Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-01 / 1. szám
Szekszárd "Vidéke_ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. A „SZEKSZÁRD VIDÉKE“ 1891. évi At. évfolyamára uj előfizetést nyitunk. Előfizetési ár egész évre 6 frt. félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzeket legczélszerűbben postautalványon kérjük beküldeni szerkesztőségünkhöz, hol egyszersmind a hirdetések is fölvétetnek. Egész tisztelettel kérjük tehát t. előfizetőinket, miszerint előfizetéseiket lehetőleg rövid idő alatt megújítani szíveskedjenek. Akik pedig még mindig hátralékban vannak, kérjük, hogy a hátralékos összeget legkésőbb az újévi ünnepekre okvetlen beküldjék, nehogy az expediálás körül zavarok és hátrányok álljanak be. Tisztelettel: a „SZEKSZÁRD VIDÉKE“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A decentralizált táblák elnökei. A királyi táblák elnökeire vonatkozó kinevezések, a miniszteri tanácsban már letárgyaltattak s nemsokára megjönnek a kinevezések. Budapesten: Vajkay Károly mostani elnök. Pozsonyba: Lehocky Kálmán kir. kúriai biró. Győrbe: Erdélyi Sándor kir. kúriai biró. Kassára : Oberschall Adolf marosvásárhelyi kir. táblai elnök. Pécsre: Blaskovich István budapesti kereskedelmi és váltó törvényszéki elnök. Debreczenbe: Puky Gyula kir. kúriai biró. Nagyváradra: Zádor Gyula igazságügyministeri tanácsos. Kolozsvárra: Berczelly Jenő kir. kúriai biró. Marosvásárhelyre: Elekes Pál kir. kúriai biró. Szegedre: Dr. Paizs Andor kir. kúriai biró. Temesvárra: Dr. Sélley Sándor kir. kúriai biró. ~ A Tengőd és Máza községek volt úrbéreseinek erdejére vonatkozó rendszeres gazdasági üzemterveket a földmivelési m. kir. minister jóváhagyta. = A vármegye összes érvényben levő szabályrendeletet az 1889. évi 39. sz. határozat értelmében összegyüjtetvén — sajtó alá rendeztetett. A gyűjtemény folyó évi január hó folyama alatt okvetlenül meg fog jelenni s a vármegyei tisztikar, úgy nemkülönben minden egyes községnek s lehetőleg az egyes állami küldetmi hivataloknak is hivatalból megfog — Orosz Endre úrtól — a dunaföldvári járás kiváló főszolgabirájától vettük a következő sorokat, — melyeket készséggel közlünk: „Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapjának legutóbb száma „A rendezett tanács a törvényhatóság előtt“ czimbatu közleményben nevemmel kapcsolatban téves adatot közöl. A közgyűlésen ugyanis az tárgyaltatott, hogy Paks község újabb szervezési szabályrendeletével a kebelében rég meglevő ellenőri állást fentartotta, az állandó választmány pedig a jóváhagyásnak ezen rendelkezéstől való megvonását javasolta. Én tehát ellenőri állás szervezését nem indítványozhattam, hanem miután a javaslat arra volt alapítva, hogy a községi törvényben ellenőri állás említve nincsen és miután a községi pénzkezelésről szóló vármegyei szabályrendelet elenőrző naplók vezetését és pedig a jegyző feladataként határozottan megkívánja, másfelől pedig miután Pakson a két jegyző egyikét sem lehet a naponkint szükséges pénzbeszedés körül elfoglalni, ezen okokból arra kértem a közgyűlést, hogy ha az állás czime ellen aggályt táplál az ellenőri teendőkre más czimü és pedig aljegyzői vagy irnoki állás szervezését hagyja meg. Ezen indítványom pedig azon ellenvetés folytán esett el, hogy a vármegye a községi önkormányzatot előre ne befolyásolja s formák megválasztása, melyek között kötelességeit teljesíteni fogja, a község részére felhagyassák. Tisztelettel kérem jelen helyreigazító soraim közzétételét.“ Népszámlálás. Az 1891. január hó 1. és 10. közötti időben megtartandó népszámlálással megbízott1 ügynökök e hó 2-án kezdik meg működésüket Városunkban, a következő sorrendben : . I.ker. 1—93. házsz.