Székesfehérvár és Vidéke, 1889. január-június (17. évfolyam, 1-78. szám)

1889-05-04 / 54. szám

XVII-ik évfolyam. 54. szám. Szombat,1889. Május 4. Megjelen hetenkint háromszor. Minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkestőség és kiadó-hivatal: Belváros, bognár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köszütmény, továbbá elfizetések, felsiólamlések, hirdetések stb. ide intézendők. ügyes példányok 10 krajcsárért W«l»* nádor-ntosai dohány-tőzsdéjében, nottwjr kaszárnya-ntosai kereskedésében, a lap ki* aerdójánil és a szerkesztőségbem kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. “Xrid-élcerL minden posta-laulvatalná,!« Mímetésekre nézve a lap egy oldala (eolimna) 40 helyre van beosztva, egy hely M$vegüj«H kivftl 99 iffj Többször hirdetők 10 százalék érleengedésben részesítleek. Sxorhooxtével értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 évdig. Előfizetési átrakó: Égési évre..................8 frt. — kr. Fél évre ...... 4 frt. — kr. Negyedévre ..... 2 frt. — kr. A „NyilHér“-ben egy str 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak .• Budapesten: Haasenstein irodájában, Goldberger A., Dorottya-utoia 6. ss. Rajnai Vilmos« molnár-utoia és ai em. hirdetés irodában. — Továbbá Biesben: Haasenstein és Wagler, Tanorstr., Schalek Henriknél, Dakcs és TanábAI, A. Oppslik.— Anitaszérvéroit a lap imksztésés obca éa XlSkasz Pét@ klayrkssasl#résébw. HHrteSM joMaysaas @MIMibIí Tavaszi divat. Nálunk már megszokott dolog, hogy a divattal csak a vonal alatt foglalkozzanak, hogy szórakoztató modorban tárgyalják, mi lesz majd az uralkodó szín, piros-e vagy zöld, milyennek kell lenni a napernyőknek, legyezőknek, czipőknek és kalapoknak. Bölcs tanácsokat osztogat a divatlevél írója, ki rendesen jól megnézi az összes nagyvilági hölgyeknek és uraknak toilettejeit és aprólékos pontossággal írja le az öltözékeket és soraiból kiolvasható, hogy a ki nem készíttet olyan ruhákat, mint a minőben ez meg ez a grófnő, ez meg ez a herczeg járt, az ne tartson számot arra, hogy egyáltalában foglalkozzanak vele. A divat hódításai régóta túlterjednek az öltözékek birodalmán, azok, akik a divatot csinálják, mindinkább kitagadják birodalmukat. Irányadók akarnak lenni mindenütt, ahol csak tere engedi a túlhajtott változatosság kedvelésének. Megszabják, hogy ezentúl a fehérnemű fekete legyen, hogy a ruhaszövet színe zöld legyen, mint a leveles béka, hogy a kalapokon egész kitömött madársereg bámuljon erre arra, hogy a derekak gombjai apróbbak legyenek a borsónál, a czipők mindenféle színűek lehetnek csak feketék nem, kiadják a rendeletet, hogy milyen illatos olaj használható, hogy a hajdísz ezentúl száz csont hajtűből álljon, hogy a napernyőkön valódi arany hímzés legyen — szóval parancsolnak és a hölgyek engedelmeskednek.lalkozni, de rámutatatni akarunk arra, hogy követheti valaki a divatot a nélkül is, hogy bolondjává legyen, hogy minduntalan új öltözetekre, új kalapokra és egyéb toilette-czikkekre költse pénzét, vagyona jó részét. Igaz, hogy amit a gazdaközönség költ, az iparosnak és kereskedőnek lesz javára, csakhogy azzal a — mondhatni bűnös — szokással találkozunk, hogy igen sokan külföldön készíttetik ruhájukat, külföldről hozatják a fényűzési czikkeket. Márpedig ez kettős hiba! Nem mondjuk, hogy a mai fiatal menyecske a múlt századbeli divatos öltözetben járjon; eszünkben sincs arra buzdítani azokat, akik tehetősebbek, hogy túlságosan fukarkodjanak. Hisz ez annyit tenne, mint számos iparág ellen tönni, de annyi bizonyos, hogy a divat követésében kell, hogy hazafiság, mértékletesség és jobb ízlés vezérelje a nőket és férfiakat; azokat a hóbortokat pedig, melyeket a párisi bűn gondol