Székely-Udvarhely, 1895 (1. évfolyam, 2-53. szám)

1895-01-06 / 2. szám

Előfizetési dijak: Egész évr­e 4 frt Fél évre 2 frt. Negyed évre 1 frt. Egy példány ára 8 fr. Papoknak és tanítóknak egész évre 3 frt . Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz (Betegh­ Pál könyvnyomdája) intézendők Megjelenik heten kint egyszer, vasárnap. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: Dr Vajda Emil. Pogány Kornél. Társszerkt. 'Ztók: Kénesy Béla. Solymossi Endre. Embery Árpád. A lap szellemi részét illető közlemények a főszerkesztőhöz in­tézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetmények olcsó árszabály szerint számíttatnak — Egyes példányok kap­hatók Gál János dohánytőzsdéjében ngik­tér petit sora 15 kr. Bélyeg-díj külön 30 kr. Fölhívás előfizetésre A meleg fogadtatás, a melyben a »Székely- Udvarhely« mutatványszáma részesült, az üd­vözletek, melyek megjelenését követték, mu­tatják, hogy hézagot pótol s általános­ óhajt elégít ki. Minden kezdet nehéz s küzdelmes, de biztat a reménység, hogy a közönség igaz törekvésünkben támogat s lehetővé teszi ér­deklődésével, hogy a Székelyföld anyaváro­sának egyetlen lapja fennálljon. A munkatársak jeles gárdája újólag sza­porodott s e tekintetben oly szellemi munká­sokkal dicsekedhetünk, mint kevés vidéki lap. Teljes erőnkből azon leszünk, hogy lapunk nemes hivatásának minél inkább megfelel­hessen. . A „Székely­ Udvarhely“ előfizetési ám: Egy évre .......................................4 frt. Fél évre......................................2 frt. Negyedévre.................................1 frt. Papoknak, községeknek s tanítóknak egy évre csak 3 frt. A kiadóhivatal. Visszhang­ a zászlóbontásra *) Székely-Udvarhely, 1804. decz. 26. Tisztelt uram! »Krisztus urunk áldott születése napján«, a békesség és a szeretet magasztos ünnepén *) Ez érdekes czikkre, melyet egyik érdemes munkatár­sunk itt csak annyi a megjegyzésünk, hogy egyetértünk az Író­val minden tekintetben s biztosíthatjuk, hogy kitűzött czélunk­­tól egy perezre sem tántorodunk el. Lapunk iránt tanúsított jóakaratát, pedig jövőre is kérjük. Szerk. megszületett a »Székely-Udvarhely« is és mi székely atyafiak lelki örömmel s nagy gyö­nyörűséggel tekintettünk arra a várva-várt és végre-valahára kibontott székely zászlóra, melyen a béke, szeretet és egyetértés magasztos jelszavai tündökölnek. Szokatlanul jó, de még­is jól esik látni, hogy immár a harcz véres zászlója helyett valaki a béke fehér lobogóját is kezébe veszi és meglengeti. Jól esik, hogy valaki „jó szóval és becsüle­tes szándékkal“ jő felénk! És megállva még egy pillanatig az ádáz testvéri harcz omladékain, a hosszú és áldás­­talan személyes torzsalkodás szétomlott hü­le­­dékei felett, tekintetünket a múlt homályos fellegeiről azon szebb jövő bűbájos képére vetjük, mely felé a zászlóbontás irányul, s mely lelkünk előtt lerajzolódik. Bár csak az az ábrándkép is megvaló­sulna! Ez volna lelkünknek leghőbb óhajtása! Ám tehát megérkezett a béke galambja, feltűnt a testvéri szeretet és egyetértés bizto­san czélhoz vezérlő csillaga. A biztató jelszó megadva, csak kö­vetni kell! A harczi riadót a béke