Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1876-10-14 / 83. szám
ságban találtattak egymás mellett, melyek azonban mind kidolgozás és anyag tekintetében egymástól annyira különböznek, hogy az ember hajlandó hinni, miszerint a fazék mesterség nem egy kiváló kaszt vagy czéh birtokában, hanem azok gyártása minden családban otthonos volt. A leihely szakértőn megméretett s felvétetett a lelt tárgyak pedig, melyek előbb a discussiós beszéd bő tárgyát képezék, egyesek birtokába estek, megmentetvén eként a barbar kéz s az enyészet pusztító viharától. Kolosszális temető tele urnákkal, melyekbe a kegyelet rejté a kedves elhunytak hamvait. A roppant kiterjedésű leshely, mely kezdetleges urnákon s számtalan apró bögréken kívül mit sem tartalmaz, az itt tanyázott barbár népek ecclatans szegénységére következtet. — Azt hiszem, a mai tökélesek tán még szegényebbek lesznek, mint ősi polgárjaik, kikre adó súlya nem nehezedett oly keservesen. A következő nap a kis társaság átrándult Battára, innen ismét a nem rég kiásott hypocaustumhoz, de vajha ne mentünk volna, mert a kép, mely szemeink elé tárult igazán mélyen szomorító. Az osromok most igazán romban hevernek. A barbár vandalismus s eléggé meg nem bélyegezhető szilajság neki esett ezen ugyan senkinek sem ártó rommaradványoknak s úgy porrázúzta, mintha csak porzó-gyár létesitésén fáradozott volna. Nem hiányzottak kegytelen kísérletek sem, avatatlan kézzel tovább ásván s vájkálván a földben azon szándékkal, hogy láng vetvén fel magát kincsre, enorm kincsre bukkanjanak. Archaeologia geniusa, küldj egy megmentő s fentartó Messiást! A még megmenthető érdekes tárgyak biztos helyre szállíttattak. A kirándulás, mely 2 napot ven igénybe oct. 9. s 10-ikét, evvel bezáródott. A régészet terén kitűnő úttörő szerepet játszik dr. Tauscher Gyula országszerte híres botanicus, ki ásatásait Adony táján iváncsai határnál eszközli s mint nyilatkozott, leleteivel a fejérvári múzeumot fogja gazdagitani. Lelkesedéssel lép fel, hevíti s lángra lobbantja a szunnyadó kebleket s megnyerő modorával lebilincsel mindenkit. Igazságtalan lennék, ha e helyen a Sina uradalmi tiszt urairól meleg elismeréssel meg nem emlékeznék. Ez általános szellemi forradalom nyilvánulásai: eddig ismeretlen leshelyek fedeztetnek fel, az ásatások a tudomány igényeinek megfelelőn eszközöltetnek, egyének, kik előtt teljesen ismeretlen volt e tudományszak, komoly igyekezettel tanulmányoznak s szellemi rokonulással közelednek egymáshoz, miáltal az ismeretek és tudomány a közönség közkincsévé válnak. Kincsek mentetnek meg, melyek a jövő századoknak is bő anyagot szolgáltatnak a szaktanulmányozásra. A szorgalmas búvár pedig nevet szerez magának, mely maradandó leend, mint híven megőrzött lelete. Bizonyos műtörténész Görögországról eként nyilatkozott: „Kunst und Poesie verbreiteten sich damals so allgemein über die griechischen Länder, und selbst über Flecken und Dörfer, dass schon die alten. Römer darüber erstaunt waren, und dass dies noch mehr für die neuere Zeit eine überraschende und schwer Erklärliche Erdeinung ist.