Székely-Udvarhely, 1895 (1. évfolyam, 2-53. szám)

1895-01-06 / 2. szám

4. oldal i­ génynek egyaránt, aztán csendes lett minden. Azaz­­ csak látszólag, mert az öreg Szilveszter s a vidám­­ frisseséggel beköszöntő új év megkövetelte a ma­gáét s a mulatozások sokféleségét el nem engedte volna semmiért sem. Nem is igen látszott meg az embereken, hogy valami nagy ihlettel vagy pláne áhítattal várták volna az 1895-öt, jócskán öntvén fel a hegy levének csúfolt nedűből. Maguk a ven­déglősök s kávésok is gondoskodtak arról, hogy a profánum vulgus ne egyhamar hagyja el helyiségü­ket, hirdetvén nagy garral, hogy lészen zene, játék, színi előadás, sőt még bohócz-mutatvány is. Na­gyobb gaudium kedvéért nem mulasztották el helyi­ségük ablakára kiragasztani, hogy éjfél után 3 óráig hatósági beavatkozás nélkül ehetik, ihatik s hozzá még kurjogathat a nagyérdemű polgárság annyit, a mennyi csak neki tetszik. Szegény öreg 1894, hogy össze is zsugorod­tál az utolsó órákban, mert láttad, hogy ez a hálát­lan emberiség milyen palástolatlan örömmel válik meg tőled, egyenesen megmutatva, hogy halálosan­­ rád unt. De hát meg van írva, hogy leghálátlanabb­­ állat az ember. Maradt valami még­is az ó-esztendőből: a hó , ebből aztán kijutott bőven. Vakarja fejét a tanács, hogy mennyi költsége lesz megint az eltakarítással, mert annyira pátriárkális világ még sincs már ná­lunk, hogy megvárnák mig kitavaszodik s akkor úgy is elolvad a hó, vagy hogy annyira megnőjön s megfagyjon, hogy ne legyen szükség lépcsőre az emeletre jutáshoz. S jól van ez így. Az isteni gondviselés nem hagyja el az ő madarait sem ; sokba kerül az elta­karítás, de sok — más munkát nem találó — em­bernek juttat kenyeret. Bizony Tél­apó kiszedi nálunk az idén a vá­mot. Megfordított világ: itt van kemény idő s a Szerkesztő urék felé kaczérkodik a meleg napsugár, holott megvoltunk ott szokva téli időn át »erősen« fázni. De azért gondoskodtunk arról, hogy ki ne fogjon rajtunk. Ha nem említem is, hogy sok-sok­­ vasárnapi s hétköznapi vadász Káposztás- avagy Békásmegyer táján fogyasztja puskaporát, mire való volna Halifax a Rohonczy-szijjal, ha nem arra, hogy fölkeressék az emberek a városligeti, állat­kerti, téglagyári, egyesületi stb. stb. jégpályákat. E­­ helyeken van aztán élet. Ezredestől le egészen a­­ furvezer gefreiter-jelöltig, miniszteri czimzetes se­­géd titkártól az első gimnazistáig s a nagyságos­­ asszonytól (talán legelőször kellett volna emlite-­­ nem) le a szobalányig, mind élvezettel keresi az al­­­­kaimat, hogy­ jégre mehessen. Sokan vannak, de­­ sokat visznek is, mennyit ? Nincs róla statisztika.­­ (Ezt a vic­czet a paradicsomban még nem ismerték.) Mindez azonban fele sem a mulatságnak. Sok­sok más van és lesz. De már most megcsapja az ember arczát a fényesnek ígérkező bálok szele. Minden télen van valami »legfényesebbnek ígér­kező bál«. S ha talán szabad jósolni, azt monda­­nák, hogy a F. M. I.-nek februárban megtartandó művészestélye lesz legkiválóbb. Nem is olyan me­rész képzelődés kell hozzá, mikor Károlyi István gróf lesz az élén. Vígszínházunk is lesz, ha nem is a közel­jö­­­­vőben. Per varios casus, per tot discrimina rerum,­­ talán még­is megszületik. Szinte komikus, hogyan­­ erőlködnek e színház létesítésén. Bizonyos, hogy szükség van rá, de kisért az a gondolat, hogy hátha nem lesz egészen magyar. Micsoda? Szerkesztő úr ásít? No jó, nem be­szélek többet, hogy az olvasóközönségre át ne ra­­gadjon az ásítás. Mert fogadni mernék, hogy ezt a­­ levelemet még lesz, aki elolvassa, már csak azért