Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1876-10-14 / 83. szám

ságban találtattak egymás mellett, melyek azonban mind kidolgozás és anyag tekintetében egymástól annyira különböznek, hogy az ember hajlandó hinni, miszerint a fazék mesterség nem egy kiváló kaszt vagy czéh birtokában, hanem azok gyártása minden család­ban otthonos volt. A leihely szakértőn megméretett s felvétetett a lelt tárgyak pedig, melyek előbb a dis­­cussió­s beszéd bő tárgyát képezék, egyesek birtokába estek, megmentetvén eként a barbar kéz s az enyészet pusztító viharától. Kolosszális temető tele urnákkal, melyekbe a kegyelet rejté a kedves elhunytak hamvait. A roppant kiterjedésű leshely, mely kezdetleges urná­kon s számtalan apró bögréken kívül mit sem tartalmaz, az itt tanyázott barbár népek ecclatans szegénységére következtet. — Azt hiszem, a mai tökélesek tán még szegényebbek lesznek, mint ősi polgárjaik, kikre adó súlya nem nehezedett oly keservesen. A következő nap a kis társaság átrándult Bat­­tára, innen ismét a nem rég kiásott hypocaustumhoz, de vajha ne mentünk volna, mert a kép, mely sze­meink elé tárult igazán mélyen szomorító. Az osromok most igazán romban hevernek. A barbár vandalismus s eléggé meg nem bélyegezhető szilajság neki esett ezen ugyan senkinek sem ártó rommaradványoknak s úgy porrázúzta, mintha csak porzó-gyár létesitésén fá­radozott volna. Nem hiányzottak kegytelen kísérletek sem, avatatlan kézzel tovább ásván s vájkálván a föld­ben azon szándékkal, hogy láng vetvén fel magát kincsre, enorm kincsre bukkanjanak. Archaeologia geniusa, küldj egy megmentő s fen­­tartó Messiást! A még megmenthető érdekes­ tárgyak biztos helyre szállíttattak. A kirándulás, mely 2 napot ven igénybe oct. 9. s 10-ikét, evvel bezáródott. A régészet terén kitűnő úttörő szerepet játszik dr. Tauscher Gyula országszerte híres botanicus, ki ásatásait Adony táján iváncsai határnál eszközli s mint nyilatkozott, leleteivel a fejérvári múzeumot fogja gaz­dagitani. Lelkesedéssel lép fel, hevíti s lángra lobbantja a szunnyadó kebleket s megnyerő modorával lebilincsel mindenkit. Igazságtalan lennék, ha e helyen a Sina uradalmi tiszt urairól meleg elismeréssel meg nem emlékeznék. Ez általános szellemi forradalom nyilvánulásai: eddig ismeretlen leshelyek fedeztetnek fel, az ásatások a tudomány igényeinek megfelelőn eszközöltetnek, egyének, kik előtt teljesen ismeretlen volt e tudományszak, komoly igyekezettel tanulmányoznak s szellemi rokonulással kö­zelednek egymáshoz, miáltal az ismeretek és tudomány a közönség közkincsévé válnak. Kincsek mentetnek meg, melyek a jövő századoknak is bő anyagot szolgáltat­nak a szaktanulmányozásra.­­ A szorgalmas búvár pedig nevet szerez magának, mely maradandó leend, mint híven megőrzött lelete. Bizonyos műtörténész Görögországról eként nyi­latkozott: „Kunst und Poesie verbreiteten sich damals so allgemein über die griechischen Länder, und selbst über Flecken und Dörfer, dass schon die alten. Römer darüber erstaunt waren, und dass dies noch mehr für die neuere Zeit eine überraschende und schwer Erklärliche Erd­einung ist.