Székesfehérvár és Vidéke, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-76. szám)

1882-04-22 / 47. szám

X-ik évfolyam. 47. szám. Szombat, 1882. április 22.­­ . Megjelen hetenkint háromszor: [_| minden kedden, csütörtökön és szombaton Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, bognár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közle­mény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirde­tések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Y Weisz nádor­­utczai dohány­tőzsdéjében, Rotter kaszárnya­­utczai kereskedésében, Pflmn iskola­ utczai |-—| kereskedésében, a lap kihordójánál és a ,—, ■* | szerkesztőségben kaphatók. I ' Társadalmi, közmívelődési és szépirodalmi Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kutak Lőrincz könyvkeres­kedésében. Vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columns) 40 helyre van beosztva, egy hek, f­élyegdíjon kívül 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek.­­ Előfizetőki á­ra is:­­** p Egész évre . . .­­ . 8 frt. — kr. Fél évre .....1.4 frt. — kr. Negyed évre 2 frt. — kr. A „Nyilttér“-ben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak . Budapesten: Goldberger A., Szervitatér 3 sz. Raj­­nai Vilmos, Molnár-utcza, — Továbbá: Bécs, Ha­senstein és Vogel, Taborstr. Schalek Henriknél, Bécs. Rotter és Társánál, A. Oppelik Bécs — Az orsz. hirdetési irodában Budapest. Sz -Fehérvárott a lap szerkesztőségében és Klökner Péter könyvkereskedésében. Hirdetések jutányosan számíttatnék. I “ Székesfehérvár, ápr. 20-án, 1881. MT * Lapunk múltkori számában közöltük, hogy a városi kórháznál elkövetett visszaélésekből éven­ként felmerült s a vizsgáló bizottság által hiteles adatok alapján megállapított kárösszeg 8103 frt 75 krt tesz ki. Még el sem hagyta lapunk a sajtót, már­is villám­gyorsan terjedt el városunkban ama hír, hogy a kórházi gondnok egyszerű dorgálással, a fegyelmi bíróság egyhangú határozata folytán hivatalába vissza­helyeztetett. A hír valóság volt. Mindenki kiváncsi volt volt tudni a határozat in­dokolását. Előbb azt hittük, hogy tán a vizsgálati jegyzőkönyvben van a kárösszeg hiányosan kimu­tatva — de midőn az általunk közlött tételek megczáfolva nem lettek — azok alapossága két­ségen kívülinek bizonyult. Tán a hanyagság­i mu­lasztások nem a gondnokot terhelik legsúlyosabban, volna még hátra e kérdés ? , de épen a hivatko­zott szabályrendeletek adják meg erre a választ, hogy igenis a gondnokot terhelik első­sorban és legsúlyosabban. Mindkét feltevés tévesnek bi­zonyult, mert meg­volt a gondnok kezelésében a legnagyobb hanyagság és mulasztás, — meg van a két utóbbinak határozott eredménye a 8103 frt 75 kr. hiánylat. Ily nyílt bizonyítékokkal szemben az első s legenyhébb fokú büntetés alkalmazására indokolásul csak az szolgálhatott volna, ha a kár egy krajczárig már megtéríttetett, — de nem azon puszta ígéret, hogy a minisztériumtól járandó ösz­­szeg kifizetése ellen nehézség nem fog majd tétezni. Tehát a puszta ígéret, hogy a hiánylat egy része meg fog térítetni,­­ képezi a fegyelmi bíróság határozatának alapját s indokolását. Ha a puszta ígéretet beváltott ténynek tekintjük is, mégis kü­­lönösnek tűnik fel a határozat. Különösnek pedig­­ azért, hogy vagy nem ismerte kellőleg a fegyelmi bíróság a vizsgálati i köny tartalmát, vagy pedig nem kellő figyelmet fordított az