“ Igen, pusztáinkon s falvainkon terjed a tudományvilágának fénye s fénye már oly intensiv, hogy már azok a „römerek“ is észreveszik s látják, kik barbár hitünk terjesztésén oly híven s következetesen fáradoztak. — Kitartás és buzgalom kell, hogy a már sokat szenvedett imádott hazánk egyszer fényre derüljön. Szász Károly, káplán. — Hagyd el! viszonta a szelid anya s lemondólag inte kezével. Emilia arcza kipirult. — Nos, miért hagyjam el ? Ti mindent véltek tudni csak úgy előre, mint a próféták. — Nem úgy van Szaláncsos bácsi Mariska kezét kérte meg Elemér számára. Emilia fehérebb lett a hónál. Keble lázasan hullámzott fel és alá, mint a tenger hullámai, melyeket a vihar szörnye kavargat fel. Tengere szív, a szem fölötte az égbolt. Emilia szemeiből villámok czikkáztak, de az ég nem tanult meg sírni, panaszkodni, viharzani a tengertől. A szelid anya épen úgy meg volt e szavak hallatán lepetve, mint a derék Béla. — Elemér, Elemér! suga Béla maga elé — eddig csak ismerni tanultam, de most már ismerem is a te nemes, a te nagy lelkedet! — Istenem! Ha valaki szeret egy leányt, nem igyekszik annak szétszúzni a szivét. Sohajtá az anya kezeivel elfödte arczát. — Eh, de hát ha még mindent helyre hozhat! Azzal sarkon fordult az öreg úr, s ajtóra tette kezét. Apám! Szól Béla a kisiető öreghez, én attól tartok, hogy az a vőlegény nem lakodalomra jön már ide vissza! — Van már ennek vőlegénye! — gondolá magában Emilia, majd eljön az érte, hamarább mint emez! (Vége következik.) 342 A fejérmegyei sárrétség öntözése. A fejér- és tolnamegyei sárrétség évek hosszú során át csupa mező láp, ingovány és mocsár volt, úgy hogy csak az itt-ott kiemelkedő magaslatok adtak némi szénatermést. A birtokosság belátván, mily nagy veszteséget szenved azáltal, hogy e nagy területet épenséggel nem képes értékesiteni, még 1820. körül elhatározta ennek lecsapolását s a nagy mű Beszédes József mérnök terve szerint végre is hajtatott, így jött létre a u. n. Nádor-csatorna, amely egyúttal több hegyi vizet is felfog, amelyek egy része a malomcsatorna táplálására szolgál, s csak az ezenfelül maradó víz vezettetik a Nádor-csatornába. A malomcsatorna 1—1,5 méterrel fekszik magasabban a Nádor-csatornánál, amely utóbbi a sárrétség legmélyebb vonalán fut végig. A lecsapolás ilyképen meglehetősen sikerült, csakhogy most meg az a baj, amint az minden egyoldalú lecsapolás folytán természetszerűleg be szokott következni, hogy csak kissé száraz években meg a sárrétség épen a nedvesség hiánya miatt nem termett semmit, különösen pedig a közelében eső magaslatok. Amíg ugyanis a sárrétség majdnem mindig víz alatt állott, az azt környező magaslatokba, a talaj rendkívüli porhanyó voltánál fogva messze beszivárgott a víz s ellátta a növényzetet a szükséges nedvességgel; ezek tehát elég jó termést adtak. Amint azonban a sárrétség le lett csapolva, ezektől a magaslatoktól elvonatott a viz s igy a szárazság következtében alig-alig adtak valami kis szénatermést. Sőt nagyon száraz években még maga az annak előtte mocsáros, vizenyős sárrétség hiánya folytán, úgy hogy az átlagos szénatermést holdanként nem lehetett többre tenni 3—% métermázsánál. A sárrétség ilyetén kiszáradása lassankint az öntözés eszméjére fordítá az érdekelt birtokosság figyelmét, ami azonban csak hosszú idő múltával valósulhatott meg, a szerte divergáló érdekek s balfelfogások következtében. Mitskey Imre mérnök ur, a ki egy időben a Nádor-csatorna társaságnál igazgató-mérnök volt, sokat buzgólkodott a sárrétség öntözése érdekében s 1863-ban ki is adott egy érdekes kis füzetet a sárrétség öntözéséről, a mely sok életrevaló eszmét és hasznos tervet foglal magában. Nem lesz talán érdektelen a továbbbiak kiegészítése végett idéznem a következőkért „Az 1834-ik évi nagy szárazság alkalmul szolgál arra, hogy a sárréti birtokosság nagy része, a kiaszott rétek öntözhetése végett a nádor-csatornai társasághoz forduljon. Ez, akkori igazgató-mérnökét Beszédes Józsefet utasítván e tárgyban; általa az 1835-ik évben tartott társasági nagygyűlésre egy igen általános terv- és költségvetési vázlat adatott.