“ Igen, pusztáinkon s falvainkon terjed a tudományvilágának fénye s fénye már oly intensiv, hogy már azok a „römerek“ is ész­reveszik s látják, kik barbár hitünk terjesztésén oly híven s következetesen fáradoztak. — Kitartás és buz­galom­­ kell, hogy a már sokat szenvedett imádott ha­zánk egyszer fényre derüljön. Szász Károly, káplán. — Hagyd el! viszonta a szelid anya s lemon­dólag inte kezével. Emilia arcza kipirult. — Nos, miért hagyjam el ? Ti mindent véltek tudni csak úgy előre, mint a próféták. — Nem úgy van Szaláncsos bácsi Mariska kezét kérte meg Elemér számára. Emilia fehérebb lett a hónál. Keble lázasan hul­lámzott fel és alá, mint a tenger hullámai, melyeket a vihar szörnye kavargat fel. Tenger­e szív, a szem fölötte az égbolt. Emilia szemeiből villámok czikkáztak, de az ég nem tanult meg sírni, panaszkodni, viharzani a ten­gertől. A szelid anya épen úgy meg volt e szavak hal­latán lepetve, mint a derék Béla. — Elemér, Elemér! suga Béla maga elé — eddig csak ismerni tanultam, de most már ismerem is a te nemes, a te nagy lelkedet! — Istenem! Ha valaki szeret egy leányt, nem igyekszik annak szétszúzni a szivét. Sohajtá az anya kezeivel elfödte arczát. — Eh, de hát ha még mindent helyre hozhat! Azzal sarkon fordult az öreg úr, s ajtóra tette kezét. Apám! Szól Béla a kisiető öreghez, én attól tartok, hogy az a vőlegény nem lakodalomra jön már ide vissza! — Van már ennek vőlegénye! — gondolá magá­ban Emilia, majd eljön az érte, hamarább mint emez! (Vége következik.) 342 A fejérmegyei sárrétség öntözése. A fejér- és tolnamegyei sárrétség évek hosszú során át csupa mező láp, ingo­vány és mocsár volt, úgy hogy csak az itt-ott kiemelkedő magaslatok adtak némi szénatermést. A birtokosság belátván, mily nagy vesz­teséget szenved azáltal, hogy e nagy területet épenség­­gel nem képes értékesiteni, még 1820. körül elhatá­rozta ennek lecsapolását s a nagy mű Beszédes József mérnök terve szerint végre is hajtatott, így jött létre a u. n. Nádor-csatorna, a­mely egyúttal több hegyi vizet is felfog, a­melyek egy része a malomcsatorna táplálására szolgál, s csak az ezenfelül maradó víz ve­zettetik a Nádor-csatornába. A malomcsatorna 1—1,5 méterrel fekszik magasabban a Nádor-csatornánál, a­mely utóbbi a sárrétség legmélyebb vonalán fut végig. A lecsapolás ilyképen meglehetősen sikerült, csak­hogy most meg az a baj, a­mint az minden egyoldalú lecsapolás folytán természetszerűleg be szokott követ­kezni, hogy csak kissé száraz években meg a sárrétség épen a nedvesség hiánya miatt nem termett semmit, különösen pedig a közelében eső magaslatok. A­míg ugyanis a sárrétség majdnem mindig víz alatt állott, az azt környező magaslatokba, a talaj rendkívüli por­hanyó voltánál fogva messze beszivárgott a víz s el­látta a növényzetet a szükséges nedvességgel; ezek tehát elég jó termést adtak. A­mint azonban a sárrét­ség le lett csapolva, ezektől a magaslatoktól elvonatott a viz s igy a szárazság következtében alig-alig adtak valami kis szénatermést. Sőt nagyon száraz években még maga az annak előtte mocsáros, vizenyős sárrét­ség hiánya folytán, úgy hogy az átlagos szénatermést holdanként nem lehetett többre tenni 3—% méter­­mázsánál. A sárrétség ilyetén kiszáradása lassankint az ön­tözés eszméjére fordítá az érdekelt birtokosság figyel­mét, a­mi azonban csak hosszú idő múltával valósul­hatott meg, a szerte divergáló érdekek s balfelfogások következtében. Mitskey Imre mérnök ur, a ki egy időben a Nádor-csatorna társaságnál igazgató-mérnök volt, sokat buzgólkodott a sárrétség öntözése érdekében s 1863-ban ki is adott egy érdekes kis füzetet a sár­rétség öntözéséről, a mely sok életrevaló eszmét és hasznos tervet foglal magában. Nem lesz talán érdek­telen a továbbbiak kiegészítése végett idéznem a kö­vetkezőkért „Az 1834-ik évi nagy szárazság alkalmul szolgál arra, hogy a sárréti birtokosság nagy része, a kiaszott rétek öntözhetése végett a nádor-csatornai társasághoz forduljon. Ez, akkori igazgató-mérnökét Beszédes Józsefet utasítván e tárgyban; általa az 1835-ik évben tartott társasági nagygyűlésre egy igen általános terv- és költségvetési vázlat adatott.