abban felsorolt té­telekre , mert lehetetlen, mint azt a­­könyv is iga­zolja, hogy egyes magán­feleknél kint levő ápolási díjak befolyjanak, miután azok egy része, mint elé­vült követelés többé be nem hajtható, más része pedig épen a tapasztalt hanyagság s mulasztások miatt behajthatlanná vált. Ily elveszett követelé­sekért csak ki kellet volna mondani a kártérítési felelősséget s fennt kellett volna tartani a gond­nokra nézve az előbbeni állapotot továbbra is ! — Hittük, hogy a nagy­közönség megnyugtatása te­kintetéből majd fog valaki a közel lezajlott köz­gyűlésen interpellátiót intézni e tárgyban a ható­sághoz és akkor meg fogjuk kapni e tárgyban a kellő felvilágosítást, s ezért nem szóltunk eddig. Hitünkben csalódtunk úgy annyira, hogy a kórház odiosus ügye felszínre se lett hozva. Az emberek suttognak jobbra balra s nincs, ki kellő felvilágo­sítást adhatna a sok feltevésre. A fegyelmi bíróság kimondott határozata nem oly hanyag s vétkesnek tünteti föl a gondno­kot, mint a vizsgálati jegyzőkönyv s nem oly vét­kesnek, mint a­milyennek a beigazolt tények alap­ján a felfüggesztés történt. Az első s két utóbbi között merő ellentét mutatkozik, mert, a kimon­dott bírósági határozatban az első fokú büntetés alkalmazása azt igazolja, hogy a gondnok egyszer kötelesség mulasztó, a­míg ellenben a vizsgálati jegyzőkönyv azt igazolja, hogy a gondnok köte­lesség mulasztása s ebből származó vétkessége 9 éven keresztül oly nagy mérvű volt, hogy 8103 frt 75 kr. tényleg hiányzik ma. S eme jegyző­könyv megerősítésére szolgál a felfüggesztés alapja vagyis azon körülmény, hogy a többszöri megintés s jegyzőkönyvi megrovás és rosszulás daczára is a gondnok 5/5 éven keresztül számadást nem adott, tehát — tekintettel arra, hogy negyed­évenként lett volna köteles számolni — 5-ször egymás után esett ugyanazon vétekbe. Azt hisz­­szük pedig 5-ször vétkezni több, mint egyszer. Ezek szerint vagy a kimondott ítélet túlságos enyhe, vagy pedig a vizsgálati jegyzőkönyv nem tartalmaz teljesen valót a hiánylat kimutatása körül. Ha az első feltevés lenne igaz úgy akkor az nagyon szomorú világot vetne a házi kezeléseknél felmerült vissza­élések megtorlására különösen akkor, midőn 8103 frt 75 krnak teljes elveszté­séről lehetett szó. A mai corruptionális életben egymást érik a furfangosabbnál furfangosabb sik­kasztások, csalások, lopások és a jó ég tudja mi­féle bűnös cselek­mények, úgy hogy szigorú bünte­tő törvényeink daczára is nagy számot tesz azok­nak száma, kik egyik, vagy másik bűnt nevetve követik el. A hanyagságot, meg a mulasztásokat nem is tartják véteknek, pedig azt hisszük: köz­hivatalnoknál nagyobb vétek az mint másoknál a minősített súlyosabb bűntett, mert mig az utóbbi többnyire magánosokat sújt, addig az előbbinél ez­rek­­, ezrek sujtatnak s ezek között számtalan olyanok, kiknek utolsó falatját veszik el a vagyon­talan tisztviselő vétkességéből származott hiány■ lat fedezésére. A szigorú büntetés óvja a közhivatal­nokot a vétektől, mig az enyhe, könnyelműségre vezeti s erkölcsi tekintélyét teljesen tönkre teszi. Ha a második feltevés lenne igaz t. i. az, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv nem tartalmaz va­lót, s az 1873-ik évtől a mai napig 8103 frt 75 kr. hiány kimutatása tévedésen alapulna?! Szo­morú világot vetne a vizsgáló bizottság tagjainak lelkiismeretére, mert sokkal