Székesfehérvári Hirlap, 1897 (2. évfolyam, 1-155. szám)

1897-01-01 / 1. szám

t neki, miután egyszerre vonul nyugdíjba és nem tes úgy, mint mások, hogy először rövid, azután hos­­szabb szabadságot vesz valami ürügy alatt. Vélemé­nyünk szerint Tariak Pál már évek óta élvezte fizetéses szabadságot és hivatalát csak szinekurának te­kintette. Csakis a fizetés mellé járó lakbér az oka annak hogy már rég nyugdíjba nem vonult.­­ Ugyancsa­k nyugdíj felügyelő bizottság előterjesztése Jaka István rendőr és Hegyi József városi tűzoltó nyug­díjaztatására vonatkozólag elfogadtatik. Ágoston é Bogyós rendőrök egyelőre könnyebb szolgálattételt osztatnak be.­­ A polgármesteri jelentés a pénztár és számvevői személyzet helyettesítése tárgyába­ tett intézkedései helybenhagyattak. Az uj főispán meg fog kerestetni, hogy a kinevezése alá kerül tisztviselői állásokra nézve hirdettesse ki a pályá­zatokat. Kováts István biz. tag szerint a város­pénztár nem lett átadva az ideiglenesen alkalmazot Gebhardt Bódog tb. főjegyzőnek, legfeljebb átvételre lehet szó. Nem tartja helyesnek, hogy egy ily fonto állás, habár csak ideiglenesen is, óvadék letétek nélkül töltetik be. Ezt az intézkedést okvetlen pó­tolni kell. Havranek József polgármester és Diebald György elvileg igazat adnak Kováts István biz. tag­nak, de az adminisztráció tekintetében teljes kép­telenség, hogy egy ideiglenesen alkalmazott tiszt­viselőre reá­tukmálják az óvadék letevését. Hosszabb eszmecsere után elfogadtatott a polgármesteri intéz­kedés.­­ Nem kevésbé hosszas vita támadt a kün­­tevő hivataloknak központosításánál. Ugyanis a pol­gármesteri jelentés a künlevő hivatalokat (közigaz­gatási tanácsos, anyakönyvvezető, mérnök, árva­széki ülnökök, közgyám) úgyszinte a városházán levő tiszti ügyészi hivatalt a jórörvény-Marich-fék házba óhajtja összpontosítani, mely 1897. Aug. 1-től évi 1100 írtért 3 évre bérbe vehető. Ezenkívül a jelenlegi tulajdonos hajlandó a 212 írtba kerülő át­alakítási költséget is viselni. A ház emeleti része 16 szobából áll. A városházán levő ügyészi szoba a jegyzőségnek adatnék rendelkezésre, miután ott úgyis egy közig, gyakornokkal több van. Dr. Kövesy István inkább a rendőrséget kívánná külön elnm­­ezni, az árvaszéket pedig visszahozni a városhá­ TV" Ráfk­a Gyula Dr. Kövesy óhaját abszurdumnak ak összpontosi­. 1«r m­« . Istvan-utcára néznék es nincs módunkban (mert el ■ végre is a foglyokat nem lehet agyonverni!) a foly­tonos orditozásokat, a templomba járó nőknél­­ ocsmány szavakkal való inzultálását megakadályoz­hatni. A rendőrfőkapitány már gyakran feltárta a rendőrségi állapot mizériáit, de hát nem segítenek rajta. Ő is szeretné, ha a rendőrséget egy sok­kal alkalmasabb helyiségbe tennék át, mert sz­bi Dr. Kövesy István tiltakozik a Dr Saára Gyula által használt abszurdum szó ellen mert az ő nézete nem abszurdum. (Dr. Saára Gyula: De az! Majd bebizonyítom!) Pénes Imre a városházi épít­kezések miatt szólal fel, úgy hallotta, hogy az rész és leszakadt a stukatár. (Mikor?) Mert az építő ő volt! (Nagy