Székesfehérvár és Vidéke, 1902. július-december (30. évfolyam, 77-154. szám)

1902-11-13 / 134. szám

1902. november 13. SZÉKESFEHÉRVÁR ÉS VIDÉKE (134. sz.) háborúból — a­mint halljuk — végül győztesen mégis aligha a szegény Kirisics kerül ki, mert az elvert rikkancs a heves természetű zászlólobogta- tót az illetékes hatóságnak feljelentette. — Lakoma a távozó tiszteletére. La­punk legutóbbi számában Dömötör Zoltán kir. aljárásbiró bankettjére vonatkozó tudósításunkat akként egészítjük ki, hogy az első felköszöntőt a járásbíróság nevében Cseleszky Vilmos kir. aljárásbiró mondotta, ki is a távozó érdemeit szép szavakban méltatta és kiemelte, hogy Dö­mötör Zoltán a bíróság vezetését nehéz körül­mények között vette át, de kitartó szorgalma és erélye által a bíróságot csakhamar rendbe hozta. — Egy ifjú színész halála. A színpad perzselő világában megint szárnyaszegetten bu­kott alá egy igazi színésztehetség, a­kit városunk színházából ismert még a nagyközönség: Szent­­miklóssy Béla. Fiatal, tüzes színész-vér volt a javából, s ideális és igazi hivatottság késztette a művészi pályára. Egy hibája volt, a mely meg­szokott dolog a bohémeknél s a mely vesztét okozta neki, egy szóval kifejezve: a bor. Ez törte meg az előbb még daliás, életerős fiút, hogy aztán árnyéka sem lett önmagának. Hangja, a­mely előbb még érc­esen, gyönyörűen csen­gett, a bor hatása alatt homályos, fátyolozott lett s a színész, a­kinek sikerét a Magyar Szín­ház és Tarka Színpad publikuma lelkesedve és tapsolva ünnepelte, megtört ambitiójával Thalia kóbor komédiásává szegődött. Nálunk még fő­városi szereplése előtt ismerték, a Szalkay regime alatt és mindenki elismerte az ifjú színész tehet­ségét és hivatottságát. Most távol a fővárostól, elhagyatva, nyomorban halt meg Szentmiklóssy Béla és még annyi sem maradt utána, hogy a temetésére tellett volna, s az ország összes színtársulatainál gyűjtenek elhantolására és sír­emlékére. Ma pedig a derűs őszi napon meg­csendül a szomorú ének, melyet mindenkinek sírjánál, a kinek csak köze volt a színházhoz, elzengenek. — Mért oly borús? . . . — Uj önképzőkör. A helybeli kőműves és kőfaragó ifjúság önképzőkörének szabályszerű feloszlását és »a székesfehérvári kőműves,­ kőfa­ragó és ács-ifjuság önképzőköre« czimmel való újraalakulását a belügyminiszer tudomásul vette. Egyben jóváhagyta a belügyminister az új ön­képzőkörnek felterjesztett alapszabályait is. — A száj és körömfájás. Mint a ható­ságtól értesülünk, a száj és körömfájás már szünőben van a város marhaállománya között. A főkapitányság holnap küldi fel a belügyminis­­terhez az újabb járványtáblázati kimutatást, a­mely be fog számolni arról, hogy újabb megbetege­dések nem fordultak elő. Ha ez 8—10 napig ebben a stádiumban fog maradni, akkor a zár­latot két hét múlva fel fogják oldani és a vész­kerületet megszüntetik. — A csavargó halála. A város egy ti­pikus alakja volt évtizedeken át Ablakos Jóska, a­kinél igazibb csavargó természetet sohasem is­merhettünk. Nem éppen a büntetni szokott alakok geanerébe tartozott, mint inkább a részeges csa­vargók közé. Nem volt nap, hogy holtrészeg állapotban ödöngve nem léháskodta végig az utczákat, került-fordult és ha egy pár krajczárra tett szert, hát azt is elitta, aztán elfeküdt a kö­vezeten. Állandó ápoltja volt a mentőknek, a kocsijuk belsejét meg úgy ismerte, mint akár a nadrágzsebjét. Most már nem lesz vele többet dolga a hatóságnak.