szelíd és édesen összolvadó melodikus hangjai vallották fel, mély hangokat követve, a polgárosodás és a művelődés kies, áldásdús mezejére jutunk. A székely vér nem fajult, el, ha kell, honért, királyért drága bért, szivet, életet áldoz. Ám az idő megváltozott és változni kel­lett a fegyvereknek is. De mi kész szívvel és rendíthetetlen bá­torsággal ragadjuk meg azokat a fegyvereket is, a­melyeket a XIX. század végén a béke és a tudományos haladás, a művelődés nyújtanak. Fajunk vívni fog ezekkel a fegyverekkel is. Mi híven fogunk küzdeni minden szépért, jóért, a békés fejlődés, a testvéri szeretet és egyetértés kitűzött jelvénye alatt... ha lesz­nek hű vezéreink! Hisszük, hogy a »Székely­ Udvarhely «-nek is legnemesebb törekvése leend helyet fog­lalni a vezérkar tagjainak díszes sorában. Éppen azért kész szívvel üdvözöljük s a közharczosok sorába belépünk mindnyájan. Vezérkarunk legilletékesebb főnökei: fő- és alispánunk — mint Kasztor és Pollux — ifjú erővel, nemes elszántsággal, lelkesedéssel és önzetlen hazafiassággal állottak közügyeink élére. Vajha sikerülne nekik is a kalózoktól megszabadítani a mi Archipeltagusunkat! Ők mindketten a vérünkből valók, a mi feleink, kik a szabadság emlőiből táplálkoztak és Hargita túlsó meg innenső lábánál a sza­badság levegőjét szívták be! Ismerjük őket, hiszen a mi szemeink előtt nőttek, nem pedig emelkedtek nagyra; tudjuk, hogy nemesen érző szív dobog keb­leikben és szebb törekvéseiket még abból a korból ismerjük, mikor a lélek önként nyilat­kozik meg. Ők emeljék hát magasra és vigyék előttünk azt a lobogót, melyet most a »Székely- Udvarhely« kitűzött. És legyenek meggyő­ződve a felől, hogy vármegyénk minden igaz fia és székely anyavárosunk hű és becsületes TÁRGYA. A székely dalosok h . /.*) Latban élünk, dalért halunk, Ezzel sírunk és tombolunk; Dalban van az érzés árja, Mely a szivet általjárja. A csecsemő dalra hallgat, Dal lelkesíti az ifjat; Dal hevít a szépére, nagyra. Minden reményünk sugara. Csatamezőn ez lelkesít, S győzelemre jutni segít; S ha megszűnik földi élet, Ez hangzik el sírunk felett. Magyar dalnak nincs is párja Szépsége szól hét országra; Mindenütt, a­hol megfordul, Győzelmet arat s nem koldul. Székely ifjak, dal bajnoki! Egy vitéz nép hős utódi; Budvár tövéről keltetek S ajkatokról szólt az ének. Magyar hazánk fővárosa Gyönyörködött dalotokba ; Sőt a magyar büszkesége, Fiume is kitüntete. Szereztetek dicsőséget, Székely névnek becsületet; Találtatok rokonszivre. S lelkesült Adria gyöngye. Föl a zászlót hát magasra, Dal a szívnek a virágja *) Szavalta Benedek Béláné úrasszony a dalegylet ka­rácsonyi estélyén. 4 Zászlótok is büszkén lengjen Ajkatok magyar dalt zengjen. Mert nem a faj, nem a nyelv az, A mely met egymáshoz forraszt, Az érzések igaz heve Mindenütt ez lelkesite. Törjön a dal csak előre S dobogjon a székely szive; Mert mig e kettő meglészni, Nem féltelek magyar népem. Dr Vajda Emil. A nőkről a nőknek. Irta: B. „Magyar hölgynek születtél, Áldd érte sorsodat.