“ „E szerint Székesfejérvártól egész Agárdig (Tol­na megyében) egy újabb rendszeres csatornát javal ásatni, mely minden befolyásokat felfogván, a mellékes sárré­tek „szürenkedve“ (csörgedeztető) öntözésére vizet szol­gáltatna. A szárító csatornától nyűgat felé levő rétekre a malom csatornából eresztetnék öntöző víz, meghatá­rozott időben és kiszabot méretű és apróbb csövekben Ladánytól Egresig, alább pedig ugyan a malom csatorna vize fogatnék fel rekesztő deszkázattal és a két csatorna közt egész Agárdig vezettetnék.“ „Szinte három esztendeig tartó élénk, gyakran ingerült vitatások tárgya volt e tervezet. — A társaság fejérmegyei tagjai megyehatóság utján is nyilatkoztak, egyenkint ellene vagy mellette. Végre az ellenzék lett győztes...........“ Ezután még 1857-ik évben foglalkozott az öntözés ügyével a nádor-csatornai társaság. Akkor igazgató-mérnök Halász Gáspár úr egy nagyobbszerű tervet adott be, melynek költsége 300 ezer ezüst fo­rintra tétetett, azonban Stocken, porosz mérnök, ki e tárgyban szintén véleményt adott, egy millió forintra tette az általános csatornázás költségét. Lényeges különbség a Beszédes-féle és ezen terv között az, hogy leginkább őszszel, télen és ta­­vaszszal korán tartja az öntözést lehetőnek, sőt okszerűnek, s így nem csörgedeztetés, hanem inkább árasztás és áztatás útján. A társaság e terv kivételét sem fogadhatta el, hanem körében keletkezendő öntözési vállalatoknak — egyesek vagy kisebb társulatok által, — a­mennyiben a csatornák sérelme nélkül létesíthetők lennének, min­den telhető módon gyámolítást ajánlott. Ezen megállapodás alapján a fejérmegyei sárréti birtokosság elhatározta egy öntöző társaság létesítését, a­mely 1863. október 6-án engedélyeztetett a Nádor­csatorna társaság által, a következő feltételek mellett: 1. Az öntöző társaság által saját költségén fel­állítandó zúgókra nézve kimondatott, hogy azok küszöb­fája az 1829-diki nagygyűlés által megállapított fenék­mélységre helyeztessék, vagy a­hol most a csatorna mélyebb, még lejebb. 2. E végett, valamint a víz felnyomatási ma­gasság végett két fixpont tűzetik ki a csatorna két partján. 3. A víz felnyomatása akként fog meghatároztatni, hogy az se a szomszédos birtokosoknak, se a csatorná­nak kárára ne legyen. 4. A zúgok belső nyílása a Galya vizének befo­lyásán felül 10—12' (3­6—3­80 m.), a főcsatornán pedig azon alul 20—25' (6-32—7­69 m.) legyen. 5. A zúgok szerkezetére nézve megállapittatott, hogy: a) a fej vagy küszöb alá válás czölöpök vagy pallók tétessenek; b) ezek az oldalba 1­2 ölnyire kinyújtassanak; c) a mellezet 1 öl hosszú, a falazat legalább 2 öl hosszú legyen; d) a zúgó oldalai és szárnyai téglából vagy kőből rakandók, hydraulikus vakolattal; e) a rekesztő deszkákat tartó szélső oszlopok a falba vaskapcsokkal erősíttetnek. A zúgó belvilágossá­gára 4 tábla javaltatik, úgy hogy a középső oszlop ki­­verése után középen legalább 2 öl tiszta nyílás marad­jon. A két felső nyíláson a rekesztő táblák benn ma­radhatnak a jégjárásig; f) a rekesztő táblákat tartó oszlopok a zúgó fejébe vésett csaplyukakba állíttatnak; g) a zúgó oldalak szárnyfalai 1% öl hosszúnak legyenek, különben a társasági mérnök terve szolgáljon zsi­nórmértékül. 