“ „E szerint Székesfejérvártól egész Agárdig (Tolna megyében) egy újabb rendszeres csatornát javal ásatni, mely minden befolyásokat felfogván, a mellékes sárrétek „szürenkedve“ (csörgedeztető) öntözésére vizet szolgáltatna. A szárító csatornától nyűgat felé levő rétekre a malom csatornából eresztetnék öntöző víz, meghatározott időben és kiszabot méretű és apróbb csövekben Ladánytól Egresig, alább pedig ugyan a malom csatorna vize fogatnék fel rekesztő deszkázattal és a két csatorna közt egész Agárdig vezettetnék.“ „Szinte három esztendeig tartó élénk, gyakran ingerült vitatások tárgya volt e tervezet. — A társaság fejérmegyei tagjai megyehatóság utján is nyilatkoztak, egyenkint ellene vagy mellette. Végre az ellenzék lett győztes...........“ Ezután még 1857-ik évben foglalkozott az öntözés ügyével a nádor-csatornai társaság. Akkor igazgató-mérnök Halász Gáspár úr egy nagyobbszerű tervet adott be, melynek költsége 300 ezer ezüst forintra tétetett, azonban Stocken, porosz mérnök, ki e tárgyban szintén véleményt adott, egy millió forintra tette az általános csatornázás költségét. Lényeges különbség a Beszédes-féle és ezen terv között az, hogy leginkább őszszel, télen és tavaszszal korán tartja az öntözést lehetőnek, sőt okszerűnek, s így nem csörgedeztetés, hanem inkább árasztás és áztatás útján. A társaság e terv kivételét sem fogadhatta el, hanem körében keletkezendő öntözési vállalatoknak — egyesek vagy kisebb társulatok által, — amennyiben a csatornák sérelme nélkül létesíthetők lennének, minden telhető módon gyámolítást ajánlott. Ezen megállapodás alapján a fejérmegyei sárréti birtokosság elhatározta egy öntöző társaság létesítését, amely 1863. október 6-án engedélyeztetett a Nádorcsatorna társaság által, a következő feltételek mellett: 1. Az öntöző társaság által saját költségén felállítandó zúgókra nézve kimondatott, hogy azok küszöbfája az 1829-diki nagygyűlés által megállapított fenékmélységre helyeztessék, vagy ahol most a csatorna mélyebb, még lejebb. 2. E végett, valamint a víz felnyomatási magasság végett két fixpont tűzetik ki a csatorna két partján. 3. A víz felnyomatása akként fog meghatároztatni, hogy az se a szomszédos birtokosoknak, se a csatornának kárára ne legyen. 4. A zúgok belső nyílása a Galya vizének befolyásán felül 10—12' (36—380 m.), a főcsatornán pedig azon alul 20—25' (6-32—769 m.) legyen. 5. A zúgok szerkezetére nézve megállapittatott, hogy: a) a fej vagy küszöb alá válás czölöpök vagy pallók tétessenek; b) ezek az oldalba 12 ölnyire kinyújtassanak; c) a mellezet 1 öl hosszú, a falazat legalább 2 öl hosszú legyen; d) a zúgó oldalai és szárnyai téglából vagy kőből rakandók, hydraulikus vakolattal; e) a rekesztő deszkákat tartó szélső oszlopok a falba vaskapcsokkal erősíttetnek. A zúgó belvilágosságára 4 tábla javaltatik, úgy hogy a középső oszlop kiverése után középen legalább 2 öl tiszta nyílás maradjon. A két felső nyíláson a rekesztő táblák benn maradhatnak a jégjárásig; f) a rekesztő táblákat tartó oszlopok a zúgó fejébe vésett csaplyukakba állíttatnak; g) a zúgó oldalak szárnyfalai 1% öl hosszúnak legyenek, különben a társasági mérnök terve szolgáljon zsinórmértékül. 