Székely-Udvarhely, 1895 (1. évfolyam, 2-53. szám)
1895-01-06 / 2. szám
Előfizetési dijak: Egész évre 4 frt Fél évre 2 frt. Negyed évre 1 frt. Egy példány ára 8 fr. Papoknak és tanítóknak egész évre 3 frt . Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz (Betegh Pál könyvnyomdája) intézendők Megjelenik heten kint egyszer, vasárnap. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: Dr Vajda Emil. Pogány Kornél. Társszerkt. 'Ztók: Kénesy Béla. Solymossi Endre. Embery Árpád. A lap szellemi részét illető közlemények a főszerkesztőhöz intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetmények olcsó árszabály szerint számíttatnak — Egyes példányok kaphatók Gál János dohánytőzsdéjében ngiktér petit sora 15 kr. Bélyeg-díj külön 30 kr. Fölhívás előfizetésre A meleg fogadtatás, a melyben a »Székely- Udvarhely« mutatványszáma részesült, az üdvözletek, melyek megjelenését követték, mutatják, hogy hézagot pótol s általános óhajt elégít ki. Minden kezdet nehéz s küzdelmes, de biztat a reménység, hogy a közönség igaz törekvésünkben támogat s lehetővé teszi érdeklődésével, hogy a Székelyföld anyavárosának egyetlen lapja fennálljon. A munkatársak jeles gárdája újólag szaporodott s e tekintetben oly szellemi munkásokkal dicsekedhetünk, mint kevés vidéki lap. Teljes erőnkből azon leszünk, hogy lapunk nemes hivatásának minél inkább megfelelhessen. . A „Székely Udvarhely“ előfizetési ám: Egy évre .......................................4 frt. Fél évre......................................2 frt. Negyedévre.................................1 frt. Papoknak, községeknek s tanítóknak egy évre csak 3 frt. A kiadóhivatal. Visszhang a zászlóbontásra *) Székely-Udvarhely, 1804. decz. 26. Tisztelt uram! »Krisztus urunk áldott születése napján«, a békesség és a szeretet magasztos ünnepén *) Ez érdekes czikkre, melyet egyik érdemes munkatársunk itt csak annyi a megjegyzésünk, hogy egyetértünk az Íróval minden tekintetben s biztosíthatjuk, hogy kitűzött czélunktól egy perezre sem tántorodunk el. Lapunk iránt tanúsított jóakaratát, pedig jövőre is kérjük. Szerk. megszületett a »Székely-Udvarhely« is és mi székely atyafiak lelki örömmel s nagy gyönyörűséggel tekintettünk arra a várva-várt és végre-valahára kibontott székely zászlóra, melyen a béke, szeretet és egyetértés magasztos jelszavai tündökölnek. Szokatlanul jó, de mégis jól esik látni, hogy immár a harcz véres zászlója helyett valaki a béke fehér lobogóját is kezébe veszi és meglengeti. Jól esik, hogy valaki „jó szóval és becsületes szándékkal“ jő felénk! És megállva még egy pillanatig az ádáz testvéri harcz omladékain, a hosszú és áldástalan személyes torzsalkodás szétomlott hüledékei felett, tekintetünket a múlt homályos fellegeiről azon szebb jövő bűbájos képére vetjük, mely felé a zászlóbontás irányul, s mely lelkünk előtt lerajzolódik. Bár csak az az ábrándkép is megvalósulna! Ez volna lelkünknek leghőbb óhajtása! Ám tehát megérkezett a béke galambja, feltűnt a testvéri szeretet és egyetértés biztosan czélhoz vezérlő csillaga. A biztató jelszó megadva, csak követni kell! A harczi riadót a béke szelíd és édesen összolvadó melodikus hangjai vallották fel, mély hangokat követve, a polgárosodás és a művelődés kies, áldásdús mezejére jutunk. A székely vér nem fajult, el, ha kell, honért, királyért drága bért, szivet, életet áldoz. Ám az idő megváltozott és változni kellett a fegyvereknek is. De mi kész szívvel és rendíthetetlen bátorsággal ragadjuk meg azokat a fegyvereket is, amelyeket a XIX. század végén a béke és a tudományos haladás, a művelődés nyújtanak. Fajunk vívni fog ezekkel a fegyverekkel is. Mi híven fogunk küzdeni minden szépért, jóért, a békés fejlődés, a testvéri szeretet és egyetértés kitűzött jelvénye alatt... ha lesznek hű vezéreink! Hisszük, hogy a »Székely Udvarhely «-nek is legnemesebb törekvése leend helyet foglalni a vezérkar tagjainak díszes sorában. Éppen azért kész szívvel üdvözöljük s a közharczosok sorába belépünk mindnyájan. Vezérkarunk legilletékesebb főnökei: fő- és alispánunk — mint Kasztor és Pollux — ifjú erővel, nemes elszántsággal, lelkesedéssel és önzetlen hazafiassággal állottak közügyeink élére. Vajha sikerülne nekik is a kalózoktól megszabadítani a mi Archipeltagusunkat! Ők mindketten a vérünkből valók, a mi feleink, kik a szabadság emlőiből táplálkoztak és Hargita túlsó meg innenső lábánál a szabadság levegőjét szívták be! Ismerjük őket, hiszen a mi szemeink előtt nőttek, nem pedig emelkedtek nagyra; tudjuk, hogy nemesen érző szív dobog kebleikben és szebb törekvéseiket még abból a korból ismerjük, mikor a lélek önként nyilatkozik meg. Ők emeljék hát magasra és vigyék előttünk azt a lobogót, melyet most a »Székely- Udvarhely« kitűzött. És legyenek meggyőződve a felől, hogy vármegyénk minden igaz fia és székely anyavárosunk hű és becsületes TÁRGYA. A székely dalosok h . /.