ámig Bátori Dezső. II. » 93-184. „ Nyitray Lajos. III. „ 184—276 „ Abaffy József. IV. „ 276—360. „ •Várkonyi Sándor. V. „ 360-440. „ Kovács Dávid. VI. » 440—512. „ Nits István. VII. „ 512-596. „ Konta Sándor. VIII. „ 596—695. „ Mondry Hugó. IX. „ 695-786. „ Holub János. X. „ 786—850. „ Bati János. XI. 850—930., „ Horváth Ignácz. XII. „ 930—1004. „ .Berger Benő.. XIII. 1004—1097. „ . Kálmánároly. XIV. „ 1097-7—1180. „ . Szabó József. XV. 1180—1260. „’ Májer Antal. XVI. „ 1260—1350. „ Gál Kálmán. XVII. „ 1350—1426. „ Éber Márton. XVIII. „ 1426—1522. „ Mehrwerth Sándor. XIX. és XX. ker. külterület és pusztákra nézve : Hiring Ádám és Matzen Béla Az utczák elnevezése. Ha figyelemmel kísérjük hazánk vidéki városainak beléletét, azt látjuk, hogy az illetékes tényezők mindenütt, a gondviselésekre bízott városok jólétét emelni, azok anyagi és szellemi haladását előbbre vinni törekvés eredménye vol. Uj és csinos, izléses középületek emelkednek mindenfelé ; a magánépitkezéseknél is kezdik levetkezni azt a régi slendriánt, melynek következtében ki-ki oda és úgy építette a házát, ahova s ahogy akarta, nem tekintette az utcza többi házainak állását és teljesen figyelmen kívül hagyta a csak némileg kiművelt szemnek oly jól eső szimmetriát, természetesen az utcza egyenességére még csak nem is gondolván ; szépészeti s egyéb bizottságokat alakítottak, melyek joggal bele szólnak abba, hogy az építő mily irányban építsen, a haladottabb műizlést, az esztétika kívánalmait mennyiben vegyék tekintetbe; ez okból a magánépületek is csínnal és ízléssel épülnek, az utczák rendesebb alakot nyernek, egy szóval a városok mindinkább rendezettebbek lesznek. Nincsen szándékunk az előadottak nyomán egyéb vidéki városok haladásának, emelkedésének mértékével a mi városunk haladását, emelkedését mérni, mert hiszen egyéb viszonyok mellett maga azon egy körülmény is, hogy nagyközség vagyunk s így sok dologban nincsen önrendelkezési jogunk (pl. a piaczi, hegyi, vásári, építészeti, közegészségi és rendőrségi ügyekben), eléggé indokolja sok tekintetben való hátramaradottságunkat. Mindazonáltal vannak a város szépészeti előhaladása és rendezettsége tekintetében olyan dolgok, melyeket nagyközségünk képviselőtestülete s ennek végrehajtó közege, az elöljáróság, jelenlegi hatáskörében is — kis jó akarat mellett — könnyen létesíthet. Sőt az igazság érdekében ki kell jelentenünk, hogy tekintettel községünk terjedelmére, lakosainak számára, kivált pedig kedvező kereskedelmi és közlekedési viszonyaira, jelenlegi nagyközségi szervezetünk mellett is a város emelkedése tekintetében — bár az utóbbi időben némi haladás el nem tagadható — keveset tettünk. A mi viszonyaink közepett is városunk rendezettségének egyik legfőbb feltétele, hogy abban nemcsak a bennszülött, a város régi lakója, hanem az idegen is könnyen eligazodni tudjon. Városunkban e téren még hiány mutatkozik, nálunk nem minden utcza bír „hivatalos“elnevezéssel, s ha bir is, vagy hiányoznak az utczák neveit jelző táblák, vagy ha vannak is ily táblák, be vannak meszelve, vagy a név le van róluk kopva; csak kevés helyen olvasható tisztán az illető utczának a neve ; de amelyeken tisztán olvasható is a név, azok is czélszerűtlenek és könnyen romlók. Czélszerűbb, tartósabb, az utcza nevét tisztábban mutató táblákat kellene beszerezni. Az utczák elnevezése sem felel meg teljesen sem az ízlésnek, sem pedig a kegyeletnek, mellyel minden város érdemeket szerzett fiai, vagy a haza nagyjai iránt tartozik. Minden valamire való város a régi elnevezések helyett újabb, a nemzet vagy a vidék nagyobb embereinek nevéről vett név„Hogyan is kérdezhetsz ilyet, — felelt a megszólított észrevehetőig keserű hangon — hiszen a gyermeknek kétségtelenül joga van megkívánni szüleitől, hogy örömökben részesítsék őt.