­­ Ablakos Jóskát tegnap reggelre holtan találták a korcsolyapálya mele­gedő­ házában. Tél előtt ez szokott a csavargók menhelye lenni és Ablakos Jóska is ebben húzta meg magát, a mikor legutoljára itta le magát a sárgaföldig. A bonczolás iszákosság folytán elő­állott vérmérgezést s ennek kapcsán szivszélhü­­dést constatált, a­mely a delirium tremens után gyakorta szokott bekövetkezni. Ablakos Jóska most már nem csavarog többé, a mentőknek pedig kevesebb lesz ezután a dolguk . ^ — Knőbel Elemér helyettesítése. Az iskolaszék ma délután Alaghy Dezső elnöklete alatt tartott ülésén határozatot hozott Knőbel Elemérnek, a legutolsó párbajban megsebesült városi tanítónak helyettesítése iránt. A határozat alapján az iskolaszék megbízza Alaghy Dezső elnököt, hogy a helyettesítés ügyét a közgyűlés elé terjessze. Knőbel Elemérnek, a­ki tíz nap múlva fog előreláthatólag a Szt.-György kórházból eltá­vozni, az orvosi vélelmezés alapján három hónapi szabadságot ad az iskolaszék üdülés céljára, erre az időre pedig segédtanítót kíván alkalmazni. Ha időközben valamelyik városi nyugdíjra jogosult tanító nyugdíjaztatását fogja kérni, akkor az iskolaszék segédtanító helyett rendes tanítót kiván alkalmaztatni. — A többi ügyek közül kiemelkedő volt: a tanácstól az elemi leányiskola növendékei számára megfelelő tornahelyiséget kér. — Ráth József újonnan megválasztott tanítót az iskolaszék a vízivárosi iskolához osztotta be. — Kunhegyi színtársulata szerdán, e hó 19-én Kurucz Féja Dávid előadásával kezdi meg a színi szezont. — Ádám születésenapja. Ez a születés­nap kétségtelenül a legfontosabb dátuma az em­beriség történetének, amely vele kezdődik. Ádám teremtése napja az ember születésenapja, a­ki vele jelent meg e földön, hogy urának vallja magát. E hatalmas dátum titka természetesen sok nyugtalan elmét izgatott már, főként a kö­zépkorban a tudősök egész légiója fürkészte, számítgatta és vitázott rajta. De középkor tudó­saival még nem halt meg a nagy kérdés izgató ereje, vannak még ma is, a­kiket zaklat, sőt íme van olyan is, a­ki esküszik rá, hogy meg is fej­tette. És ez a valaki igen komoly, tudós ember: Sir John Lightspot, a cambridgei egyetem vic­e­­kanczellárja. Az érdemes kanczellár teljes tizenöt esztendeig tanulmányozta ezt a kérdést. Vizsgá­lódott, búvárkodott, összehasonlításokat tett, kombinált és most nyilvánosságra hoza az ered­ményt. E szerint Ádám apánk Krisztus szüetése előtt 4004 esztendővel, október 13-án délelőtt kilencz órakor jön urává a paradicsomnak, a­melynek virágos földjét emberi láb akkor taposta először. Akkor öt napos volt a világ. Most még azt kellene kiszámítania az angol tudósnak, mikor volt Éva anyánk teremtése napja. Székesfehérvár közegészségügye október hóban. Dr. Bierbauer Viktor t. főor­vos jelenti, hogy a lemúlt hóban városunk egészségügyi viszonyai rosszak voltak, daczára a születési többletnek. Járványszerű megbetegedések: fültőmirigyláb, vörheny, hasi hagymáz és kanyaró voltak.­­ Született törvényes fi 43, nő 52, tör­vénytelen fi 3, nő 2, összesen 100. Házasságra 14 pár lépett. Elhalt 36 fi, 26 nő, összesen 62. Születési többlet 38. Nevezetesebb halálok: V. sz. gyengeség 14, görcsök 4, bélhurut 3, kanyaró 1, vörheny 10, hasi hagymáz 2, tüdőlob 1, guta 4, tüdővész 4, vizibetegs. 2, elmebaj 2, aggkór 14, öngyilkos 1, véletlen 1. — Szt.­György kórház 8 halottja közül 4 volt fehérvári. Difteritisz volt 2 (ápolás alatti még.) Hasi hagymáz: maradt 8 fi, 1 nő, 2 gyerm. · 11, (5 katona kórházi), szaporodott 4 fi, 6 nő, 4 gyerm. = 14, (köztük 4 vidéki, kórházi). Gyógyult 9 fi, 1 nő, 3 gyerm. = 13, elhalt 2 nő, ápolás alatt van 3 fi, 3 nő, 3 gyerm. = 9. Vörheny, maradt 2 gyerm. Szaporodott 2 fi, 1 nő, 23 gyerm. = 28. Gyó­gyult 1 fi, 9 gyerm. = 10, elhalt 1 nő, 9 gyerm. = 10, ápolás alatt maradt, 1 fi, 7 gyerm. — 8. Fültőmirigyláb 26, a járvány kiütése óta 78. Kanyaró 24, gyógyult 13, elhalt 1, ápo­lásban 10. — Dr. Riffer Géza orvos lakását a Szt.­­György közkórházból Öreg­ utcza 10. szám alá tette át, ahol naponta rendel délelőtt 7—9-ig, délután 2—3-ig. — A budapesti Bogdány L. osztálysorsjegy-eláru­­sító czég mai hirdetését t. olvasóink különös figyelmébe ajánljuk. A czég mesés szerencséjéről ismeretes, mert nála húzták ki a 602,000 koronás főnyereményt, két ízben 400,000 koronát, két ízben 200,000 koronát, két ízben 100,000 koro­­ronát és számos kisebb főnyereményt fizetett ki a c­ég ügyfeleinek.