Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-01 / 1. szám

dig a város előkelőbb üzleteiben s a kiadóhivatalban 6 krért kapható. Ezekből meggyőződhetik a közönség arról, hogy a „Szekszárd Vidéke“ ez idő szerint a vidéki lapok közt a legolcsóbb és legtartalmasabb , s ennélfogva a közönség pártolását mindinkább kiérdemelni iparkodik. Midőn ezek után a nagyérdemű közönség további szives támogatását kérjük — egyúttal lapunk előfizetőinek, olvasóinak és jó barátainak a legboldogabb újévet kivan A „Szekszárd Vidéke“ szerkesztősége. zz Belügyminiszteri jóváhagyás. A vármegyei betegápolási alap javára 1890. évben minden egyenes adóforint után kivetendő 2 kr pótadó tárgyában hozott törvényhatósági bizottsági határozatot a m. kir. belügyminiszter jóváhagyta. Az A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter a szekszárdi izr. hitközségnek 300 forintnyi segélynyújtás iránt beadott kérvényét, — miután az orsz. izraelita alapból a segélyezések már kiosztattak — figyelembe nem vehette. = A vármegye közigazgatási bizottsága 1890. évi január hó 13-án délelőtt 10 órakor ülést tart. = A teveli jegyzőgyakornok kérvényét, melyben a község jegyzői vizsga letételét 22-ik életévének betöltése előtt kéri megengedni — elutasitólag küldte le a m. kir. belügyminiszter. zz Az 1890. évi fedeztetési idény tartamára, a földmivelési m. kir minisztérium által a vármegye területén a következő fedeztető állomások létesítése határoztatott el, úgymint: Bedegh 2, Bonyhád 3, Bölcske 2, Becs 3, Döbrököz 2, Duna-Földvár 3, Fadd 5, Felső-Nyék 2, Gyönk 2, Györköny 2, Gyula-Jováncza 3, Kajdacs 2, Kónyi 3, Nagy- Székely 4, Némedi 2, Ó-Dombovár 2, Ozora 2, Pálfa 2, Paks 4, Begöly 3, Szakos 4, Szekszárd 2, Sár-Szentlőrincz 4, Tamási 3, Tengőd 3, Tót-Keszi 2, és Felső-Iregh 2 ménnel. A Tót-Keszi községhez tartozó Uj-Majorban a ragályos száj- és körömfájás járványosan fellépett. SzencszáiicL "Vicéke: FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL. M. kir. Curia. 9328/p. Grósz Terézia felperesnek Hesser Gerzson ellen helybenhagyó ítélete. Budapesti Ítélőtábla. 9352/p. Szőke Zsuzsanna és trsa felpereseknek, Czeczei János ellen helybenhagyó ítélete. — 9360/p. Radics Imre felperesnek, Krammer Vilmos helybenhagyó ítéletét. — 3073/p. Kardos György elleni fenyítő ügyben helybenhagyó ítélet. HELYI HÍREK. — A budapesti kir. Ítélőtábla tanácsai a jövő évre újra alakulván a III. büntető tanácsba Babits Mihály, a X. keresk. és váltó tanácsba pedig Mikes Géza osztatott be. — A szekszárdi alapnevelési egylet által a belvárosi óvodában emelt karácsonyfára, mint a részletes kimutatásból értesülünk, — összesen 92 frt 60 krnyi adomány folyt be. — Halálozás. Cziráki Ferencz, szekszárdi polgár ember, kiről lapunk egyik múlt számában írtuk, — hogy a gemenczi uton saját kocsija ment rajta keresztül, — a súlyos sérülések következtében meghalt és karácsony másnapján tették örök nyugalomra a felső-sirkertbe. — Üzletváltozás. Bucher Károly-féle üveges üzlet s üvegkereskedés tulajdonost cserélt. A régi tulajdonos neje Neumann Adolfné vette át. — Házvétel. Özv. Steiner Ignáczné Bezerédj utczai házát — mely a tavasszal leégett — megvette Nagy János helybeli földmives 2500 frtért. — A Tolnamegyei Közlöny múlt számában a polgári olvasókör üléséről hozott tudósításunkat furcsa kommentárral kíséri. Megütközik azon, hogy tudósítónk azt írta, hogy „a kör elnöke az ülésen nem jelent meg“, s ennek a kifejezésnek azt a tendentiát tulajdonítja, hogy úgy akarja feltüntetni az elnököt, mintha kötelességét teljesíteni elmulasztotta volna , s egyúttal azt mondja, hogy szerinte a tudósításnak úgy kellene szólania, hogy „a kör elnöke Szekszárdtól távol lévén, akadályoztatása esetében a kör alelnöke gyakorolta alapszabályszerű kötelességét!