Székelyhon, 2021. április (3. évfolyam, 64-83. szám)
2021-04-08 / 67. szám
6 INTERJÚ 2021. április 8., csütörtök #városmenedzser #víziós elképzelések „...én valahol egy híd kell legyek” A magánszektorból a közszférába igazolt a székelyudvarhelyi Albert Sándor Miért dönt úgy a szakmájában ismert és elismert székelyudvarhelyi fiatalember, hogy a magánszférái fejlődés és kiteljesedés helyett a közintézményi munkát és az azzal járó esetleges vesződségeket választja? Nos, ezt próbáltuk „kiszedni” Albert Sándorból, Székelyudvarhely új városmenedzseréből. KOZÁN ISTVÁN Rátermettségét, képzettségét, illetve elszántságát tekintve többen Székelyudvarhely következő polgármesterét látják Önben. Csak kötelező bókokról lenne szó? Szeretném tisztázni már a legelején, hogy van egy térben és időben, illetve feladatokban behatárolt munkaköröm, ami a jelenlegi polgármester mandátumának végéig szól. Nekem menedzsment-szerződésem van a városmenedzseri megbízatásra, én pedig a következő három évben erre szeretnék koncentrálni, és ennek a feladatnak maximálisan megfelelni. Nem gondolom azt, hogy 2021 tavaszán 2024-ről kellene beszéljünk. Egyéb Ig- ként Székelyudvarhely jelenlegi polgármestere Gálfi Árpád, aki tavaly jelentős felhatalmazást kapott a szavazóktól a város vezetésére. A magánszektorból váltott az államiba (a város egyik legnagyobb munkáltatójának, a textilipari IKOS-CONF Rt-nek volt a gazdasági igazgatója). Gondolom, mindezt elhivatottságból tette, hiszen lényegesen magasabb fizetés helyett választotta a városmenedzseri munkát és bérezést. Döntésem többszempontú. Tudni kell rólam, hogy a középiskola elvégzése után sok helyen megfordultam. Bukarestben jártam egyetemre, két év ottlét után következett egy-egy évnyi ösztöndíj Németországban és Ausztriában, az egyetem keretein belül. Ezután egy évig Kolozsváron voltam, majd a mesteri diplomámat Budapesten szereztem meg. Ott is kezdtem el dolgozni, a képzettségem tehát egy magánszféras pályát indokolna. Hazaköltözésem gyakorlatilag egy szakmai kompromisszum volt: eldöntötte a család, hogy mivel erősen kötődünk Székelyudvarhelyhez, ezért itt fogunk dolgozni és felneveli gyermekeinket. Ugyanakkor azt is eldöntöttem, hogy minél több területen ki fogom próbálni magam, amennyiben megfelelő lehetőségek és kihívások adódnak, és nem szeretnék egy állásból nyugdíjba vonulni. Gazdasági vezetőként két kiemelt jelentőségű helyi vállalkozásnál dolgoztam hazaköltözésem óta. A mostani városházi lehetőség semmiképp sem köthető össze azzal, hogy mi a helyzet jelenleg a székelyudvarhelyi könnyűiparban, mert úgy gondolom, hogy a magánszférában tovább tudtam volna folytatni a tevékenységemet, konkrét ajánlatokkal rendelkeztem. A versenyvizsgára való jelentkezés a csapat (Szabad Embere Pártjának Székelyudvarhelyi Szervezete - szerk. megj.) dinamikájából nőtte ki magát. Mindezek mellett a közügyek iránti elhivatottságnak a döntésemben mindenképp nagy szerepe volt. Elfogadom, hogy előbbi munkahelyéről nem beszélhet, hiszen ehhez még titoktartási szerződés köti. Annyit azonban áruljon el: rosszul bántak önnel előző munkahelyén, hogy a szakmai kiteljesedés helyett inkább a politikai csatározásokban való őrlődést választotta? Dehogy, alapvetően konfliktuskerülő, megoldásokra törekvő személyiség vagyok. Jó viszonyt ápolok a munkatársaimmal minden előző munkahelyemről. Az említett „mellékhatás”, vagyis a lehetséges politikai csatározások miatt a családomban kevés rajongója van ennek a váltásnak, de azt is jó lenne tisztázni, hogy a városmenedzseri megbízatás nem egy politikai funkció. Három hónapig önkormányzati képviselő voltam, arra rá lehet fogni, hogy az politikai munka volt, ez azonban más munkát követel. Ön szerint mi egy székelyudvarhelyi városmenedzser feladata? - Ez a munkakör országszinten is