6. A vízfogás mindenkor úgy gyakoroltassék, hogy az majd felülről le, majd alulról felfelé, egymásután következzék, úgy az őszi, mint a tavaszi öntözés érdekében. (Vége kör.) Apróságok. * Azt hiszszük mindenki tudja, hogyan teremtette a szentírás meséje szerint Isten Éva anyánkat. Nos mivel egyik mese csak annyit ér, mint a másik, elmondjuk azt a legendát, mely párisi művészkörökben kering ősanyánk teremtése felöl. A midőn a mindenható létrehozó a világot s benne Adámot, nem találta czélszerűnek, hogy ősapánk agglegény maradjon. Kezébe adott egy unalmas regényt, melynek olvasása közben Adám oly mélyen elaludt, hogy Isten kivehette egyik oldalbordáját, melyből Évát szándékozott létrehozni. Míg azonban a midenható a fölött gondolkozott, hogyan hozza legtökéletesebben létre az első asszonyt: a paradicsom macskája oda sompolygott a fűre tett oldalbordához, fölkapta azt s eliramodott vele. Ámde a mindenség ura villámgyorsan utána kapott a ragadozó állatnak, még pedig oly erővel, hogy kitépte a falánk macskának farkát. De az oldalborda mégis oda veszett. Azzal tova futott a gaz állat. A mindenség ura kissé habozott, hogy megfosztva látta magáit Adám oldalbordájától. De aztán mosolyogva lehetett rá a macskafarkra, melyből mindenható ereje Évát teremté. Ez a legenda nem áll ugyan egészen összehangzásban a szentírásnak a teremtést tárgyaló könyvével, de legalább megfejti azt, miért tud oly sok asszony szakasztott úgy hizzegni, ravaszkodni és karmolni, mint a macska. * Egy gyanakodó papa, I. Henrik, hollófekete hajú asztalos legényt, hasonló színű hajzatú élete párja e napokban egy gyönyörű, lángvörös hajú fiúval ajándékozta meg. A tegnapelőtt tartott keresztelő alkalmával, a boldog apa ugyancsak hozzálátott a borocskához. Lehet, hogy a keblét marcangoló gyanút akarta elölni. Elég az hozzá, hogy midőn legjavában szörpölgetné az olcsó szélönedűt, egyszerre csak megnyílik az ajtó, s azon egy szakasztott olyan vöröshajú fej bukkan be, mint az újszülötté. A jövevény udvariasan tudakozódik, várjon az általa nemrég eladott „szunyadó Venus“-ért járó havi részlet átvételére nem érkezett-e rész időben. A boldog apának ez alakot látni, gallérnál ragadni, s eme felkiáltással „ez a vörös naplopó atya fiamnak“—földre teríteni — pillanat műve volt. Csak nagy nehezen lehetett kiszabadítani körmei közül s felvilágosítani a féltékenyt arról, hogy a szegény képházaló mindössze két hónap óta van itt helyben, s az előtt Lemberg vagy Krakkó piacain árulgatá a „szunyadó Venust“ — részlefizetésre. 1.1. belv. — A florenczi négyes társulat november 10-én tartandó hangversenyére jegyeket előjegyezhetni Landeszmann Dávid urnái s Klökner Péter ur könyvkereskedésében. — Előre figyelmeztetjük az érdeklődő közönséget e körülményre. — A csákvári szolgabirói járásbeli községi jegyzők e hó 10-én a „bárány“ vendéglőben értekezletet tartottak egy községjegyzői kerületi egylet alakítása iránt. Óhajtandó volna, ha törekvésük általános érdekeltséget támasztana a községi jegyzők közt és nem a csákvári járásra nézve, hanem az egész megye területére egy ily egylet mielőbb megalakulna. — Értesítés. A sz.-fejérvári polg. lövész-egylet tisztelettel értesíti a n. érdemű közönséget, hogy f. hó 15-én lúdlövöldözést rendez. A lövöldözés kezdetét veszi reggel 8 és fél órakor s délben 1 és fél órai szünet után esti fél 6 óráig tart. — Díjak: Puskánál a rendes táblákra: Szeg és 4-es körre egy lúd; 3-as körre egy kacsa. Pisztolynál: Szeg egy lúd, 4-es körre egy kacsa. A díjak vagy természetben szolgáltatnak ki, vagy kívánatra a ludat 1 írttal, a kacsát 50 krral váltja meg. A versenytáblánál: I-fő díj 20, a H-ik 14, a III-ik 10 frank aranyban fizetve. A társasebédnél 1 teríték ára 1 frt. 30 kr. bor nélkül; — előjegyezhetni Szekerák és Hornyánszki urak kereskedésében, Hübner Rudolf úr kávéházában, Ullman Miklós és Szüts Arthur