Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-03-24 / 11. szám

2013. március 24. RÉGÉSZET i J. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Szekszárd város története régmúlt időkbe nyúlik vissza. Kedvező föld­rajzi helyzetének köszönhetően a vá­ros területe évezredek óta lakott volt, ennek számos nyomát találták a régészek. Különböző népek, népcsoportok után a magyarok is megtelepedtek ezen a he­lyen. Erről a város tágabb területén talált leletek tanúskodnak, de írásos források­ból is tudunk a város korai történetéről­­. István király 1009-ben alapította a Tol­na és Baranya megyét magába foglaló pécsi egyházmegyét, Pécsváradon kirá­lyi monostort emelt Szent Benedek tisz­teletére. A bencés monostor 1015-ben keletkezett királyi alapítólevelében már említik Szekszárd birtok egy részét. Az alapítólevél - amely eredetiben nem maradt ránk - későbbi átiratában, amelyet 1038 és 1058 közé tesznek a történészek, a „Nagy hegy”, a mai Bartina alatti településről tesznek emlí­tést. A településen a pécsváradi urada­lomhoz tartozó udvarház is állt, egy li­gettel mellette, valószínűleg a Béla ki­rály tér északi oldalán. Árpád-kori tele­pülés maradványait - mint azt a sorozat előző részében már említettem - a kö­zelben tárták fel. Az udvarház nyomai­ra azonban eddig nem bukkantunk. A város 11. századi történetéről saj­nos igen kevés írásos forrás maradt fenn. Amit tudunk, az is későbbi, 14. századi krónikakompozíciók alapján került tudomásunkra. Az azonban biz­tos, hogy I. Béla király 1061-ben apátsá­got alapított a városban, és itt is temet­ték el Ezen kívül azonban igen sok bi­zonytalansággal kell számolnunk a vá­ros történetét illetően, éppen az írásos adatok hiányában. A város legősibb, központi területe, amelyet ma Béla király térnek neveznek, számos titkot rejt az útburkolat alatt az említett korai időszakból is. A régész munkája, mint már említettük, a helyszí­nelők munkájához hasonlít. A terepen, az adott helyszínen keres olyan marad­ványokat, amelyek az akkori életről me­sélnek. A téren folyó rekonstrukció föld­munkái során számos mozaikdarabka volt várható, tekintve, hogy eddig nem volt régészeti feltárás a téren. Ezért szük­ség volt arra, hogy a lehető legnagyobb figyelemmel kísérjük a munkákat, és minden lehetséges „nyomot” rögzítsünk a régészet módszereivel A város központi részén állt egykori bencés apátság területén az 1930-as években a vármegyeháza udvarán - víz­vezetékek fektetésekor - a múzeum ak­kori igazgatója, dr. Csalog József felfi­gyelt az apátsági templom maradványa­ira. Az 1960-as években Kozák Károly feltárta az apátsági templomot, amely­nek bemutatása is elkészült a mai vár­­megyeháza udvarán. A 2011-ben folyt felújítási munkák során ezt a részt is fel­újították. A rekonstrukció során a régé­szek megvizsgálták a vármegyeháza alá nyúló falakat, amelyeket Kozák Károly Szekszárd Árpád-kori plébánia­templo­mának feltételezett. A feltárások azonban bebizonyítot­ták, hogy az apátsági templom északi oldalán feltárt templom a 15. század ele­jén épülhetett. Ennek a kápolnának be­mutatására került sor a vármegyeháza újonnan kialakított földszinti romkert­jében. A feltárások során a kápolna mellett temető sírjai kerültek elő. Ezek a sírok azonban nemcsak az említett gótikus kápolna, de az apátság alapítá­sának ideje előtti időszakból származ­nak. Honnan is tudjuk ezt? A régészeti korhatározásban a temet­kezéseknél a sírok elhelyezkedése mel­lett fontos szerepet játszanak az úgyne­vezett sírmellékletek. Mellékletnek ne­vezünk minden tárgyat, amelyet a ha­lottal adnak, amikor eltemetik. Ezekből a szerves anyagból készült dolgokból, mint a ruha általában nem maradnak fenn darabok. Néhány apró, bronzból készült ékszer, mint például gyűrű, haj­dísz segít a keltezésben. Időnként elő­fordul a halotti útravalóul adott pénzér­me. A pénzérme készítésének kora se­gíti a temetés idejének meghatározását. Az épület alatt előkerült olyan sír is, amelyet al1. század első felére lehetett keltezni, vagyis a kora Árpád-kori Szek­szárd temetője került elő. Néhány ada­tunk tehát már volt a város központi te­rületéről, de kint, a téren nem voltak rendszeres kutatások. 