6. A vízfogás mindenkor úgy gyakoroltassék, hogy az majd felülről le, majd alulról felfelé, egymásután következzék, úgy az őszi, mint a tavaszi öntözés ér­dekében. (Vége kör.) Apróságok. * Azt hiszszük mindenki tudj­a, hogyan teremtette a szentírás meséje szerint Isten Éva anyán­kat. Nos mivel egyik mese csak annyit ér, mint a másik, elmondjuk azt a legendát, mely párisi művész­körökben kering ősanyánk teremtése felöl. A­ midőn a mindenható létrehozó a világot s benne Adámot, nem találta czélszerű­nek, hogy ősapánk agglegény maradjon. Kezébe adott egy unalmas regényt, melynek olvasása közben Adám oly mélyen elaludt, hogy Isten kivehette egyik oldalbordáját, melyből Évát szándékozott létrehozni. Míg azonban a midenható a fölött gondolkozott, hogyan hozza legtökéletesebben létre az első asszonyt: a paradicsom macskája oda sompolygott a fűre tett oldalbordához, fölkapta azt s eliramodott vele. Ámde a mindenség ura villámgyorsan utána ka­pott a ragadozó állatnak, még pedig oly erővel, hogy kitépte a falánk macskának farkát. De az oldalborda mégis oda veszett. Azzal tova futott a gaz állat. A mind­enség ura kissé habozott, hogy megfosztva látta magáit Adám oldalbordájától. De aztán mosolyogva lehetett­ rá a macskafarkra, melyből mindenható ereje Évát teremté. Ez a legenda nem áll ugyan egészen összehang­­zásban a szentírásnak a teremtést tárgyaló könyvével, de legalább megfejti azt, miért tud oly sok asszony szakasztott úgy h­iz­z­­­e­gni, ravaszkodni és kar­molni, mint a macska. * Egy gyanakodó papa, I. Henrik, hol­lófekete hajú asztalos legényt, hasonló színű hajzatú élete párja e napokban egy gyönyörű,­­ lángvörös hajú fiúval ajándékozta meg. A tegnapelőtt tartott keresztelő alkalmával, a boldog apa ugyancsak hoz­zálátott a borocskához. Lehet, hogy a keblét marcan­goló gyanút akarta elölni. Elég az hozzá, hogy midőn legjavában szörpölgetné az olcsó szélönedűt, egyszerre csak megnyílik az ajtó, s azon egy szakasztott olyan vöröshajú fej bukkan be, mint az újszülötté. A jöve­vény udvariasan tudakozódik, várjon az általa nemrég eladott „szunyadó Venus“-ért járó havi részlet átvé­telére nem érkezett-e rész időben. A boldog apának ez alakot látni, gallérnál ragadni, s eme felkiáltással „ez a vörös naplopó atya fiamnak“—földre teríteni — pillanat műve volt. Csak nagy nehezen le­hetett kiszabadítani körmei közül s felvilágosítani a féltékenyt arról, hogy a szegény képházaló min­dössze két hónap óta van itt helyben, s az előtt Lem­berg vagy Krakkó piacain árulgatá a „szunyadó Ve­nust“ — részlefizetésre. 1.1. b­­e­lv. — A florenczi négyes társulat november 10-én tartandó hangversenyére jegyeket előjegyezhetni Lan­deszmann Dávid urnái s Klökner Péter ur könyvke­reskedésében. — Előre figyelmeztetjük az érdeklődő közönséget e körülményre. — A csákvári szolgabirói járásbeli községi jegyzők e hó 10-én a „bárány“ vendéglőben értekezletet tar­tottak egy községjegyzői kerületi egylet alakítása iránt. Óhajtandó volna, ha törekvésük általános érdekeltséget támasztana a községi jegyzők közt és nem a csákvári járásra nézve, hanem az egész megye területére egy ily egylet mielőbb megalakulna. — Értesítés. A sz.-fejérvári polg. lövész-egylet tisztelettel értesíti a n. érdemű közönséget, hogy f. hó 15-én lúdlövöldözést rendez. A lövöldözés kezde­tét veszi reggel 8 és fél órakor s délben 1 és fél órai szünet után esti fél 6 óráig tart. — Díjak: Puskánál a rendes táblákra: Szeg­ és 4-es körre egy lúd; 3-as körre egy kacsa. Pisztolynál: Szeg egy lúd, 4-es körre egy kacsa. A díjak vagy természetben szolgáltatnak ki, vagy kívánatra a ludat 1 írttal, a kacsát 50 krral váltja meg. A versenytáblánál: I-fő díj 20, a H-ik 14, a III-ik 10 frank aranyban fizetve. A társasebédnél 1 teríték ára 1 frt. 30 kr. bor nélkül; — előjegyezhetni Szekerák és Hornyánszki urak kereskedésében, Hübner Rudolf úr kávéházában, Ullman Miklós és Szüts Arthur

Next