Székesfehérvár és Vidéke, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-76. szám)
1882-04-22 / 47. szám
X-ik évfolyam. 47. szám. Szombat, 1882. április 22. . Megjelen hetenkint háromszor: [_| minden kedden, csütörtökön és szombaton Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, bognár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Y Weisz nádorutczai dohánytőzsdéjében, Rotter kaszárnyautczai kereskedésében, Pflmn iskola utczai |-—| kereskedésében, a lap kihordójánál és a ,—, ■* | szerkesztőségben kaphatók. I ' Társadalmi, közmívelődési és szépirodalmi Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kutak Lőrincz könyvkereskedésében. Vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columns) 40 helyre van beosztva, egy hek, félyegdíjon kívül 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Előfizetőki ára is:** p Egész évre . . . . 8 frt. — kr. Fél évre .....1.4 frt. — kr. Negyed évre 2 frt. — kr. A „Nyilttér“-ben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak . Budapesten: Goldberger A., Szervitatér 3 sz. Rajnai Vilmos, Molnár-utcza, — Továbbá: Bécs, Hasenstein és Vogel, Taborstr. Schalek Henriknél, Bécs. Rotter és Társánál, A. Oppelik Bécs — Az orsz. hirdetési irodában Budapest. Sz -Fehérvárott a lap szerkesztőségében és Klökner Péter könyvkereskedésében. Hirdetések jutányosan számíttatnék. I “ Székesfehérvár, ápr. 20-án, 1881. MT * Lapunk múltkori számában közöltük, hogy a városi kórháznál elkövetett visszaélésekből évenként felmerült s a vizsgáló bizottság által hiteles adatok alapján megállapított kárösszeg 8103 frt 75 krt tesz ki. Még el sem hagyta lapunk a sajtót, máris villámgyorsan terjedt el városunkban ama hír, hogy a kórházi gondnok egyszerű dorgálással, a fegyelmi bíróság egyhangú határozata folytán hivatalába visszahelyeztetett. A hír valóság volt. Mindenki kiváncsi volt volt tudni a határozat indokolását. Előbb azt hittük, hogy tán a vizsgálati jegyzőkönyvben van a kárösszeg hiányosan kimutatva — de midőn az általunk közlött tételek megczáfolva nem lettek — azok alapossága kétségen kívülinek bizonyult. Tán a hanyagsági mulasztások nem a gondnokot terhelik legsúlyosabban, volna még hátra e kérdés ? , de épen a hivatkozott szabályrendeletek adják meg erre a választ, hogy igenis a gondnokot terhelik elsősorban és legsúlyosabban. Mindkét feltevés tévesnek bizonyult, mert megvolt a gondnok kezelésében a legnagyobb hanyagság és mulasztás, — meg van a két utóbbinak határozott eredménye a 8103 frt 75 kr. hiánylat. Ily nyílt bizonyítékokkal szemben az első s legenyhébb fokú büntetés alkalmazására indokolásul csak az szolgálhatott volna, ha a kár egy krajczárig már megtéríttetett, — de nem azon puszta ígéret, hogy a minisztériumtól járandó öszszeg kifizetése ellen nehézség nem fog majd tétezni. Tehát a puszta ígéret, hogy a hiánylat egy része meg fog térítetni, képezi a fegyelmi bíróság határozatának alapját s indokolását. Ha a puszta ígéretet beváltott ténynek tekintjük is, mégis különösnek tűnik fel a határozat. Különösnek pedig azért, hogy vagy nem ismerte kellőleg a fegyelmi bíróság a vizsgálati i köny tartalmát, vagy pedig nem kellő figyelmet fordított az abban felsorolt tételekre , mert lehetetlen, mint azt akönyv is igazolja, hogy egyes magánfeleknél kint