is, mert hosszabb az elsőnél, s hogy megtudja van-e benne valami. Mert az elsőben ugyan semmi sem volt. Nemes olvasó! Harag nélkül magamévá te­szem ítéletedet. Boldog új évet kívánva, maradtam a­­. Szer­kesztő urnak kész hive : „ KÜLÖNFÉLÉK. — Boldog újévet kívánunk lapunk munkatársainak, előfizetőinek, olvasóinak s jó barátainknak! Nagy örömmel hozzuk tudo­mására lapunk szives olvasóinak, hogy mutat­ványszámunkban közlött munkatársak név­sora újólag gazdagodott. Szives s nagybecsű közreműködésüket megígérték még a követ­kezők : Gróf Kun István (Déva), dr Gamerra Oscar, Gál Kálmán, Parragh Béla és Borbély Sámuel (Székely-Keresztur), Fülei Sz. Lajosa »Szabad Szó« belmunkatársa (Bpest), Molnár Ákos szerkesztő (Csik-Szereda), Jakab Gyula (H-Szt.-Márton), Ewinger Antal (Fiume), Dr Ádám Endre (Vízakna). Helyből: Dr Kas­­say Albert, Koncz Ármin, Simó István. — Személyim*. Mikó Árpád főispán 6 mllga a fővárosból visszaérkezett. — Újévi tisztelgések. A bírói kar a helyettes elnöknél, a megyei tisztviselők az alispánnál, a városiak pedig a polgármesternél tisztelegtek. — Szerenád az alispánnak. A helybeli dal­egylet nagyérdemű elnökét Ugrón Jánost, várme­gyénk népszerű alispánját élénk ovációba részesitő nevenapja alkalmából. Fényes szerenádot adott. A főispán lakása előtt s a Bethlen-utczán sűrű nép­tömeg hallgatta Vocelka »Honfidal«-át, melylyel a szerenád kezdődött. Ezután következett Huber egyik remek népdalegyvelege. A második darab befejezte után a dalegylet az alispán lakására ment fel s itt Bedő Ferencz a dalegylet alelnöke üdvözölte szépen, lelkesült szónoklattal. Az alispán feleletében bizto­­sitá a dalegyletet további pártfogásáról s elismerés­sel említvén föl a dalegylet működését s mint a vá­ros kultúrája előhaladásának egyik nevezetes fakto­rát említvén fel a dalegyletet, igére, hogy bokros elfoglaltatásai mellett is minden lehetőt megtesz további haladásáért. Ezután a dalegylet még négy darabot énekelt. — Igazságügyi kinevezés. A király a ma­gyar igazságügyminiszter előterjesztése folytán Gidófalvi Benedek marosvásárhelyi törvényszéki jegyzőt, az oklatási járásbírósághoz albiróvá ne­vezte ki. Gratulálunk. — Közgyűlés. Udvarhely vármegye törv. hat. bizottsága, f. é. jan. hó 14 én d. e. 10 órakor Székely-Udvarhelyen, a vármegyeház nagy ter­mében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat 12 számból áll. — A vármegyei székház építési bizottság mint halljuk, f. hó 3 án tartott ülésében döntött a székház építésére beérkezett ajánlatok felett. — A vármegye igazolt választmánya decz. 31-diki ülésében Simén Gábor hideg­kúti birto­kost megválasztott törvényhatósági bizottsági tagnak az 1895. évre igazolta. — Udvarhelyvármegye központi választ­mánya, az országgyűlési képviselő választó jogo­sultak, 1895. évre érvényes névjegyzékét össze­állította s egy példányban a m. kir. belügyminisz­ter úrhoz fölterjesztette. E szerint a vármegye három választó kerületében összesen 6887 kép­­viselőválasztó jogosult van és pedig az udvar­helyi választó kerületben 2847, a keresztúriban 2061, az oklándiban 1979. Túlnyomólag „régi jog“ czimen vétettek fel a névjegyzékbe. -- Közigazgatási bizottsági határozatok. Érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott a vármegye közigazgatási bizottsága m. u. decz. 30-án tartott rendkívüli ülésében. Sz.