*) Latban élünk, dalért halunk, Ezzel sírunk és tombolunk; Dalban van az érzés árja, Mely a szivet általjárja. A csecsemő dalra hallgat, Dal lelkesíti az ifjat; Dal hevít a szépére, nagyra. Minden reményünk sugara. Csatamezőn ez lelkesít, S győzelemre jutni segít; S ha megszűnik földi élet, Ez hangzik el sírunk felett. Magyar dalnak nincs is párja Szépsége szól hét országra; Mindenütt, ahol megfordul, Győzelmet arat s nem koldul. Székely ifjak, dal bajnoki! Egy vitéz nép hős utódi; Budvár tövéről keltetek S ajkatokról szólt az ének. Magyar hazánk fővárosa Gyönyörködött dalotokba ; Sőt a magyar büszkesége, Fiume is kitüntete. Szereztetek dicsőséget, Székely névnek becsületet; Találtatok rokonszivre. S lelkesült Adria gyöngye. Föl a zászlót hát magasra, Dal a szívnek a virágja *) Szavalta Benedek Béláné úrasszony a dalegylet karácsonyi estélyén. 4 Zászlótok is büszkén lengjen Ajkatok magyar dalt zengjen. Mert nem a faj, nem a nyelv az, A mely met egymáshoz forraszt, Az érzések igaz heve Mindenütt ez lelkesite. Törjön a dal csak előre S dobogjon a székely szive; Mert mig e kettő meglészni, Nem féltelek magyar népem. Dr Vajda Emil. A nőkről a nőknek. Irta: B. „Magyar hölgynek születtél, Áldd érte sorsodat.“ Koszorús költőnk eme sokatmondó és gyönyörű szavaival kezdem meg czikkelyemet, amelynek tárgyát a magyar nők képezik. Látszólagosan képtelenség, hogy a férfit erőssé, a gyöngébb ter-mészetű nő teszi, de a mindennapos élet bizonyítja ezt és kénytelenek vagyunk bevallani, hogy eme a állítás helyes. Épen így kell beismernünk azt is, hogy habár legnagyobb mértékben tiltakozunk eme állítás ellen, a legtöbb férj papucshős, vagy többé- kevésbé minden férj ez alatt görnyed. De nem kell ezért magunkat nagyon szégyelnünk, mert hiszen a történetem bizonyítja, hogy a legkitűnőbb és a hazának legnagyobb szolgálatokat, tevő férfiak, sőt a nemzetek sorsát intéző királyok is, nejeik befolyása alatt állottak. Pl. Gyercsa fejedelmünknek szép és erőteljes neje, Adelheid, ki férjével versenyt lovagolt, vadászott, poharazott, nagy hatást gyakorolt, a különbeni alattvalói iránt szigorú, sőt néha kegyetlen fejedelemre: ő lett az uralkodó mindenben, mi férje hatalomkörébe esett. I v. Szent Istvánt szinte neje, Gizella befolyásolta, mit az bizonyít leginkább, hogy midőn egyetlen fiuk Imre meghalt, kedvenczét Urseoló Ottó, velenczei herczeg, fiát Pétert akarván minden áron a magyar trónra juttatni, akkor Gizella Vazult, férjének unokaöcscsét, kit mivel Péter fölemelésében a vérszerződés megszegését látta, a trónra jelölt volt, megnyomorította és a megfélemlített királyt rávette, hogy kedvenczét, fogadja el trónutódul. Már ez a két példa is eléggé vigasztalhat bennünket férjeket, de ha meggondoljuk azt, hogy Hunyady Mátyás, az a nagy király és igazságos melléknévvel megtisztelt fejedelem is nejének Beatrixnak papucsa alatt görnyedt, akkor többé nem is szégyenelhetjük magunkat, hogy mi az úgynevezett erős nem, nejeink alattvalói vagyunk. Számtalan példát hozhatnék még fel a történelemből ennek a bizonyítására, de úgy vélem, az említett három is elegendő fenti állításom megerősítésére. A tapasztalat bizonyítja azt is, hogy a nőknek döntő befolyásuk van a férfiak egész életfolyamára nézve. A gyámoltalan kis csecsemőt az ölelő anyai karok vezetik be az életbe s védik meg számtalan veszélytől. A gyermek első kiképeztetését, erkölcsi, szellemi, vallási neveltetését, ami egész életére kihat, az anyjától nyeri. Ha férfikort ér, nyitva áll előtte az élet, a mely ifjúkori ábrándozás szemüvegén nézve, rózsákkal behintett ösvénynek látszik, valóságban pedig rögökkel van az beszórva s a rajta haladó lépten-nyomon megbotlik és tüskére hág. De mindennek daczára sokkal nagyobb kedvvel és kitartással küzd meg az ádáz sorssal az olyan férfi, ki magának életczélul egy kedves ideált tűzött ki és a kinek elnyeréséért bármilyen áldozatra kész, mert annak a leírása feledteti vele a kiállott szenvedéseket. Ha ideálját nőül vette, akkor már élte hajója boldog révbe evezett, mert szerető neje osztozik örömében és bujában; s ha mindnyájunk közös végzete, a halál eljő érte, akkor is a bű nő fogja be szemeit s a haldoklónak utolsó pillantása azon szeretett lényen törik meg, ki életének földi angyala volt. Miután jelenleg nem czélom fölemlíteni azon különbséget, mely a férfi és nő között létezik, sem pedig azon főbb vonásokat, melyek a nőt leginkább XjcLpTj-nk mai szármáihoz féliv melléklet van csatolva