rosszabbnak tüntetik föl a hivatalnokot, mint a minő i­s alaptalan ag­godalmat idéznek elő a nagyközönségben. Ily vesz­tegetések rendesen a gúny vagy gyűlölet rovására szoktak menni s rendesen rossz eredményük van. Bármiként is legyen az ügy állása, nem sza­bad s nem lehet elnémítani addig, a­mig a pol­gárok részéről bizalommal felruházott egyének el­járása s ítélete tisztázva nem lesz. Önzetlen s tiszta keblű polgároknak kezébe adták e város kormány gyeplőjét, tehát ezekhez még a gyanú­nak sem szabad férni. A keletkezhető gyanúsítá­sok elhárítása s a jelen ügyben működő egyének tisztázása tekintetéből szükséges volna az egész ügy lefolyását a nyilvánosság elé hozni, hogy tisztán láthassuk, hol az igazság! hol a tévedés! ______ XXX. TAECZA. ------s­ö6Ssh-----­Ii­a a tanyán. Künn a tanyán késő estre Minden nyugszik csendesen, Alszik minden, csak e fájó Kebel dobog hevesen. Csak a csillag vet halvány fényt, Harmat rezg a virágon . . . Hej­bel kevés örömem volt Még e zajos világon. Kis furulya fájó hangját Elkapja az enyhe szél, S a nyugvóra ment madárka A virággal elbeszél. Dalos madár, de boldog vagy, Megenyhül a bánatod, Szenvedésid, fájdalmidat Van kinek elmondhatod. Felgyúlnak a pásztor­tüzek, A bűbájos, szép regék Ajkról-ajkra, hallgatók közt Oly gyorsan terjednek szét . . . A távoli falucskából Imára hív a harang . . . Csend lesz ... A nyáj-kolomp hangzik, Majd megszűnik minden hang. A pásztorok szenderegnek, Egyik marad csak ébren Alvó tüzet élesztgeti S egy csillagot néz ott fenn . . . Rezg az égen a sok csillag, S oly sötét az éjszaka . . . Rég nem ragyog, lehullott már Boldogságom csillaga. Ács Géza. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. Minden jó, ha a vége jó. — Eredeti elbeszélés. — D­asznoBgy Ivántól. (Folytatás.) Mottó : „Fiat justitia aut pereat mundus.“ — Nem baj, a vete ellen Bérezi, elvégezzük azt azért. Lássuk csak. Első dolog, hogy kiket hív­junk meg? — Hát biz én nem bánom, ha a falubéliek közül nem hagynánk ki senkit is! — Jól van! Tehát a faluban levő minden jó emberünket meghívjuk, mondá Bérczi biztatólag. — A többi dolog, csak a gazdasszonyokra tar­tozván, ahhoz ne is szóljunk. Hanem a m­ó­r­i­n­g dolgát jó lesz még eligazítanunk ugy­e ? — Hát azt nem árt megbeszélnünk! Mennyit gondol bátyám, hogy Malvinnak ígérhet? — Azt gondoltam öcsém, hogy az a nyolczezer­ért, a­mivel Bocskor tartozik nekem, elég lesz arra az esetre ha úgy találnék el­halni, hogy örökös nem marad. Mit gondolsz ? — Elég ! Tökéletesen elég! — Nohát,­­- itt van, — mondá a vén ember zsebéből a váltókat előhúzva; nem is kell semmi m­ásféle história. Legalább annál nagyobb hite lesz, hogy móring nélkül kaptam feleséget! — Biz az jó lesz, erősíté Bérezi. — Elvette a négy darab váltót, s a­mint kezében volt, dara­bokra tépte. — Az istenért! Mit csinálsz ? förmedt reá Csutaky. — Arra nincsen szükség. Becsület szavunk reá, hogy mi az alkut meg nem szegjük, ha bátyám meg nem szegi! — Én ? — Eszem ágában sincs. — Nem szegem meg én sem Csutaky László, de arra kérlek, hogy soha ne jöjj a házamhoz azon­túl, mert gyűlöllek! — Majd kibékülünk mi öregem ! ne busulj ! —­­ mondá enyelegve Csutaky. — Soha ! soha! mondá Bocskor mintegy eskü-­­ szerűen emelve fel kezét az égre. — Nem, akár­milyen boldog lenne is gyermekem, akkor sem tud­nám megbocsájtani, hogy kényszerítettél e tettre ... Pedig ő nem lesz boldog !... — Édes bátyám! mondá most Bérezi ünne­pélyes hangon, — esküszöm reá, hogy Malvin bol­dog lesz! —■ Hm! mondá Csutaky, — tőle függ, hogy boldog legyen! Én elkövetek mindent, hogy boldog legyen ! — Ezzel tehát végeztünk, mondá Bérezi, — hátra van, hogy a meghívást ki eszközölje ? — Ez a te dolgod — mondá Csutaky, hiszen vőfély vagy! — Minden kedvem szerint megy, mormolá Bérezi fogai között. — Jól van tehát, én meghívom a ven­dégeket! — Majd gondoskodom mindenről. — No öcsém, hát menjünk haza! — mondá Bocskor felállva. — Az istenért, hiszen reá értek! Egy kis va­csorára maradjatok. — Nem lehet! mondá Bérezi, még az asszo­nyokkal végezni valónk van! És minden marasztalás daczára eltávoztak. — Ha leányomat nem sajnálnám, — még ma semmivé tenném az egész dolgot. De akkor ennek a nevét is elveszem, mormogá Bocskor a­mint a kapun kiléptek. — Édes bátyám, hagyon engem cselekedni! Ma és holnap legyen maga olyan komor, hallgatag, a­milyen most volt. Ki tudja mit hoz a jövő? Az öreg Tamás nem is szólt azután egy szót sem. Haza­értek. Mikor Malvin előjött, hogy atyjának kezet csókoljon, ez nyakába borult a leánynak, a zokogásról csak ennyit bír mondani: — Szegény, szegény leányom! — Ugyan bizony! Mintha olyan nagy baj volna­­ az, hogy az ember leánya menyasszony! — De milyen menyasszony ! sóhajtált Malvin és édes­anyja egyszerre. — No, legyen vége a szomorúságnak ! Legyünk csak bátrak, nem lesz semmi baj! Aladár ekkor lépett a szobába. Át meg át volt fázva. — Hol jártál te rosz fiú? — Ne bántsa édes néném, én küldtem el ma délelőtt. Aladár jó fiú. — Nos ? Hogy végeztél kis öcsém ? — Hát, a­mint oda értünk, a csendbiztos úr épen akkor jött haza, elolvasta a levelet, azután en­gem behívott, jó meleg kávét adott, s ezt a levelet irta Bérczi bácsinak, — mondá a fiú suttogva s egy levelet nyújtva át. — Nem fáztál meg nagyon? Kérdé Bérezi a levelet zsebébe csuztatva. — Nem! két pokrócz, meg a bunda volt a takaróm, csak mióta itthon vagyunk, azóta fáztam meg egy kicsit! — Derék fiú vagy öcsém. Nagyon szeretlek, — mondá Bérezi a fiút melegen magához ölelve. Azután a lehetőségig mindent elintézett Bocs­­kornéval a holnap esti dologra vonatkozólag. — Csak jó vacsorát készítsen édes néném. —­­ Nem sokan leszünk. Húsz—huszonöt emberre szá­míthat. Már ha eddig van, legyen több is, legalább legyen meg a hite! — Kell is nekem hir!... Vagy akarom mon­dani, Csutaky nem akarja a fél vármegyét össze­csőditeni! — De már csak azért is!... — Igen, de hát rövid az idő is, a vidékről nem lehet senkit is hívni. (Folyt, követk.) Hatósági élet. Az állandó választmány előterjesztése, melylyel Fej­ér vármegye 1881. évi házipénz­tári zárszámadását átvizsgálva előterjeszti. I. Fejérmegye bevételeinek kimutatása az 1881-ik évben: 1880. évi pénztári maradvány 30278 frt 25 kr. értékpapírokban I. Fejér­vári kir. adóhivataltól 87001 frt 95 kr. II. A megye kül­­épületeinek haszonbéréből 39 frt. III. Elhelyezett tőkék utáni kamatokból 1690 frt 18 kr. IV. Szá­madási téritményekből 1190 frt 68 Va kr. V. Árva tartalékalap járuléka 3472 frt. VI. Különfélékből 11 frt 50 kr. készpénzben. VII. Eladott bicskei megyeház ára 2725 frt. Összes bevétel 93405 frt 318­4 kr. készpénzben, 33003 frt 25 kr. érték­papírokban. II. Fejérmegye kiadásainak kimutatása az 1881-ik évben: 1880. év végéveli túlkiadás 146

Next