Székesfehérvár és Vidéke, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-76. szám)

1882-06-10 / 68. szám

X-ik évfolyam. 68. szám. Szombat, 1882. június 10. Megjelelt hetenkint háromszor, minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, Tsog­nár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért TXTeisz­ nádor-utczai dohány-tőzsdéjében, Blatter kaszárnya-utczai kereskedésében, Pfina iskola-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMÍVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrin­cz könyv­kereskedésében. Tz"id.él?­en minden postszan­i­vazsilitál-Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (colionna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 00 kr. __________ Többször hirdetők 30­­százalék „»,leengedésben részesülnek. Előfizetési drakt : Egész évre...................8 frt. — kr. Fél évre.........................4 frt. — kr. Negyedévre...................2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hír­esek még elfogadtatnak: Budapesten : Ha .­ dein irodájában, Goldber­ger A., Dorottya-Utcza 6. sz. Rajnai Vilmos, molnár-utcza és az orsz. hirdetési irodában. — Továbbá Bécsien: Hausenstein és Vogler, Taborstr., Schalek Henriknél, Dukes és Társá­nál, A. Oppelik. — Székesfehérvárott, a lap szer­kesztőségében és Klökner Péter könyvkereske­désében. Hirdetések jutányosan számíttatnak. --------------------------------------­ A statisztika. A tudományoknak rendesen azt vetik szemére, hogy semmi gyakorlati eredményt nem mutatnak fel. E rövidlátású bírálatnak meg lett a haszna, hogyha nem is általában minden tudomány, legalább azok egyes ágai, közelebbi vonatkozásba hozattak az élettel. Az újabb irodalom örvendetes bőségét mutatja fel a szakműveknek, melyek a technikai fog­lalkozás, a kereskedelem és ipar minden tár­gyaiban vezérül ígérkeznek. Sokkal fontosabb azonban s úgy az egyes népek, mint az egész emberi nem jövőjére behatóbb azon tudomány, mely nem kevesebbel foglalkozik mint az összes emberiség állapotát tükröző adatok egybegyűjtésével s e tünemények alatt lap­pangó törvények kikeresésével. E tudomány a statisztika. Hogy az emberek születnek, meghalnak, és pedig egyik ember meghal, mielőtt jófor­mán nap­világot látna, másik a zsoltárírótól megjelölt nyolc­van esztendőt is túléli, ezt mindenki tudta hajdanában is. Hogy az em­berek egy része nyomorban tengődik, mig a másik része posegneu uajnai, - —----és aljas jellemek mindenütt vegyesen jönnek elő s az erények ellensúlyozására mindig ott ólálkodik a bűn; ezt a felfedezést könnyű volt meg­tenni akár­kinek, aki a történet menetére néhány pillantást vetni nem saj­nált, vagy csak a maga kis körében is ész­lelte a cselekedeteket és összehasonlítást tett az emberek közt. Hogy az emberek közt örökölt betegségek évenkint roppant pusztí­tást tesznek, hogy a tudatlanság, gonoszság időnkint áldozatot követel magának, és az emberek titkosan és nyilvánosan, orvul, vagy törvényesen irtják, kevesbítik egymást; e ta­pasztalatot kevés helyen és ritka időben le­hetett kikerülni. De hogy a születés és ha­lálozás, a vagyonosodás és elszegényedés, az erkölcsiség és erkölcstelenség, ragály, háború mind bizonyos számarányt kövessenek, mely­től még a rendkívüli esetek is alig észreve­hető eltérést mutatnak; ez az mit a tudo­mány csak napjainkban mutatott fel először. Régente a legnagyobb gondolkozók is meg­elégedtek annyival, hogy a szaporodást, az anyagi és erkölcsi jólétet összefüggőnek tar­tották, a klimatikus feltételekkel, a nemzeti hajlamokkal, véralkattal, vallásossággal. Utolsó esetben apelláltak egy világigazgató, vak fá­­tumra, vagy a bölcs gondviselőre, kinek igen jól kell tudni, miért rendelt így és nem más­képpen, kinek