ki naponkint és melyeket élelmes emberek a közönség gyengéire való tekintettel terjeszteni iparkodnak, utasítsák vissza erélyesen. ’ Azok a divatlevelek pedig, melyek a legképtelenebb rongyot is divatossá igyekszenek tenni, csak arra tanítsanak bennünket, hogy mitől óvakodjunk a magunk érdekében és mit ne kövessünk a jó ízlés, a gazdasági jólét, a hazafiság és főkép a közerkölcs rovására. TÁRCZA. Csak barátnője lehetek ... Imre és Margit barátságot fogadtak, Imre 28 éves szép huszártiszt s Margit fiatal asszony volt. Már mint gyermekek szerették egymást. Szerettek fiatal szívek egész hevével, rajongva egymásért, feláldozva mindent s nem törődve egybekelésüket ellenző szüleiknek haragjával. De a sors — mely minden jónak elrontója — másképen határozott. Nem lettek egymáséi és midőn szerelmük ügye már-már tűhegyre volt állítva, akol jött Margit szüleinek házához Buday Tamás . . . távoli rokonuk s gazdag földbirtokos. Margitot látni megszeretni és megkérni, két nap műve volt. A képviselőválasztások által tönkrejutott atyja két kézzel kapott a gazdag kérő után. Margit sirt, rimánkodott, de midőn atyja becsülete megmentésére s gyermeki kötelességére hivatkozott . . . Margit kétségbeesetten engedett s Imre másnap kikosaraztatott. Margit férjével a fővárosba költözött, Imre ezredéhez visszatérve egy kis provincziális városi fészekben tűnődött szétdúlt boldogsága felett, így múlt el egynéhány év, midőn Imre ezrede a fővárosba lett áthelyezve. Találkoztak! A sors, mely — minden rossznak szülőanyja — összehozta őket . . . Csak nézték, nézték egymást Egyik sem szólott ... de az arczokba szökkent vér s a szemekbe tóduló könyök . . . azokok annyit, de annyit mondtak el, rövidke másodpercz alatt, amennyit évek sora alatt sem lehetett volna elmondani. Buday, mint minden férj, nem tudott olvasni sem a szemekben sem az arczokban s Imrét házához meghitta. Eleinte ritkán járt oda. Szive vonzotta, de esze visszatartotta. Azt hitte, hogy erős marad. Oh, ha az ember észszel és nem szívvel szeretne . . . akkor a szerelem igen okos és igen ártatlan szórakozás lenne. Valaminthogy az urak is. A posztó, vagy szövet — ha ez az elnevezés és az anyag jobban tetszik — cifra legyen, rikító, vagy mint a sakktábla; a mellényt annyira ki kell vágatni, hogy jóformán mi sem maradjon a szövetből, kabát szabása a lehető legfurcsább legyen, a kézelőn öt-öt gombbal. Persze a sárga keztyük, rengeteg botok, kőkemény kalapok, cifra nyakkendők, tűk, szintén nagy szerepet játszanak. A gyermekek sem menekülhetnek a divat elől és egyik-másik kereskedésben „ gyermek - svihák öltözetek“-et kínálnak a vevőknek. És csakugyan láthatók fiúcskák, kiket a leghóbortosabb ruhákban visznek végig az utcákon. A leánykák természetesen követik a nénik és mamák példáját és sűrűn tapasztalható az a meglehetősen deprimáló körülmény, hogy akad magyar nő, aki még azt a franczia divatot is követi, hogy ártatlan gyermekét kendőzni engedi rizsporral és festékkel. Ilyen viszonyok között nem árt, ha a vidék intelligencziája, mely utóvégre is rendesen a főváros példája után indul meggondolja a dolgot, hogy hát csakugyan helyesen teszi-e, ha vakon követi azt a divatot, mely Budapesten lábra kap, de nem mint magyar elme szüleménye, hanem mint külföldről importált hóbort uralkodik a „Gigerlik“ lágy elméjén. A magyar divat általánosításáról már sokat írtak, de nem nagy eredménynyel. Nem szándékunk most ismét ezzel a kérdéssel fog-Akkor nem volna: Homer, Petrarca, Byron, Heine, Petőfi, akkor nem volna gyönyör, vágy élvezet, kéj, bánat, csalódás, házasságtörés tragoedia, dráma és vígjáték; akkor minden ember olyan solid lenne, mint egy bölcsészeti rendszer; olyan higgadt mint