­­ A szerencse olyan, mint a lidércz. Az emberek gyarlósága abban tűnik ki, hogy sze­rencséjüket egész életükön át ott keresik , a­hol nem találják. A szerencse olyan, mint a li­dércz, maga mutatja meg magát, csak észre kell venni. De aztán meg is kell fogni. A­meddig a fénye világít, addig kell kaparni utána. A leg­utóbbi sorsjátékban a legnagyobb nyeremény, a 600.000 koronás jutalom, a Wolf Hugó bank­háza által eladott 8/s beosztású sorsjegyre esett és így ezen legszerencsésebb főárusító egyszerre nyolcz szegény embert tehetett boldoggá. A­hova a szerencse egyszer betette lábát, ott jó ideig meg is szokott maradni, kísérelje meg te­hát mindenki szerencséjét és rendeljen osztály­sorsjegyeket Wolf Hugó bankházában, Buda­pest, Bálvány­ utcza 10. Az uj terv szerinti 5000 nyereménynyel szaporított XI. sorsjáték első osztályának húzása már 1902. évi november hó 20. és 21-én tartatik meg. A sorsjegyek ára: egy egész 12 K., egy fél 6 K., egy negyed 3 K., egy nyolc­ad 1 K. 50 fillér. — Katonazene. Az »Otthon« kávéházban e hó 8-án, szombaton este 8 órakor nagysza­bású hangversenyt ad a helybeli V. honvédkerület zenekara. A hangverseny mellett nagy gond for­­díttatik a közönség kényelmére és kávéházi fo­gyasztásának kiszolgálására is. Az érdeklődést előre is megköszönve, vagyok tisztelettel Fekete Géza, az Otthon kávéház tulajdonosa. — Tánczintézet megnyitás. E hó 15-én szombaton nyitja meg Rákos Lipót táncztanár a Ligetsor 9. szám alatt újonan berendezett tágas teremben tánc­intézetét. Az oktatás a legújabb módszer alapján fog történni, főleg szem előtt tartva a testnek aesthetikai kiképeztetését. A szalonszerű érintkezésen kívül igen nagy figyelem fordíttatik az ifjúság szolid magatartására, úgy hogy a nevelésben legszigorúbb szülők is bátran vihetik gyermekeiket Rákos Lipót táncziskolájába. Mint értesülünk, már számos jelentkezés történt. — Beszéljenek a tények. Nemes Pál elsőrangú fényképészeti műtermében Ligetsor 5. sz. alatt készülnek a legszebb kivitelű fényké­pek, melyről bárki meggyőződhetik a kirakatjai­ban látható képek művészi kiviteléről. — Egy külön bejáratú utczai búto­rozott szoba azonnal kiadó, bővebbet Rózsa-utcza 5. sz. alatt. — Kiadó lakás. Egy csinosan bútorozott­­ szoba Bástya­ u. 9. sz. alatt kiadó. — Egy géplány Számmer Imre könyv­nyomdájában felvétetik. TÖRVÉNYKEZÉS. Halálos bicskaszurás. — Esküdtszéki tárgyalás. — A közönséges falusi korcsma-verekedéseken messze felülemelkedik eredményében az, a mely 1902. évi május 12-én folyt le Gansl Dávid pákozdi korcsmájában és a mely a tegnapi es­küdtszéki tárgyaláson a vádlottak padjára ültette Törzsök István földmíves legényt. A nevezett napon a korcsmában mulatók között a hangulat szinte már az ivó padlatát verte, a­mikor Törzsök Istvánnak egy kis össze­­különbözése kerekedett Dölle Mihály mulatótár­sával. Az összekülönbözés kiegyenlítése közben a legények az udvarra mentek, a­hol azután megkezdődött a verekedés. Közülük az egyik, Nagy Kovács József fejbevágta Törzsököt, a­mire ez bicskát rántott és hadonázni kezdett vele. Először Nagy Kovács Józsefet szúrta meg, azután Szabó Ferenczet és pedig ez utóbbit oly szeren­csétlenül, hogy másnap a helybeli Szt. György közkórházban elvérzés következtében meghalt. Halált okozó súlyos testi sértés büntette miatt került a vádlott a tegnapi esküdtszéki tár­gyalásra, a­hol egyedüli védekezése az volt, hogy részegségében nem tudta, mit cselekedett. A törvényszék bírósága a következőkép alakult meg Elnök: Máder Ferencz, kir. táblai biró, szavazó bírák: Keczán Izidor és Siposs Sándor kir. tör­vényszéki bírák, jegyző: Seidel János. A közváda: 3

Next