akarat­a ellen hiába is pró­bálnának egyesek, vagy mindnyájan más ren­det hozni be. Az említett feltételek és még sok más csakugyan okoznak némi módosítást a sta­tisztikai számokon, de csak akkor, ha szűk kis téren s néhány évre szorítkozva keresünk ■* ' ■* • í * ft . / -í / i lépőnek találjuk a törvényszerűséget, mely a­­ látszólagos egyenlőtlenségben felismertetik. Ki van mutatva például, hogy átlagosan 105 fiú gyermek születik 100 leányra. De aztán amazok közül mindjárt az első évben 124 hal el addig, míg emezek közül 100, úgy hogy húsz éves kort érvén egy nemzedék, körülbelül egyensúlyban áll a két nem. Az is­­ észleltetett, hogy a­hol pl. háborús időben a férfiak száma leapad, ott a figyermekek sza­porodása — mint egy kárpótlásul — nagyob­bodik. Okát nem tudni. Talán az ilyenkor sűrűbben előjövő olyan házasságok magyaráz­zák meg, melyekben a férj kora tetemesen nagyobb a nőénél. A születések száma egy tartományban csaknem állandónak mondható; hol legkevesebb a születés, ott 36 személyre esik egy, hol legtöbb 23-ra. Az időnkénti vál­tozások itt is csinálnak eltérést, de az arány később ismét helyre áll. Ismeretes dolog, hogy egy temetésben gazdag év növeli a há­zasságok számát, az ínséges esztendők fo­gyasztják. Tudva van, hogy a túlnépes országok­ban a születési számok aránya lassanként fogy, hogy pl. Angliában ISN­—21-ig az ál­talános népszaporodás — levonva a holtak számát a születettekéből 1,6 százalék, 1831-ig 1.5, 1841-ig 1.4, 1851-ig 1.3, 1861-ig 1.2 százalék volt, az összes népségnek 34 száza­léka, más szóval a 18 évnél idősbek fele há­zasságban él, melyhez az özvegyek és elváltak még 10 százalékot adnak. Rendesen 100— 120 lakosra esik egy házasság. Míg a háza­sok életkor-viszonyában is fedezhető fel bi­zonyos szabályszerűség. Belgiumban pl. rég­óta 6 — 7 oly házasság fordul elő minden tiz­ ,bpL.a„ %tflL ‘mtwigL szinte meglepőleg azonos adatokat mutat Angliában és Walesban 1000 lakos közül évenkint 19—21 marasztaltatik el valami bűntényért. Elmezavarban sintődőknél meg a külömböző tartományok szerint nagy a kü­lönbség. Dániában 215 esik egy milióra, míg Bajorországban 44. E futólag említett adatokból kitűnik, mily érdekes észleleteket nyújt a tudomány, midőn születés, halálozás, öngyilkosság, bűn­eset számarányait, egyes népeknél, osztályok­nál összehasonlítva kimutatja. Még érdeke­sebbek a tanulságok, melyek ez adatokból kivonhatók. L­őrinczfy idilles: Az iskolaév végén. Rendszertelen kapkodás, ez a kifejezés jellemzi leginkább közállapotainkat, kivált azon a téren, a­hol egy kis szakértelem is szükséges a dolgok intézéséhez. Ellesnek intéző embereink egy-egy jó intézményt a franczia vagy porosz szomszédtól, s behozzák, a­nélkül, hogy megértenék az abban nyilatkozó szellemet, s a­nélkül, hogy volna bennök bátorság a reformot végső következményéig keresztül hajtani, így aztán toldanak itt is amott is, de munkájuk a ziláltság férezművénél nem különb. Folt hátán folt, s a szakadások még nin­csenek betömve, itt is látszik gúnyosan kivigyorogni a szegénység meztelenje, ott is alacsony pompáról rikolt, az egymás mellé bigyesztett színes folt. S midőn ez közállapotaink összes viszonyait is jellemzi, feltűnőleg jelentkezik épen közoktatásunk terén. S ezért, hogy iskoláink a czélnak meg nem fele­lők. Esztendők óta óriási megfeszítéssel dolgozott e téren a nemzet, magánosok, községek s felekezetek olykor versenyezve máskor válvetve igyekeztek a hely­zeten javítani, s ma nem hallani mást csak panaszt, csak elégedetlenséget iskoláink állapota felett. Úgy annyira, hogy a helyzet aggasztó voltát maga a köz-4-west wrnrc--r4nvimn­ie Vdu vfplpTI VrtH. tlOlT19S11­­ hívta össze a bizottságokat, enquetteket s minden