egy törvényczikk; olyan nyugodt, mint egy bagoly ; olyan erkölcsös, mint egy öreg asszony. Ha a nő ereiben vér helyett limonádé s a férfi szivében szentelt viz folyna; ha a nő szive nem tudna 100-szor feldobogni, s a férfiúé 100-szor visszadobogni . . . akkor ... os akkkor a szív az észre hallgat s a bölcsesség köve volna. De igy ki bir a szívvel , ki tudja a benne éjjel nappal dúló forradalmat kifékezni ? Az ész nagy kontár a szívvel szemben s a szív csak játéklabda a szerelem kezében. A szív szerelme bölcsekből bolondokat, bankárokból koldusokat, aggokból gyermekeket oroszlánokból birkákat, s moralistákból mekegő bakokat csinál. Mily megragadó, mily fenséges psychologiai küzdelem, a szív és ész küzdelme! Vannak esetek, hogy az ész győz ... de ez pyrrhusi győzelem. Ilyenkor elhullanak minden eszményeink, rommá lesz kedélyünk, s szivünk hideg temetője, mindannak a mi szép, jó és nemes. Imre és Margit gyakran látták egymást. Mindkettő érezte az elnyomott, de ellenállhatlan szerelem bűbájos delejét s égő falánkját. Forró vágygyal szívükben, és semmitmondó konvenczionális phrazisokkal ajkukon, a tükör előtt betanult hidegséggel arczukon, s villámként felvillanó bűnnel szemükben, mondhatlan kínok között így állottak ők igen gyakran egymással szemben. Csak a táncz — a tilos szerelem ezen izgalmas barátja — csak a táncz alatt ujongott fel az egymáshoz simult szív, gyors ütemben dobogva; szeretlek, imádlak, szenvedek, meghalok teérted, miattad, te veled . . . A téli évad alatt még csak tudták a minden pillanatban kitöréssel fenyegető veszélyt elhárítani. A sok estély, a színház, hangversenyek, bálok alatt, soha sem voltak egyedül. Margit, ki királynői büszke alakjával, szellemdús társalgásával, mindenkor a sociéta központját képezi számos tisztelőtől körülvéve, legtöbbször csak közvetve szólhatott és társaloghatott Imrével. Habár nem egyszer történt, hogy midőn bámulóitól körülvéve és szelleme pazar kincseit azokra szólva hirtelen felkiáltott, szeme Imre szemével találkozott s e szemektől hirtelen összerezzent ; s viszont igen sokszor megesett, hogy Imre a szemek villanydelejes hatalma alatt, éppen akkor fordult Margit felé, midőn az elfeledten s a vonzalom ellenállhatlan vágyától vezettetve titkon lopva pillantott a szeretett férfiúra. A nyári évad beálltával azonban a helyzet megváltozott. Margit mint minden évben, ezúttal is kiment svábhegyi nyaralójába. Itt azután nem lehetett az egyedüllétet elkerülni . . . s már az első alkalommal megtörtént, hogy zavartan, szótlan szemlesütve ültek egymás mellett s midőn tekintetök találkozott, mindketten mélyen elpirultak és sokat mondó remegő kézszoritással elváltak. Margit érezte, hogy a helyzet tarthatatlan. Kellett valamiről gondoskodni, hogy a túlfeszített húr meg ne szakadjon. . . . Szép este volt. Az isaszeghi domboknál éppen felbukkant az aranysárga hold ... Margit a villa erkélyén ülve lenézett a holdvilágfényben tündöklő városra, csendes búbánat ült halavány arczán úgy tetszett neki mintha az egész világ búnánata szivében pontosult volna össze. Lehajtva szép fejét kis kezébe . . . szivére kimondatlan nyugtalan lágy érzés borult s lelke a képzelet szárnyaira kelve, némán ölelte keblére — Imre alakját. „Mily gyönyörű est! Mily nyugalom, mily csendesség. Az égitestek szótlanul forognak örökké titokteljes pályájukon. Istenem ha én is úgy kimúlhatnék, mint a hogy kimúlik e csendes holdfény — a végtelenségben; vagy ha úgy kimúlhatnék, mint a rózsák illata, mely a virág kelyhéből elszállva nem tudni hová tűnik el örökre. De nem — az emberi szív nem hallhat meg fájdalom nélkül, előbb darabokra kell törnie.