2011-ben, a vár­­megyeháza északi szárnya előtti ré­szen, a villamos vezeték számára ásott árokban talált újabb sírok azonban azt bizonyították, hogy a téren is folytató­dik az Árpád-kori temető. A jelenlegi munkák, a térrendezés földmunkákkal járó része lehetőséget adott arra, hogy azokon a helyeken, ahol a burkolat alatti részen munkát vé­geznek, megvizsgálják a területet. A tervezett szökőkút és a vármegyeháza északi szárnya közötti területen több közmű számára ástak árkot. Ezen a ré­szen nyitottunk szelvényeket, miután kiderült az elsőként ásott árok leletei alapján, hogy arra a helyre is kiterjed a temető. A temető pontos kiterjedését sajnos nem tudtuk lehatárolni, hiszen a feltárás nem terjedt ki a tér egészére. A területen eltávolították a felső rétegeket, és előbukkantak a temető sírjai. Ezekben a sírokban a csontvázak fejjel nyugati irányban feküdtek. A csontvázakat aprólékos munkával megtisztították a földtől ezek után sor került a dokumentálásra. Rajzokat, fo­tókat készítettünk róluk. Az ásatási naplóban történő részletes leírásokon kívül így rögzítettük, hogyan is he­lyezkedtek el. Megfigyeltük, hogy nem maradtak koporsó nyomai, hogyan tartották kezüket. Volt, akinek keze a teste mellett nyugodott, volt, akinek a medencéjén volt. Néhány esetben a sírban egyszerű bronz ékszereket találtunk. Korábbi kutatásokból tudjuk ma már, hogy a honfoglalók szokásával amikor a halot­tat gazdag mellékletekkel bocsátották útjára, szakítani kellett a kereszténység felvételével. Ezért van csak igen kevés melléklet az államalapítást, a keresz­ténység felvételét követő időszakból. A sírokban előkerült néhány, a 11. századra jellemző S végű hajkarika, bronzból készült fonott gyűrű, ami a ré­gészt segíti a korhatározásban. (Más kutatásokból tudjuk, melyek a külön­böző korszakok jellemző, korhatározó leletei.) Ezekkel a leletekkel vált bizo­nyossá, hogy a Béla király tér ezen ré­szén az Árpád-kori temető újabb 78 (!) sírját tártuk fel Érdekes, hogy még ész­lelhetők a temetőben a sírok sorai, bár vannak sírcsoportoknak tekinthető ré­szek is. Találtunk többes temetkezést is, minden bizonnyal egy időben temet­ték el azt a két embert, akinek karjait egymásba fonták. A sírok embercsont anyagát a későbbiekben antropológus vizsgálja meg, amely pontosan megha­tározza nemüket, korukat, esetleges be­tegségeiket. Az ásatás során rögzített adatokkal megfigyelésekkel a kutatószobában folytatódik a munka, ahol az összegyűj­tött adatok elemzése folyik. Elkészíttet­jük a temetőtérképet, az antropológus által biztosított adatokkal együtt tu­dunk pontosabb képet rajzolni a kora Árpád-kor szekszárdi lakóiról. Bár az Árpád-kori templomot, amely a most feltárt sírok körül lehetett, most nem találtuk meg, de a temető, il­letve egy részének feltárása teljesen új ismereteket adott a város múltjával kap­csolatban. Dr. Vizi Márta PhD régész-főmuzeológus Wosinsky Mór Megyei Múzeum Mozaikok az Árpád-korból „És mi újság a Béla király téren?” - sorozat a város legrégebben lakott területén zajló feltárásokról (2.) A megtalált sírhelyek feltárása aprólékos munkát kívánt a régészektől

Next