levő ápolási díjak befolyjanak, miután azok egy része, mint elévült követelés többé be nem hajtható, más része pedig épen a tapasztalt hanyagság s mulasztások miatt behajthatlanná vált. Ily elveszett követelésekért csak ki kellet volna mondani a kártérítési felelősséget s fennt kellett volna tartani a gondnokra nézve az előbbeni állapotot továbbra is ! — Hittük, hogy a nagyközönség megnyugtatása tekintetéből majd fog valaki a közel lezajlott közgyűlésen interpellátiót intézni e tárgyban a hatósághoz és akkor meg fogjuk kapni e tárgyban a kellő felvilágosítást, s ezért nem szóltunk eddig. Hitünkben csalódtunk úgy annyira, hogy a kórház odiosus ügye felszínre se lett hozva. Az emberek suttognak jobbra balra s nincs, ki kellő felvilágosítást adhatna a sok feltevésre. A fegyelmi bíróság kimondott határozata nem oly hanyag s vétkesnek tünteti föl a gondnokot, mint a vizsgálati jegyzőkönyv s nem oly vétkesnek, mint amilyennek a beigazolt tények alapján a felfüggesztés történt. Az első s két utóbbi között merő ellentét mutatkozik, mert, a kimondott bírósági határozatban az első fokú büntetés alkalmazása azt igazolja, hogy a gondnok egyszer kötelesség mulasztó, amíg ellenben a vizsgálati jegyzőkönyv azt igazolja, hogy a gondnok kötelesség mulasztása s ebből származó vétkessége 9 éven keresztül oly nagy mérvű volt, hogy 8103 frt 75 kr. tényleg hiányzik ma. S eme jegyzőkönyv megerősítésére szolgál a felfüggesztés alapja vagyis azon körülmény, hogy a többszöri megintés s jegyzőkönyvi megrovás és rosszulás daczára is a gondnok 5/5 éven keresztül számadást nem adott, tehát — tekintettel arra, hogy negyedévenként lett volna köteles számolni — 5-ször egymás után esett ugyanazon vétekbe. Azt hiszszük pedig 5-ször vétkezni több, mint egyszer. Ezek szerint vagy a kimondott ítélet túlságos enyhe, vagy pedig a vizsgálati jegyzőkönyv nem tartalmaz teljesen valót a hiánylat kimutatása körül. Ha az első feltevés lenne igaz úgy akkor az nagyon szomorú világot vetne a házi kezeléseknél felmerült visszaélések megtorlására különösen akkor, midőn 8103 frt 75 krnak teljes elvesztéséről lehetett szó. A mai corruptionális életben egymást érik a furfangosabbnál furfangosabb sikkasztások, csalások, lopások és a jó ég tudja miféle bűnös cselekmények, úgy hogy szigorú büntető törvényeink daczára is nagy számot tesz azoknak száma, kik egyik, vagy másik bűnt nevetve követik el. A hanyagságot, meg a mulasztásokat nem is tartják véteknek, pedig azt hisszük: közhivatalnoknál nagyobb vétek az mint másoknál a minősített súlyosabb bűntett, mert mig az utóbbi többnyire magánosokat sújt, addig az előbbinél ezrek, ezrek sujtatnak s ezek között számtalan olyanok, kiknek utolsó falatját veszik el a vagyontalan tisztviselő vétkességéből származott hiány■ lat fedezésére. A szigorú büntetés óvja a közhivatalnokot a vétektől, mig az enyhe, könnyelműségre vezeti s erkölcsi tekintélyét teljesen tönkre teszi. Ha a második feltevés lenne igaz t. i. az, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv nem tartalmaz valót, s az 1873-ik évtől a mai napig 8103 frt 75 kr. hiány kimutatása tévedésen alapulna?! Szomorú világot vetne a vizsgáló bizottság tagjainak lelkiismeretére, mert sokkal rosszabbnak tüntetik föl a hivatalnokot, mint a minő is alaptalan aggodalmat