néven nevezendő ebédutáni tanácskozmányokat, hogy az elköltött lakoma rosszasága felett vitatkozzanak. Beszéltek rosz­korszellemről, beszéltek renyhe fiatal­ságról, tanulni nem vágyó tanítványokról, s lelkiisme­retlen tanárokról, de saját magukban nem keresték az okot, mert akkor meg kellett volna találniuk ennek az élvezhetetlen kotyvasztéknak a szakácsát. Arra nem terjedt ki bölcs figyelmük, hogy ilyen zilált tanügyi állapotok mellett az iskola nem tehet­ eleget feladatának, hogy azoknak küszöbét kevés ha­szonért kénytelen koptatni a fiatalság. Pedig leginkább épen azért, mert az iskola rosszul van berendezve, mel 1. TÁRCZA. V­agy. Csak vissza, vissza oda, hol Erdő susog, madár dalol. Gyémánt cseppek közt rezg a fa, Virág Virul ezer nemű. Az illat által részegen Bólint a lepke a fűben, A kis bogár zümmög zizeg . . . Oh istenem ! Csakhogy megyek ! Oly rég hallottam a madárt Dalával, hogy fejembe szállt, Ennek beszélem én el azt — Azt a tenger kínos panaszt. Az esti szellő megjelen, El-elbeszélünk csendesen : Ha nála jársz, oh állj meg ott, Susogd el a legszebb dalod. Virágok közt a kis patak Locsog, csobog, s tova halad, Nefelejcs nyílik a partján, Leszedi egy szép barna lány. Egy-egy virágot hogyha ad, Nem fecsegi el a patak . .. Nem szabad látni senkinek. Oh istenem ! Csakhogy megyek. Az mindegy, hogy ott mindenér’ Méltánylat helyt, lenézés ér. . . Erdő, virág, szellő, patak. Ezek helyt is kárpótlanak. Mihalik Lajos: Elmefuttatás, intézve egy házasulandó ifjúhoz. Kedves barátom ! Leveledet, melylyel tudósítasz, hogy házasodni akarsz, jámbor óhajod szerint jó egész­ségben és nagy forróságban vettem. Csak házasodjál! Toujors en fleurs, jamais en pleurs ! Mert a bizony szép dolog, s mint az egész vi­­ág tudja, jó dolog is. De azért mégis inkább látnálak jól felakasztva, mint rosszul megnősülve. Nem kellemes­­ valami az örökre elválhatlan gályarabtárs.­­ Azt írod, hogy e lépésre a szerelem késztet. Lát­­­­szik rajtad, hogy nem a legjobb lábon állsz a modern­­ vegytan legújabb vívmányaival, különben tudnod kel­­ene, hogy a szerelem áll kilenczven rész aranyból, kilencz rész öröklési reményből és egy rész szeretetből, summa summarum szász rész­önzésből. Nem mondhatnám, hogy levelednek nagyon örül­tem, mert házasodni mai napság annyit tesz, mint zilált pénzviszonyait egy nő által rendbe hozatni. De azért csak rajta ! Hogy tapasztalásom „aranybányájából” egyné­hány jó tanácsot kérsz életutadra, azt bölcsen teszed, csak pénzt ne kérj! mert aranybányámba se arany, se ezüst, se réz, sőt egyetlen egy „vasam” sincs. De ta­nácsot azért jobbat adhatok, mint Sokrates vagy Aris­toteles. Tudod-e miért ? Tégy mindent úgy, a­mint én nem tettem és boldog leendesz. Csak egyet tégy úgy, mint én: ha van pénzed, ne tekintsd az életet vígjá­téknak, ha nincs, ne tekintsd szomorújátéknak, hanem mindig egyaránt bohózatnak, de törekedjél saját csör­­getyildet más bohócz fejébe nyomni. Ha a sokaságon keresztül akarsz hatolni, húzd be könyökeidet, hogy senkit meg ne lökj, és béleld ki ma­gadat bársonynyal, hogy senkit kellemetlenül meg ne érints. Én mindig pokróczot használtam, azért nem is vittem semmire sem. — Ha valakivel találkozol, kinek púpja van — akár testén, akár lelkén — tégy szert egy bejáró szögre és illeszd azt amannak kijáró szö­gére, igy majd mindenki megtűr. Keresd fel az embe­reket jókor reggel, hogy te légy az első, ki nékik „jó reggelt* kiván, folytasd e talpnyalást naphosszat, igy majd orczádhoz hozzá szoknak. A gazdagok előtt hajolj , meg mélyen, de az oly szegénynyel, kivel — becsülete­­ és tudománya daczára — egy madárijesztő sem cserélne kabátot, az olyannal szóba ne állj. Ha valahová meghívnak ebédre, tekintsd a