-Udvarhely város képviselőtestülete ugyanis az 1886. évi XXII. t­ez. 33. § a 6 ik szakaszát akként értel­mezte, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe csak azok vehetők fel, kik a város területén vagy határán fekvő vagyonnal bírnak. A képviselőtes­tület határozata feleb­bezés tárgyává tétetvén II. fokban a vármegye alispánja . III. fokban a köz­­igazgatási bizottság kimondotta, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe azok is felveendők, a­kik a város területén élvezett bármely jövedelem után (tehát nemcsak az ingatlanok jövedelme után) vannak egyenes állami adóval megróva. — Államkölcsön. A tűzkárosult Lövéte község utczáinak és épületeinek szabályozása végett s kisajátítási költségeinek fedezésére 14000 forint kamatmentes államkölcsönt kapott. — Megyebál. A megyei tisztviselők körében élénk mozgalom indult meg egy megyebál rende­zése s megtartása czéljából. A rendkívüli kedvesnek ígérkező mulatságot valószínüleg febr. hó elején tartják meg. A tiszta jövedelmet a megye monog­ráfia költségeinek részben való fedezésére fordítják Előre fölhívjuk az érdekes estélyre a t. közönség, figyelmét. — Elnökválasztás. A székely­udvarhelyi „Polgári Olvasó­kör“ ez év első napján tarta meg elnök­választó közgyűlését, melyen egyhangú lelkesedéssel nagy tiszteletű Bedő Ferencz ref. lelkészt választó elnökének. A választáshoz váro­sunk e legrégibb kulturális intézménye a legjobb reményeket, fűzi s teljesen meg van győződve, hogy a volt nagynevű elnök által letett alapokon a kor tovább fejlődése ismét biztosítva van. Lakáspénz. Az állami és egyéb tisztviselők sajnosan tapasztalják, hogy a lakbér-illetmény a drága lakásokhoz viszonyítva, aránytalanul kevés és azért többnyire rá kell fizetniök. A múlt év vé­gén mozgalom indult meg, melynek élére Sándor Mózes kir. tanácsos és tanfelügyelő, továbbá Bágyi­ Kálmán pénzügyi titkár állottak. Az adatok össze­gyűjtése után, decz. 30-án d. e. 11 órára értekez­letre hívták össze az érdekelteket. A megyeház nagytermében tartották meg a gyűlést, melyen meg­jelentek : Bágyi Kálmán, Csanády Zalán, Diémár Károly, Fás Gyula, Ferenczy Endre, Pálffy Károly, Pogány Kornél, Sándor Mózes, dr Solymossy Lajos, dr Vajda Emil, stb. Az összegyűltek egyhangúlag az értekezlet elnökévé Sándor Mózest, jegyzővé Bágyi Kálmánt kiáltották ki. Ezután a jegyző elő­terjeszti az összegyűjtött adatokat­, melyek hatal­i­asan bizonyítanak a mellett, hogy Székely­ Udvar­­h­elyen a lakások annyira drágák, hogy joggal kér­hetik a tisztviselők a városnak IV. lakbér-osztály­zatából a lil­ikba való áthelyezését. Sándor Mózes az általa szövegezett és a minisztériumhoz intézett kérvényt felolvassa, melyhez a tanácskozók egy­hangúlag hozzájárulnak és úgy az elnöknek, mint a jegyzőnek fáradozásukat megköszönik. Sándor Mózes indítványára és vezetése mellett rögtön kül­döttség ment a főispánhoz, kérve őt, hogy támo­gassa az állami tisztviselők kérését. A főispán a nála már megszokott szívességgel fogadta a kül­döttséget és megígérte, hogy annyival inkább me­legen fogja ajánlani a minisztertanácsnak a tiszt­viselők kérvényét, mert rövid itt­léte alatt is meggyőződött arról, hogy a lakáspénzhez viszo­nyítva, aránytalanul drágák a lakások. Hangsú­lyozta, hogy a kérvényt fölterjeszti és személyes informácziókkal támogatja azt. A küldöttség és az értekezlet azzal a tudattal oszlott szét, hogy jogos kérésüknek foganatja lesz. — Eljegyzés: Steinburg Ottó polgártársunk kedves és műveit leányát Bertit, az ünnepek alatt jegyezte el Schusz­er János fővárosi posta- és tá­­virdai ellenőr. Szívből gratulálunk! — Hangverseny. A m. kir. áll. főreális k. önképzőkörének ifjúsága által, jan. 5-én rendezett konczerten, szép közönség gyűlt egybe. Erről bővebben jövő számunkban. — Pénzbevonás. Az