* Alig lebbent el Margit ajkáról az utolsó szó midőn az erkélyre egy papírral körülgöngyölített (Vége.) A közmunka ügyét illetőleg van szerencsém jelenteni, hogy a lefolyt évben is minden lehetőt elkövettem, hogy a vármegye közlekedési ügyét a rendelkezésre álló pénzösszegek és közmunkával javítsam és tovább fejlesszem. A törvényhatósági utak hossza a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter ur Ő nagyméltóságának 1886. évi 29162. számú rendeletével helyben hagyott változások szerint 665 225 kmt tesz. A közmunkaváltsági pénztár állapota a múlt év végén is kedvező eredmény mutatott fel: A közmunkaváltsági pénztárba befolyt 80,287 frt 06 kr. Kiadatott az év végéig 64,697 frt 62 kr. Az 1888-ik év végén pénztári készlet lett 15,589 frt 44 kr. — A vármegye területén fekvő államutakra eszközölt kavics szállításáról a lefolyt 1888-ik évre vonatkozólag van szerencsém jelenteni, hogy a vármegyének a kiszállított kavicsért az 1888-ik évben kifizettetett összesen 34,807 frt 56 kr. Az egész évi kiadás tett 25,197 frt 41 krt. Maradt tehát a vármegyének haszon 9,610 frt 15 kr. — Ebből levonva a szállításnál felhasznált közmunkaerő pénzbeli értékét 5,416 frt frt 50 kr. A tiszta haszon lesz 4,193 frt 65 kr. A vasútépítés terén a lefolyt évben újabb mozzanat nem merült fel. Úgy a székesfehérvár-bicskei, valamint székesfehérvár-sárosdi vonalak kiépítésére vonatkozó felvételek megejtettek, de ezideig a tervek elkészítésénél tovább nem haladtak, remélhető azonban, hogy ezen vasutak kiépítése már a folyó évben kezdetét veendi. A posta- és távirdaügyet illetőleg van szerencsém jelenteni, hogy a szolgálat a lefolyt évben kifogástalan volt s csakis a cs. kir. szabadalmazott déli vaspálya-társaság vonatain szállított mozgóposta ellen merültek fel némi panaszok, a minek folytán La közig, bizottság a szükséges intézkedéseket megkődarab esett. És alig tekintett Margit e papírra, midőn hirtelen elpirult s azután elhalványult. Levél volt s Imrétől jött. Szabad-e egy fiatal asszonynak elpirulni vagy elhalványulni, ha egy fiatal huszártiszttől levelet kap? Feleljenek erre a psychologusok ... mi meg lássuk a levelet. „Kedves barátnőm. Ma kaptam a behívási parancsot. Az ezred már reggel 5 órakor indul. Mielőtt a fővárost elhagyom, még egyszer talán utoljára ! — látni vágylak. Margit . . . ifjúkori barátságunk nevében esedezem, ne tagadd meg kérésem teljesítését. Válaszodat a kertben a nagy diófa alatt várom. Ha jösz, a jelszó: egy égő gyertya három másodperczig az erkélyajtóban .... Sírig hű barátod. — Imre.* Szivére szorította a levelet, belekapaszkodott az erkélyfájába, hogy le ne roskadjon . . . hideg láz futotta végig minden tagját, majd fullasztó láng nyargalt végig minden izmán . . . ,Oh Istenem mit tegyek! Férjem alszik a kapu zárva. Nem mehetek . . . nem megyek . . . nem szabad mennem . . . Igen, de 5 barátom . . . ifjúkori barátom . . . kit tehát utoljára látok! Barátom szent barátom, kinél biztonságban vagyok és mégis sajátságos sejtelem fog el . . . reszketek . . . félek lemenni . . . attól tartok hogy nem lesz elég erőm, ha . . . oh . . . én rendületlen leszek de ha a sors úgy akarja, hogy . . . Oh már előre is félek, nem szabad mennem, csendesülj te rakonczátlan vakmerő vér . . . Nem . . . nem . . . nem megyek! A lipótvárosi bazilika tornyán 11-et ütött az óra — tisztán hallani a villában. — Az utolsó ütésnél a villa erkély-ablakán mintegy három perczig egy égő gyertyát látni — a negyedik perezben már nincs ott a gyertya, az ötödik perezben sugár női alak suhan ki az erkélyre — a hatodik perezben következő suttogást hallani. „Imre itt vagy ?* „Már néhány percre leszek.* „Drága Imrém, remélem nem lát senki ?* „Ne aggódj ide jöjj le édesem.* Alispánunk jelentése.