Szekszárdi Vasárnap, 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1995-01-08 / 1. szám
3 1995. JANUÁR 8. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Milyen közelebbi témakörökben tudomány az origami? -kérdeztük Viszlói Emőke, Mözsön tanító magyar-történelem szakos tanárt, aki már többek között 4 éve vezet „hajtogatós" szakkört iskolájában, de majd mint kiderül, nemcsak ott. - Alkalmazása az alapfokú oktatásban, a matematikában, geometriában, a nyelvtanulásban, a művészetben, a kreativitás fejlesztésében jó, de jelentős a másokat fejlesztő terápiában, a kommunikációban, a stresszkezelésben. Aztán ott vannak az úgynevezett korlátozott területek, a kórházak, a börtönök, a halmozottan hátrányos helyzetűek, akik részébe ez a tevékenység foglalkoztatás és szórakozás is. Idetartoznak a vakok és gyengénlátók, a siketek és hallássérültek, az értelmi fogyatékosok, az autisták és a dislexiások is. Egyébként öngyógyításra is ajánlom. - Mi az ön érdeklődési köre? - Az origami az oktatásban, a terápiában és a gyógykezelésben. - Miért? - Azért kezdtem el tanítani például látássérült gyerekek között is, mert az érdekelt, hogy a bennük levő feszültséget lehet-e és hogyan lehet levezetni. Lehetőségeik korlátozottak, világuk szűkebbre szabott, és néha ez a világ robban. Testi megbetegedésben, indulatkitörésben, túlzott mozgásban. De amikor fogom a vak gyerek kezét és segítek neki egy formát meghajtogatni, amit aztán már maga is meg tud csinálni, az alkotás. Aki a látásának 67 és 95%-ával nem rendelkezik, és mégis önálló modell előállítására is képes, kreatív fantáziával bír. - Kezemben egy papírmadár. Mit mondott róla az alkotója? - Azt, hogy ez a madár egy mesés országból érkezett, Dél-Amerikából és csodanarancsokat hozott magával. - A pszichológusok ezt nevezik szublimációnak. - A feszültségek, romboló erők áttevődnek alkotótevékenységbe, bárminek a reprodukálásába. - Értelme lesz az életnek? - Sokszor azt gondolom, hogy igen. Amikor látom a gyerekek arcán a fényt, tudom, hogy a szívük is megmelegszik. A sikernek óriási jelentősége van. - Hol foglalkozik velük? - Pécsett, a Világ Világossága Alapítvány rehabilitációs intézetében, s ezért nagy köszönettel tartozom Dudás Ferencnek, a mözsi iskola igazgatójának, aki az órarendet úgy alakította, hogy hetente egyszer Pécsre mehessek. Jövőre pedig a budapesti intézetben is szeretnék origamit tanítani, s remélem, hogy országosan is beindul a képzés. - Egyáltalán, miért kezdte tanulmányozni a hajtogatást? - Az ajándékozás öröméért. Rendkívül érdekes rajzok alapján megcsinálni bármit is, így a látássérült gyerekek fantáziáját is sokkal jobban meg lehet mozgatni. Amikor például a 9 éves vak Bea elkészítvén egy 8 ágú csillagot, le is rajzolta azt, egy csigavonal került a papírra, s a belőle kinyúló ágak jelezték a fénylő sugarat, akkor elgondolkodva jegyezte meg, hogy ezek a sugarak fehéren világítanak. Volt elképzelése a színekről? - Nem volt, de már hallottam, hogy a zenét is fel lehet használni az érzékeltetésre, a mélyebbek a sötétebb, a magasabbak a világosabb színek képzetét keltik. Én még a hőhatásról is gondolkodom, a meleggel például a piros színt lehetne kifejezni. - Mit szeretne még elérni? - Van Hollandiában vakok számára készült origamikönyv, amiből kiemelkednek a figurák. Jó lenne itthon is ilyen. Hogy amikor a nemlátó, lépésről lépésre „megnézi" a kezével, hogyan készül például egy fenyőfa, valóban lássa, mit kell csinálnia. Amíg ilyen költséges könyvet nem sikerül előállítani, magam készítem egy-egy modell fázisait. Ezt reprodukálják a gyerekek, s néha meglepően új formákat álmodnak meg. - Nyugalma átragad az emberre. Jólesik ebben a rohanásban ilyen dolgokról beszélni. - Japánban már tanítják az origamit, pedagógiai célzattal. Itthon is lehetne... a szociálismunkás-képzésben, gyógypedagógiai főiskolán. Fegyelmet, pontosságot, az alkotás szépségét nyújtja ez a tevékenység. Ha kicsit is színesíteni lehet vele mások életét, már van értelme. - Mit tud tenni? - A Magyar Origami Magazin egyik számában és a Látatlanul című rádióműsorban felhívást tettem közzé arról, hogy ezt a munkát elkezdtem, s ha volna valaki, aki segíteni tudna, vagy foglalkozna a törekvéseimmel, megadom a címemet (Viszlói Emőke, Szekszárd, Alkotmány u. 31. III. em. 10.), fogjunk össze. Úgy gondolom, ki kéne lépni az ismeretlenségből, már vannak biztató jelek, például egy kolléganő, aki Tápiószelén él, segítene. A lépcsőket még nem tudom, fórumokra, tapasztalatcserékre lenne szükség. Aztán majd elindulunk. Sok segítséget kaptam Király Gabriella óvónőtől, rengeteg ötletet adott, aztán Kriskovics Zsuzsanna grafikusművésznőtől, aki pedig a külföldi tapasztalatait adta át. Természetesen ingyen végzem a munkám és a mözsi iskolát sem hagyom el, igen jó a közösség. - Honnan az indíttatás? A Vakok Szövetségének elnökségi tagja vagyok egyrészt. Akinek pedig minden erőmet köszönhetem, az az Isten. Kellő energiát kapok, kudarcokon átsegít, napról napra megújít. Sokat tudok a vakok életéről, a küzdeni akarásról. Meg kell ostromolni a lehetetlent. Ezt próbálom beléjük csepegtetni. Küzdeni kell és százszor is újrakezdeni. Németh Judit „Hajtogatós" művészet Az origami, ma már köztudott, hajtogatott papírt jelent, igen nemes szórakozás, felhasználása pedig érdekesen karakterizálódik mostanság. Már nem csupán a legreprezentatívabb formája a klasszikus stílusnak, hanem önálló témája a természettudományoknak, a technológiáknak és a művészeteknek is. E komplex megfontolásokból hívnak össze nemzetközi találkozókat az origami tudomány és a tudományos origami szakembereinek részvételével.