derültség. Ahá! Hát ez az!) Tetszett volna a nemes városnak erősebb falazatot építtetni és nem oly vékonyat. (Az a stukatár leszakadás, a mint értesülünk - még Gémes Imre építkezése előtti időben történt, így ő nem oka annak.) Lasits István egyik javaslathoz se járul hozzá. A Szőgyény-Marich­­féle házban a nagy utcai zaj, kocsizörgés miatt úgy­se tudnak majd dolgozni, azután az a 200 főt kü­lönbség se érdemli meg, hogy folyvást ide oda hur­­colkodjunk. Szavazásra kerülvén a sor, a nagy több­ség elfogadja a polgármester előterjesztését. A polgár­­mester e pontnál már kezd belerekedni a sok kapaci­­tálásba! — Felolvastatni Dr. Major Ferenc volt tiszti főorvos szép meleghangú búcsúja a városi köztörvény­hatóságtól. Havranek József polgármester indítványára a bizottsági testület az ör­rzetes tisztviselő, nemeslelkű jó barát (minő kár, hogy néppárti!) érdemeit elisme­rőleg jegyzőkönyvbe igtatja, nemkülönben fájdalmát fejezi ki távozása fölöt. Dr. Saára Gyula szintén szép szavakban emléksük meg Dr. Major Ferenc tiszti főorvosról, ki nemcsak kötelességét teljesítette, de ezenkívül a közügyek tdén is kitüntette magát. (Zajos éljenzés.) — A XXXI-XXVV-ik t. c. kihirdettetik. — Az iparos tanonc iskolai bizottság tagjává meg­választottak : Alaghy Dezső, Boros Sándor, Csitári G. Emil, Felmayer Károly, Fittler Béla, Fűzi Márton, Gfeidl János, Kováts István, Dr. Kuti József, Mar­schal Nándor, Hagy Ignác, Pálfy Károly, Péczelyi Vince, Id. Bozsa Ferenc, Dr. Saára Gyula, Say Ferenc Tóth István A főjegyző jelenti, hogy Tóth Artur előre is lemondva az ipariskolai bizottsági •*»......«a helyett - ; szavazók közül szavazatát gyakorolja. I. Régi jog­­ alapján: 4. II. Mint főtulajdonos: 649. III. Mint­­ háztulajdonos: 193. IV. Jövedelem alapján: 901. ■ V. Mint értelmiség: 208. — A városi kórházi bete­­­­gek élelmezését Kronhoffer Mátyásné nyerte el. — Paulovits Ferenc és Szaller György eddig mint írno­kok szerepeltek, holott az új szervezeti szabályzatok értelmében, de már régebbtől fogva is, mint katonai nyilvántartó, illetve rendőrségi iktató és kiadó a rangcimük. Uj állásukban megerősittetvén, felesket­telek. — Végül Havranek József boldog új évet kívánt az érdemes bizottsági testületnek. — A jegy­zőkönyv hitelesítésére Bierbauer János és Sommer Mór biz. tagok kérettek fel.— Az ülés 1/2 12 órára véget ért. Jásat, de a­z évi - h­at .bé­resben el a városok­­ építésének elodázását látja. Havrai József polgár­­mester biztosítja szólót, hogy e kérdés a tavaszra okvetlen dűlőre jut. (Vederemo!) Seidel Lajos ren­dőrfőkapitány hosszabb beszédben terjeszti elő a rendőrségi helyiségek tarthatatlan állapotát. Nem­csak építkezési, egészségügyi tekintetben vonhatók kifogás alá, de valóban megbotránkoztató az, hogy a rendőrségnél megforduló számtalan, különféle zsá­nerű egyének egy közös előszobába vannak össze­zsúfolva és a diszkrét, kényes családi viszonyokat érintő dolgokat egyátalán nem is lehet tárgyalni. A hírneves városházi dutyi vasrácsos ablakai a Szent-itt, J AD * Eljenzéssel lóg­­tatik. — , az alvilágitás­t Tuszkay Mór nyerte el. -k tűzoltó maszktorony helyett egy másik fog épülni.