kissé levegőben lógó funkció, mondhatni keresi a helyét. Emellett azonban a mindenkori polgármesternek lehetősége van, hogy a menedzsernek feladatokat osszon ki és témaköröket delegáljon. Mi itt úgy döntöttünk, hogy nekem a műszaki igazgatósággal, a gazdasági igazgatósággal és a fejlesztési és beruházási igazgatósággal való együttműködés lesz a feladatom. Hangsúlyozom, én ezeket a városházi osztályokat nem irányítom, hiszen minden osztálynak van vezetője; én valahol egy híd kell legyek a polgármester és alpolgármester, valamint az általuk irányított osztályok, illetve az említett, általam koordinált osztályok között. Munkámból kifolyólag évek óta ingázom Csíkszereda és Székelyudvarhely között, ezért van viszonyítási alapom a két várossal kapcsolatban. Erről azonban csak akkor beszélek, ha engem kérdeznek. Engem viszont érdekel: mi jut eszébe elsőre a két városról? Egy székelyudvarhelyinek mindig nehezére esik a saját várán ra vezette azt a jólétet, ami ott tapasztalható. Az vitathatatlan, hogy Csíkszeredában önkormányzati szinten sikerült olyan beruházásokat megvalósítani, ami a városlakók mindennapi életében markáns fejlődést jelentett. Itt újra meg kell említenem azt, hogy Csíkszereda megyeszékhely, ennek köszönhetően pedig lényegesen más lehetőségei vannak bizonyos projektekre, a barikád mindkét oldalán volt már. Mit tapasztalt tanácsosként, illetve mire számít városmenedzserként? - Az ember nagy hévvel indul el a politikai, esetemben az önkormányzati képviselői pályán, mert azt gondolja, hogy pik-pak, meg lehet változtatni egy város életét. Azonban ahogy beleáll a munkába, azonnal látja, hogy a tempó mégkívül másról jót mondani. Székelyudvarhely Hargita megyében egyértelműen a gazdasági motor, ez vitathatatlan, a közbeszéd is ezt mondja, de a számok is, ez nemrég az önök újságjában egy elemzéssel alaposan alá is volt támasztva. Székelyudvarhely a kilencvenes években nagyon jó úton indult el - a magyarországi kapcsolatoknak is köszönhetően -, amiről akkor úgy gondoltuk, hogy az egy végtelen fejlődési pálya lesz. A magánszféra valóban egy szép ívet futott be, a közigazgatás és a közintézmények azonban nem feltétlenül tudták követni ezt, az egyébként nagyon jó tempót. Csíkszeredának, a megyeközpont jellegéből adódóan van egy erős intézményi háttérjellege, ami szintén egy anyagi jólétet teremt a városlakók egy részének, ott tehát semmikép sem a gazdasági szféfinanszírozása szempontjából, valamint nagyobb költségvetésből is gazdálkodhat. Csíkszeredáról tehát a felújított Szabadság tér vagy a Majláth Gusztáv Károly tér, illetve a Petőfi kávézó jut elsőre eszembe. Megvalósult ott több modernebb városi közterület, valamint infrastrukturális nagyberuházás, ami reményeim szerint Székelyudvarhelyen is ki fog alakulni. Csíkszeredában azonban továbbra sem annyira erős a magánszféra, mint nálunk. Önkormányzati képviselőként már van tapasztalata, városmenedzserként azonban most kezdi a munkát. Mondhatsem az, amit ő elképzelt. Mert egy terv nem azonnal kerül asztalra, hanem lehet, hogy csak hat hónap múlva. Ezután, látva a polgármesteri hivatali működést, még inkább magához téríti az embert, mert ami kívülről nem látszik, legyen jogi vagy más természetű probléma, nagyon meg tudja gátolni egy-egy ügy előremenetelét. Én például - annak ellenére, hogy viszonylag tájékozott városlakónak tartom magam - sosem gondoltam volna kívülállóként, hogy bizonyos területekhez, ingatlanokhoz milyen jogi viták, bírósági ügyek tartoznak, amelyek sokszor gátolják a fejlődést. Nagyon sok probléma még az önkormányzati képviselői székből sem látszik. És mindehhez tegyük még hozzá a hazai bürokráciát. Folytatás a 7. oldalon : Albert Sándor a magánszférát állami szektorra cserélte. Gazdasági igazgatóból városmenedzser FOTÓ: ERDÉLY BÁLINT ELŐD