mosó- l­­yányt szakácsnőnek, a szakácsnőt kisasszonynak, a f­­ázi kisasszonyt angyalnak, és a háziasszonyt arkan­gyalnak. Ha ezen arkangyalnak a sok álvaczogástól , úgy tátongna is a szája, mint a sír szája a rája, azért­­ csak kérdezd tőle, hogy az ötven éves férfiú, (de az év számát ne nevezd) az öcscse-e ? S ha mondja, hogy­­ „fia,a­mit te úgy is tudtál, akkor csodálkozzál rajta, és bizton várhatod, hogy te kapod a legizletesebb falatod - Tat és a legszetlenebb szerelmes pillantásokat. Jó ét­­vágyat és még jobb gyomrot mindkettőhez! Ha prosperálni akarsz és előre törni, ugorj fel , hátul valamely gazdag kocsijára, és ne reszeld az alá­zatos állást és a port, melyet nyelned kell, ha el nem akarsz maradni. A büszke persze ezt nem teszi, de a szegényre nézve nincs nagyobb istenátok, nincs nagyobb veszély a kevélységnél, mert a világnak elvei, ha akarod sze­szélyei és előítéletei vannak, melyekkel összekoczanni óvakodnunk kell, ha nem akarjuk, hogy összezuzassunk általuk. Ne játszd sohsem az Aesop meséje korsóját. Ne akarj a szívós tömöttségü emberi társaságon átfúródni, hanem hézagait keresd fel kigyómódjára, és ha ellentállásra akadsz, engedj mint a homokkal telt zsák és észrevétlenül told magadat mindenhová, nesz­telenül, simulékonyan mint az ék, mely annál bizto­sabban hasítja a fát. Legjobb lesz arra tartani, merre már egy náladnál erősebb lyukat fúrt magának. Híze­legj annak, hireszteld mint jótevődet, ezzel hiúságának tömjénetesz és a viszontszolgálat el nem maradhat. Ha szived a tettetés miatt és homlokod a tövisko­rona alatt vérzik, fogd kezedbe kalapodat és az ezért kapott konczokból dobj lelkiismeretednek is egyet, majd elhallgat valahogy. Az igazságot meg ne mond senkinek se, sisakodat ! ki ne nyisd, gombold be jól szellemi kabátodat, de tur­­i­kálj, áskálódjál, rágalmazz és aranyszájunak fognak­­ tekinteni. Nem valami tisztességes szerep ugyan, de mégis czélszerűbb a börtönőr jelmeze mint a rabé. Miután a szegény büntetlenül büszke nem lehet, légy alázatos, hogy meg ne aláztassál. Maradj mindig higgadt és ne hevü­lj semmi jóért, semmi szépért, mert látod, a víz is, ha hevülni kezd, fogy, gőzzé, semmivé vállik. Ne ígérj senkinek semmit, légy gondolatodnak ura, ha nem akarsz szavadnak rabszolgája lenni. Továbbá légy ostoba kedves barátom, sokkal osto­bább, mint a­milyennek én ismerlek. Bocsánat e baráti szabadalmamért, de érts meg jól: ne merj ellentállni, ellentmondani sehol, soha, semmiben, senkinek,sehogyan, semmiért! Ha valaki azt állítja, hogy alszol, hát hortyogj; ha azzal boldogítanak, hogy ostoba vagy, felelj áhítat­tal „áment* és ha azt fogják rád, hogy szamár vagy, úgy ordíts egy erőteljes „iát.“ Mondd barátom pénzért az elefántot hattyúnak, a dudát Aeolus hárfájának, Thalia fel- és bekentjeit Vestaszüzeknek, a tanítóságot, sinecurának, Istóczyt lengyel zsidónak, a legyel zsidót Voltairnek és Mathuzsálem nagyanyját hableánynak, egy szóval­: légy ostobább a viszhangnál. Ha valaha eszedbe jutna könyvet írni, mihez — hála Istennek! — eddig még nincs tehetséged, szer­ződjél Bucsánszky Alajos utódjával, mert Bogár Imre életrajza még nem vesztette el vonzerejét. De minde­nek előtt és mindenek felett el ne feledd, hogy századunkban a lelkiismeret oly mérleg, melyen csak aranyat kell mérnünk. Az aranyért pedig bátran oda adhatod mindenedet, még szabadságodat is: nem vagy-e inkább a szolga Fi­garo, mint Rim­a­viva gróf? Légy igazi szolga, dugd uradat Scapin zsákjába és ismerőidnek nagyobb része azt fogja mondani, hogy okos ember vagy, hogy alávaló vagy, a kisebb része.­­ Ez utóbbi rész nézetét osztja Mező-Csáthon és mindenütt — hű barátod Witt Fülöp. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig.

Next