idéznek elő a nagyközönségben. Ily vesztegetések rendesen a gúny vagy gyűlölet rovására szoktak menni s rendesen rossz eredményük van. Bármiként is legyen az ügy állása, nem szabad s nem lehet elnémítani addig, amig a polgárok részéről bizalommal felruházott egyének eljárása s ítélete tisztázva nem lesz. Önzetlen s tiszta keblű polgároknak kezébe adták e város kormány gyeplőjét, tehát ezekhez még a gyanúnak sem szabad férni. A keletkezhető gyanúsítások elhárítása s a jelen ügyben működő egyének tisztázása tekintetéből szükséges volna az egész ügy lefolyását a nyilvánosság elé hozni, hogy tisztán láthassuk, hol az igazság! hol a tévedés! ______ XXX. TAECZA. ------sö6Ssh-----Iia a tanyán. Künn a tanyán késő estre Minden nyugszik csendesen, Alszik minden, csak e fájó Kebel dobog hevesen. Csak a csillag vet halvány fényt, Harmat rezg a virágon . . . Hejbel kevés örömem volt Még e zajos világon. Kis furulya fájó hangját Elkapja az enyhe szél, S a nyugvóra ment madárka A virággal elbeszél. Dalos madár, de boldog vagy, Megenyhül a bánatod, Szenvedésid, fájdalmidat Van kinek elmondhatod. Felgyúlnak a pásztortüzek, A bűbájos, szép regék Ajkról-ajkra, hallgatók közt Oly gyorsan terjednek szét . . . A távoli falucskából Imára hív a harang . . . Csend lesz ... A nyáj-kolomp hangzik, Majd megszűnik minden hang. A pásztorok szenderegnek, Egyik marad csak ébren Alvó tüzet élesztgeti S egy csillagot néz ott fenn . . . Rezg az égen a sok csillag, S oly sötét az éjszaka . . . Rég nem ragyog, lehullott már Boldogságom csillaga. Ács Géza. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. Minden jó, ha a vége jó. — Eredeti elbeszélés. — DasznoBgy Ivántól. (Folytatás.) Mottó : „Fiat justitia aut pereat mundus.“ — Nem baj, a vete ellen Bérezi, elvégezzük azt azért. Lássuk csak. Első dolog, hogy kiket hívjunk meg? — Hát biz én nem bánom, ha a falubéliek közül nem hagynánk ki senkit is! — Jól van! Tehát a faluban levő minden jó emberünket meghívjuk, mondá Bérczi biztatólag. — A többi dolog, csak a gazdasszonyokra tartozván, ahhoz ne is szóljunk. Hanem a móring dolgát jó lesz még eligazítanunk ugye ? — Hát azt nem árt megbeszélnünk! Mennyit gondol bátyám, hogy Malvinnak ígérhet? — Azt gondoltam öcsém, hogy az a nyolczezerért, amivel Bocskor tartozik nekem, elég lesz arra az esetre ha úgy találnék elhalni, hogy örökös nem marad. Mit gondolsz ? — Elég ! Tökéletesen elég! — Nohát,- itt van, — mondá a vén ember zsebéből a váltókat előhúzva; nem is kell semmi másféle história. Legalább annál nagyobb hite lesz, hogy móring nélkül kaptam feleséget! — Biz az jó lesz, erősíté Bérezi. — Elvette a négy darab váltót, s amint kezében volt, darabokra tépte. — Az istenért! Mit csinálsz ? förmedt reá Csutaky. — Arra nincsen szükség. Becsület szavunk reá, hogy mi az alkut meg nem szegjük, ha bátyám meg nem szegi! — Én ? — Eszem ágában sincs. — Nem szegem meg én sem Csutaky László, de arra kérlek, hogy soha ne jöjj a házamhoz azontúl, mert gyűlöllek! — Majd kibékülünk mi öregem ! ne busulj ! — mondá enyelegve Csutaky. — Soha ! soha! mondá Bocskor mintegy eskü- szerűen emelve fel kezét az égre. — Nem, akármilyen boldog lenne is gyermekem, akkor sem tudnám megbocsájtani, hogy kényszerítettél e tettre ... Pedig ő nem lesz boldog !... — Édes