egyes községekben azon helytelen tudat kapott lábra, hogy január elsétől a 4 és 20 krajczárosokon kívül, még az egy forintos papirospénz is megszűnik. Ne­hogy a köznép rászedéseknek legyen kitéve, tudomásukra hozzuk olvasóinknak : január­­­tól a 4 és 20 kraj­­czárosok kivétetnek a forgalomból, vagyis a köz­használatból, tehát azokat senki sem köteles elfo­gadni; de még egy évig az adóhivatalok, de csak­is adó fejében ; továbbá az adószedők, mivel a beszedett pénzt úgy is az adóhivatalba szállítják, kötelesek teljes névértékben elfogadni. Az egy forintos papírpénz még egy évig közforgalomban marad és azt úgy egyesek, mint hivatalok köte­lesek teljes névértékben­ elfogadni. — öngyilkosság. Dr. Török Albert nyug. főispánt súlyos csapás érte, mert fia Mihály, a budap­esti festészeti akadémia tanulója, Segesvárit forgópisztolylyal mellbe lőtte magát A részvét az ismerősök körében általános. — A helybeli korcsolya-egylet. Dr Kovács Mór fáradhatatlan elnöke vezetése mellett minden lehetőt megtesz a közönség és az egylet tagjai kényelmére. A legnagyobb baj persze az idő mos­toha járása. Az egylet választmánya a napi bizto­sokat jelölte ki legújabban s feljogosította, hogy a jégpályán és h­ozzá tartozó helyiségekben a rend­­felartás érdekében a t. közönség jogai megóvása tekintetéből a szükséges intézkedéseket tegyék meg. Napi biztosokul kijelölte a következőket: Hétfő d. e. Lukácsffy István ; d. u Herszényi Zsom­­bor. Kedden Dr Vajda Emil. Szerdán Dr. Kovács Mór. Csütörtökön d. e. Barabás András; d. u. Far­­czády K. Lajos. Péneteken d. e. Bartalis Antal; d. u. Gyertyánffy Albert. Szombaton d. e. Dr Kovács Mór;d. u. Szabó Albert. Vasárnap d. e. Persián János ; d. u. Bitó János. A választmány ezenkívül jégünnepély rendezését határozta el. Az ünnepély megtartása idejét később határozza meg a választ­mány. Ajánljuk melegen a közönség pártfogásába e derék egyletet. A beiratkozás bármikor eszkö­­zö belő Rendes tag évi dija­t frt. Két személyből álló család tagsági dija egy évre 3 frt. Három és több személyből álló család tagsági dija egy évre 4 frt. Egy pártoló tag dija egy évre 1 frt 50 kt. A helybeli tanulóifjúság egy jegy után évenként csak 1 frtot fizet. — Értesítés. A dalegylet tagjait tisztelettel értesítem, hogy a rendes próbák a megyeház nagy termében a szokott időben t. i. kedden, csütörtö­kön és szombaton jan. 8-án újból kezdetüket ve­szik. Székely-Udvarhely, 1895. jan. 5. A karnagy. — A csordajárás. Magyarország nem csak szab. kir. is rend. tanácsa, hanem mezővárosai­ban is olyan egészséges irány kapott lábra, hogy a köztisztaság érdekében még a legnagyobb áldo­zatokat is megteszik. Ezt tartva szem előtt épen kapóra jöttnek látom ama hirdetményt, mely V­issay Ignácz polgármester aláírásával az utczák falán kiragasztva van. A hirdetmény azon birto­kosokat hívja össze 1895. jan. 20. d.ru. 2 órakor tartandó gyűlésre, kik a községi házának nyo­másokba osztott részeiben földbirtokkal bírnak. A gyűlés tárgya: a nyomás gazdálkodás föntar­­tassák-e vagy nem? A felelet: nem! E mellett szól a köztisztaság, de még a józan gazdálkodás is. A tapasztalt és iskolázott gazdák tudják, hogy a tehén vagy a bivaly sokkal több tejet ad, ha az istállón van, mintha legelőre jár, hol elejente van ugyan neki mit legelnie, de a kanikula idejében tulajdonképen csak sétál és éhezik. Vájjon nem volna e czélszerűbb és hasznosabb, ha a kérdéses földeket a gazdák felosztanák és kiki használná legjobb belátása szerint? Nyernének a tulajdo- S­Z­­­K­E­L­Y-U­D­VARHELY. 1. szám.

Next