­­ E részben némi feltételek (keretek) kikötése után a­­ budapesti Falser cég ajánlata (1600 frt) fog esetleg elfogadtatni, ha ugyan az is hajlandó lesz elfogadni a város által kívánt feltételeket a szállítás, építés stbit illetőleg.­­ A központi választmány bemutatja az 1897-iki választók névjegyzékét. Az összes szám: 1955. Ebből esik a Belvárosra: 379; a Palotavá­rosra: 374; a Tóvárosra 322; a Vízivárosra: 418; a Felsőváros I-ső kerületre­: 204; a Felsőváros II-ik kerületre: 252 szavazó. Vidéki szavazó van i­s. A Nagyon meg volt lepetve, midőn felébredve Corát találta karjai közt. A nő felnyitotta szemeit, nevetett s heves szö­kelléssel átölelte őt, vonzalma, hálája jeléül. Majd azon édeskés hangon, melyen a nők kedveskedni szok­tak, igy szólt: — Ha szeretsz engem, ma nem fogsz menni hivatalba. Neked többé nem kell oly pontosnak lenned, hisz röviden nagyon gazdagok leszünk. Kimehetnénk még egyszer csak mi ketten a szabadba. Lesable pihentnek érezte magát, abban a bá­­gyatag jólétben, mely a lakoma zaját követni szokta, ágya kellemében merengve. Valami lomha kedve tá­madt, hosszan maradni benne s egyébre se gondolni, mint a kéj karjain ringatózni. Az előtte ismeretlen és nagyhatalmú tétlenség szüksége vett erőt lelkén, szállta meg testét. Homályos, állandó, boldog tudat repkedett benne, hogy gazdag és független lesz. De hirtelen aggály rohanta meg lelkét s halkan, mintha félt volna, hogy szavait meghallják a falak, kerdé! — De legalább biztos vagy-e a fogamzásról? Cora mindjárt megnyugtatta őt: — Óh igen, mit gondolsz? Én csak nem csa­lódom. . . , ... Férje pedig még mindig nyugtalankodva kissé, elkezdé gyengéden tapogatni. Kezével végig simo­gatva duzzadó hasát, kijelenté: _ Igen, úgy van, de a szülés nem fog megtörő téma a határidő előtt. Még elvitatják jogunkat. Erre a feltevésre harag jutotta el párat. — Arra a gazságra csak nem vetemednek annyi nyomor, fájdalom és fáradtság után, nem, nem ! Méltatlankodva ült le s monda: — Menjünk a jegyzőhöz tüstént!­­ De férje úgy gondolta, hogy előbb egy orvosi bizonyitványt kell beszerezniük. Ismét elmentek tehát Lefilleulhoz. Az orvos mindjárt i­ftok ismert s kérdé: — Nos, sikerült? Mindketten fülig elpirultak, s Cora kissé paj­kosan válaszolá: — úgy hiszem, igen, doktor úr! Az orvos kezeit dörzsölte: f _ Gondoltam, gondoltam. Az általam ajánlott eszköz soha sem téveszti hatását, hacs­ak nem telje­sen képtelen a házastársak valamelyike. Mikor megvizsgálta a fiatal­asszonyt, megálla­­píta a tényt: „Megvan, bravo!“ Aztán egy papírszeletre ezeket irá: „Alulírott, a párisi orvosi egyetem doktora, bizonyítom, hogy Lesable Leopoldné, született Cadhelin asszonyság kö­rülbelül három hónapos terhesség jeleit mutatja. Majd Lesablehoz fordulva: „És ön ? Így szólt, szive, melle?“ Kihallgatta s egészen gyógyultnak találta őt. Boldogan, vidáman, karöltve és gyalog térték vissza. De Leopoldnak egy ötlete támadt útközben: _ Talán jó lenne, ha mielőtt a jegyzőhöz me­gyünk, egy két asztalkendőt csavarnál a felső ruhs alá, az joouau —----- .