“ Már engedelmet kérünk, de annyira csak nem hagyjuk magunkat subordinálni, hogy még azt is mástól kérdezzük meg, hogy miként írjunk egy ülésről, s előbb megkérdezzük laptársunkat, hogy tudósítónk kifejezéseit helyesli és helybenhagyja-e ! Tudósítónk az elnököt nem látta az ülésen, és így azt hisszük, joggal írhatta, hogy „nem volt jelen“! Arra csak nem kényszeríthet bennünket senki, hogy mi megérezzük, hogy az elnök úr itthon van-e, vagy hol van, s mi akadályozza a gyűlésen való megjelenésben. Ha ezt akarja, akkor tessék ezután bejelenteni, hogy hová, — s miért ment, s mi készséggel reprodukáljuk! De hogy tudósítónknak azzal a „nem volt jelen“ kifejezéssel bármiféle „tendentiája“ lett volna , azt határozottan tagadjuk, mert esze ágában sem volt az elnököt kötelesség mulasztással vádolni, ezt pedig elhiheti a T. K., mert mindenki maga tudja legjobban, hogy mit akart írni! A legjobb intenziójú közlést is lehet rosszra magyarázni, ha abban mindenáron rosszakaratot keresünk, pedig Isten látja lelkünket, hogy a czikk megírásakor eszünkbe sem jutott azon töprenkedni, hogy ugyan hol is lehetett a kör elnöke , mert bizony a buzgó képviselőket ritkán lehet otthon látni! Közleményünk egyéb részében pedig a körre nézve sértőt elfogulatlanul senki sem találhat. Higgje meg a T. K., hogy arról a zajos ülésről egész másként lehetett volna írni, de ismervén a T. K. érzékenykedését, óvatosan tartózkodtunk minden kiszínezéstől. Meg lehet győződve, hogy a „Pester Lloydot“ a körben mi is teljesen fölöslegesnek tartjuk, mint annak tartotta az ülést vezető alelnök is, ki e mellett hiába szólalt föl, mert a jegyző azt mondta, hogy a már meghozott határozatot nem lehet visszaszívni. Hogy az ülés lefolyásáról nem döczögős hivatalos stílusban, hanem az ülés lefolyásához illő kedélyes hangon írtunk, ez tudósítónk kedélyhangulatának és jó ízlésének köszönhető. Az ellen határozottan tiltakozunk, hogy mi „a testületet akartuk nevetségessé tenni! — Ugyan még mit nem fognának ránk ; nincs abban a közleményben — csak tessék elfogulatlanul elolvasni — a legcsekélyebb sértő vagy gúnyos kifejezés sem; csak az lát benne olyant, aki szeretné, ha egyátalán soha sem írnánk semmiről, különösen a féltékenyen őrzött olvasókörrel! Márpedig mi a nyilvánosság őre és igen szép pártolásnak örvendő közlönye vagyunk, s így kötelességünknek tartjuk olvasóinkat minden társadalmi, közművelődési mozzanatról híven, az igazsággal megegyezően értesíteni; nem törődve azzal, hogy talán a való igazság néha némely embernek rosszul esik! Terrorizálni pedig senkitől sem hagyjuk magunkat, mert a sajtónak nem az a hivatása, hogy Folytatás a mellékleten. gálát hozta valamely kósza gyenge szellő, mely oly fáradt volt, hogy a közelben terjeszkedő akáczok zúzmarás ágait sem bírta megreszkettetni többé.. . Mintha egy kis időre megszűnnék a természet működése, úgy pihent minden, a teli hold alá szórta vibrálló sugarait a néma vidékre ... Amint úgy elnéztem az egyszínű fehérségben pihenő tájat, nagy változás történt a szemhatáron. Az előbbi kék boltozaton felhők támadtak fel, melyek gyors egymásutánban változtatva alakjukat, mint megannyi