a gazdasági igazgatója). Gondo­lom, mindezt elhivatottságból tette, hiszen lényegesen maga­sabb fizetés helyett választotta a városmenedzseri munkát és bérezést. Döntésem többszempontú. Tudni kell rólam, hogy a közép­iskola elvégzése után sok helyen megfordultam. Bukarestben jártam egyetemre, két év ottlét után­ kö­vetkezett egy-egy évnyi ösztöndíj Németországban és Ausztriában, az egyetem keretein belül. Ezután egy évig Kolozsváron voltam, majd a mesteri diplomámat Budapes­ten szereztem meg. Ott is kezdtem el dolgozni, a képzettségem tehát egy magánszféras pályát indokol­na. Hazaköltözésem gyakorlatilag egy szakmai kompromisszum volt: eldöntötte a család, hogy mivel erő­sen kötődünk Székelyudvarhely­hez, ezért itt fogunk dolgozni és fel­neveli gyermekeinket. Ugyanakkor azt is eldöntöttem, hogy minél több területen ki fogom próbálni magam, amennyiben megfelelő lehetősé­gek és kihívások adódnak, és nem szeretnék egy állásból nyugdíjba vonulni. Gazdasági vezetőként két kiemelt jelentőségű helyi vállalko­zásnál dolgoztam hazaköltözésem óta. A mostani városházi lehető­ség semmiképp sem köthető össze azzal, hogy mi a helyzet jelenleg a székelyudvarhelyi könnyűipar­ban, mert úgy gondolom, hogy a magánszférában tovább tudtam volna folytatni a tevékenységemet, konkrét ajánlatokkal rendelkeztem. A versenyvizsgára való jelentkezés a csapat (Szabad Embere Pártjá­nak Székelyudvarhelyi Szerveze­te - szerk. megj.) dinamikájából nőtte ki magát. Mindezek mellett a közügyek iránti elhivatottságnak a döntésemben mindenképp nagy szerepe volt. Elfogadom, hogy előbbi munkahelyéről nem beszélhet, hiszen ehhez még titoktartási szerződés köti. Annyit azonban áruljon el: rosszul bántak önnel előző munkahelyén, hogy a szak­mai kiteljesedés helyett inkább a politikai csatározásokban való őrlődést választotta? Dehogy, alapvetően konflik­tuskerülő, megoldásokra törekvő személyiség vagyok. Jó viszonyt ápolok a munkatársaimmal minden előző munkahelyemről. Az említett „mellékhatás”, vagyis a lehetséges politikai csatározások miatt a csa­ládomban kevés rajongója van en­nek a váltásnak, de azt is jó lenne tisztázni, hogy a városmenedzseri megbízatás nem egy politikai funk­ció. Három hónapig önkormányzati képviselő voltam, arra rá lehet fog­ni, hogy az politikai munka volt, ez azonban más munkát követel. Ön szerint mi egy székelyud­varhelyi városmenedzser feladata? - Ez a munkakör országszinten is kissé levegőben lógó funkció, mondhatni keresi a helyét. Emel­lett azonban a mindenkori polgár­­mesternek lehetősége van, hogy a menedzsernek feladatokat osszon ki és témaköröket delegáljon. Mi itt úgy döntöttünk, hogy nekem a műszaki igazgatósággal, a gazda­sági igazgatósággal és a fejlesztési és beruházási igazgatósággal való együttműködés lesz a feladatom. Hangsúlyozom, én ezeket a város­házi osztályokat nem irányítom, hi­szen minden osztálynak van veze­tője; én valahol egy híd kell legyek a polgármester és alpolgármester, valamint az általuk irányított osz­tályok, illetve az említett, általam koordinált osztályok között. Munkámból kifolyólag évek óta ingázom Csíkszereda és Szé­kelyudvarhely között, ezért van viszonyítási alapom a két város­sal kapcsolatban. Erről azonban csak akkor beszélek, ha engem kérdeznek. Engem viszont ér­dekel: mi jut eszébe elsőre a két városról? Egy székelyudvarhelyinek mindig nehezére esik a saját várán ra vezette azt a jólétet, ami ott ta­pasztalható. Az vitathatatlan, hogy Csíkszeredában önkormányzati szinten sikerült olyan beruházáso­kat megvalósítani, ami a városla­kók mindennapi életében markáns fejlődést jelentett. Itt újra meg kell említenem azt, hogy Csíkszereda megyeszékhely, ennek köszönhe­tően pedig lényegesen más lehető­ségei vannak bizonyos projektek­re, a barikád mindkét oldalán volt már. Mit tapasztalt tanácsos­ként, illetve mire számít város­menedzserként? - Az ember nagy hévvel indul el a politikai, esetemben az önkor­mányzati képviselői pályán, mert azt gondolja, hogy pik-pak, meg lehet változtatni egy város életét. Azonban ahogy beleáll a munkába, azonnal látja, hogy a tempó még­kívül másról jót mondani. Széke­lyudvarhely Hargita megyében egyértelműen a gazdasági motor, ez vitathatatlan, a közbeszéd is ezt mondja, de a számok is, ez nemrég az önök újságjában egy elemzés­sel alaposan alá is volt támasztva. Székelyudvarhely a kilencvenes években nagyon jó úton indult el - a magyarországi kapcsolatoknak is köszönhetően -, amiről akkor úgy gondoltuk, hogy az egy végtelen fejlődési pálya lesz. A magánszféra valóban egy szép ívet futott be, a közigazgatás és a közintézmények azonban nem feltétlenül tudták kö­vetni ezt, az egyébként nagyon jó tempót. Csíkszeredának, a megye­központ jellegéből adódóan van egy erős intézményi háttérjellege, ami szintén egy anyagi jólétet teremt a városlakók egy részének, ott tehát semmikép sem a gazdasági szfé­finanszírozása szempontjából, valamint nagyobb költségvetésből is gazdálkodhat. Csíkszeredáról te­hát a felújított Szabadság tér vagy a Majláth Gusztáv Károly tér, illetve a Petőfi kávézó jut elsőre eszembe. Megvalósult ott több modernebb városi közterület, valamint infra­strukturális nagyberuházás, ami reményeim szerint Székelyudvarhe­lyen is ki fog alakulni. Csíkszeredá­ban azonban továbbra sem annyira erős a magánszféra, mint nálunk. Önkormányzati képvi­selőként már van tapasztalata, városmenedzserként azonban most kezdi a munkát. Mondhat­sem az, amit ő elképzelt. Mert egy terv nem azonnal kerül asztalra, hanem lehet, hogy csak hat hónap múlva. Ezután, látva a polgármes­teri hivatali működést, még inkább magához téríti az embert, mert ami kívülről nem látszik, legyen jogi vagy más természetű probléma, na­gyon meg tudja gátolni egy-egy ügy előremenetelét. Én például - annak ellenére, hogy viszonylag tájéko­zott városlakónak tartom magam - sosem gondoltam volna kívülál­lóként, hogy bizonyos területekhez, ingatlanokhoz milyen jogi viták, bírósági ügyek tartoznak, amelyek sokszor gátolják a fejlődést. Nagyon sok probléma még az önkormány­zati képviselői székből sem látszik. És mindehhez tegyük még hozzá a hazai bürokráciát. Folytatás a 7. oldalon : Albert Sándor a magánszférát állami szektorra cserélte. Gazdasági igazgatóból városmenedzser FOTÓ: ERDÉLY BÁLINT ELŐD

Next