ü * . észrevenné? Nem fogja azt gondolni, hogy mi csak időt akarunk nyerni? Haza mentek tehát s maga Lesable vetkőzteté­se nejét s kötötte fel az álpotrohot. A kendőket tíz­szer egymásután felcserélte s aztán kissé távolabb ment, hogy a hatásról meggyőződjék, feltétlen való­színűséget igyekezve feltüntetni. Mikor az eredm­énynyel megelégedett, útra kel­tek s az utcán büszkén sétáltatta nejének azt az­­ előre duzzadó részét, mely férfiasságát volt hivatva igazolni, voltaképen pedig csak hatalmas agancsairól tanúskodott. A jegyző szívesen látta őket. Meghallgatta előadásukat, szemeivel átfutotta a bizonylatot, s mi­dőn Lesable erőlgeté „különben, uram, elég csak egy pillantást vetni nőmre!“ szemeivel is meggyőződést szerzett a fiatal asszonynak vastagon csúcsosodó test­alkatáról. Szorongva várakoztak: a törvény embere ki- s jelenté: '­­ — Minden rendben van. A gyermek akár meg­­­született, akár meg fog születni, tényleg megvan és ’ 1 él. A végrendeletet végrehajthatjuk ő nagysága le-L i betegedéséig. A törvényhelyiségből kilépve, összeölelkeztek a [ | lépcsőzeten, oly heves volt örömük. (Folyt. köv.) I 1 I ----*---- SZÉKESFEHÉRVÁRI HÍRLAP _ B­G­BIS i .iv. Elismerés. A kereskedelmi miniszter, Br. Dániel egy a hatósághoz intézett körlevélben a postai, távirdai és telefonszemélyzetének a mille­­nium évében teljesített buzgalmáért elismerését fejezi ki. Okosabban tenné, ha e helyet­t jobb fizetést adna nekik, mert csupán az erkölcsi elismeréstől felkopik az ember álla! — Újévi üdvözletek megváltása. E cím alatt a következők adakoztak a városi jótékony intézetekre : Dieterich Szilárd, Felmayer Károly, Kempéltn Imre, Madaras Lipót, Say Viktor 10-10 frt/ Töltényi Antal 9 frt; Cistricita rendház, Deuts­ch testvérek, Fittler Béla és neje, Herceg Ignác, Kuti Márton Özv. Say Józsefné 5—5 frt; Sommer Mór, Szögyény- Marich Julia, Wertheim Armin ?—3 frt; Cseballa György, Endersz János, Dr. Kanta Adolf, Giffing Ede, Kreutzer Nándor, Nedecky Ágnes és Lujza Schlammadinger Alajos, Szent-Ferencrendű ház, Vajmár Ferenc 2—2 frt. Deutsch Manó és fia, Kulik Lőrinc, Marnik Sándor, Piainiss József, Rosty Mária, Özv. Számmer Imréné, Számmer Kálmán, Özv. Számmer Pálné 1-1 frt. — A nemesszivü adakozóknak őszinte köször­etet mond Havranek József polgármester. “ K!­VGZéS. Ifj. Cseballa György tiszt- X L'\ mu. ■ ______ 1897. január 1. neveztetett ki. — Meghívó. A palotakülvárosi olvasókör saját helyiségében (Jobak-utca 2. sz.) 1897. január 2-án délután 5 órakor rendes évi és tisztújító közgyűlést ,azt, melyre a kör tagjai tisztelettel meghivatnak. _ Székesfehérvár, 1896. Dec. 31.­­ Nagy Ignác, alnök. Dr. Borchert Jenő, titkár. — Tárgysorozat. 1. Elnöki jelentés. 2. Igazgatók jelentése a kör va­gyonáról. 3. Számvizsgálók jelentése és a pénztárnok felmentése. 4 Könyvtárnak jelentése. 5. Indítványok. — Galambtolvajok. Tlegyi János, rendőri nyilvántartó, fajbaromfi tenyésztőtől Dec. 28-án

Next