hamvas ezüst fodrocska gombolyogtak, azután mindinkább tömörülve befödték a boltozatot... Mintha egy „másodszori“ alkony fedett volna be mindent, a hold lehanyatlott, eltűnt a sötét felhők tömegében, sürű áthatlan homály vonta be a mindenséget, melyen csak úgy villant át néha egy-egy csillagfény, mint a távoli pásztortűz a sűrű ködfátyolon... Azután reszketés fogta el a tájat s hullani kezdett a gyémánt szikrához hasonló zúzmara, titokszerü zsongás támadt, mely lassanként erősbült... Egyszerre úgy történt, mintha valamely csodálatos hatalom széttoszlatta volna a sürü fellegeket, ketté vált a homály ! A helyett rózsaszínű fény ragyogott fel, melynek közepéből fátyolruhás eszményi szépségű tündérek emelkedtek könnyű libbenéssel. Szemem oda tapadt rájuk s néztem a mint követik egymást, elől a legszebb aranycsillagokkal sűrűn behintett felhő ruhában, melynek szegélye fénylő napsugarakból készült!... Fején egy óriási csodás ragyogásu csillag képezte a koronát; jobbjában örökzölddel koszoruzott kormánypálczát tartott. Szebbnél szebb tündérek csoportja követte. Jobbról mellette az „öröm“ mosolygó arczczal — előtte a „megelégedés“ és a „boldogság“ tündérei, égő piros rózsákat hintegetve maguk előtt. Követte ezeket a „bánat“ halvány szomorú arczával ezüst csillagokkal behintett sötét fátyolba burkolva, kezében kristály medencze, melybe folton hullottak könnyei... A „szerelem“ s a „remény“ karöltve lebbentek koszorút kötözve apró kékfejű illatos virágokból, melyhez a „remény“ adogatta a friss zöld leveleket, öltönyük piros volt, mint az éjszaki fény, szemeikben az élet sugara ragyogott! . .. Nyomban követte a bánat keresztbefont karokkal, lesütött szemekkel, melyeknek pilláin soha el nem oszló könycsepek ragyogtak, két hamvas szárnyú tündér sötét fátyolt borított utaikra a „megbánás“ és „szenvedés“ nemtől .... Felettük lebegett a „feledés“ hosszú hamvas fátyolt lobogtatva, mig a „múlt“ hervadt zöld koszorús s egy óriási csukott könyvet tartott kezében, arczán visszatükröződött egy lezajlott öv öröme és fájdalma.. . . . csendesen közeledett az éjfél, a fényes rózsaszinű sávok összébb vonultak, s a mindinkább világosodó keleten feltűnt az „uj év“ leninié aranyszin hajával követve a lefátyolozott „jövőtől“ melynek öltönye és fátyola köd alakjában borultak a vidékre. Találkoztak ! A csillagkoronás tündér kivál a csoportból, leveszi fejéről a tündöklő fejdiszt s az uj év homlokára helyezi. Testvér! — Átadom neked a koronát és kormánypálczát ! Nézd e hallgató bűbájos mindenséget, a világot összes örömeivel s minden fájdalmával, az emberiséget összes erényeivel és bűneivel! Átadom neked az életet képviselő és intéző tündéreimet! Itt vannak mind, a „szerelem“ a “fájdalom“ az „öröm,“ a „szenvedés,“ a „jólét,“ a „hálátlanság,“ a „megbánás,“ a „boldogtalanság,“ „öröm“ és „irigység,“ „remény“ és „kétségbeesés,“ a „bánat“ és „vigasz“ ezek az élet követői, folytonos követői. Kívánom, hogy úgy hozzád jusson a szenvedők panasza, mint a vigadók örömkiáltása, meglásd a piczike földes szobában sínylődő nyomorral küzdőt, mint pompás várkastélyok büszke lakóit! Uralkodjék a földön a „boldogság“ és „vigasz“ legyen ez évben virulóbb a liget, zengőbb a madárdal, illatosabb a virág, fénylőbb a napsugár ! Legyen kevesebb a fájdalom könnye és édesb a szerelem mámora! . . . Hallod ott a homályban a földön, honnét a házak ablakaiból szétáradó lámpák fénye megtörik a hózománczos talajon, hallod mint üdvözölnek ?!