bátyám! mondá most Bérezi ünnepélyes hangon, — esküszöm reá, hogy Malvin boldog lesz! —■ Hm! mondá Csutaky, — tőle függ, hogy boldog legyen! Én elkövetek mindent, hogy boldog legyen ! — Ezzel tehát végeztünk, mondá Bérezi, — hátra van, hogy a meghívást ki eszközölje ? — Ez a te dolgod — mondá Csutaky, hiszen vőfély vagy! — Minden kedvem szerint megy, mormolá Bérezi fogai között. — Jól van tehát, én meghívom a vendégeket! — Majd gondoskodom mindenről. — No öcsém, hát menjünk haza! — mondá Bocskor felállva. — Az istenért, hiszen reá értek! Egy kis vacsorára maradjatok. — Nem lehet! mondá Bérezi, még az asszonyokkal végezni valónk van! És minden marasztalás daczára eltávoztak. — Ha leányomat nem sajnálnám, — még ma semmivé tenném az egész dolgot. De akkor ennek a nevét is elveszem, mormogá Bocskor amint a kapun kiléptek. — Édes bátyám, hagyon engem cselekedni! Ma és holnap legyen maga olyan komor, hallgatag, amilyen most volt. Ki tudja mit hoz a jövő? Az öreg Tamás nem is szólt azután egy szót sem. Hazaértek. Mikor Malvin előjött, hogy atyjának kezet csókoljon, ez nyakába borult a leánynak, a zokogásról csak ennyit bír mondani: — Szegény, szegény leányom! — Ugyan bizony! Mintha olyan nagy baj volna az, hogy az ember leánya menyasszony! — De milyen menyasszony ! sóhajtált Malvin és édesanyja egyszerre. — No, legyen vége a szomorúságnak ! Legyünk csak bátrak, nem lesz semmi baj! Aladár ekkor lépett a szobába. Át meg át volt fázva. — Hol jártál te rosz fiú? — Ne bántsa édes néném, én küldtem el ma délelőtt. Aladár jó fiú. — Nos ? Hogy végeztél kis öcsém ? — Hát, amint oda értünk, a csendbiztos úr épen akkor jött haza, elolvasta a levelet, azután engem behívott, jó meleg kávét adott, s ezt a levelet irta Bérczi bácsinak, — mondá a fiú suttogva s egy levelet nyújtva át. — Nem fáztál meg nagyon? Kérdé Bérezi a levelet zsebébe csuztatva. — Nem! két pokrócz, meg a bunda volt a takaróm, csak mióta itthon vagyunk, azóta fáztam meg egy kicsit! — Derék fiú vagy öcsém. Nagyon szeretlek, — mondá Bérezi a fiút melegen magához ölelve. Azután a lehetőségig mindent elintézett Bocskornéval a holnap esti dologra vonatkozólag. — Csak jó vacsorát készítsen édes néném. — Nem sokan leszünk. Húsz—huszonöt emberre számíthat. Már ha eddig van, legyen több is, legalább legyen meg a hite! — Kell is nekem hir!... Vagy akarom mondani, Csutaky nem akarja a fél vármegyét összecsőditeni! — De már csak azért is!... — Igen, de hát rövid az idő is, a vidékről nem lehet senkit is hívni. (Folyt, követk.) Hatósági élet. Az állandó választmány előterjesztése, melylyel Fejér vármegye 1881. évi házipénztári zárszámadását átvizsgálva előterjeszti. I. Fejérmegye bevételeinek kimutatása az 1881-ik évben: 1880. évi pénztári maradvány 30278 frt 25 kr. értékpapírokban I. Fejérvári kir. adóhivataltól 87001 frt 95 kr. II. A megye külépületeinek haszonbéréből 39 frt. III. Elhelyezett tőkék utáni kamatokból 1690 frt 18 kr. IV. Számadási téritményekből 1190 frt 68 Va kr. V. Árva tartalékalap járuléka 3472 frt. VI. Különfélékből 11 frt 50 kr. készpénzben. VII. Eladott bicskei megyeház ára 2725 frt. Összes bevétel 93405 frt 3184 kr. készpénzben, 33003 frt 25 kr. értékpapírokban. II. Fejérmegye kiadásainak kimutatása az 1881-ik évben: 1880. év végéveli túlkiadás 146