“ „Drága Endrém, ne szólj ily hangon hozzám, látod az nekem végtelen fájdalmat okoz, ha téged elkeserítelek. — Jóvá teszem hibámat, meglásd teljesen megnyugtatom gyermekünket — Ne jöjj, öleld meg a te Katinkádat, s ne üldözzön örökké az a gondolat, hogy szegények vagyunk. Lásd, én ha közeledben lehetek, nem cserélem fel boldogságomat fejedelmek kincseivel sem.“ „Meg vagyok győződve felőle, hogy szeretsz engem — felelt a férj — de épen ez oknál fogva fáj, hogy be nem tölthetem vágyaidat.“ „Istenem, hát van-e nekem egyéb vágyam azon kívül, hogy téged bírhassalak ? Endrém, te nem vagy irántam igazságos.“ „De mikor oly nagyon szeretlek“ — szólt lelkesülten a férfi s karjai közé zárta angyali szelidségü szép nejét Azután még egy széket vont az asztal mellé , mindketten helyet foglaltak körülé. Egy-egy könycsepp csillogott pilláikon, nehéz sóhajok törtek fel elszorult kebleikből. Hosszan, szótlanul néztek egymásra, a rajongó szerelem beszélt némaságukban. Katinka töre meg végre a csendet, leírhatatlan kedves mosoly futott át ajkain, tekintetében szivének egész melegét hordozó: „Emlékszel-e még az első Katalin estére, melyet egymás körében töltöttünk ? “ „Ha emlékszem-e ? hiszen akkor ajándékoztál meg sziveddel, és én feledni tudnám e napot?“ „Igen, meghódítottál engem teljesen; külsőd, szeretetreméltó modorod magukkal ragadtak és szerelmes lettem, beléd.“ „És én mennyire megszerettelek .— felelt a nő —s valóban túl boldog vagyok, ha emlékembe idézem e perczeket. S híven áll előttem e kedves órák minden mozzanata.“ „Hideg novemberi nap volt, hó borította a Sz ..... a völgyét, a patak mint egy mozdulatlan ezüstszalag csillogott a bérczek között, vastag jég födte felszinét. — Én a „keresztes szikla“ felé igyekeztem, ott van szegény jó atyám eltemetve, sírját óhajtottam földisziteni télizölddel. — A nap már nyugovóra tért, utolsó sugarai törtek meg a sziklacsucs ezerszint játszó kőburokján. — A mint a helyhez közeledtem, kürtszó hallatszott a fenyvek közül, s kevés vártáivá egy vadászt pillantottam meg az erdő szélén. — Ő észre vett s felém közeledett; a távolság mind kisebb és kisebb lett közöttünk, arezvonásait nemsokára kivehetem. — Gyönyörű ifjú volt tekintete különös módon feldobogtatá szivemet. Majd szólásra nyíltak meg ajkai ; üdvözölt, s a sz............as vadászlak felől kérdezősködött. — Én elpirultam, észrevehető zavarral feleltem kérdésére. Az ifjú még közelebb lépett hozzám, s mélyen szemeimbe nézve és kezemet megragadva zavarom okát tudakozá. — Nem tudtam felelni kérdésére, elhalt a szó ajkaimon, éreztem, hogy arczom lángba borul. Ő kíséretét ajánlotta fel, hogy házunkhoz vezessen, s midőn karjába fonta enyémet, hogy el ne csússzam a síkos talajon, villámütése futotta át tagjaimat. Majd betért hozzánk, s jó anyámban ismerősére találván, nálunk tölté az egész estét. Épen Katalin estéje volt. Reggelén még teljesen szabad volt szivem másnap már képeddel ébredek... Az Istenem, mily boldognak tudtam magamat, midőn megértem szavaidból, hogy te is viszont szeretsz. — Az a bucsu-kézszoritás, emlékszel ? ott a tornácz ajtójában, az a szerelemtől ittas tekintet, melyet reám emeltél... nem, nem folytathatom tovább, én végtelenül boldoggá lettem általad. „Azután férj és nő lettünk, — folytatá komor hangon a férfi — én boldogságot ígértem neked, adtam is egy ideig , de megirigyelte tőlem a mostoha sors. Egyik csapás a másikat követé, elvesztem összes vagyonomat és most a hivatali szó í