“ Koszorús költőnk eme sokatmondó és gyö­nyörű szavaival kezdem meg czikkelyemet, a­mely­­­­nek tárgyát a magyar nők képezik. Látszólagosan képtelenség, hogy a férfit erőssé, a gyöngébb ter-­­­mészetű nő teszi, de a mindennapos élet bizonyítja­­ ezt és kénytelenek vagyunk bevallani, hogy eme a állítás helyes. Épen így kell beismernünk azt is,­­ hogy habár legnagyobb mértékben tiltakozunk eme­­ állítás ellen, a legtöbb férj papucshős, vagy többé­­- kevésbé minden férj ez alatt görnyed. De nem kell ezért magunkat nagyon szégyel­­nünk, mert hiszen a történetem bizonyítja, hogy a­­ legkitűnőbb és a hazának legnagyobb szolgálatokat, tevő férfiak, sőt a nemzetek sorsát intéző királyok­­ is, nejeik befolyása alatt állottak. Pl. Gyercsa fejedelmünknek szép és erőteljes­­ neje, Adelheid, ki férjével versenyt lovagolt, vadá­­­­szott, poharazott, nagy hatást gyakorolt, a különben­­­i alattvalói iránt szigorú, sőt néha kegyetlen fejede­­­­lemre: ő lett az uralkodó mindenben, mi férje­­ hatalomkörébe esett. I­ v. Szent­ Istvánt szinte neje,­­ Gizella befolyásolta, mit az bizonyít leginkább, hogy­­ midőn egyetlen fiuk Imre meghalt, kedvenczét Ur­­­­seoló Ottó, velenczei herczeg, fiát Pétert akarván­­ minden áron a magyar trónra juttatni, akkor Gizella Vazult, férjének unokaöcscsét, kit mivel Péter fölemelésében a vérszerződés megszegését látta, a trónra jelölt volt, megnyomorította és a megfélem­lített királyt rávette, hogy kedvenczét, fogadja el trónutódul. Már ez a két példa is eléggé vigasztal­hat bennünket férjeket, de ha meggondoljuk azt, hogy Hunyady Mátyás, az a nagy király és igazságos melléknévvel megtisztelt fejedelem is nejének Beatrixnak papucsa alatt görnyedt, akkor többé nem is szégyenelhetjük magunkat, hogy mi az úgy­nevezett erős nem, nejeink alattvalói vagyunk. Számtalan példát hozhatnék még fel a törté­nelemből ennek a bizonyítására, de úgy vélem, az említett három is elegendő fenti állításom megerő­sítésére. A tapasztalat bizonyítja azt is, hogy a nőknek döntő befolyásuk van a férfiak egész életfolyamára nézve. A gyámoltalan kis csecsemőt az ölelő anyai karok vezetik be az életbe s védik meg számtalan veszélytől. A gyermek első kiképeztetését, erkölcsi, szellemi, vallási neveltetését, a­mi egész életére kihat, az anyjától nyeri. Ha férfikort ér, nyitva áll előtte az élet, a mely ifjúkori ábrándozás szem­üvegén nézve, rózsákkal behintett ösvénynek lát­szik, valóságban pedig rögökkel van az beszórva s a rajta haladó lépten-nyomon megbotlik és tüskére hág. De mind­ennek daczára sokkal nagyobb kedvvel és kitartással küzd meg az ádáz sorssal az olyan férfi, ki magának életczélul egy kedves ideált tűzött ki és a kinek elnyeréséért bármilyen áldozatra kész, mert annak a leírása feledteti vele a kiállott szenvedéseket. Ha ideálját nőül vette, akkor már élte hajója boldog révbe evezett, mert szerető neje osztozik örömében és bujában; s ha mindnyájunk közös végzete, a halál eljő érte, akkor is a bű nő fogja be szemeit s a haldoklónak utolsó pillantása azon szeretett lényen törik meg, ki életének földi angyala volt. Miután jelenleg nem czélom fölemlíteni azon különbséget, mely a férfi és nő között létezik, sem pedig azon főbb vonásokat, melyek a nőt leginkább XjcLpTj-nk­ mai szármáihoz féliv mellék­let van csatolva

Next