Polgári leányiskola, Székesfehérvár, 1901
Megérkezett 1848 márczius 15-ike. Az Ellenzéki Kör és a fiatal írók serege Pesten nagy hévvel dolgozott azon, hogy ha Bécsben megtagadják a nemzeti újjászületésre vonatkozó magyar kívánságok teljesítését, akkor az európai népszellem hatása alatt ők ragadnak magukhoz minden kezdeményezést és az utczai nép tömegének kiáltozásaival félemlítik meg s bírják engedékenységre a kormány embereit. Az elhatározást tett követte. Pesten épen országos vásár napja volt. Jókai számos tüzes ifjú társtól környezetten kiáltványt és 12 pontból álló kívánalmat olvasott fel a néptömegeknek. Kívántak sajtószabadságot, Budapesten felelős minisztériumot, évenként tartandó országgyűlést, törvény előtt való egyenlőséget, nemzeti őrsereget, közös teherviselést, egyenlőség alapján népképviseletet, nemzeti bankot, magyar katonaságot, — kívánták az úrbéri terhek megszüntetését, a politikai foglyok szabadon bocsátását és Magyarországnak Erdélylyel való egyesítését. Jókai szónoklása után Petőfi elszavalta »Nemzeti dalát«. Az egyetemi ifjúság s a nép fokozódó lelkesedéssel harsogta minden versszak végén: »A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.« A vásáros néppel s a járókelőkkel már néhány ezer főre növekedett tömeg Heckenast nyomdája elé vonult, hol Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vidács János és Vasvári Pál lefoglalván a sajtót, czenzura nélkül kiszedték az újra meg újra felolvasott tizenkét pontot s a Nemzeti dalát. Majd Irinyi emelvényre állott és így szólt: Márczius 15-ike, délelőtt féltizenkettőre, nagy időszak a magyarok történetében. Itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármily szabadsága is lesz egykor a magyarnak, az a dicsősége mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet a sajtószabadságot, magunk vívtuk ki.« — A nép leírhatatlan lelkesedéssel ismételte az eskü szavait, midőn Irinyi beszéde után Petőfi ismét elszavalta a sajtó alól frissen kikerült Nemzeti dalát. Ezer meg ezer példányban kapkodták szét a két nyomtatványt, s azután hazafias dalokat énekelve, rendben hazatértek. Délután a múzeum előtt népgyűlés volt, melynek felszólítására, némi vonakodás után, a városi közgyűlés nemcsak elfogadta a tizenkét pontot, hanem ülését nyilvánossá téve, azt is elhatározta, hogy a népből és a tiszti karból választott küldöttséggel terjeszti az országgyűlés elé. De a Pozsonyban tanácskozó országgyűlésnek nem volt szüksége sürgetésre, buzdításra. Míg Pesten az új eszmék a nép keblében erjedtek, addig az országgyűlés lankadatlan erélylyel ugyanazon irányban dolgozott, alkotott. A főváros lakossága által képviselt nemzetnek és a törvényhozó testületnek törekvése tökéletes harmóniában volt. Kossuth beszédet gyújtottak; egyik törvényjavaslat a másikat érte. A pozsonyi országgyűlés nem is egészen egy hónap lefolyása alatt megalkotta 31 pontból álló ama törvényjavaslatát, melyben a pesti tizenkét pont is bent foglaltatott s melynek sarkalatos pontja a felelős magyar minisztérium volt. Ápril 5-én már a bécsi udvarba került a törvényjavaslat és szentesi-